Kevés újszövetségi mondatot idéznek Jehova Tanúi olyan rendszeresen Krisztus teremtettségének bizonyítására, mint a Jelenések 3:14-et. A versben a feltámadt Krisztus így mutatkozik be a laodiceai gyülekezetnek:

„Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete…”

A görög kifejezés: hē archē tēs ktiseōs tou theou. A vita lényegében az archē szó körül forog. Jelentheti azt, hogy „kezdet”. Jehova Tanúi és az ariánus krisztológia mai védelmezői ezért látszólag egyszerű következtetést tesznek: ha Krisztus „Isten teremtésének kezdete”, akkor ő volt az első teremtmény. Isten először megteremtette a Fiút, majd rajta keresztül minden mást.

Első hallásra ez kifejezetten természetesnek tűnhet. A probléma az, hogy az érv egy olyan plusz állítást csempész bele a görög mondatba, amelyet maga a görög nyelvtan nem tartalmaz. Az archē valóban jelenthet „kezdetet”, de ebből még egyáltalán nem következik, hogy azt jelenti: „az adott osztály első létrehozott tagja”. Ez a kettő nem ugyanaz.

Éppen ezért a Jelenések 3:14 körüli vita nem oldható meg azzal, hogy fellapozunk egy szótárt, meglátjuk a „kezdet” jelentést, majd becsukjuk a könyvet. A valódi kérdés az: mit jelent az archē ebben a mondatban, amikor egy személy – Krisztus – címeként áll, és milyen viszonyt fejez ki a „teremtéshez”?

A rejtett lépés az érvelésben

A Jehova Tanúi mellett érvelő szerzők gyakran hosszú példasorokat idéznek. Beszélnek „az év kezdetéről”, „az aratás kezdetéről”, „a vajúdás kezdetéről”, „az evangélium kezdetéről”, „a jelek kezdetéről”. Ezekben valóban könnyű azt mondani, hogy a kezdet valamilyen értelemben az adott folyamat első része.

Majd jön a következtetés:

ha archē + birtokos eset szerepel, akkor az archē annak a dolognak az első része, amelyet a birtokos eset megnevez.

Így:

archē tēs ktiseōs = „a teremtés első része” = az első teremtmény.

Csakhogy ez nem görög nyelvtani szabály. Ez már értelmezés.

Egyszerű magyar példával: ha azt mondom, hogy valaki „Magyarország királya”, a birtokos szerkezetből nem következik, hogy ő Magyarország egyik darabja. Ha valaki „a vállalat vezetője”, nem azért vezető, mert a vállalat első alkatrésze. A „valaminek a…” szerkezet önmagában sokféle kapcsolatot fejezhet ki.

Pontosan ugyanez igaz a görög genitivusra – arra az esetre, amelyet magyarul rendszerint birtokos esettel adunk vissza. A görög genitivus jelenthet birtoklást, eredetet, forrást, alá-fölérendeltséget, részt az egészből, cselekvőt, tárgyat és még több más viszonyt. Daniel Wallace nyelvtana például külön tárgyalja az úgynevezett alárendeltségi genitivust, ahol a genitivus azt jelöli, ami a főnév uralma alatt áll: például „Izrael királya” értelemben „Izrael fölött uralkodó király”. Wallace éppen ebben a kategóriában tárgyalja a Kolossé 1:15 „minden teremtés elsőszülöttje” konstrukcióját is, „minden teremtés fölött álló elsőszülöttként” értelmezve.

A Jelenések 3:14-ben tehát abból, hogy archē után tēs ktiseōs – „a teremtésé” – áll, nem következik automatikusan a rész–egész viszony. Éppen ezt kellene bizonyítani, nem pedig feltételezni.

Másképpen fogalmazva: a Jehova Tanúi érve gyakran úgy működik, mintha ezt már eleve tudnánk:

archē + „valaminek” = „annak első tagja”.

De valójában éppen ez a vitatott pont. Ha pedig a következtetést már beleépítjük a premisszába, akkor körben forgunk.

Az archē nem „első teremtményt” jelentő technikai szó

Az archē jelentésköre jóval szélesebb a magyar „kezdet” hétköznapi értelménél. Jelentheti egy időszak kezdetét, kiindulópontot, princípiumot, eredetet, elsőbbséget, hatalmat vagy uralmi pozíciót is. Ugyanebből a szócsaládból származik az archōn, vagyis „uralkodó”, „fejedelem”.

Ez különösen fontos azért, mert az Újszövetségben az archē ténylegesen használatos hatalomra és uralomra. Vagyis az a népszerű ellenérv, hogy „ha János uralkodót akart volna mondani, akkor archōn-t írt volna”, egyszerűen túl merev elképzelés arról, hogyan működik egy természetes nyelv. Attól, hogy két részben átfedő jelentésű szó létezik, az egyik nem veszíti el a másikkal közös jelentéstartományát.

Michael J. Svigel különösen érdekes vizsgálatot végzett ezen a ponton. Több mint háromszáz archē-előfordulást osztályozott a Septuaginta és a korai keresztény görög anyag alapján. Az a használat, amelyre a Jehova Tanúi érvelése épül – amikor az archē valamely egész „első részét” jelenti –, az általa vizsgált 305 eset mindössze körülbelül hat százalékát tette ki, és ezek között egyetlen személyi referens sem volt. Ezzel szemben az uralmi, „governmental” használat gyakori, és személyekre egyaránt előfordul egyes és többes számban. Svigel ezért arra jut, hogy a „teremtés első része” nyelvileg ugyan elképzelhető, de a személyre alkalmazott archē használati profilja alapján kevésbé valószínű, míg „Isten teremtése fölötti legfőbb hatalom” igen természetes értelmezés.

Ez fontos különbség. Nem kell azonban azt állítanunk, hogy az archē soha nem jelentheti valamely sorozat első tagját. Jelentheti. A kérdés az, hogy mi kényszerítené erre az értelmezésre éppen a Jelenések 3:14-ben?

A válasz: önmagában semmi.

Miért félrevezető az „aratás kezdete” típusú példák sorolása?

Az egyik leggyakoribb ariánus érv három különösen hasonlónak látszó újszövetségi kifejezésre hivatkozik. Márk 10:6, Márk 13:19 és 2Péter 3:4 egyaránt beszél „a teremtés kezdetétől” fennálló vagy bekövetkező dolgokról.

Csakhogy ezek grammatikailag nem ugyanazok, mint a Jelenések 3:14.

Ezekben a mondatokban az archē az apo – „-tól/-től” – prepozícióval együtt időhatározói kifejezést alkot:

apo archēs ktiseōs – „a teremtés kezdetétől”.

Ez ugyanolyan, mint amikor magyarul azt mondjuk: „az év elejétől”, „a háború kezdetétől”, „gyermekkorától”.

A Jelenések 3:14-ben azonban nincs apo. Krisztus nem azt mondja, hogy „a teremtés kezdetétől”, hanem egy címet visel:

hē archē tēs ktiseōs tou theou.

A kettő között akkora különbség van, mint a „folyó kezdetétől” és a „folyó eredete” között. Ugyanaz a „kezdet” szó szerepelhet, mégsem ugyanaz a mondatszerkezet, és nem ugyanazt a szemantikai kapcsolatot fejezi ki.

Ezért önmagában semmit nem bizonyít az a fordítási táblázat sem, amely megmutatja, hogy különböző Bibliák Márknál „kezdet”-et, a Jelenések 3:14-ben pedig „eredet”-et, „forrás”-t vagy „uralkodó”-t fordítanak. Ez nem szükségképpen következetlenség, hanem a poliszémia teljesen normális kezelése. A magyar „fej” is mást jelent a „fejem fáj”, a „családfő”, a „hídfő” és a „folyó feje” típusú kifejezésekben. Senki nem követelné meg egy fordítótól, hogy más nyelven mindenütt ugyanazzal a szóval adja vissza csak azért, mert magyarul ugyanaz a lexéma szerepel.

A „teremtés” sem olyan egyszerű, mint az érv feltételezi

Van még egy kevésbé látványos probléma. A görög ktisis jelentheti a teremtést mint egészet, a teremtett világmindenséget, illetve bizonyos összefüggésekben egy-egy teremtményt is. Svigel áttekintése szerint az Újszövetségben az egyes számú ktisis nagyon gyakran inkább a teremtett világot mint egészet jelöli, nem pedig valamiféle megszámlálható „teremtményekből álló osztályt”.

Ez azért fontos, mert a Jehova Tanúi érve hajlamos már a fordítás előtt így elképzelni a mondatot:

„az összes teremtményből álló sor első tagja”.

De a görög kifejezés nem ezt mondja. A ktisis nem valamiféle nyelvtani zsák, amelyben felsorakoztatjuk az angyalokat, embereket, állatokat, majd megkérdezzük, ki áll az első helyen. Jelentheti egyszerűen Isten teremtett világát, amelyhez Krisztus mint archē valamilyen elsőbbségi, eredeti vagy uralmi viszonyban áll.

Az a következtetés tehát, hogy „Krisztus egy teremtmény a teremtmények között”, több lépcsőnyi értelmezést igényel. Ezek közül egyik sincs egyszerűen beleírva a görög toldalékokba.

Mit jelent akkor az archē a Jelenések 3:14-ben?

A mainstream keresztény exegézisben két fő értelmezés különösen erős. Az egyik szerint Krisztus a teremtés eredete, forrása, princípiuma. A másik szerint ő a teremtés feje, legfőbb ura, uralkodója. Van olyan értelmezés is, amely a verset részben az új teremtésre vonatkoztatja: Krisztus feltámadása révén az új teremtés kezdete és feje.

A lényeg az, hogy egyik komoly trinitárius olvasatnak sem kell ezt mondania:

„Az archē biztosan nem jelenthet semmilyen értelemben kezdetet.”

A kérdés inkább az, milyen értelemben „kezdet” Krisztus.

Egyes szerzők „forrás”, mások „uralkodó” értelemben magyarázzák a címet. Ugyanez az anyag kiemeli, hogy személyekre vonatkozó újszövetségi archē-használatnál az uralmi jelentés különösen jól dokumentált.

Svigel maga az uralmi értelmezést tartja a legvalószínűbbnek, és óvatosságra int azzal szemben, hogy előre egy vitatott párhuzamból – például a Példabeszédek 8:22-ből – akarjuk eldönteni a Jelenések 3:14 jelentését. A verset először saját lexikai, mondattani és közvetlen irodalmi környezetében kell olvasni.

És pontosan itt válik igazán erőssé a trinitárius olvasat.

„Az Ámen, a hű és igaz tanú…”

A Jelenések 3:14 nem egy szótári példamondat. Krisztus három ünnepélyes címmel mutatkozik be:

az Ámen,
a hű és igaz tanú,
Isten teremtésének archē-ja.

Az egész formula királyi és isteni tekintélyt sugároz. Ez azért is fontos, mert a Jelenések 1:5-ben Jézus már nagyon hasonló címsorral szerepel: ő „a hű tanú”, majd rögtön utána a föld királyainak uralkodója – ho archōn tōn basileōn tēs gēs.

A párhuzam nehezen véletlen:

Jel 1:5: hű tanú + a föld királyainak uralkodója.
Jel 3:14: hű és igaz tanú + Isten teremtésének archē-ja.

Ezért több kutató úgy véli, hogy a 3:14 archē-ja tudatosan visszhangozza az 1:5 uralkodói motívumát. A laodiceai levél vége pedig ugyanezt erősíti: Krisztus a saját trónjáról és az Atya trónjáról beszél, és a győztesnek részesedést ígér királyi uralmában.

Vagyis a levél elején található cím nem egy kozmikus születési anyakönyv bejegyzése, hanem annak magyarázata, milyen tekintéllyel szól Krisztus a gyülekezethez.

Az egész hétlevél-sorozat így működik. Krisztus előbb olyan címmel mutatkozik be, amely megalapozza azt a jogát, hogy megítélje, megdorgálja, megfenyítse vagy megjutalmazza a gyülekezetet. Ebben a retorikai környezetben „Isten teremtésének legelső teremtménye” meglehetősen idegenül hatna; „Isten teremtésének ura/első princípiuma” viszont pontosan illeszkedik a beszéd funkciójához.

„De János máshol mindig időbeli értelemben használja az archē-t”

Ez gyakran ismételt érv, de túl sokat akar bizonyítani.

János valóban sokszor használja az archē-t időbeli értelemben. „Kezdetben volt az Ige”; „kezdettől fogva”; és így tovább. Ebből azonban nem következik, hogy a szó minden mondatban ugyanazt a jelentést hordozza.

Sőt a Jelenések könyvében maga az archē is isteni címszerű formulában szerepel. A 21:6-ban a trónon ülő mondja:

„Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég.”

A 22:13-ban ugyanez a háromtagú formula – Alfa és Ómega, első és utolsó, kezdet és vég – jelenik meg a közvetlen szövegfolyam alapján Krisztus beszédében.

Nyilvánvaló, hogy amikor Isten az archē, ez nem azt jelenti, hogy Isten „valaminek az első teremtménye”. A szó itt az elsőbbség, az eredet és az átfogó szuverenitás nyelvéhez tartozik.

Ez önmagában még nem bizonyítja mechanikusan, hogy 3:14-ben pontosan ugyanaz az árnyalat szerepel. De tökéletesen cáfolja azt a leegyszerűsítést, hogy János számára az archē szükségképpen csak egy időbeli sor első részét jelentheti.

Mit bizonyít Jób 40:19?

A Jehova Tanúi apologetikájában gyakran előkerül a görög Ószövetség Jób 40:19-e, ahol Behemótról olyan megfogalmazást találunk, amely az archē szót Isten alkotásaihoz kapcsolja.

Ez valóban hasznos adat. De sokkal kevesebbet bizonyít, mint amennyit ráépítenek.

Ha Jób 40:19-ben az archē azt jelentené, hogy Behemót „Isten alkotásainak elsője”, akkor ebből pontosan ennyi következik:

az archē képes olyan értelemben szerepelni, amelyben valami egy sorozat vagy csoport első tagja.

Ezt senki sem vitatja.

Ebből azonban nem következik:

ezért minden archē + genitivus szerkezet ugyanezt jelenti.

Ez olyan lenne, mintha azt mondanánk: „a magyar »fej« szó ebben a mondatban testrészt jelentett, ezért »az intézmény feje« is egy testrész”.

Egy példa lehetőséget bizonyít, nem univerzális szabályt.

Svigel éppen ezért hangsúlyozza, hogy a ritka „első rész” jelentés nem használható mechanikus kulcsként a Jel 3:14-hez; a személyre alkalmazott használat inkább más irányba mutat.

És mi a helyzet az Új Világ Fordítás „Isten által” megoldásával?

Itt is érdemes pontosabban fogalmazni, mint amilyen pontatlan mindkét oldal néhány népszerű apologetikai állítása.

A görög tou theou szó szerint nagyjából „Istené / Istennek / Istentől”, és valóban genitivus. A genitivus bizonyos főnevek mellett képes a cselekvő személyt is megjelölni. Ezért nem helyes azt állítani, hogy az „Isten által létrehozott teremtés” jellegű értelmezés nyelvtanilag lehetetlen, mert nincs külön hypo – „által” – prepozíció. A görögben az úgynevezett szubjektív genitivus valóban létező jelenség. Maga a forrásanyag is helyesen mutat rá erre a grammatikai lehetőségre.

De ez nem menti meg a Jehova Tanúi következtetését.

Tegyük fel a vita kedvéért, hogy ktiseōs tou theou valóban azt jelenti:

„az a teremtés, amelyet Isten véghez vitt”.

Még mindig nyitva marad a döntő kérdés:

mi Krisztus mint archē viszonya ehhez a teremtéshez?

Ő annak első megteremtett tagja? Annak eredete? Feje? Ura? Az új teremtés kezdete?

A „by God” tehát önmagában egyáltalán nem bizonyítja Krisztus teremtményi voltát. A bizonyítás teljes súlya továbbra is azon nyugszik, hogy az archē-t előzetesen „első megteremtett tag”-nak értelmezzük.

Éppen ezt nem sikerült nyelvtanilag bizonyítani.

A Kolossé 1 párhuzama inkább nehezíti, mint segíti az ariánus olvasatot

Nem véletlen, hogy a Jelenések 3:14 mellett szinte mindig előkerül a Kolossé 1:15 is:

Krisztus „minden teremtés elsőszülöttje” – prōtotokos pasēs ktiseōs.

Az érv itt hasonló: „elsőszülöttje valaminek” – tehát tagja annak a csoportnak, és azon belül ő az első.

De a prōtotokos sem jelent „elsőként megteremtettet”. Az „elsőszülött” bibliai nyelven nemcsak biológiai sorrendet, hanem rangot, örökösi méltóságot és felsőbbséget is jelenthet. A klasszikus példa a 89. zsoltár, ahol Dávidot Isten „elsőszülötté” teszi és „a föld királyai fölött a legmagasabbá”. Dávid nem Jézse első fia volt és nem Izrael első királya. A cím ott nyilvánvalóan rangot jelöl.

Kolosséban pedig Pál rögtön megmagyarázza, miért nevezi Krisztust prōtotokos-nak: mert benne teremtetett minden, minden általa és reá nézve lett, ő pedig minden előtt van. A mondat nem azt magyarázza, hogyan jött létre Krisztus, hanem hogyan viszonyul az egész kozmosz Krisztushoz.

Ez azért érdekes a Jelenések 3:14 szempontjából, mert megmutatja ugyanazt a szemantikai hibát: egy rang- és elsőbbségjelölő szóból nem lehet pusztán a szótári alak alapján „első létrehozott példányt” csinálni.

János 1:3 még komolyabb problémát jelent

János evangéliumának prológusa a teremtett és nem teremtett valóság között szinte sebészi pontossággal húzza meg a határt:

„Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett.”

A kulcskifejezés: panta di' autou egeneto – minden általa lett –, majd még egyszer negatív formában: nélküle „egy sem” lett abból, ami lett.

Ha a Logosz maga is azok közé tartozna, amelyek „lettek”, akkor két lehetőség maradna. Vagy önmagán keresztül jött létre, ami értelmetlen, vagy ő volna az az egyetlen kivétel, amelyet a következő mondat éppen kategorikusan kizár.

Az ariánus megoldás ezért rendszerint ezt feltételezi:

„minden más dolog általa lett”.

De a „más” nincs ott.

Természetesen a görög pas, „minden”, bizonyos kontextusokban hallgatólagosan korlátozható. A kérdés azonban mindig az, van-e erre az adott mondatban valamilyen jelzés. János 1:3-ban a második, negatív mondatrész – „nélküle egyetlen egy sem lett, ami lett” – éppen a kivétel lehetőségét szűkíti a végsőkig.

Ezért ha valaki a Jelenések 3:14-et úgy akarja értelmezni, hogy Krisztus egyike a „lett dolgoknak”, akkor ezt össze kell egyeztetnie János teremtési kijelentésével is. Nem elegendő annyit mondani, hogy archē jelenthet kezdetet.

A Jelenések könyvének egészében milyen Krisztust látunk?

A legfontosabb kérdés talán mégis ez.

A Jelenések 3:14-ben megszólaló Krisztus nem magányos nyelvtani feladványként jelenik meg. Ő ugyanaz a személy, akit a könyv „elsőnek és utolsónak” nevez, aki meghalt és él; ugyanaz a Bárány, aki Isten trónjának középpontjában áll; ugyanaz, akinek minden teremtmény a trónon ülővel együtt ad áldást, tiszteletet, dicsőséget és hatalmat; ugyanaz, akinek és Istennek egyetlen trónusa van a könyv végén.

Ez rendkívül fontos. A Jelenések könyve különösen szigorú azzal kapcsolatban, kit szabad vallásos hódolattal illetni. Amikor János angyal elé borul, az angyal kétszer is tiltakozik: ne tedd, Istent imádd. A Bárány viszont nem a teremtmények között jelenik meg mint egyikük, aki együtt imádja Istent. A mennyei doxológiában a teremtmények összessége áll az egyik oldalon, a trónon ülő és a Bárány pedig a dicsőítés címzettjei.

Ebben a könyvben kell értelmezni a 3:14-et.

Éppen ezért a történeti trinitárius olvasat nem azért utasítja el a „Krisztus az első teremtmény” értelmezést, mert a niceai hitvallást akarja mindenáron visszaolvasni a mondatba. Hanem azért, mert ez az értelmezés sokkal többet akar kinyerni az archē szóból, mint amit a szó és a genitivusi szerkezet önmagában elbír, miközben rosszul illeszkedik ahhoz a Krisztus-képhez, amelyet maga a Jelenések könyve épít fel.

A legfontosabb különbség: „lehetséges” nem ugyanaz, mint „bizonyított”

Ez az egész vita talán egyetlen mondatra redukálható.

Az, hogy egy szó egy bizonyos jelentést felvehet, nem jelenti azt, hogy egy adott mondatban szükségképpen azt jelenti.

Nem szükséges azt bizonyítani, hogy az ariánus értelmezés nyelvileg elképzelhetetlen. A görög archē valóban használható olyan módon is, amely egy folyamat vagy sor első elemére mutat. A komolyabb lexikográfiai és exegetikai vita pontosan ezért létezik.

De ebből nagyon más következik, mint amit az amatőr ariánus apologetika gyakran mond.

Jelenések 3:14 nem azt mondja szó szerint, hogy:

„Jézus az első lény, akit Isten megteremtett.”

Nem szerepel benne a „teremtett” ige Krisztusra vonatkozóan. Nem szerepel benne „első teremtmény”. Nem szerepel benne „Isten először őt teremtette”. Nem szerepel benne olyan grammatikai jel, amely a tēs ktiseōs genitivust kötelezően partitívvá tenné.

Ami ténylegesen áll:

Krisztus hē archē tēs ktiseōs tou theou.

Hogy ezt „Isten teremtésének eredete”, „Isten teremtésének feje”, „Isten teremtésének ura” vagy egy tágabb értelemben vett „kezdete” formában adjuk vissza, exegetikai kérdés. De „az első teremtett lény” már nem fordítás, hanem egy vitatott teológiai magyarázat.

És itt fordul meg a bizonyítási teher. Nem azt kell bebizonyítani, hogy az archē „soha nem jelenthet első tagot”. Jehova Tanúi oldalának kellene bebizonyítania, hogy ebben a személyi, tituláris, apokaliptikus környezetben csakis ezt jelentheti.

A rendelkezésre álló nyelvi adatok viszont éppen ezt nem igazolják. Svigel vizsgálatában a „csoport első része” használat ritka és nem személyi, míg az uralmi jelentés gyakori és személyekkel természetes. A Jelenések közvetlen kontextusa Krisztus uralmi tekintélyéről beszél; az 1:5 „hű tanú + uralkodó” formulája feltűnően párhuzamos a 3:14-gyel; a levél a trónussal zárul; a könyv egészében pedig Krisztus az isteni uralom és a teremtés fölötti szuverenitás oldalán jelenik meg.

Mit mondhatunk tehát biztosan?

A Jelenések 3:14-ből önmagában nem lehet levezetni, hogy Krisztus teremtmény. A versben szereplő archē valóban fordítható „kezdet”-nek, de a „kezdet” nem ugyanaz, mint „elsőként megteremtett dolog”. A genitivus pedig nem varázsszó, amely automatikusan egy csoport tagjává teszi azt, ami előtte áll.

A bevett értelmezés ezért nyelvileg teljesen jogosan érti Krisztust Isten teremtésének eredeteként, első princípiumaként vagy szuverén fejeként. A szakirodalomban még azon belül is van vita, hogy az „eredet” vagy az „uralkodó” árnyalat a legerősebb; Svigel például kifejezetten az utóbbit részesíti előnyben. Ez azonban nem gyengesége, hanem éppen erőssége a tudományos exegézisnek: nem tesz úgy, mintha egy többjelentésű görög főnév egyetlen magyar szóval mechanikusan dekódolható lenne.

Jehova Tanúi érvelésének alapvető hibája ezzel szemben az, hogy egy lehetséges jelentésből kötelező jelentést csinál, majd az így létrehozott értelmezést úgy mutatja be, mintha maga a görög nyelvtan mondaná ki Krisztus teremtettségét.

Nem mondja ki.

A vers sokkal természetesebben illik ahhoz a Krisztushoz, akit maga a Jelenések könyve mutat be: az Ámenhez, a hű és igaz tanúhoz, a királyok urához, a trónon osztozó Bárányhoz – ahhoz, aki nem egyszerűen ott áll a teremtés elején, hanem akinek a teremtés kezdete, rendje és végső sorsa alá van vetve.

Így a Jelenések 3:14 nem az ariánus krisztológia „egyértelmű görög bizonyítéka”. Éppen ellenkezőleg: amikor a mondatot nem egy előre gyártott „archē + genitivus = első teremtmény” képlettel olvassuk, hanem figyelembe vesszük a görög szó valódi jelentéstartományát, a genitivus sokféleségét és a Jelenések könyvének saját Krisztus-képét, akkor az első-teremtmény olvasat elveszíti azt a látszólagos nyelvtani szükségszerűséget, amelyre az egész érvelés épül.

Források:

• Jelenések 3:14
• Svigel, Michael J. “Christ as Archē in Revelation 3:14.”
• Does Revelation 3:14 Teach That Jesus is God’s First Creation? Pt. 1
• Does Revelation 3:14 Teach That Jesus is God’s First Creation? Pt. 2
• Revelation 3:14 Revisited: Jesus as the Arche of God’s Creation
• REV. 3:14 REVISITED… ONE MORE TIME!
• Revelation 3:14 - Jesus Christ as the 'archē' of God’s creation