Öt év vizsgálódás, sok kemény munka, és a bátor áldozatok tanúskodása után az Ausztrál Parlamenti Vizsgálóbizottság gyermekmolesztálással kapcsolatos intézményi eredményei megérkeztek. Az egyik legfontosabb a Nemzeti Jogorvoslati Rendszer, amelyet nem másra terveztek, mint, ahogyan azt a weboldaluk megfogalmazza (www.nationalredress.gov.au): “olyan embereknek, akik megtapasztalták az intézményesített gyermekmolesztálást”.

A 29. esettanulmány nyilvános meghallgatásából: Jehova Tanúi, Sidney, július 27-től augusztus 14-ig, 2015. 2016 októberére a vizsgálóbizottság kiadott egy jelentést. A következtetések rendszerszintű problémákat tártak fel azzal kapcsolatban, ahogyan Jehova Tanúi, az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat a gyermekmolesztálással kapcsolatos gyanúsításokra válaszol. Később, a záró jegyzőkönyvükben a vizsgálóbizottság ajánlásokat sorol fel a Jehova Tanúi szervezete számára, amelyekbe beletartozik többek között, hogy:

• “…hagyja el a két tanú szabály alkalmazását azokban az esetekben, amikor gyermekmolesztálással kapcsolatos panasz merül fel.”
• “…vizsgálja felül eljárásmódjait, hogy nők is részt vegyenek a gyermekmolesztálással kapcsolatos vádak kivizsgálásában és megítélésében.”
• “…többé ne követelje meg tagjaitól, hogy kerüljék el azokat, akik elkülönülnek a szervezettől azokban az esetekben, amikor az elkülönülés oka kapcsolatba hozható egy olyan személlyel, aki gyermekmolesztálás áldozata.”

Ugyanez a záró jegyzőkönyv ajánlásokat fogalmaz meg egy jogorvoslati rendszerre, amelyre “az áldozatok úgy tekinthetnének, mint amely képes igazságot szolgáltatni.” Néhány példa ezekre a javaslatokra:

• “egy bocsánatkérés a szervezettől.”
• “lehetőség a találkozásra egy vezető szervezeti képviselővel és a bántalmazás, valamint annak hatásainak elismerése.”
• “egy biztosíték vagy kötelezettségvállalás a szervezet részéről, hogy már lépéseket tett, vagy tesz annak érdekében, hogy megakadályozza a gyermekek további bántalmazását abban a szervezetben.”

Ezzel eljutunk 2018. október 21-ig. Ahogyan azt a Reuters jelentette, az ausztrál miniszterelnök, Scott Morris egy kivételes alkalommal, a nemzet nevében bocsánatot kért az intézményesített gyermekmolesztálás áldozataitól és családjaiktól. Noha egy ilyen bocsánatkérés soha nem tudja eltávolítani azt a fájdalmat, amivel a bántalmazás túlélői együttélnek a traumájuk következtében, az ilyen gesztusok jóindulatot jeleznek és ez létfontosságú lépés a gyógyulás folyamatában. Ez demonstrálhatja az áldozatok számára, hogy az intézményi bukások ellenére az áldozatok érdekei elsőrendűek innentől kezdve.

Az ausztrál Jehova Tanúi számára ez egy lehetőség lett volna arra, hogy megmutassák, szervezetük összehangolt erőfeszítéseket tett a jövőbeli bántalmazások megelőzése érdekében, hogy megvédje tagjait, valamint kártérítést fizessen a korábbi mulasztások jóvátétele érdekében. Azt mondjuk “lehetőségük lett volna”, mivel az Őrtorony hiánya az ausztrál nemzeti bocsánatkérésben nem is lehetett volna jelentőségteljesebb.

A Nemzeti Jogorvoslati Rendszer weblapjának van egy kereső funkciója, ahol megtalálhatod az összes intézmény nevét, amely megállapodott az áldozatoknak járó jogorvoslatról, és befejezte a jelentkezés folyamatát. Egy egyszerű kulcsszó keresés az oldalon a “Jehova” vagy az “Őrtorony” nevére “Nincs találat” üzenetet ad. A teljes kép áttekintése érdekében az üres kulcsszavas keresés 1119 találatot ad. Átfésültük az összeset és nem találtunk semmit, ami arra utalna, hogy Jehova Tanúi, vagy bárki hozzájuk kapcsolható részt venne a jogorvoslati rendszerben.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a weboldal figyelmeztet, “időbe telhet, amíg egy intézmény csatlakozása a jogorvoslati rendszerhez a bejelentéstől az adott intézmény feldolgozott jelentkezéséig eljut”. Eddig az időpontig az Őrtorony nem tett ilyen bejelentést. Másrészt az intézményeknek 2020. június 30-ig kell csatlakozniuk a jogorvoslati rendszerhez. Lehetséges, hogy az Őrtorony jelentkezését még nem dolgozták fel vagy esetleg ők később csatlakozhatnak a rendszerhez. Sajnos a nyilvános bocsánatkéréssel kapcsolatos múltjuk gyakorlatilag nem létezik. {Lényegében meg le van jegyzőkönyvezve minden egyes gyülekezetben, minden országban...}

Bocsánat… bocs mégsem!

Egyértelmű, hogy Jehova Tanúi értik a bocsánatkérés jelentőségét. A 2002. november 1-jei Őrtorony magazin cikkében: “A bocsánatkérés utat nyit a kibékülés előtt” - büszkén ezt írják:

“A Biblia is azt mondja, hogy egy őszinte bocsánatkérés gyakran sokat tehet egy sérült kapcsolat helyreállításáért. Például Jézusnak a tékozló fiúról szóló példázatában, amikor a fiú hazatért, és őszintén bocsánatot kért, az apja szíves örömest fogadta vissza a családjába (Lukács 15:17–24). Bizony, sosem szabad annyira büszkének lennünk, hogy ne tudjunk felülkerekedni az érzéseinken, és bocsánatot kérni. Az igazán alázatos embereknek természetesen nem túl nehéz bocsánatot kérni.”

A cikk még ki is emeli a bocsánatkérés értékét olyan esetben, amikor valaki nem csinált semmi rosszat.

“a hívőtársainkkal ápolt béke fontosabb, mint az, hogy bebizonyítsuk, kinek van igaza, és ki téved. Ha gondolunk erre az alapelvre, könnyebb lesz bocsánatot kérnünk, amikor valaki úgy véli, hogy sérelmet okoztunk neki.”

Az Őrtorony szerkesztői Michael Jackson Thriller című filmjének magyarázó üzenetét és bűnbánó bocsánatkérését az 1984. május 22-i Ébredjetek! magazinban érdemesnek találták a nyomtatásra:

“Mivel nyilvánvalóan nem kívánta, hogy a nézők arra a következtetésre jussanak, hogy a spiritizmust támogatja, a film egy figyelmeztetéssel kezdődik: ‘Erős személyes meggyőződésem miatt szeretném kihangsúlyozni, hogy ez a film semmilyen módon nem helyesli az okkult dolgokba vetett hitet’.—Michael Jackson.”

“És hogyan érez a színművész, Michael Jackson ezzel kapcsolatban visszatekintve? “Még egyszer nem csinálnám meg!” mondja Jackson. “Én csak egy jó kis szórakoztató filmet akartam készíteni, nem pedig szándékosan a képernyőre hozni olyasmit, ami megijeszti az embereket vagy bármi rosszat csinálni. Azt szeretném tenni, ami helyes. Soha többé nem szeretnék semmi hasonlót csinálni.” Miért nem? “Azért, mert sok ember érzékenységét sértette,” magyarázza Jackson. “Ez rossz érzéssel tölt el engem. Nem akarom, hogy így érezzék magukat. Most már belátom, hogy ez nem volt egy jó ötlet. Soha többé nem készítek ehhez hasonló filmet!”

Majd így folytatja: “Valójában beszüntettem a film további forgalmazását, ami felett ellenőrzésem van, beleértve a megjelenését egyes további országokban. Mindenfajta promóciós anyagot terveztek a Thrillerhez. De én azt mondom nekik, ‘Nem, nem, nem. Nem akarok semmit sem csinálni a Thrillerrel. Nincs több Thriller.’”

Ébredjetek! magazin, 1984. május 22.

[Ezt a részletet újra fordítottam az eredetiből, mivel az eredeti magyar fordítást, ha egyáltalán létezik, nagyon nehéz lenne fellelni. - a szerk.]

Hogy néz ki az Őrtorony saját története a nyilvános bocsánatkérésekben? Noha számos dolog miatt fejezték ki sajnálkozásukat, igen nehéz dolog lenne találni bármit, ami akár távolról is egy őszinte bocsánatkérésnek felelne meg a szervezet hosszú történetében.

Például a több ezer malawi Jehova Tanújának a megerőszakolása és halála, miután a Vezető Testület elrendelte, hogy nem szabad a politikai kártyával élniük az egypártrendszerben - nyilvánvalóan ez is a bocsánatkérési listán szerepel. Már említettük a gyermekmolesztálási irányelveiket és az ebből következő mellébeszéléseket. Azután ott van még a vérátömlesztés tiltása, ami több száz, potenciálisan több ezer életet követelt, beleértve ártatlan gyermekekét is.

Egyértelműen minden alkalommal, amikor az Őrtorony szerkesztői rosszul idéztek forrásokat az irodalmukban, annak érdekében, hogy félrevezessék az olvasókat azzal kapcsolatban, hogy az idézet támogatja az álláspontjukat, amikor valójában éppen ellenkező volt a helyzet. Vagy amikor Rutherford tigriscsiklandozta a náci vezetőséget a második világháború alatt, ami semmi másra nem volt jó, mint hogy súlyosbítsa ellenszenvüket a német JT-k iránt, akiket brutális körülmények között börtöntáborokba zártak. Nem is beszélve az összes esedékes bocsánatkérésről a folyamatos hamis próféciáik miatt, amelyeket oly nagy bizonyossággal hirdettek évtizedeken és kampányok során át.

Az egyetlen dolog, ami talán számításba jöhet tényleges bocsánatkérésként az Őrtorony részéről, az az 1980. március 15-i Őrtorony egyik cikke, amely a “Válasszuk a legjobb életutat!” címmel jelent meg nyomtatásban. Ez az öt évvel korábban kinyilvánított izgalmakhoz és a szervezeti illúzióvesztéshez kapcsolódott, miután 1975 eljött és el is ment anélkül, hogy bármi érdemleges történt volna. Ez volt annak a cikknek a mondandója:

“A modern időkben ez a sóvárgás, ami önmagában véve dicséretes, dátumok felállításához vezetett, melyeknek az volt a célja, hogy meghatározzák a világszerte oly sok embernek osztályrészül jutott szenvedésektől és bajoktól való hőn óhajtott szabadulás időpontját. Az Örökké tartó élet — Isten fiainak szabadságában című könyv megjelenése [angolban], valamint az arra vonatkozó magyarázatok, hogy mennyire helyénvaló lenne, ha Krisztus ezeréves uralma egybeesne az ember létezésének hetedik évezredével, jelentős várakozást támasztottak az 1975-ös évvel kapcsolatban. Kijelentések hangzottak el akkor és azután, amelyek hangsúlyozták, hogy itt csupán lehetőségről van szó. Az ilyen elővigyázatos és óvatos információval egy időben azonban sajnos olyan kijelentéseket is közöltek, amelyek sejtetni engedték, hogy a remények ilyen formában történő megvalósulása abban az esztendőben inkább valószínűség, mint csupán lehetőség. Igen sajnálatos, hogy ezek az utóbbi kijelentések nyilván nagyobb súllyal estek latba, mint a megfontoltabbak és hozzájárultak a már felkeltett várakozás kialakításához.”

Azok számára, akik elég idősek ahhoz, hogy visszaemlékeznek az 1975 körüli időszakra, ez úgy hangzik, mint az, hogy “Bocsánat… bocs mégsem!”. Az a típusú bocsánatkérés ez, amely kétségtelenül olyan üresnek és elégtelennek érződhetett, mint egy szem M&M cukorka ebédre. A játék neve a felelősség elhárítása, és nem ismerik el azt a tényt, hogy az Őrtorony jelentőségteljes célzásai, nem pedig az olvasók következtetései voltak a csalódás igazi okai.

Bocsánatot kérni emberi dolog

A Vezető Testület cselekedetei azt mutatják, hogy nincs a birtokukban az az alázatosság, önismeret és empátia, ami ahhoz szükséges, hogy bocsánatot kérjenek a tagjaiktól. Mégis nem csupán azt várják el tagjaiktól, hogy szemet hunyjanak otromba hibáik felett, de soha ne is legyenek kritikusak a hiányosságaik iránt és bármit alázatosan elfogadjanak, mint a megújult, “új világosságot”. 

Ez alatt azt értem, hogy az Őrtorony, mint jogi személy és a Vezető Testület, mint egyének egy kollektív csoportja, úgy tűnik, nem alkalmas azokra a nagyon is emberi érzelmekre, amelyek hiteles forrásai egy bocsánatkérésnek. A hiteles bocsánatkérés képessége, amikor a cselekedetek vagy szavak fájdalmat okoznak embereknek, egy életfontosságú jellemzője az emberi kapcsolatoknak.

Ez nem csupán egy üres kijelentés. 2019 júniusának végén a dokumentumfilmes csapatunk elutazott az ausztráliai Sydney-be, hogy elkészítsen néhány interjút. Tudomásunkra jutott, ahogyan az Őrtorony részvételét az ARC munkájában az ausztrál fiókhivatal kiforgatta, annak érdekében, hogy úgy tűnjön fel, a szervezet milyen jól tartotta magát. Volt itt sok “mi voltunk a legjobb szervezet, ami kijött ebből” és sok “nem is kellett volna részt vennünk a vizsgálatban”, de láthatóan nem volt jele semmiféle hiányosság elismerésének, nem hogy még bocsánatkérésnek.

Valójában az utazásunk során lehetőségünk nyílt leülni Angus Stewarttal, a meghallgatások vezető tanácsadójával. Érdeklődtünk az Őrtorony pálfordulásával kapcsolatos gondolatairól, valamint hogy hogyan emlékezett vissza az Őrtorony képviselőivel folytatott tárgyalásaira, összehasonlítva más szervezetek képviselőivel.

Itt egy részlet arról, mit mondott Angus;

Angus Stewart – A parlamenti vizsgálóbizottság korábbi vezető tanácsadója

Kevés embernek volt lehetősége közelről megfigyelni az Őrtorony belső működését a jelenkori történelemben. Nem tudok visszaemlékezni arra, hogy bárki is kérdőre vont volna egy vezető testületi tagot esküdtszék előtt. Mr. Stewartnak és az ő hihetetlenül körültekintő jogi csapatának sikerült mindkét említett dolgot megvalósítania a vizsgálat során.

Mr. Stewart értékelése alapján őszintén kétlem, hogy Anthony Morris III valaha is visszatekintett a számos sértő megnyilatkozására, és arra gondolt, hogy “hmm talán ezt mégsem kellett volna mondanom”. Még annak is hitelt adnék vele kapcsolatban, hogy túl büszke vagy túlságosan szégyelli magát ahhoz, hogy bocsánatot kérjen abban a csekély valószínűségű esetben, ha az általam leírt forgatókönyv akárcsak lehetséges lenne. Ugyanakkor felvetem annak lehetőségét, hogy a körülmények valószínűleg arra kényszerítik őket, hogy megtegyék azt, amit láthatóan maguktól soha nem tettek volna meg… Ez egy nyilvános bocsánatkérés.

Ne számíts rá

Ahogyan korábban említettük, lehetséges, hogy az Őrtorony később csatlakozik Ausztrália Nemzeti Jogorvoslati Rendszeréhez, ami szükségessé tesz egy nyilvános bocsánatkérést. Ez “lehetséges”, azonban tekintve a múltjukat, ésszerűen azt mondhatjuk magunknak, “ne számítsatok rá”. A nyilvános nyomás és véleménynyilvánítás elindíthat egy változást az eljárásmódjukban, amiről tudom, hogy naivan hangzik, azonban van ok az optimizmusra.

A dolgok 1975 óta drasztikusan megváltoztak. Egyre több és több ember van összekötve bőséges adatfolyamokkal egymással a világ körül az internetnek köszönhetően. Az olyan hashtag mozgalmak, mint a #MeToo felkeltették a figyelmét a nyilvánosságnak olyan ügyek iránt, amelyekről ritkán beszélnek nyíltan. Ahogyan azt Montanában láttuk, a bántalmazásoknak azok az áldozatai, akik elviszik az Őrtornyot a bíróságra, kedvező, és magas összegekről szóló ítéleteket kapnak.

Vezető Testületi tagok, akik a havi JW TV közvetítéseknek köszönhetően most már egy felismerhető arcot kínálnak arra, hogy őket hibáztassák a szervezet törvénysértéseiért. Más országokban is kezd összegyűlni az Ausztrál Parlamenti Vizsgálóbizottsághoz hasonló vizsgálatokhoz szükséges hajtóerő, mint pl. az Egyesült Királyság, Hollandia, Kanada, Spanyolország és az USA.

A televíziós csatornák, mint pl. az A&E és olyan producerek, mint Leah Remini olyan tartalmakat hoznak létre, amelyek kifejezetten az olyan nyomásgyakorló csoportokkal kapcsolatos ügyekkel foglalkoznak, mint Jehova Tanúi. Az olyan elbeszélő filmek, mint pl. Daniel Kokotajlo “Apostasy" (“Hitehagyás”) című alkotása vagy a “The Children Act” (“A gyermektörvény”) Emma Thompsonnal hullámokat kavartak a fesztiválfilmek körében.

“Az igazság az Igazságról”, noha még gyártás alatt van, egyike annak a néhány várható dokumentumfilm projektnek, amelyek vitába szállnak a szervezet eljárásmódjaival a közösségmegvonással, a gyermekmolesztálás félrekezelésével vagy a vérátömlesztés tiltásával. Létezik egy egyre növekvő számú aktivista, írók és újságírók, akik feldolgozzák ezeket a történeteket a sajtóorgánumaikban, a volt Tanúk számára létrehozott, egyre növekvő közösségi médiában, akik nem dobják el a labdát amiatt, hogy megosszák mindezeket az információkat. Vajon túlélhet egy olyan szervezet, amelyik soha nem akar bocsánatot kérni, ekkora nem kívánt figyelmet?

Úgy tűnik, a dolgok eljutottak egy töréspontig, az Őrtoronynak pedig módosítania kell az eljárásmódjait, alkalmazkodnia kell a változásokhoz vagy pedig meg kell szűnnie abban a formában, ahogyan ma létezik. A kormányzat és a vallások olyan dolgok, amelyek gyakran vonakodnak és extrém lassan változnak. Sajnálatos módon az Őrtorony számára ma egy olyan korban élünk, amikor az ilyen lassúság könnyen elvezethet oda, hogy az ilyen szervezetek az intézményesített Dodó-madarak sorsára juthatnak, mint pl. a Blockbuster and Sears Roebuck & Company. Jehova Tanúi nem immunisak ezekre a realitásokra.

Mit fognak csinálni, ha az Őrtorony adómentes státuszát megkérdőjelezik vagy további kormányzatok követik Oroszország példáját és lefoglalják a tulajdonukat vagy a kiadványaikat törvényen kívül helyezik? Hogyan fognak tudni alkalmazkodni az ilyen vizsgálatok által ösztönzött törvényhozási változásokhoz? Mi lesz azokkal a polgári peres eljárásokkal, amelyeket jelenleg megindítottak vagy már folyamatban vannak? Hogyan fognak tudni Jehova Tanúi nyilvánosan ellenállni az eljárásmódjaik olyan fajta logikus boncolgatásának, mint amilyet az Angus Stewarthoz hasonló emberek végeztek az ARC idején?

Talán most még korai lenne ezt megmondani, de mindent figyelembe véve, egyértelműen növeli a kereskedelmi értékét három egyszerű szónak, amik egy bocsánatkéréshez szükségesek, nem igaz?

Megjegyzés az olvasóknak: Korábban “James Sequoia” álnéven írtam vendégcikkeket a JWSurvey.org-nak. Sajnos sokan vannak, akiknek továbbra is névtelenül kell folytatniuk a munkájukat, mivel az Őrtorony döntésre kényszeríti a családokat, hogy válasszák a szervezetet a szeretteik helyett.

Abban az időben a személyazonosságom elrejtése védelmet nyújtott a még mindig aktív JT családomnak, hiszen nagyon sokaknál elkerülhetetlenek a visszahatások, amennyiben felemelik a szavukat az Őrtorony káros és sérüléseket okozó gyakorlatai ellen.

Noha ennek a döntésnek hatalmas személyes ára van, a legközelebbi családom sikeresen kilépett a szervezetből, miközben a gyermekeink még mindig elég fiatalok ahhoz, hogy úgy nőjenek fel, hogy a mi kapcsolatunk a vallással ne érintse őket.

Személyesen ez számos megszakított kapcsolatot jelent a közelebbi kiterjesztett családommal és a barátaimmal, akiket egész életemben ismertem. A feleségem számára, aki nincs kiközösítve, ez a választása, hogy továbbra is támogat engem, és nem Jehova Tanújának neveljük a lányainkat, azt jelenti, a családja kerülni fogja őt is.

Az összes negatívum ellenére eljutottam odáig, hogy értékeljem a szabadságomat, és James Sequoia most már csak egy emlékeztetője a bebörtönzésemnek, így ma kiszabadítom őt. A feleségemnek, a bájos kislányaimnak, és mindazon szeretteinknek, akiket elveszítettünk az Őrtorony miatt, helyre kell hoznom néhány igazságtalanságot és el kell mondanom az általam megismert igazságot nyíltan és becsületesen.

Ezt követően ezt büszkén megteszem a valódi nevemen, Javier Ortizként.

Forrás: https://jwwatch.org/child-abuse-2/watchtower-an-institution-that-cannot-apologize

Fordította: Columba, JJ