„MIT TANULHATUNK TŐLE? (Thomas Emlyn-től)

Manapság sokan nem mernek kiállni amellett, amit a Szentírás tanít. Emlyn azonban kész volt megvédeni a Biblia igazságát. Ezt kérdezte: „Ha valaki nem vallja meg a legfontosabb igazságokat, melyeket világosan bizonyítottnak lát a Szentírásban, akkor mi végre olvassa vagy kutatja őket?” Ő nem volt hajlandó megalkudni.

Emlyn és mások példájából kiindulva elgondolkodhatunk, hogy mi vajon kiállunk-e az igazság mellett akkor is, ha a környezetünk megvet érte. Kérdezzük meg magunktól: „Mi a fontosabb, az, hogy az emberek tiszteljenek, vagy az, hogy megvédjem Isten Szavának az igazságát?”

________________________________________

A beidézett rész, egy Őrtorony cikk utolsó két bekezdése, konklúziója a Thomas Emlynről szóló történetnek. Az említett személy megbecsült tagja volt az egyháznak. Úgy tanulmányozta a Bibliát, ahogy a mai Őrtoronycikkek is ajánlják azt. Legutóbbi ilyen buzdítás pl. az alaposságra és elmélkedésre alig 1 hónappal ezelőtt hangzott el. Elmélkedjünk szellemi dolgokon címmel, a wh. 2015.10.15. 23.o.

Tehát az Őrtorony legutolsó mércéjével nézve is egy valóban jó példa Thomas Emlyn. A róla szóló történet megemlít egyéb pozitív vonásokat is vele kapcsolatban, mint pl.

• „Az evangéliumokat kutatva meggyőződött róla, hogy valóban helyesen látja ezt a kérdést.
• Emlyn nem hozta rögtön mások tudomására, hogy milyen következtetésre jutott.
• Amikor ... némelyeknek feltűnt, ... a szemére vetették, ... Emlyn elmondta, hogy már nem hisz benne, és felajánlotta a lemondását.
• Világos szentírási bizonyítékokat hozott fel arra nézve, hogy miért nem ...
• Emlynt bűnösnek találták, ... javasolták, hogy vonja vissza az állításait. Emlyn erre nem volt hajlandó.
• Emlyn ezután ... kapcsolatba került egy másik “bibliakutatóval”, akit szintén kiközösítettek, mivel a saját hite szerinti bibliai igazságot hirdette. (saját kiemelés)
• „Komoly megfontolás és a Szentírás tanulmányozása után. . . indokoltnak láttam. . ., hogy változtassak... véleményemen.”

Igazi keresztény, aki nem akart meghasonlást támasztani a gyülekezetében, csak mert kutatva, meggyőződött és szentírási bizonyítékokat talált, komolyan megfontolta és indokoltnak látta azt a szóbanforgó kérdéssel kapcsolatban, ami akkor foglalkoztatta őt. Nem erőltette másokra. A háromság témáról van szó, de ez teljesen mellékes, mert a VT egy általános konklúziót fogalmaz meg a történet utolsó bekezdésében. (idézve a cikk elején) Így tulajdonképpen bármilyen más témát be lehetne helyettesíteni a háromság helyére, ha azt a Thomas Emlyn által is alkalmazott módszerrel, indítékokkal és alapossággal vizsgálja valaki és lényegtelen, hogy a 17. vagy a 21. sz-ban. Ha ezek után arra a következtetésre jut, mint ő, és úgy áll ki az általa igaznak tartott következtetés mellett, mint ő, (Thomas Emlyn) az biztosan számíthat a 2014-es Vezető Testület és Írói bizottság elismerésére. Biztosan? Na jó ez talán túlzás, de a következetesség ezt diktálná.

Néhány személyes javaslatom lenne a témaválasztáshoz, a háromságot már Emlyn testvér elemezte a maga idején, nekünk maradtak a: nemzedék, hű és bölcs szolga, embereknek való feltétel nélküli alárendeltség, hitehagyás, stb.

Anyaggyűjtéshez nem kell majd messzire menni, és „kiközösített társakat” is egészen közel találunk majd a feladathoz, hiszen az egyik bekezdés szó szerint ezt méltatja, sugallja a cikkben.

Köszönetet is mondhatnánk a VT-nek, hogy más megvilágításból is képes megfogalmazni a dolgokat, de mivel a következetesség nem erős oldaluk, így bőven akadtak cikkek, megjegyzések az említett írás utáni rövid időből is, melyek kissé nehezen érthetővé teszik egy magamfajta mezei hírnöknek, hogy mi is a „hű és bölcs” álláspont jelenleg a kérdéses témákban.

Magam részéről maradok a bibliai megközelítéseknél.

P.J.

Teljes cikk: http://wol.jw.org/hu/wol/d/r17/lp-h/2014246