Az állásukat vesztett különleges úttörők durva bánásmódban részesülnek az Őrtoronytól
Ez a weboldal nemrég közölt egy cikket arról, hogy a Bétel-szolgák egyre elégedetlenebbek az állandó leépítés miatt, melyet a Vezető Testület végez annak érdekében, hogy kellő mennyiségű anyagi erőforrást tudjon összegyűjteni a Warwick-projekt befejezéséhez.
Ennek a neheztelésnek további bizonyítékaként épp a múlt héten posztoltak a Redditen egy levelet, mely először egy német nyelvű, extanús weboldalon jelent meg.
A nyílt levélben (mely itt olvasható), valaki, aki elmondása szerint majdnem 30 éve különleges úttörő, elpanaszolja, hogyan használta ki, majd dobta ki egy olyan szervezet, mely azt állítja, hogy törődik vele.
Először is, az igazság kedvéért szeretném leszögezni, hogy a levél hitelességét nem lehet bizonyítani, mivel névtelen, azonban ismerve, hogy mekkora leépítéseket hajt végre az Őrtorony világszerte, aligha állíthatjuk, hogy egy ilyen levél létrejötte elképzelhetetlen.
Kedves Testvérek!
Ezzel a levéllel reagálok arra, ahogyan [2016. januárjával kezdődően] elbocsátottatok a különleges úttörői szolgálatból. Az [ideillő] “kedves szavak” nem tudták enyhíteni csalódottságomat.
Amint említettétek, sok örömben volt részem, és sok kihívásnak voltam kitéve. Kész voltam a királyság-érdekeket tenni az első helyre, és áldozatokat [hozni] Jehova szolgálata érdekében, minden olyan esetben, amikor ezt ti szükségesnek láttátok.
Abban a hitben, hogy a vég közel van, és a szervezetet Jehova szelleme vezeti, elkezdtem fiatalon úttörőzni. [Lemondtam] arról, hogy megfelelő oktatásban részesüljek, abban a reményben, hogy a szervezetnek szüksége van rám. Jehova a legjobb munkaadó, mondták nekem.
Most pedig úgy döntöttetek, hogy az én különleges-úttörői szolgálatom véget ér 2016. január [elsején]. Azt kérdezem magamtól: mi változott meg, miért nincs többé szükség a szolgálatomra csaknem 30 év után?
Megdöbbentem azon, hogy azt tanácsoltátok nekem, szolgáljak általános úttörőként a jövőben. Ha a vég közel van, akkor az én különleges úttörőként végzett szolgálatomra miért nincs szükség többé? A pénz miatt van ez? Talán túl költséges vagyok a szervezetnek?
Más tevékenységekhez van szükségetek a pénzre, amelyet a prédikáló munka támogatására adományoznak? Például építkezési projektekhez, mint Warwick, vagy a Temple Farmhoz hasonló új fiókhivatali komplexumokhoz? Igazán elárulva és kisemmizve érzem magam. [Temple Farm: Jehova Tanúi gazdaságossági okok miatt Nagy-Britanniában is átköltöztetik a központjukat a londoni Mill Hilltől kissé távolabb, egy elhagyatott területen újonnan felépítendő épületkomplexumba. - a ford.]
Úgy tűnik, az a helyzet, hogy bizonyos építkezési projektek fontosabbak a “rabszolgának”, mint az emberek, akik próbálnak másokon segíteni. Ajánlatotok, hogy feloldotok engem a kitűzött havi óraszám elérésének kötelessége alól annak érdekében, hogy olyan szükséges dolgokat végezzek, mint egy állás vagy a megélhetésem megtalálása, valóban nagylelkű. A megszokott juttatásomat egészen januárig fizetni kívánjátok.
Ez valóban nagylelkű tőletek! Őszintén szólva, ez olyan érzés, mintha az arcomba vágtak volna vagy hátsón rúgtak volna.
Előrehaladott korom ellenére nincs semmiféle anyagi tartalékom vagy képzettségem. Valószínűleg a családomtól sem számíthatok semmilyen támogatásra sem, mivel ők óva intettek engem [a különleges úttörőzéssel kapcsolatban].
Ahogyan már említettétek, nem számítottam erre a döntésre és nem hiszek többé abban, hogy a Vezető Testület vagy a Fiókhivatal valóban értékeli az elvégzett munkámat.
Bátorításotok, hogy bízzak Jehovában, gúnyolódásnak hangzik. Hiszen úgy gondoltam, Jehova a szervezetén keresztül gondoskodik a szolgáiról. Nem szeretnétek elveszíteni a szolgálatomat és a tapasztalatomat, de nem kívántok egyetlen dollárt sem költeni erre a továbbiakban.
Hogyan másként tudnám még értelmezni ezt a mondatot? Idézet: “Ismerve értékes tapasztalataitokat, amelyekre a szolgálatotok során tettetek szert, bízunk abban, hogy körülményeitek lehetővé teszik majd számotokra, hogy általános úttörők legyetek”.... “Ilyen módon teljes idejű szolgálatotok nem szakad meg. Mint általános úttörők, megválaszthatjátok majd, melyik gyülekezetben kívántok szolgálni, azonban reméljük, hogy amennyiben lehetséges, korábbi megbízatásotokban tudtok maradni. Ha egy másik helyre költöztök, kérünk, beszéljetek a körzetfelvigyázóval, vagy írjatok a Szolgálati Osztálynak, hogy megtudjátok, hol tudnátok leginkább hasznossá tenni magatokat.”
Most már tökéletesen értem, hogy mi a fontos Jehova szervezete számára: mindössze a hatékonyság és a szervezet haszna számít, nem az emberek.
Csalódott üdvözlettel.
Testvéretek
(Nem szeretném elárulni a nevemet mindaddig, amíg még függök tőletek.)
Biztosra vehetjük, hogy ennek az embernek a nyugtalansága messze nem egyedi, és számtalan további Bétel-dolgozónak és különleges úttörőnek ugyancsak ajtót mutat az Őrtorony, hogy azután magukról gondoskodjanak.
Azokat a Tanúkat, akik engedelmeskedtek a felsőoktatás tilalmára vonatkozó utasításnak, és feladták az egyetemre vagy főiskolára vonatkozó elképzeléseiket, hogy teljes idejű szolgálatot vállaljanak, most gyakorlatilag az Őrtoronyba vetett hitük miatt büntetik. Magukra hagyták őket — középkorúan, képzetlenül, munkanélküliként és otthontalanul — lényegében egy fillér nélkül, miután évtizedeket töltöttek el szektás propagandával házalva.
Nyilvánvaló, hogy akik most az elbocsátó szép üzenetet megkapják, nem távoznak el csöndesen, ahogyan azt a Vezető Testület szeretné, hálásan azért a kiváltságért, hogy szolgálhattak egy csoport becsapott szektavezért New Yorkban. A felismerés, hogy elpazarolták az életük legjobb éveit, talán éppen most kezd megvilágosodni a számukra.
Továbbá, fel kellene merülnie egy kérdésnek bennük, és minden más gondolkodó Tanú elméjében is, akik kezdenek átlátni a Vezető Testület által létrehozott megtévesztő külsőn, amit a pénzügyi problémáik elrejtésére próbáltak meg felállítani: Amennyiben a világrendszer vége közel van, közelebb, mint eddig bármikor, akkor a világméretű királysághirdető prédikálómunkának nem növekednie kellene a csökkenés helyett?
A legjobb munkaadó?
Ebben a levélben a testvér azt állítja, hogy azt mondták neki, Jehova a legjobb munkaadó. Ezek a szavak azonban üresen csengenek, ha belegondolunk, hogy a munkaadók legalábbis fizetést adnak a dolgozóiknak, nem pedig ingyen munkásnak használják őket évtizedekig, aztán meg magukra hagyják őket, hogy felkopjon az álluk.
Manapság a legjobb munkáltatók teljes időre szóló ingyenes egészségi és fogászati ellátást nyújtanak, ellátást hosszú és rövid távú munkaképtelenség esetén, fizetett szabadságot, nyugdíjbiztosítást, a konferenciák és képzések költségtérítését, átlagon felüli fizetést, és még sok mást. Leépítés esetén a dolgozók végkielégítést kapnak, és a legtöbb országban jogosultak lesznek munkanélküli segélyre, hogy fedezni tudják alapvető költségeiket, miközben próbálnak új állást szerezni.
Az Őrtorony által elbocsájtott teljes idejű szolgák e juttatások egyikét sem kapják meg, ehelyett kapnak három hónapot, hogy állást találjanak és kiköltözzenek. És mivel nincs semmiféle munkatapasztalatuk vagy képzettségük, melyet a legtöbb munkaügyi vezető elvár, az elküldött tanúk vannak talán a lehető legrosszabb helyzetben ahhoz, hogy munkát találjanak.
Ha Jehova valóban támogatja az Őrtorony-szervezetet, akkor joggal állapíthatjuk meg, hogy még csak közepes munkaadónak sem mondható.
Még rúgnak is egyet rajtuk
Úgy tűnik, hogy azok az emberek, akiket az Őrtorony kinevezett az elbocsájtások végrehajtására, nem fogják fel, milyen kétségbeesett helyzetet teremtettek ezzel a teljes idejű szolgák számára. Idézet a levélből:
“Ismerve értékes tapasztalataitokat, amelyekre a szolgálatotok során tettetek szert, bízunk abban, hogy körülményeitek lehetővé teszik majd számotokra, hogy általános úttörők legyetek”.... “Ilyen módon teljes idejű szolgálatotok nem szakad meg. Mint általános úttörők, megválaszthatjátok majd, melyik gyülekezetben kívántok szolgálni, azonban reméljük, hogy amennyiben lehetséges, korábbi megbízatásotokban tudtok maradni. Ha egy másik helyre költöztök, kérünk, beszéljetek a körzetfelvigyázóval, vagy írjatok a Szolgálati Osztálynak, hogy megtudjátok, hol tudnátok leginkább hasznossá tenni magatokat.”
A Vezető Testület nem csupán magukra hagyja a különleges úttörőket, hogy pénzt takaríthassanak meg megálmodott Warwickjuk befejezéséhez, hanem lefokozzák őket az általános-úttörői státuszba, és még mindig ki akarják használni ezeknek a szegény embereknek az utolsó szabad idejét is.
Nevezzetek anyagiasnak, de nekem az ő helyükben nem az lenne a legfőbb gondom, hogy “Hogyan lehetek még inkább hasznára a szervezetnek?”, hanem az, hogy “Hogyan találhatok egy olyan állást, amely eleget fizet ahhoz, hogy étel legyen az asztalomon, és fedél a fejem felett?” Hogy ezek a rabszolgahajcsárok hogy mernek beleszólni abba, hogy kirúgott szolgáik hol éljenek, és hogy merik az utolsó csöppet is kisajtolni belőlük, azt fel nem foghatom.
Melegedjetek, és lakjatok jól
Önkéntelenül is újra eszünkbe jut a Jakab 2:15-17 bibliai szakasza: “Ha egy testvér vagy egy testvérnő mezítelen, és nincs meg a napi eledele, valamelyikőtök pedig azt mondja nekik: „Menjetek békével, melegedjetek, és lakjatok jól”, de nem adjátok meg nekik, amikre a testnek szüksége van, mi haszna annak? Ugyanígy a hit is, ha nincsenek cselekedetei, halott önmagában.”
Ha ebből a levélből bármit is leszűrhetünk, az az, hogy ez a különleges úttörő sajnos nem az egyetlen teljes idejű Őrtorony-önkéntes, akit egy olyan szervezet hagyott teljesen magára, melyben pedig megbízott, hogy sokévi szolgálatáért honorálni fogja.
Fordította: Eve, Columba
Utolsó kommentek