A Vezető Testület továbbra is elnyomja az egyéniséget és totális kontrollt gyakorol
Még kisfiú voltam, amikor a nagyapám meghalt. Sokat nem tudok az életéről, csak annyit, hogy ács volt, rendőr, és katolikus. Pontosabban ír katolikus és az a gyanúm, hogy édesapám családja nagyon büszke volt a kulturális örökségére és a hitére. Csalódás volt a számukra, hogy az 1975 előtti években édesapám Jehova Tanúja lett.
Az az erőszakos kontroll, amit a Jehova Tanúi szervezet gyakorolt a szüleim felett, megosztotta a családunkat. Nagyapám temetésén minden reményünk szertefoszlott, hogy ez egy normális családi temetés lesz, amikor édesapám nem volt hajlandó a fivérei mellett ülni. Helyette a templom hátsó részén foglalt helyet, közel a kijárathoz.
Mi vezette erre? A viselkedését kétségkívül az 1970. március 15-i Olvasói Kérdések befolyásolták. A kérdés a következő volt:
“Odaszánt keresztények részt vehetnek-e más vallási szervezetek templomi temetési szertartásán?"
A kérdés megfogalmazása önmagában hordozza az olvasó gondolkodási képességének alábecsülését és az élete felett levő irányítást áthelyezi a Jehova Tanúi Vezető Testületének kezébe. A cikk figyelmen kívül hagyja az egyén hitét, és azt sugallja, hogy egy vallási összejövetelen való részvétel súlyosan veszélyezteti egy Tanú keresztényi lelkiismeretét.
“Tehát semmi nem indokolja, hogy egy keresztény úgy érezze, szükséges részt vennie egy másik vallás temetési ceremóniáján, ahol esetleg annak a kísértésnek lenne kitéve, hogy behódol a rá nehezedő nyomásnak, és követi a tömeget, akik hamis vallási gyakorlatot végeznek. Így elkerülhetjük, hogy hitehagyott cselekedeteket kövessünk el, amivel Jehova Isten nem-tetszését kivívnánk.”
Nemrégiben értettem meg azt a maradandó sérülést, amit ez az eset okozott. Sem gyermekkoromban, és azóta sem ismertem meg a nagybátyáimat, a nagynénémet, unokatestvéreimet és a család többi tagját. Jézus szavainak szerencsétlen kifacsarása eredményeként a tágabb családom tagjai olyan idegenekké váltak, akik helytelenül imádták Istent - legalábbis velem ezt hitették el.
“Úgy gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a Földre? Nem! Az emberek szembefordulnak egymással miattam.” Lukács 12:51.
Jehova Tanúi Vezető Testülete nem kér elnézést a családok megosztása miatt, sőt, Jézus szavait hívják segítségül megosztó stratégiájuk alátámasztására. Lukács evangéliumának 12. fejezete továbbmegy:
"Mostantól fogva még a családtagok között is meghasonlás támad! Egy öttagú családban hárman lesznek kettő ellen, és ketten három ellen. Az apa fia ellen fordul, és a fiú apja ellen, az anya leánya ellen fordul, és a leány anyja ellen, az anyós menye ellen fordul, a meny pedig anyósa ellen.”
Kétségtelen, hogy Jézus szavainak jelentése nem a saját magunk által vállalt elidegenedésre vonatkozik, de Jehova Tanúinak vallásában ezt az egy dolgot jelenti:
A családi kötődés nem erősebb az Őrtoronynál
Közel negyven év telt el azóta, mióta e szervezet irányelvei megosztást hoztak a családunkba. Az előírások és a szabályok enyhítése helyett a Vezető Testület úgy döntött, a tantételeket és irányelveket duplájára szigorítva, valamint a sugalmazás és a tömegmanipuláció eszközeit kihasználva megerősíti a befolyását, hogy még nagyobb kontrollt gyakorolhasson a nyája felett.
Ennek a kontrollnak egyik példáját az Őrtorony 2016 februári számában találjuk (tanulmányozásra szánt kiadás). A “Legyünk lojálisak Jehovához” című cikk arra a következtetésre vezeti az olvasókat, hogy a Vezető Testület által tett szuggesztióknak való hűség egyenlő az Istenhez való hűséggel.
A cikkben megismerjük Olgát, aki Jehova Tanúja, feleség és édesanya egy nem Tanú férfi oldalán, aki “bántalmazta érzelmileg: egyszer sértegette, máskor nem szólt hozzá, és még azzal is megfenyegette, hogy elhagyja, és a gyerekeket is magával viszi.” Az Őrtorony a “világi” férfi tipikus képét festi le, akinek egyetlen jó tulajdonsága sincs, és Jehova nélkül él.
Sajnos a férj apja meghal, és Olga elutazik vele egy másik városba a temetésre, hogy ezzel is kimutassa a férje iránt való tiszteletét, annak ellenére, hogy a férfinak nincs kapcsolata az Őrtoronnyal. De vajon valóban a tiszteletét fejezte ki? A cikk szerint:
“A szertartás alatt a templom bejáratánál várta a férjét.”
Anélkül, hogy a templomi temetési szertartásra kitérne, az Őrtorony azt sugalmazza, hogy egy igazi, hűséges Jehova Tanúja még a lábát sem tenné be egy templomba. Ez az állítás ugyan nem témája a cikknek, az erős sugalmazás ettől függetlenül befészkeli magát az olvasó gondolataiba, olyan példaként, amelyet követni kell.
Néhány bekezdéssel később a cikk emlékeztet bennünket néhány olyan kellemes dologra, amelyek az élet részei, de fel kell velük hagynunk, ha hűek akarunk lenni Jehovához.
“Az Isten iránti lojalitás segített egy Ausztráliában élő testvérnőnek, Alice-nek, hogy eldöntse, mennyire kell lojálisnak lennie másokhoz. Amikor elkezdte tanulmányozni a Bibliát, a családjának is beszélt azokról a szép dolgokról, amelyeket tanult. Idővel elmondta nekik, hogy nem fogja velük megünnepelni a karácsonyt.”
Az eredmény?
“Anya végül azt mondta, hogy kitagad. Ez szíven ütött, mert nagyon szeretem őket.”
Ez a szívettépő történet engem személyesen érint. A családomtól való elidegenedés végeérhetetlen éveit, az ünneplés és a boldogság érzésének helyét Őrtorony-magazinokból és -könyvekből álló kupacok foglalták el, amelyek a polcaimat megtöltötték ugyan, de engem elgyötörten és üresen hagytak.
Jehova Tanúi gyermekeinek nagyon nehéz igazán megérteniük, hogy mi is történik velük a felnőtté válás évei alatt. A normális kapcsolatok és tevékenységek egyenként elmaradnak és a Tanúk gyermekeit úgy nevelik, hogy ők “nem lehetnek a világ részei.”
Ugyanez más módon is megtörténhet - úgy, hogy távol maradnak az iskolai programoktól, beleértve az egészséges és hasznos edzéseket és szakköröket. Az Őrtorony ezt a következő szavakkal sulykolja beléjük:
“Nem szabad engednünk, hogy egy ország, egy iskola vagy egy csapat iránti lojalitás kiszorítsa a szívünkből az Isten iránti lojalitást. Henry például nagyon szeret sakkozni. Mindig az iskolája nyerte a sakkbajnokságot, és minden tőle telhetőt meg akart tenni a győzelemért. Később így emlékezett erre vissza: „Az iskola iránti lojalitás fokozatosan fontosabbá vált számomra az Isten iránti lojalitásnál. A hétvégi sakkjátszmák miatt nem jutott időm a prédikálásra, ezért úgy döntöttem, hogy kiszállok a csapatból.”
Legtöbbünk, akik Tanú gyermekként nőttünk föl, értjük, mit jelent ez: nincs különóra, nincs iskola után edzés, nincs semmi, ami eltéríthetne a szántóföldi szolgálattól és a rendszeres királyságtermi megjelenéstől.
Besúgás és közösségmegvonás
A viselkedésszabályozás mellet Jehova Tanúi egy másik, a modern társadalom egyik legkegyetlenebb gyakorlatát is alkalmazzák: a közösségmegvonást. Az Őrtorony 2016 februári száma túlmegy a szuggesztív viselkedésszabályozáson, egészen az egyértelmű büntetésig bárki számára, aki megszegi Jehova Tanúi társadalmi szokásait. A tagokat arra biztatják, hogy egymás után kémkedjenek, és ha a vétkes nem hajlandó bevallani a bűnét, értesíteni kell a véneket.
“A kedvesség sokat segíthet, amikor úgy érezzük, hogy több mindenkinek is lojalitással tartozunk. Tegyük fel például, hogy biztosan tudod, hogy egy hittársad súlyos helytelenséget követett el. Talán úgy érzed, hogy lojálisnak kell lenned hozzá, különösen, ha egy barátodról vagy egy családtagodról van szó. De ha eltitkolnád a bűnét, nem lennél lojális Istenhez. Természetesen a Jehova iránti lojalitásod mindennél előbbre való. Éppen ezért Nátánhoz hasonlóan legyél kedves, de határozott. Mondd meg a barátodnak vagy családtagodnak, hogy haladéktalanul kérjen segítséget a vénektől. Ha ezt nem teszi meg ésszerű időn belül, az Isten iránti lojalitásodnak arra kell indítania, hogy jelentsd az esetet a véneknek.”
Egy öt képből álló fotósorozat segítségével az Őrtorony tanulmányozásra szánt cikke bemutatja a folyamatot.
- Észreveszünk egy képet barátnőnkről egy közösségi média oldalon, amint éppen egy bulin nem-Tanúk társaságában alkoholt iszik.
- Szembesítjük a barátnőnket a fényképen látottakkal
- Elvisszük a táblagépet a királyságterembe és megmutatjuk egy vénnek
- Két vén behívja a barátnőnket egy külön helyiségbe, ahol megfeddik és tanácsokkal látják el
- Barátnőnk észhez tér és újra részt vesz az összejöveteleken
Az öt lépésből álló besúgási folyamat, amint az Őrtorony 2016 februári számának 28. és 29. oldalán látható. (Nagyításért kattintson a képre.)
A valóság az, hogy a folyamat ritkán zajlik le ilyen módon, és a második lépést általában megkerülik. Az a bátorítás azonban, hogy rendőrködjünk egymás felett a gyülekezetben nagyon is valós.
Egy másik zavaró gyakorlat a közösségmegvonás, amely nem korlátozódik azokra, akiket kiközösítettek a JT hitből. A szervezet egyszerű elhagyása személyes okok miatt a teljes baráti köröd azonnali elvesztését eredményezi. Egy teljeskörű és pusztító veszteséggel kell szembenézniük azoknak, akiket formálisan kiközösítettek Jehova Tanúi közül.
Egy nő dönthet úgy, hogy ez a vallás, amibe belekeresztelték nagyon fiatal korában nem a megfelelő választás volt a számára. Ahhoz, hogy megváltoztassa ezt a döntést ez mégis túl kevés és túl kései. A Vezető Testület úgy döntött, hogy a saját lányát is elválasztja tőle. A kapcsolatot korlátlan időre megszakítják, a büntetés nagyon is valóságos.
“Amikor egy közeli rokonunkat kiközösítik, döntenünk kell, hogy kihez leszünk lojálisak. Például egy testvérnőt, Anne-t (Néhány nevet megváltoztattunk.) egyszer felhívta a kiközösített édesanyja. Elmondta, hogy szeretné meglátogatni, mert fáj neki, hogy el van szigetelve a családtól. Anne nagyon megsajnálta, és megígérte, hogy majd ír neki. A levélírás előtt megvizsgálta a Biblia alapelveit (1Korintusz 5:11; 2János 9–11). A levelében kedvesen emlékeztette az édesanyját, hogy ő szigetelte el magát a családjától azzal, hogy helytelenséget tett, és nem bánta meg. „Csakis akkor fog enyhülni a fájdalmad, ha visszatérsz Jehovához” – írta neki.”
Nincs szorosabb kötődés annál, mint ami egy anyát a lányával összekapcsol, de az Őrtoronynak sikerült egy olyan dogmatikus oldószert létrehoznia, ami képes feloldani az emberiség által ismert legerősebb kötődést.
Sok olyan Jehova Tanúja édesanyát ismerek, akiket visszafogadtak a szervezetbe, abban a felületes meggyőződésben, hogy “visszatértek Jehovához”, míg valójában csak vissza akarták kapni a családjukat. Úgy járnak gyülekezetbe, hogy bélyegként magukon hordozzák a feddésről szóló határozatot, de azzal vigasztalódnak, hogy a nyilvános megszégyenítésért cserébe beszélhetnek és közösségben lehetnek a családjukkal.
Az Ábrahám elv
“És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.” - I Mózes 22:10
Kárt okozni a fiunknak vagy a lányunknak minden viszonylag épelméjű embertől távol álló elképzelés. De Jehova Tanúi szerint Ábrahám bibliai karaktere megmutatta az Istenbe vetett igazi hitet, amikor a Mindenható azt kívánta tőle, hogy szúrja le a fiát egy hegytetőn.
Valóban ez lenne az Istenbe vetett hit leckéje, vagy esetleg ez a vak engedelmesség megkövetelésének egy kényelmes módja? A “Jehova a barátjának hívta” című tanulmányozásra szánt Őrtorony cikk azt sugallja, hogy bárki, aki kétségbe vonja Ábrahám döntését, hogy leszúrja a fiát, abból hiányzik a hit.
A vád az elkövetőről (Isten) a kritikusra tevődik át:
“Némelyek szerint kegyetlenség volt Istentől ez a kérés, és azt mondják, Ábrahám vakon, érzések nélkül engedelmeskedett. Azért gondolják így, mert nincs hitük, és nem is értik, hogy mit foglal magában a hit.”
Soha nem tudtam fölfogni ennek a bibliai történetnek az értelmét. Nyilvánvalóan túl gyenge a hitem és az értelmi képességeim. Azt mondja a történet, hogy Jehova épp időben szólt Ábrahámnak és megálljt parancsolt a gyilkosságnak. Vajon ezt az életmentő képességét miért nem alkalmazta a repülőgép becsapódása előtti pillanatokban? Vagy mielőtt a cunami kiért a partra, vagy az őrült fegyveres lemészárolta az iskolás gyerekeket? Ezek olyan kérdések, amelyeken mindannyiunknak el kell gondolkodnia.
A gyülekezet és a józan ész szétválasztása
Visszatekintve a több, mint negyven évnyi hűséges elköteleződésre Jehova Tanúi iránt, igazán meg tudom érteni mindazt a rombolást, amit ez a destruktív szervezet végzett a családom életében. Végre el tudom fogadni a saját érzéseimet, a belső megérzéseimet, amelyek mindig is azt súgták nekem, hogy a következő dolgok őrültségek:
- Csak Jehova Tanúival tartani kapcsolatot
- Elkerülni minden nem JT istentiszteletet
- Elkerülni mindenféle csapatsportot és iskolai szakkört
- Kémkedni a barátaink után és feljelenteni őket a véneknek
- Nem járni egyetemre, főiskolára
- Kizárni az életünkből mindenkit, aki kilép a szervezetből
- Soha el nem fogadni életmentő vérátömlesztést
- Nem ünnepelni meg senkinek a születésnapját (vagy bármilyen más ünnepet)
- Elhinni, hogy Isten mindenkit megöl Armageddon eljövetelekor, kivéve Jehova Tanúit
Jehova Tanúinak Vezető Testülete szigorítja a tantételeken alapuló ellenőrzést a tagok fölött, még jobban elmosva ezzel a vallás és a személyes identitás közötti határvonalat. Módszeresen kiirtotta a gondolati és lelkiismereti szabadságot, és irányelvek hosszú listájával helyettesítette. Ennek eredményeképp sok Tanú depressziósnak, elégtelennek és az igazság legfrissebb “új megértésének” követésére képtelennek érzi magát.
Ez egy olyan börtön, amelyből ki kell szabadulnod.
Hogyha osztozol ezekben az érzésekben, kérlek keress segítséget [info kukac apologia pont hu, FaceBook.com/Apologia.hu]. Megteheted név nélkül, anélkül, hogy bárki is elítélne ezért. Olvass, nézz meg videókat, tudj meg, amennyit csak lehet, és válaszd szét a bizonyítható igazságot az őrült tanoktól.
Legyen ez a nap a hátralevő életed első napja.
Most már szabad vagy.
Fordította: Athown, Columba
Utolsó kommentek