Angus Stewart, a parlamenti vizsgálóbizottság főtanácsosa elmarasztaló összegzést bocsátott ki vizsgálati eredményeiről, részletezve a gyermekmolesztálás helytelen kezelését az Őrtorony szervezetben

2015 nyara tanúja volt a gyermekmolesztálási ügyek intézményekben való kezelését vizsgáló Ausztrál Parlamenti Vizsgálóbizottság nyolcnapos bírósági meghallgatásának, mely Jehova Tanúi szervezetét vette górcső alá.

A meghallgatás, mely nem pusztán száraz jogi vitákból állt, jó okkal került az újságok címoldalára szerte a világon. Kiderült, hogy 1950 óta az Őrtorony ausztrál fiókbizottsága több, mint 1006, a tagjaik sorába tartozó, állítólagos gyermekbántalmazót mulasztott el a hatóságoknál feljelenteni, és ez nem pusztán a hozzá nem értésük miatt volt így, hanem inkább az Őrtorony irányelveinek és tantételeinek egyenes következményeként.

Most, majdnem fél évvel az esemény után, a Parlamenti Vizsgálóbizottság közzétette Angus Stewartnak, a vizsgálóbizottság munkáját segítő főtanácsosnak az indítványát.

Ez a folyamat úgy működik, hogy a vizsgálóbizottság munkáját segítő főtanácsos benyújtja az ARC-nek, hogy ő az összegyűjtött bizonyítékok alapján milyen megállapításokra jutott. Ezután a többi érintett fél válaszol az indítványaira. Ennek megfelelően a Parlamenti Vizsgálóbizottság weboldalán látható, amint mind az Őrtorony, mind az egyik bántalmazott, BCG, előterjesztették kérelmeiket az indítvány módosítására vonatkozóan. Ezeket az ARC figyelembe is fogja venni, és módosítja az indítványt, ahol ezt helyénvalónak találja, majd benyújtja a kormánynak.

Ez azt jelenti, hogy a végleges változat közléséig még lehetnek változtatások, de tekintve az Őrtorony meglehetősen gyenge lábakon álló ellenbeadványát, én nem hinném, hogy a kulcsmegállapítások nagyon felhígulnának.

Összességében 77 megállapítást tartalmaz a dokumentum, és mindegyiket alátámasztja egy-egy magyarázó bekezdés. Ha mindegyiket részletesen meg akarnánk vizsgálni, ahhoz sok cikkre lenne szükség, ebben a 3 cikkből álló sorozatban azonban három kiválasztott területre összpontosítunk, melyek közül az elsőre kerül sor a továbbiakban.

Az Őrtorony gyermekmolesztálással kapcsolatos irányelvei és gyakorlatai

Hogy igazán megértsük a főtanácsos megállapításainak súlyát, először is fel kell vázolnunk néhány összefüggést a Tanúk életével kapcsolatban.

Az ARC egyik célja az volt, hogy megállapítsa, ezen 1006 állítólagos molesztáló közül miért nem lett egy sem jelentve a rendőrségnek. Végül is, még ha az is volt az Őrtorony saját maga által megállapított gyakorlata, hogy a vének nem jelentenek (olyan okokból kifolyólag, melyeket a beadvány más helyei tárnak fel és lepleznek le), a felháborodott szülők és gyermekeik bizonyára ennek ellenére sietve a rendőrséghez fordultak volna? Akkor olyan sok áldozat és a családjaik miért nem tették ezt meg?

Ahogyan a meghallgatások folytatódtak, felmerült egy lehetséges válasz a kérdésre; egy olyan vallás képe, amely egyrészről azt mondja a követőinek, hogy engedelmeskedjenek a világi törvényeknek, másrészről fenntartja, hogy a vallás törvényei hatálytalanítják a világi törvényeket, és bármely személy vagy szervezet, mely nem tartozik az ő hitükhöz, potenciálisan Sátán eszköze lehet, tehát gonosz és megbízhatatlan.

Tehát a beadvány első megállapítása azonosítja azt, amit sok ex-JT túlságosan is jól tud:

F1: A Jehova Tanúi szervezet a tagjai számára ellentmondásos és bizonytalan tanításokat nyújt a világi hatóságokkal való kapcsolatukról, ezáltal az ilyen hatóságokkal szembeni bizalmatlanságot táplálja.

Figyelembe véve azt a kifejezett gyakorlatot, hogy nem jelentik a visszaéléseket a hatóságoknak, valamint az ezen hatóságokkal szembeni mélységes bizalmatlanságot, melyet belevéstek Jehova Tanúiba, ez azt jelentette, hogy gyakran az egyetlen elérhető intézkedés a Tanúk számára a gyanúsítások kivizsgálásában, a molesztálók megbüntetésében és a gyermekek védelmében az volt, amit a vallás maga hozott meg. Ez még nagyobb felelősséget  helyezett az Őrtoronyra, hogy biztosítsa, ezek a lépések hatékonyak a gyermekek védelmében és a molesztálók megbüntetésében.

Vajon az Őrtorony belső folyamatai hogyan állták ki az ARC független szakértőinek alapos vizsgálatát?

Nem túl jól, hogy finoman fogalmazzunk.

Vegyük például a mára már hírhedt két tanú szabályát. Ez egy olyan Őrtorony-eljárás, mely kijelenti, hogy bármely bűncselekmény vagy bűn esetén legalább két tanújának kell lennie a cselekménynek, mielőtt bármiféle bírói eljárást kezdeményeznének, még akkor is, ha a vizsgálódó vének úgy gondolják, hogy a vád igaz. A vallás azzal igazolja ezt az eljárást, hogy ez egy közvetlen bibliai utasítás, mely a Máté 18:16-ban, az 5Mózes 19:15-ben, valamint a 2Korintusz és 1Timóteusz levélben is megtalálható.

A nyilvánvaló probléma ezzel az, hogy szexuális zaklatás ritkán történik két tanú jelenlétében.

Sok adok-kapok zajlott a meghallgatások során a vizsgálóbizottság és a rangidős Őrtorony illetékesek között azzal kapcsolatban, hogy ez az eljárás megváltoztatható-e, és egyáltalán azzal kapcsolatban, hogy vajon az Őrtorony írásmagyarázatai összhangban vannak-e a bibliaírók eredeti szándékával. Az Őrtorony egyértelművé tette, hogy annak ellenére, hogy elismerik a szabályban rejlő súlyos hiányosságokat, ez mindazonáltal kőbe van vésve.

Ennek a konkrét kérdésnek a jelentősége miatt a főtanácsos teljes beadványát közlöm az alábbiakban. Nehéz elképzelni, hogyan lehetne ennél elmarasztalóbb. (A kiemelés tőlem származik.)

F42 Az a követelmény, hogy két vagy három szemtanú szükséges ugyanahhoz az esethez a vádlott vallomásának hiányában, két vagy három tanú vallomása ugyanannak a típusú igazságtalanságnak a különböző eseteire, vagy erős közvetett bizonyíték, amelyet legalább két tanú igazol (azaz a két tanú szabálya):

1. azt jelenti, hogy gyermekmolesztálás esetén, amely csaknem kivétel nélkül titokban történik, nagyon gyakran nem kerül sor vádemelésre a megvádolt tettessel szemben.

2. a gyermekmolesztálás áldozatai emiatt úgy érzik, nem hallgatják meg őket, és nem támogatják, amikor végül is a gyermekmolesztálási vádakat elejtik

3. veszélyt jelent a gyermekek számára Jehova Tanúi szervezetében, mivel ennek következtében nagyon gyakran semmi sem történik egy molesztálóval a szervezetben.

4. úgy tűnik, hogy Jehova Tanú szervezete nem alkalmazza ezt egy házasságtöréssel kapcsolatos vád esetén, amely azt sugallja, hogy a házasságtörést komolyabban veszik a szervezetben, mint a gyermekmolesztálást, és

5. Jehova Tanúi szervezetének újra elő kellene vennie ezt a szabályt, és meggondolni, hogy esetleg elvessék-e, vagy legalábbis úgy átfogalmazzák, hogy segítségével könnyen és megbízhatóan el lehessen dönteni, hogy valaki bűnös-e a gyermekmolesztálás vétségében.

A vizsgálóbizottság ezt is megállapította: az, hogy a bírói bizottságok, melyek a női áldozatokat kikérdezik és a vádat megvizsgálják, kizárólagosan férfiakból állnak,  “alapvető hiányosság a folyamatban, mely azáltal, hogy kizárja a nőket, gyengíti a döntések súlyát.”

Miután az Őrtorony vizsgálati eljárásait veszélyesen hiányosnak találták, mi a helyzet az elkövetőkkel szemben alkalmazott büntetésekkel? Az ARC-nek azt mondták, hogy ha esetleg a két tanú szabálya ellenére egy molesztálót mégis bűnösnek találnak, két lehetséges büntetés várja őket a vallás részéről: feddés, amennyiben bűnbánónak találják őket, illetve kiközösítés, amennyiben nem.

Kezdjük a feddés büntetésével. Hogyan szerepelt a parlamenti vizsgálóbizottság vizsgálatán?

Nem jól.

Megállapították, hogy bár a feddést bejelentik a gyülekezetnek, a feddés okát nem fedik fel. A probléma itt az, hogy egy feddés a viselkedések tág spektrumát fedheti le; kezdve egy kis ittasságtól egy buli alatt a spektrum egyik oldalán, egészen a gyermekmolesztálás és nemi erőszak bűncselekményéiig a másikon. Így tehát a gyülekezetnek semmilyen lehetősége sincs arra, hogy megtudja, vajon a feddés azt jelentette-e, hogy egy gyermekmolesztáló van a soraik között, és így lépéseket kell tenniük gyermekeik védelme érdekében.

A főtanácsos tehát megállapítja:

F52 A feddés büntetése ezért semmit sem jelent a gyermekek védelme érdekében a gyülekezetben és a tágabb közösségben.

Azonban tegyük fel, hogy a vének úgy ítélik meg, a molesztáló nem tanúsított bűnbánatot. Ebben az esetben kiközösítik ezt a személyt. Így tehát el kell ismerni, hogy mivel a gyülekezetben mindenki teljes mértékben kerülni fogja ezt az embert, a gyülekezetben élő gyermekek többé nem lesznek veszélyben ettől a molesztálótól. Ugyanakkor, ahogyan az sajnálatosan nyilvánvalóvá vált a Kevin Bowdich vénnel folytatott interjú során a 149. napon, még mindig van egy súlyos probléma ezzel a büntetéssel.

(Kivonat a 149. nap átiratából)

Angus Stewart főtanácsos: A döntésében, hogy kiközösít-e valakit, vagy sem, nem veszi figyelembe a gyülekezeten kívül álló gyermekeket?

Kevin Bodwich: Mi figyelembe vesszük őket, azonban milyen lehetőségeink vannak arra, hogy megvédjük az össze gyermeket Ausztráliában?

Így a főtanácsos megállapítja:

F54 A kiközösítés büntetése semmit sem jelent a gyermekek védelme érdekében a gyülekezeten kívüli közösségben.

Összefoglalásképpen:

• Az Őrtorony bírói eljárását általában megakadályozza a két tanú szabálya.
• Amennyiben az eljárást mégis lefolytatják, az nem felel meg a célnak.
• A bírói eljárás alkalmazható büntetései a legtöbb esetben értelmetlenek gyermekvédelmi szempontból.

Aligha meglepő, hogy összességében az Őrtorony eljárásairól a főtanácsos megállapítja: (Kiemelés tőlem)

F67 Jehova Tanúi szervezetének a gyermekmolesztálás megelőzésére, valamint a visszaesés kockázatának irányítás alatt tartására vonatkozó gyakorlatai és eljárásmódjai nem veszik figyelembe egy tettes ismételt bűnelkövetésének valós kockázatát, és éppen ezért a szervezetben élő gyermekeket a szexuális zaklatás jelentős veszélyének teszik ki.

A főtanácsos megállapításai felfedik, hogy az Őrtorony gyermekmolesztálással kapcsolatos eljárásai többet ártanak, mint használnak

Ó, még egy gyors megállapítás, amit megvizsgálhatunk, mielőtt befejeznénk:

A meghallgatások során feltárták, mi történne, ha egy molesztálás áldozata, felháborodva és sérülten amiatt, ahogyan az Őrtorony bánt vele, el kívánná hagyni a vallást. Az Őrtorony képviselői, akiket megkérdeztek erről a pontról, megpróbáltak csúsztatni és hamis színben úgy feltüntetni az eljárásukat, mintha az felvilágosult és kedves lenne, valamint tiszteletben tartaná a vallásszabadságot, lehetővé téve az embereknek, hogy másik vallást választhassanak súlyos következmények nélkül.

Egyetértett ezzel a főtanácsos?

Ha most éppen kerülnek téged, vagy úgy érzed, hogy erőszakkal arra kényszerítenek, hogy  lelkiismereted ellenére kerülj másokat, érdekelhet, hogy egy független jogi tényfeltáró csapat, amely nem érintett az ügyben, mit állapított meg a JT közösségmegvonási eljárásának kérdéséről. (Kiemelés tőlem)

F69 Jehova Tanúi szervezetének azon tagjainak, akik nem kívánnak a továbbiakban a szervezet szabályainak és fegyelmi követelményeinek alávetve élni, nincs más választásuk, mint hogy elhagyják a szervezetet, ami részükről elkülönülést igényel.

F70 Jehova Tanúi szervezetének az az eljárásmódja, amely szerint követőinek aktívan kerülniük kell azokat, akik elhagyják a szervezetet:

a) rendkívül megnehezíti a tagok számára, hogy elhagyják a szervezetet

b) kegyetlen azokkal szemben, akik távoznak, és hátramaradó barátaikkal, családtagjaikkal szemben is

c) különösen kegyetlen azokkal szemben, akik gyermekmolesztálástól szenvedtek a szervezeten belül, és akik távozni szeretnének, mivel úgy érzik, hogy ezzel kapcsolatos panaszaikat nem kezelték megfelelően

d) nyilvánvalóan nem igazolható azok által a bibliaversek által, amelyeket az alátámasztására idéznek

e) annak érdekében lett elfogadva és érvényre juttatva, hogy megakadályozza az embereket a szervezet elhagyásában és így a tagság megtartása a célja, és végül

f) ellentétben áll azzal, hogy a szervezet nyilvánosan támogatja a vallásszabadságot, és azzal a hittel, hogy Jehova Isten egy könyörületes Isten, aki elismeri minden emberi lény értékét és méltóságát.

Ha aktív Jehova Tanúja vagy, és talán azért olvasod ezt a cikket, mivel kétségeid vannak, vagy mivel szeretnéd jobban megérteni azokat a vádakat, amelyeket a szervezeteddel kapcsolatban hallottál, kérlek olvasd el a beadványban található megállapításokat. Olvasd el az átiratokat, melyek elérhetőek ugyanezen a weboldalon.  Nézd meg a tanúvallomásokat tartalmazó videókat, melyek elérhetőek a Youtube-on. Azután kérdezd meg magadtól:

• Tisztában voltál vele, hogy az Őrtorony ilyen módon kezeli a gyermekmolesztálást?
• Vajon azok a tények, melyeket ez a független vizsgálat feltárt az Őrtorony saját dokumentumai, és vének tanúvallomásai alapján, megfelelnek annak a képnek, amelyet erről a kérdésről az Őrtorony bemutatott neked?
• Mit gondolsz, vajon egy olyan szervezet, amely ilyen módon bánik az elkövetőkkel és a szexuális erőszak áldozataival, bírhatja-e egy szerető Isten helyeslését?

Forrás: http://jwsurvey.org/child-abuse-2/royal-commission-findings-watchtower-policies-place-jw-children-at-significant-risk-of-sexual-abuse

Fordította: Columba, Eve