A kritikus gondolkodásmód kiterjedhet-e a Bibliára? Ezzel talán sokan vitatkoznának, de nekem nem célom az, hogy bárkit is meggyőzzek arról, hogy miben higgyen vagy miben nem. Ha valóban szabad akaratunk van (nos, legalábbis ebben a dologban), akkor igenis megtehetjük, hogy a kritikus gondolkodás (ami nem összetévesztendő a kritikus szellemmel) kritériumait alkalmazzuk a Bibliára is, ahogyan minden másra az életben, annak érdekében, hogy ésszerű döntéseket tudjunk hozni és lehetőleg elkerüljük azt, hogy szélsőséges helyzetbe sodródjunk. Ugyanakkor szabad akaratunkból természetesen azt is megtehetjük, hogy a Bibliát kihagyjuk ebből a mérlegelésből, berakjuk egy "szent tehén" kategóriába, melyet nem lehet érinteni - isteni büntetés nélkül -, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.

Magam részéről nem gondolom azt, hogy a Bibliában csak és kizárólag ostobaság található, vagy nem lehet a leírt szavaknak valami spirituális, mélyebb értelme, de ez még nem változtat azon, ami ténylegesen le van írva, és azon sem, hogy olyan részek is találhatóak benne, melyek nem hogy mélyebb spirituális tartalommal nem rendelkeznek, hanem épp ellenkezőleg, egy kifejezetten despota, szűklátókörű, csupán egy elit csoportnak kedvező etikátlan tartalommal bírnak, sőt kifejezetten veszélyesek is lehetnek az emberi kapcsolatokra, egészségre és életre. Az is könnyen elképzelhető, hogy a leírások – melyek nagyon is emberi nézőpontból vannak -, valóban az emberek tetteit írják le, akiknek nem sok közük volt Istenhez. A hibákat ők követték el, de egyszerűbb volt azokat Istenre kenni, mint ahogyan „Isten emberei” általában elég jók szoktak lenni a saját felelősségük lepasszolásában, hát nem volt ez másképpen a régi időkben sem... Ebben az esetben azonban inkább az emberi történelem és tudatfejlődés egy bizonyos részletének tekinthető ez a mű, mint egy örök mérték Bölcsességével rendelkező Felsőbbrendű Lény minden kor embereinek szóló útmutatójának.

A végeredmény szempontjából igazából mindegy mit hiszünk, mert az így közvetített „isteni kijelentés” alapján egy kegyetlen, bosszúálló, szadista, soviniszta istenkép alakítható ki, ha annak minden részletét tekintetbe vesszük. Természetesen mindenki maga tudja, hogy mennyit hisz el ténylegesen a történetekből, és van ahol az önálló gondolkodásnak ezt a formáját tolerálják is. Ha viszont a Jehova Tanúi vagy hasonló fundamentalista hívő közösségben találod maga, akkor nem biztos, hogy bölcs dolog hangot adni kételyeidnek, melyek a Bibliára, mint Isten kijelentett és igaz és hasznos stb... szavára vonatkoznak... Hacsak nem szeretnéd nagyon gyorsan a „szerető közösségen” kívül találni magad. Ha viszont ragaszkodsz egy ilyen "Isten szaván" alapuló közösséghez, akkor elképzelhető, hogy azok az etikátlan és inhumánus történetek valamilyen módon meg fognak jelenni az életedben, így a magad bőrén fogod érezni azok tarthatatlanságát és ostobaságát. Ráadásul még panaszt sem tehetsz, mert bibliaversek tömkelegét fogják rád zúdítani, és te leszel az, aki Isten elleni lázadással lesz megbélyegezve.

Kétségtelen, hogy jó néhány olyan történet vagy kijelentés található a Bibliában, mely nehezen megy le az ember torkán. Amikor még Tanú voltam, feltűntek ezek, de – ahogyan mások is -, elfogadtam az „altatószövegeket”, hogy nem tudjuk, mi történt pontosan, a Biblia nem ír le minden részletet, na meg Isten biztosan a legbölcsebb döntést hozta, „te nem hiszel ebben?”, no meg nem kell kiragadni egy verset a környezetéből, hanem nézzük meg mit mond a Biblia erről a témáról úgy unblock. Igaz, ettől még ezek a szavak ott vannak, és attól nem lesznek mások, ha találunk egy másik szöveget, ami némiképp árnyalja a dolgot, vagy éppen az ellenkezőjét állítja. Ez inkább csak azt támasztaná alá, hogy a Biblia nem következetes önmagában, vagyis ellentmondásokat tartalmaz: minden benne van és mindennek az ellenkezője is, ami a vallásos manipulációk végtelen változatainak forrásául szolgálhat.... (Amúgy meg jó túlélési technika az, ha nem tetszik egy bibliavers (mondjuk pl. az, amikor az egyik végtagunkat amputálni kéne), akkor találunk helyette egy másikat, ami jobban megfelel a szükségleteinknek... és tádám: máris olyan „keresztények” vagyunk, akik "maradéktalanul" hisznek a Szentírásban... ettől függetlenül, természetesen lehet valaki keresztény szellemiségű és a Bibliát is értékelheti, anélkül, hogy a fundamentalista hívőkre oly nagyon jellemző képmutatásra vetemedne, és minden bibliaversbe valami értelmet szeretne belepasszírozni, csak azért, hogy neki ne kelljen kimondani, hogy ebben valami nem oké, vagy ő valamivel nem ért egyet.....)
Olyan is volt, amikor a szervezet kreált magyarázatokat a rázósabb bibliaversek védelmére, igaz, néha tótágast kellett állni, hogy megértse az ember, hogy hova akarnak kilyukadni ezzel, vagy elővettek ilyen-olyan eredeti szövegeket, amiben nem is úgy volt, hanem így, de a lényegen ez mit sem változtat: a történetek ott vannak, feketén-fehéren és részei egy írásnak, melynek elvileg minden kijelentése igaz és hasznos...

Az alább összeírtam Lloyd Evans és Alex O’Connor által összegyűjtött olyan biblia részleteket, melyeket mai szemmel bizony nehéz egy magasabb erkölcsiség vagy egy olyan előrehaladottabb bölcsesség megnyilvánulásaiként elfogadni, melyek a javára szolgálnának azoknak, akik vakon hisznek ezekben és megpróbálják szó szerint az életükben is alkalmazni ezeket a tanításokat. Persze, ha valaki ezt akarja tenni, ahhoz szíve joga van... Szerény véleményem szerint a vallásos hit elbírja a kérdések feltételét, a kritikus gondolkodást, sőt még azt is, ha új színben lát valaki dolgokat az addigi hitével kapcsolatosan (vagyis röviden: a fejlődést).

Egyes hitvédők szerint az Ószövetségben vannak a szaftosabb sztorik, mivel az Jehováról szól és nem Krisztusról, így ezért azzal kezdeném:

1. „Lót kiment hozzájuk az ajtó elé, de az ajtót bezárta maga mögött, és ezt mondta: Ugyan, barátaim, ne tegyetek rosszat! Van két leányom, akiknek még nem volt dolguk férfival, kihozom hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok. De ezekkel az emberekkel ne tegyetek semmit, mivel hajlékom oltalma alatt vannak!”
   (1Mózes 19:6-8)
   
   Micsoda, egy apa felajánlja lányait egy csoportos nemi erőszak áldozataiul, hogy megvédje az angyalokat, melyekről ugyanez a könyv azt írja, hogy 185 ezer felfegyverzett katonát ölt meg egyetlen egy közülük? A történet szerint Lót felesége sóbálvánnyá vált, amikor hátranézett a menekülésük közben. A nő állítólagos ’vonzódása a világi javak után’ olyannyira megbocsáthatatlan volt, hogy azonnali halállal kellett sújtani őt, míg Lót esetében, a női nem alábecsülése, mely magába foglalta, hogy a nők – beleértve ebbe saját lányait is – leginkább egy dologra jók, az nem volt akkora gond, mivel ez a férfi később „igazságosnak” lett nyilvánítva és a hit példájaként emlegetve évszázadokkal később is. Lót, élete későbbi szakaszában megerősítette, hogy részéről a lányai szexuális kihasználásának gondolata több volt egy stresszes helyzetben hozott meggondolatlan kijelentésnél, mivel később egy barlangban mindkét lányát teherbe ejtette – igaz részegen (igaz, a leírás szerint a lányok akarták magukat felcsináltatni....de ne felejtsük el, hogy férfiak írták ezt a részt is, ki tudja, lehet nehezen hitték el, hogy hitük példaképe, az igazságos Lót ilyesmire is képes lenne... ezért muszáj volt egy kissé kiszínezni a történteket). Hát most tehet arról az a szegény férfi, hogy elvesztette a feleségét – annak keményfejűsége miatt? Egy sóbálvánnyal mégsem szexelhet!
   Nem mellesleg, az erőszakot elkövetni akaró férfiak homoszexuálisok voltak, ugyan minek akartak volna nőket megerőszakolni. Ha már Lót mindenáron meg akarta volna védeni a családját vagy a vendégeit, akkor miért nem saját maga ajánlkozott?
   
   
2. „Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.”
   (2Mózes 20:4-5)
   
   Most komolyan azért kéne valakinek bűnhődnie, mivel a dédapja készített egy szobrot magának, amit isteneként imádott? Mi lenne, ha a mai emberi törvények ezen az erkölcsiségen alapulnának? Ha történetesen nagyapád valami köztörvényes bűnöző lett volna, aki idő előtt elhunyt, hogy letölthesse büntetését, így gyermekeit lehetne letartóztatni és büntethetni a nagyapa bűntette miatt. Te örülnél ennek? Igazságosnak tartanád, ha egyszer beállítana a rendőrség hozzád azzal, hogy kiderült a nagyapádról, hogy kirabolt egy bankot, és most rajtad a sor, hogy fizesd meg az általa okozott kárt? Senki sem vitatja, hogy a felmenők tettei nincsenek hatással a leszármazottaikra, ami már önmagában elég teher, ha az ősök nem éltek annyira tiszteletreméltó életet, de hogy ezt még egy bosszúszomjas Isten (aki ráadásul egy nárcisztikus, megalomániás őrült benyomását kelti, aki amellett, hogy csak önmagát engedi imádni, meg is követeli azt) is megfejeli, az már több a soknál és az igazságtalanság csúcsa!
   
   
3. Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Így szólj Izráel fiaihoz: Ha egy asszony fogan, és fiút szül, tisztátalan lesz hét napig, ugyanolyan tisztátalan, mint a havi tisztulás idején. A nyolcadik napon metéljék körül a fiú szeméremteste bőrét. Még harminchárom napig maradjon otthon az anya, míg megtisztul a vértől. Semmiféle szent dolgot nem érinthet, a szent helyre sem mehet be, míg el nem telnek tisztulásának a napjai. Ha pedig leányt szül, két hétig lesz olyan tisztátalan, mint a havi tisztuláskor, és hatvanhat napig kell otthon maradnia, míg megtisztul a vértől.
   (3Mózes 12:1-5)
   
   Szóval Isten szemében a különböző nemeknek teljesen ugyanolyan jogaik vannak? Vagy már a születésükkor meg vannak különböztetve, és azok a nők, akik történetesen lányoknak adtak életet, más bánásmódban részesülnek, mint azok, akik fiúkat szültek? Ugyan mi lehet az oka egy mindenekfelett bölcs Istennek arra, hogy a kijelentett szavában támogasson ilyen szexista nézeteket?
   
   
4. Rabszolgáid és szolgálóid a körülötted lakó népek közül valók legyenek, azok közül vásárolj rabszolgát és szolgálót. A közöttetek tartózkodó zsellérek fiai közül is vásárolhattok, meg a köztetek lakó nemzetségekből is, akik országotokban születtek, ezek legyenek a ti tulajdonotok. Örökségül hagyjátok ezeket magatok után fiaitokra, hadd örököljék mint tulajdonukat, dolgoztassák őket örökké. De testvéreiteken, Izráel fiain, egymáson ne uralkodjatok kegyetlenül.
   (3Mózes 25: 44-46)
   
   Egy magasabb rendű bölcsességgel bíró Isten támogatná a rabszolgaság intézményét? Csak annyi kikötése van, hogy választottjai ne egymást tegyék rabszolgáikká, csak idegen népeket. Hol van itt a testvériség, egyenlőség és a felebaráti szeretet?
   
   
5. Amikor a pusztában voltak Izráel fiai, rajtakaptak egy embert, aki fát szedegetett a nyugalom napján. Akik rajtakapták, amint fát szedegetett, odavitték Mózes, Áron és az egész közösség elé. Őrizetbe vették, amíg nem kapnak útmutatást, hogy mit kell tenniük. Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Halállal kell lakolnia annak az embernek! Kövezze meg őt az egész közösség a táboron kívül. Kivitte azért őt az egész közösség a táboron kívülre, ott agyonkövezték, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
   (4Mózes 15:32-36)
   
   A kegyelmes és irgalmas Isten halálra köveztet egy embert, mert megszegett egy törvény passzust? Talán nem én vagyok az egyetlen, aki úgy érzi, hogy a büntetés nincs összhangban a bűn súlyosságával. Mások sokkal komolyabb bűnökért (pl. tűzben feláldozták gyermekeiket) kegyelemben – sőt még dicsőítésben is, ahogyan azt látni fogjuk a továbbiakban - részesültek.
   
   
6. Mózes, Eleázár pap és a közösség összes vezető emberei kivonultak eléjük a táboron kívülre. De Mózes megharagudott a haderő vezetőire, az ezredesekre és a századosokra, akik megjöttek a megvívott harcból. Ezt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az összes asszonynépet?! Hiszen ők csábították hitszegésre az ÚR ellen Izráel fiait Bálám tanácsa szerint Peór kedvéért! Ezért érte csapás az ÚR közösségét. Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket, és öljetek meg minden nőt is, aki úgy ismert férfit, hogy vele hált. De hagyjatok életben minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást.
   (4Mózes 31:13-18)
   
   A népirtásokra történő isteni parancsok amúgy is nehezen emészthető részei a bibliai történetnek. Ez azonban még a többin is túltesz, hiszen Isten ki akarta végeztetni a népe fiait hitszegésre csábító asszonyokat – ami már önmagában nem a felelősségteljes viselkedést segíti elő, hiszen meg sem fordult a fejében, hogy a „fiai” miért nem voltak képesek ellenállni a kísértésnek, vagyis mindig valaki mást kellett okolni -, de a „hitszegés” már mindjárt másképp nézett ki, ha szűz leányokat lehetett erre felhasználni.
   Először is, ha az asszonyoknak azért kellett meghalniuk, mert bűnre csábították az Izráel fiait, akkor miért kellett a kisfiúknak és a kisgyermekeknek meghalniuk? De csak képzeljük bele magunkat a helyzetbe: megérkeznek a foglyok a táborba, már eleve a férfiak nélkül, akiket feltehetően a katonák már kivégeztek. Ekkor megtudják, hogy az anyákat, fiútestvéreiket és a kisebb testvéreiket is kivégzik, csak egyedül a nemzőképes korban levő, de még szűz leányok maradhatnak életben. Ha te lettél volna az egyik ilyen fiatal lány, akkor nem elég, hogy az egész családodat kiirtják, de még a gyilkosok meg is erőszakolnak, sőt életed végéig szolgálhatod őket. Milyen érzéseid lennének az iránt az Isten iránt, aki ilyen parancsot ad ki? Te kegyelmesnek tartanád, hogy téged életben tartott? Az egész jelenet egy haláltábori történethez hasonlít inkább, ahol egy megalomániás őrült osztogat kénye-kedve szerint életet vagy halált.
   
   
7. Amikor Nákón szérűjéhez értek, Uzzá az Isten ládájához kapott, és megfogta, mert megbotlottak az ökrök. Ezért fellángolt az ÚR haragja Uzzá ellen. Nyomban lesújtott rá meggondolatlanságáért az Isten, és meghalt ott, az Isten ládája mellett.
   (2Sámuel 6:6-7)
   
   Amellett, hogy Isten olyannak mutatkozik ebben a részben, mint aki agresszív kitörésekkel bír (az életben az ilyen embereknek speciális konzultációt javasolnak...), megint: a büntetés nincs összhangban a bűn súlyosságával. Valójában Uzza csak segíteni akart, meg akarta óvni a vallásos ereklyét a rongálódástól (igaz, ehhez át kellett hágnia a parancsot, miszerint nem lehet megérinteni azt. Viszont maga Dávid király rendelte el, hogy Isten parancsával ellentétben állatok vontatta szekereken szállítsák a ládát ahelyett, hogy rudakon hordoznák azt a vállaikon (2Mózes 25:14) – amivel nyilván megelőzhető lett volna Uzza akciója. Isten mégis Uzzán élte ki a haragját, vagyis ahelyett, hogy igazságosan és bölcsen kielemezte volna a felelősséget, lesújtott az éppen kéznél levő személyre, akinek valószínűleg a legkevesebb köze volt a balesethez. De amíg Uzzát azonnali halállal sújtotta, Dávidnak semmi problémája nem lett a dologból. Az az Isten, aki elvileg utálja a kétféle mértéket, miért alkalmazza azt saját maga?
   
   
8. Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az ÚR is elengedte vétkedet, nem halsz meg. Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, azért meg kell halnia a fiadnak, aki született neked. Ezután hazament Nátán. Az ÚR pedig súlyos betegséggel verte meg a gyermeket, akit Úriás volt felesége szült Dávidnak. Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért; böjtöt tartott Dávid, és amikor bement, a földön fekve töltötte az éjszakát. Udvarának a vénei odaálltak melléje, hogy fölemeljék a földről, de ő nem akarta, és nem is evett velük semmit. A hetedik napon meghalt a gyermek. A szolgák azonban nem merték megmondani Dávidnak, hogy meghalt a gyermek, mert ezt gondolták: Hiszen amikor még élt a gyermek, és szóltunk hozzá, akkor sem hallgatott a szavunkra. Hogyan mondjuk meg neki, hogy meghalt a gyermek?! Még valami bajt csinál!
   (2Sámuel 12:13-18)
   
   Dávidnak sok mindent megengedett Isten, még mások rovására is. Ezt a bűnét például a házasságtörő kapcsolata következtében született gyermeke életével fizettette meg. Vagyis Isten igazából sokkal súlyosabb bűnt követett el, mint maga Dávid azzal, hogy megölette szeretője férjét. Dávid egy felnőtt férfit tett el láb alól, de Isten egy ártatlan hétnapos kisbabát. Most akkor hogyan mondható el ennek a versnek alapján, hogy Isten erkölcsössége felette áll az emberének?
   
   
9. Onnan azután elment Bételbe. Amikor az úton fölfelé ment, fiatal fiúk jöttek ki a városból, és így csúfolták őt: Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz! Ő azonban hátrafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket az ÚR nevében. Ekkor két medve jött ki az erdőből, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket.
   (2Királyok 2: 23-24)
   
   Igen, biztosan nem volt szép a fiúktól, hogy csúfolták az idős férfit, de hát némelyik gyerek már csak ilyen. Isten megfelelő büntetésnek tartotta, hogy rájuk küldött két medvét, akik gyakorlatilag tömegmészárlást tartottak közöttük. Ez lenne a végtelenül bölcs Isten nevelési tanácsa és példamutatása azoknak a szülőknek, akiknek antiszociális gyermekeik vannak? Na és az Isten prófétái annyira érzékenyek lennének, hogy azonnal meg kell torolniuk az őket ért sérelmeket, felhasználva ehhez különleges helyzetüket (vagyis Istent, mint afféle harci kutyákként felhasználva, ráuszítják ellenségeikre)? Amíg ők okoznak sérelmeket, gúnyolódnak másokon, vagy ítéleteket osztogatnak, az rendben van, mivel ők Isten prófétái, és csak az isteni üzenetet közvetítik? Hú, ez de ismerős valahonnan...
   
   
10. Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél. Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet!
    (Zsoltárok 137: 8-9)
    
    Nos, ez elvileg egy költemény lenne, amit Dávid Isten ihletésére írt. Talán valaki úgy gondolhatja, hogy ezt nem kell szó szerint venni. Az író csak a Babilon győzelme feletti örömet akarta érzékeltetni, amely birodalom oly sok szenvedést okozott a választott népnek. De valóban egy szerető Isten nem talált jobb példát az öröm kifejezésre, mint kisbabák falhoz csapkodását? Bár úgy tűnik, Istennek nincs különösebb gondja gyermekek, fiatalok vagy kisbabák kivégzésével, így elmondható, hogy ebben a költeménybe is csak ezt a vonalat képviselte. Így már érthető, hogy miért követeli meg a kizárólagos imádatot, mivel elég nehéz lehetett természetes vonzalmat érezni egy ilyen kegyetlen Isten felé.
    
    

De joggal mondhatja valaki, lépjünk tovább, az Ószövetség valóban tele van borzalmakkal, és annak vérszomjas és bosszúszomjas Jehovájának semmi köze nincsen az Újszövetség szerető Jézusához és apostolaihoz. A Törvény különben is félretétetett, kínoszlopra/keresztre feszíttetett és a szeretet lépett annak helyébe (ami Isten mindig is volt.....bár, az eddigiekből nem éppen ez jött le). Nos, nézzük csak mit tanít az Újszövetség nekünk erről a szeretetről:

1. A nők maradjanak csöndben a gyülekezetben
   
   „...az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek...... A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben.”
   (1Korinthus  14:34; 1Timótheus 2:12)
   
   A bölcsesség csakis férfiaktól jöhet, a nők másodrangúak Isten szemében. Ez bizony olyan, mintha egyenesen az Ószövetségből lett volna átmentve. Lehet jobban tükrözi a kor soviniszta jellemzőit, mint isten véleményét? De akkor mit keres az „ihletett” írásban?

2. Nincs bűnbocsánat vérontás nélkül
   „Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.”
   (Kolossé 1:19,20; Zsidók 9:22)
   
   Ez inkább egy bosszúhoz hasonlít, mint a megbocsátáshoz. Magának Istennek is egy emberáldozatra volt szüksége ahhoz, hogy megbocsásson...vagyis kiengesztelje önmagát. Hmm... Nos, az Ószövetségben még állatáldozat volt, ehhez képest az emberáldozat előrelépés lenne? Vagy inkább hátra? Nem is tudom...
   
   
3. Ne spórolj magadnak, add oda mindenedet másoknak
   „Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: "Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem."
   (Máté 6:24; Lukács 12:16-21; 18:22)
   
   A nemtörődömség a holnapi nap felől jól hangzik addig, amíg a „vég közel van”. De ez a „vég” már vagy 2000 éve jön, mivel maga Jézus is kijelentette apostolainak, akik jelen voltak egy eseménynél, hogy soha nem látnak halált. De meghaltak azok az emberek, így ki kellett valamit találni, hogy a hit fenntartható legyen valamilyen formában. A vég „sürgető közelsége” bizony sokakat vitt bele szegénységbe és anyagi csődbe, mivel komolyan vették az anyagi javakra vonatkozó tanácsot.
   
   
4. Az isteni tanítások miatti zavarodottság elfogadható dolog
   „Jézus így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak."
   (Márk 4:11-12)
   
   Valójában a világosság Istene eleve tudja, hogy csak kevés ember fogja megérteni az üzenetét. De ennek így kell lennie, semmi gond ezzel. A kiválasztottak pedig felsőbbrendűnek érezhetik magukat attól, hogy ők „értik” a dolgokat, és még csak nem is éreznek semmiféle sajnálatot mások iránt, akik nem részesültek elhívásban. A Tanúk és más hasonló szekták hirdetik ugyan az isteni üzenetet, de ezt a maguk felsőbbrendűségéből fakadó módon teszik, melyben csak kevés teret engednek a racionalitásnak és a kérdések felvetésének, illetve csak azoknak és csak addig, amíg ez köreiket nem veszélyezteti. Vagyis ők maguk inkább egy ítélet üzenetet hirdetnek, mint örömhírt.
   
   
5. Eleve elrendelés
   „Még ugyanis meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy az Istennek kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön... ....ahogyan meg van írva: "Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem."..... Mert így szól az Írás a fáraóhoz: "Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.".... Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít.........Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja? Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek?...”
   (Róma 9:9-24)
   
   Vagyis Istennek van joga dicsőségre és pusztulásra készíteni edényeket, majd őket vádolni azzal, hogy nem engedelmeskednek neki, és azért elpusztulnak. Ézsaut például már születése előtt gyűlölte. El lehet ennél borzalmasabb dolgot képzelni, hogy valaki már átkozottan jön a világra? Az embereket kénye kedvére helyezgeti el a sakktábláján és használja fel azokat saját céljaira, mintha csak bábuk lennének. Amikor például a fáraó megtagadta az izraeliták elengedését, Isten megkeményítette a szívét, amiért persze megbüntethette. Úgy tűnik, mint egy elmebeteg játék: csak azért, hogy a tíz csapást kimérhesse, szüksége volt valakire, aki ezt kiprovokálhatta tőle. Nos, remélem jól szórakozott...
   Ha valakiben mégis felmerülne a kérdés, hogy "Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?” Erre a válasz: „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: "Miért formáltál engem ilyenre?"”
   Más szóval: pofa be!
   
   
6. Isten jóváhagyja a kínzást
   „Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?”
   „És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által..... És megmondatott nekik, hogy ne bántsák a földön a füvet, se a zöldet, se az élő fát, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs ott az Isten pecsétje. És parancsot kaptak, hogy ne öljék meg őket, hanem kínozzák öt hónapon át, és olyan legyen a kínjuk, mint amit a skorpió okoz, amikor megmarja az embert. Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de fut előlük a halál.”
   (Zsidók 10:28,29; Jelenések 6:8; 9:4-6)
   
   A halálnál súlyosabb büntetésben is lehet részesülni? Ugyan hogyan? Mi lehet annál nagyobb büntetés? A Jelenések lovasa a halálbüntetések széles tárházát hozza fel, na meg úgy tűnik,a "szerető Isten" ebben a szakaszban nem elégszik meg halálbüntetéssel, hanem kifejezetten életben tart embereket abból a célból, hogy kínlódjanak.
   
   

7. A büntetés örökké tartó is lehet
   „...és a tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás..." "Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre,... Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától,... Ugyanígy Sodoma és Gomora, meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak, és idegen test utáni kívánság hajtotta őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik.... Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké.”
   (Máté 13: 42, 50; Márk 9:43; 2Thesszalonika 1:9; Júdás 7; Jelenések 20:10)
   
   A pokol ötlete, hogy Isten fenntart egy helyet az örökké tartó kínzásra, nem elfogadott a Tanúknál. Érvelésük az, hogy nem lehet pokol, mert a szeretet Istene nem kínoz embereket. Nos, a fenti versek - a korábbiakhoz hasonlóan -, sem arra utalnak, hogy a gyötrés, sőt az örökké tartó kínzás gondolata nagyon távol állna Istentől.
   
   
8. Ne védd meg magad
   „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.... Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó.”
   (Máté 5:39; Róma 12:17)
   
   Csak hagyjad magad lilára verni.....Csak fogadd el, amit kapsz. Mások azt tehetnek veled, amit akarnak, te csak tűrjél. Ez a legveszedelmesebb dolog, amit egy agresszorral szemben tehet valaki. Sőt, még jóval fizess a gonoszért? Most viccel?
   
   
9. A rabszolgaság elfogadható dolog
   „Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint a Krisztusnak.... Ti szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat....  Akik iga alatt görnyedő szolgák, a saját uraikat méltassák teljes tiszteletre, hogy az Isten nevét és a tanítást ne káromolják miattuk..... Ti szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is.”
   (Efezus 6:5; Kolossé 3:22-24; 1Timótheus 6:1; 1Péter 2:18)
   
   A kereszténység központi tanítása, az Isten szolgálata, az, hogy valaki más rendelkezik velem, nem én magam, valakinek a tulajdona vagyok. Ráadásul „félelemmel és rettegéssel” kell odaszánni magunkat „önként”, vagyis korántsem egy baráti, vagy más hasonló közeli kapcsolatról van szó. Az első századi keresztény rabszolgák azt a tanácsot kapták, hogy akkor is engedelmeskedjenek uraiknak, ha azok igazságtalanul vagy keményen bánnak velük.
   
   
10. A válás csak paráznaság okával igazolható
    „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el....... A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével. A férfi se bocsássa el a feleségét.... Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban."
    (Máté 5:31,32; 19:8,9; Lukács 16:18; 1Kor 7:10,11, 39)
    
    Ez a tanítás azonkívül, hogy bántalmazásnak, sőt életveszélynek teheti ki házasfeleket – mivel mindenáron a házassági problémák rendezésére akarja rávenni őket, még akkor is, ha ez nem lehetséges -, teljesen figyelmen kívül hagyja az egyének életük során bekövetkező személyiségfejlődését. Vannak, akik egyszerűen csak külön utakra jutnak, melyeket nem lehet közös nevezőre hozni tovább. Senkinek sem jó, ha fenn akarnak tartani egy fenntarthatatlan helyzetet, mely leginkább csak az erőszak és a gyűlölet melegágya lehet. Az erőszak nem ok a válásra, az áldozatnak tűrnie kell, vagy elkülönülhet a társától, de akkor nem házasodhat újra. Isten adna egy ilyen lelkileg megnyomorító tanácsot? De mi a helyzet a fogadalommal, amit házasságkötéskor tesznek a felek? Az annak a személynek szól, akit a házasságkötés előtt megismertek. De mi van akkor, ha megváltozik az illető, ráadásul nem a javára, vagy ha házasságkötés előtt szándékosan becsapta a társát, másnak adta ki magát, és a házasságkötés után kimutatja a foga fehérjét?
    
    
11. Önmagunk megcsonkítása jobb annál, mintha bűnt követnénk el
    „Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre”
    (Máté 5:29,30; Márk 9:43)
    
    Inkább legyél szerencsétlen és boldogtalan, de tartsd magadat az „isteni” útmutatásokhoz. Oldd fel magadban az ellentétet, ahelyett, hogy megkérdőjeleznéd a forrást. Legyen töretlen a hited, inkább menjen rá az egészséged, ne is törődj vele, nem számít. Ez lenne az útmutatás a szerető Istentől?
    
    
12. Homoszexualitás egy szemérmetlen szokás
    „....ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban... Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.”
    (Róma 1:27; 1Kor 6:9-11)
    
    A nők „természetes használatát” elhagyó férfiak isten ellen vétkeznek. Tehát a nőket természetesen lehet csak „használni”, és akik ezt teszik, azok rendben vannak. Ez a kifejezés (természetes használat) nem csupán a melegek diszkriminálására nyitott utat, hanem a házasságon belül történő szexuális szokások szabályozására is (pl orális szex). A gyülekezeti tagok szexuális életének – különös tekintettel arra, ha az két felnőtt ember között történik -, egy mások számára átlátható dolognak kell lennie, hiszen anélkül hogyan tudnák „tisztán tartani” a gyülekezetet a bűnösöktől? Ezen a területen az egyetlen kivétel az, amikor az egyik fél nem járult hozzá az aktushoz, vagy ha még kiskorú (aki ugye nem is hozhat ilyen döntést), mert akkor rögtön a magánügy kategóriába kerül, hacsak nem áll rendelkezésre két szemtanú ....(ami ugye elég ritkán szokott előfordulni).
    
    
13. A feleségeknek alárendeltségben kell lenniük
    „Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten..... Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak”
    (1Kor 11:3; Efezus 5:22)
    
    Az asszonyoktól Isten ugyanazt a teljes engedelmességet várja el férjeik felé, mint a férfiaktól Isten felé. A férfiak itt isteni pozícióba kerülnek feleségeik szemében. Ez mindenkire csak terhet rak, mert a férfiak nem istenek, és nem fognak tudni megfelelni a velük szemben támasztott elvárásoknak, így a konfliktus eleve borítékolható. Bár a Biblia ír a házasfelek kölcsönösségen alapuló kapcsolatáról is, de egy alá-fölé rendelt helyzetben, amikor a feleség nem vonhatja kérdőre a férje döntéseit, a férfi viszont megvétózhatja a feleségéét, a kölcsönösség, mint olyan, igazából nem létezik.
    
    
14. Jefte egy hős volt
    „.....Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.....És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról..”
    (Zsidók 11:2,32)
    
    A Bírák könyve 11. fejezetében feljegyzett történet szerint Jefte égőáldozatul adta lányát egy fogadalomtétel következtében. Bár egyesek úgy gondolják, hogy a lányt igazából apácának ajánlotta fel (ezzel vitatkozni lehet, mert égőáldozat van írva a Bibliában), de akárhogy is volt, Jefte valaki más életével rendelkezett és olyan döntést hozott, mely a lányára igen súlyos hatással volt – annak megkérdezése nélkül. A történet hasonló Ábrahám és Izsák esetéhez, melyben szintén az jön le, hogy a szülőknek joguk van rendelkezni gyermekük élete felett, akár még meg is ölhetik őket, ha úgy gondolják, vagy úgy vélik, hogy Isten azt kéri tőlük. Ezeket a történeteket az Újszövetség nem csupán történelmi tényekként említi meg, hanem hősökként ünnepli és a hit követendő példaképeinek tekinti azokat a férfiakat, akik elkövettek ilyen bűntényeket.
    A többi „példakép” sem kifejezetten egy matyóhímzés, amint már korábban megemlítésre kerültek részletek Dávid életéből.
    
    
15. Isten megengedi, hogy embereket becsapjanak
    „Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek.”
    (2 Thess 2: 11,12)
    
    Nem elég, hogy becsaplak, félrevezetlek, de még meg is büntetlek ezért.......Ez milyen dolog már? No comment...
    
    
16. Létezik olyan, hogy „gondolat-bűncselekmény”
    „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére. ....Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében”
    (Máté 5:22, 28)
    
    George Orwell után szabadon: már a gondolat is büntetendő...
    A negatív érzések tiltása (pl. a harag), leginkább csak lelki betegségek forrása. A harag lehet jogos is, de ez mindegy, mert a bibliavers alapján már maga az érzés elítélendő.
    
    
17. Halál jár az adomány eltitkolásáért
    „Péter azonban így szólt: "Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek." Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották... Péter erre így szólt hozzá: "Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged." Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé.”
    (Cselekedetek 5:1-11)
    
    Az Ószövetség bosszúszomjas és kegyetlen Istene után, aki halállal sújtott egyéneket, akik fát szedegettek szabadnapon, vagy csak megtámasztottak egy vallásos ereklyét, hogy ne sérüljön meg, most folytatja munkáját immár „krisztusi” kegyelemmel betelve. Mondjuk érdekes, hogy Anániás és Szafira „bűne” éppen egy vallásos célú adománnyal kapcsolatos hazugság volt (a korábban említett Dávid házasságtöréssel kapcsolatos hazugságai nem voltak ilyen szigorúan elítélve.....illetve tetteinek nem ő itta meg a levét). Talán az lenne ennek az erős büntetésnek az üzenete, hogy a hívek komolyan vegyék adományaikat, és ne próbáljanak meg ezekkel vacillálni? (Hú, most eszembe jutott az, amikor óvodás koromban ügyesen kabátgombra cseréltem a kezembe nyomott 10-20 filléreseket, amiket azért kaptam, hogy a templomi adományládába dobjam be......akkor velem mégis csak kegyelmes volt az Isten, ha nem sújtott le rám akkor nyomban.) Istennek ugyan ’a hegyek összes aranya és ezüstje’ sem elég, még kell neki az emberek adománya is, mégpedig maradéktalanul...vagy ha nem, akkor úgy járhatnak, mint az ügyeskedő házaspár.
    
    
18. Halál jár a szüleiknek engedetlen gyermekekre
    „Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. Ők ugyan megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nem csak maguk cselekszik ezeket, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket művelnek.”
    (Róma 1:29-32)
    
    És mi van akkor, ha a szülő erőszakos, bántalmazó vagy éppen szexuálisan molesztálja gyermekét? Akkor is engedelmeskedni kell? Mert nincs arra utalás a szövegben, hogy a „gyermekeikkel fajtalankodók” is halálban részesülnének. Na meg milyen korú gyermekre vonatkozik ez a leírás és milyen természetű engedetlenségre? Erre nem tér ki a szöveg, ami csak további manipulációkra ad teret (pl. egy felnőtt „gyermeknek” ugyan miért kéne engedelmeskednie?). Nagyon úgy tűnik, hogy a gyermekek alárendeltsége hasonló a rabszolgákéhoz, akiknek az a tanács adatott, hogy ne csak a jó és méltányos uraiknak engedelmeskedjenek, hanem a kíméletleneknek is. Ez a tekintélyelvűség úgy tűnik a családon belüli hierarchiarendszerre is kiterjed.
    Erre abból is lehet következtetni, hogy amíg a gyermekek szüleikkel szembeni engedetlenségét külön megemlítik a felsorolásban, addig ez fordítva nem történik meg. A "szeretetlenek" és az „irgalmatlanok” éppen szülők is lehetnek, de ez nincs külön megemlítve, így mindenki azt ért bele, amit akar. És milyen érdekes: mivel a Biblia kevésbé emeli ki a tekintélyükkel visszaélő, vagy azt kihasználó szülők felelősségét, és következetesen kihagyja azt a halálra méltó bűnök felsorolásakor, így nem is kap ez túl nagy hangsúlyt a bibliai erkölcsre épülő kultúrkörök gyakorlatában sem.
    
    
19. A vallási nézetkülönbségeknek szakadást kell okozni egy családban
    "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe... "Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom.”
    (Máté 10: 34, 36; Lukács 14:26)
    
    Ezekkel a gondolatokkal kiválóan lehet igazolni, hogy miért kell a „hitetlen” családtagot kizárni a családi közösségből a szeretet vallása nevében. Vagyis a szeretet erejével lesújtani a hitetlenekre, így kényszerítve őket arra, hogy „önként” csatlakozzanak egy valláshoz. Na ezt add össze!
    Amúgy meg a lelki betegségek kiapadhatatlan forrása az önszeretet hiánya....Ebben a versben a követők kifejezetten parancsba kapják, hogy gyűlöljék a saját lelküket.
    
    
20. A szeretetet kötelezően kell érezni
    „Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott!” 
    (1Kor 16:22)
    
    Tehát jobb, ha van természetes vonzalmad az Isten iránt, mert ha nem, akkor átkozott vagy! Szabad akarat, puff neki!
    Na meg az is érdekes, hogy a „szeretet istenének” fogalma sincsen arról, hogy a szeretet hogyan is működik. Próbáljunk meg nem szeretni valakit, akit szeretünk, vagy éppen fordítva. Vagyis nem teljesen mi választjuk meg, hogy ki iránt érzünk szeretet és ki iránt nem. Akkor ez hogyan adható parancsba? Ráadásul meg is bünteti őket, ha nem jól választanak... (amihez természetesen a szabad akaratukból kifolyólag joguk van).

Természetesen ennél sokkal több ilyen zavaró gondolatmenet található. Én még hozzáadnám a negyedik parancsolatot (és annak megjelenéseit az Újszövetség szellemiségében), miszerint a szüleinket tisztelni kell, hogy hosszú életűek legyünk a földön. Ha a szülő súlyos bántalmazásával vagy hanyagságával nem érdemli ki ezt a tiszteletet, akkor a felnőtt gyermek a saját története megtagadására kényszerül annak érdekében, hogy fenntartsa a szülőkről kialakított ideáit – amit a Biblia szerint kötelező fenntartania. Ez inkább megrövidíti az életet – amellett, hogy nyomorúságossá is teszi egyúttal -, mintsem meghosszabbítaná azt. Hasonló probléma merül fel a megbocsátással kapcsolatban is, mivel ez nem minden esetben lehetséges, viszont a Biblia és az azon alapuló keresztény értékrend ezt közvetíti a társadalom tagjai felé.

A Bibliáról nem mondható el, hogy erkölcsi előírásaival egy igazságosabb társadalmi rendszert mozdítana elő, mint ahogy az sem, hogy feltétlenül minden vonatkozásban jótékony hatással lenne a hívek lelki egészségére. Különösen akkor ha szó szerint értelmezik azokat, és mellőzik a kritikus gondolkodás elemeit, és az így kialakult ellentmondásokból „hitkérdést” csinálnak (vagyis, ha le tudod nyelni ezeket a mai erkölcs szerint elfogadhatatlan dolgokat, akkor hiszel, ha meg megkérdőjelezed őket, akkor meg hitetlen vagy). Egy fundamentalista hívőnek ugyanis hiába tiltakozik minden porcikája egyes kijelentések vagy gyakorlatok ellen, ő nem fogja azokat komolyan venni, mert nem jelentheti ki a Bibliáról, hogy ebben vagy abban nincs igaza. Ami ennél rosszabb, amikor maga a közösség kényszeríti tagjaira ezeket az elavult bölcsességeket, mint ahogy teszik ezt Jehova Tanúinál.

Felhasznált források:

https://www.youtube.com/watch?v=aWCeGXRS-cQ

https://www.youtube.com/watch?v=94GlsIUj7A8