Az Őrtorony megpróbálja felkészíteni a Tanúkat a 2014-es év beköszöntével érkező csalódásra, mivel Armageddon még nincs a láthatáron
A Tanúknak évtizedeken keresztül azt tanították, hogy az 1914-es év fémjelzi a „rövid idő” kezdetét, mely után Krisztus a mélységbe taszítja majd Sátánt Armageddonkor, és megalapítja királyságát a földön.
Miután egyik évtized telt el a másik után anélkül, hogy a beígért apokalipszisnek bármiféle jele is lett volna, sok Tanú kezdi felismerni, hogy talán az 1914-es tantétel alapja nem olyan szilárd, mint ahogyan el akarták hitetni velük.
A Tanúk már a 2014-es év határán állnak, mely jelzi, hogy 100 év telt el azóta, hogy Krisztus állítólagosan átvette a hatalmat a mennyben – egy évszázada tartó „rövid idő”! A már sokak által érzett csalódottságra reagálva az Őrtorony most igyekszik bevetni minden ékesszólását a legutóbbi, november 15-i folyóiratban (itt letölthető).
A Tanúkat sürgetik, hogy „húzódjanak közel egymáshoz, hogy védekezni tudjanak Sátán és démonai ellen”, a véneket pedig figyelmeztetik, hogy követniük kell a Társulat utasításait, akkor is, ha ez „emberi szemszögből ésszerűtlennek tűnik majd.”
“Mutassunk várakozó hozzáállást”
Az új folyóirat egyik cikke - „Hogyan tudjuk fenntartani a várakozó hozzáállásunkat?” - a 10. oldalon felkavarja az érzelmeket egy angyal meglehetősen pszichedelikus képével, amint éppen „visszatartja a nagy nyomorúság pusztító szeleit”. Az első két bekezdésben figyelmezteti az olvasót, hogy ne legyen türelmetlen.
Sátán „tudja, hogy rövid ideje van” (Jel 12:12). De mivel ez a rövid idő közel száz éve tart, néhányan úgy érezhetik, hogy túlságosan hosszúra nyúlt. Vajon mi, személy szerint úgy gondoljuk, hogy Jehovának már rég cselekednie kellett volna?
Ha türelmetlenek vagyunk, elhamarkodottan cselekedhetünk. Ezért a türelmetlenség veszélyes. Ebből a cikkből megtudhatjuk, hogyan várhatunk türelmesen Jehovára. (Az Őrtorony 2013. 11/15 10. o.)
A cikk ezután Mikeás prófétát mutatja be, akit kiemelkedő példájául állít annak, hogy lojálisan várt Jehovára annak ellenére, hogy nem láthatta meg Isten ígéreteinek végső beteljesedését. Az olvasót ezután az eljövendő eseményekre emlékeztetik, beleértve a „béke és biztonság” állítólag küszöbön álló felhívását.
Végül a cikk azzal zárul, hogy sürgeti a Tanúkat, „húzódjanak közel egymáshoz, hogy védekezni tudjanak Sátán és démonai ellen” olyan módon, hogy közelednek egymáshoz és „bizalmat mutatnak Jehova vezetésével szemben”.
Egy felkavaró kép emlékezteti a tanúkat arra, hogy lojalitásuk hol is található
Az egész folyóiratban arra emlékeztetik az olvasót, hogy Armageddon mennyire a „küszöbön áll”.
Isten megígért új világa hamarosan eljön, és a megmentésünk közelebb van, mint gondolnánk. (Az Őrtorony 2013. 11/15 7. o.)
Az életmódunk azt mutatja majd, hogy éberek vagyunk, és valóban hisszük, hogy ennek a gonosz világnak a pusztulása a küszöbön áll. (Az Őrtorony 2013. 11/15 7. o.)
Ha szorgalmasan segítünk másoknak megismerni Istent, gyorsabban el fog telni az idő, ami még hátravan Jehova ítéletnapjáig. Hamarosan, sőt hirtelen itt lesz a vég. Milyen jó érzés lesz akkor arra gondolni, hogy lelkesen prédikáltunk a Királyságról. (Az Őrtorony 2013. 11/15 12. o.)
A közeljövőben a nemzetek azt fogják mondani: "Béke és biztonság!" (Az Őrtorony 2013. 11/15 12. o.)
Már most látni, hogy közeleg [a hamis vallás] megsemmisülése. (Az Őrtorony 2013. 11/15 13. o.)
Jehova napja nemsokára eljön. (Az Őrtorony 2013. 11/15 14. o.)
A közeljövőben Jehova látszólag védtelen népére rátör majd az ellenség, hogy elpusztítsa. (Az Őrtorony 2013. 11/15 20. o.)
A folyóirat célja nyilvánvaló. Az olvasó felfokozott várakozás állapotában való tartása, annak a ténynek az ellenére, hogy a Társulat ugyanazokat az ígéreteket teszi generációk óta, mint amik fent is idézve vannak. Ugyan nincs bizonyítva, de talán azért lesznek a tanúk egyre "türelmetlenebbek", mert már évtizedek óta hallják ezeket az ígéreteket, és nem úgy tűnik, mintha közelebb lennének ahhoz, hogy meglássák a beteljesedést.
Inaktív tagok felkeresése
Minden évben ismeretlen számú Tanú annyira kiábrándult lesz, hogy "inaktívvá" válik, és elfordul a szervezettől. Mialatt így tesznek, gyakran megismerik az igazságot az Őrtorony történelmével vagy tanításaival kapcsolatban olyan weboldalakról mint ez, de a hivatalos kiközösítés ellen döntenek, hogy elkerüljék ennek a káros következményeit, értem ezalatt például a családtagok elutasítását.
A legújabb cikkükben úgy tűnik, hogy a Társulat megpróbálja biztosítani a taglétszámát azzal, hogy felkeresik az úgynevezett "eltűnteket" és visszatérésre intik őket. Az író egyenesen az inaktív tagok felé intéz párbeszédet, a 13. és 14. oldalon.
Jelenleg nem tartozol Isten tevékeny szolgái közé? Talán azért távolodtál el Jehova szervezetétől, mert megbántott valaki a gyülekezetben. Mivel valószínűleg már eltelt némi idő azóta, tedd fel magadnak a következő kérdéseket: "Jobb és boldogabb most az életem? Jehova bántott meg, vagy egy gyarló ember? Ártott-e nekem valaha is Jehova Isten?" Jehova mindig jó hozzánk. Még ha most nem élünk is összhangban a neki tett ígéretünkkel, megengedi, hogy élvezzük mindazt a jót, amiről gondoskodik (Jak 1:16, 17). Jehova napja nemsokára eljön. Most van itt az ideje, hogy visszatérjünk szerető égi Atyánkhoz és a gyülekezethez. Ezekben az utolsó napokban sehol máshol [nem] találhatunk biztos védelmet nyújtó menedékre (5Móz 33:27; Héb 10:24, 25). (Az Őrtorony 2013. 11/15 13., 14. o.)
Persze az inaktív tagoknak, mint például nekem, meg kell válaszolni ezeket a kérdéseket magukban. Azonban, nekem a magam részéről még az is nehezemre esik, hogy komolyan vegyem ezeket a kérdéseket. Például lehet, hogy többet nem veszek részt az összejöveteleken vagy az igehirdetéseken mint Tanú, de ettől még nem tekintek magamra úgy, mint aki többé nincs “Isten szolgálatában”. Semmivel sem szolgálom jobban, vagy kevésbé Istent most, mint amikor aktív Tanú voltam, mert kutattam és megbizonyosodtam arról, hogy ez a szervezet sem tartozik jobban Istenhez, mint bármelyik másik vallás.
Amint kikerülnek a szervezet szorításából, könnyebbé válik a tétlenek számára, hogy kutatásokat végezzenek és felismerjék, hogy nincs semmi különleges a szervezetben
Egy másik kérdés így szól: „Vajon Jehova volt az, aki megbántott, vagy inkább egy tökéletlen ember?” Ez a kérdés ismét csak kikerüli annak a szükségességét, hogy igazolja, vajon a szervezetnek van-e egyáltalán köze Istenhez, és egyszerűen egyenlőségjelet tesz Jehova és a szervezet közé. Az író elméjében e kettőt nyilvánvalóan nem lehetséges megkülönböztetni.
Végezetül arra a kérdésre, hogy „vajon most értelmesebb-e az életem és boldogabb vagyok-e?”; határozottan azt válaszolhatom, hogy igen, sokkal boldogabb vagyok. Lehetséges, hogy nem rendelkezem az összes válasszal, és az életemben sem tökéletes minden, de a fennálló problémáim nagyrészt abból a kárból fakadnak, hogy egy tekintélyelvű vallás megfosztotta családom tagjait az önálló gondolkodás képességétől.
Ettől eltekintve már csak azért is boldogabb vagyok, mivel többé nem pazarlok időt és pénzt arra, hogy rohangáljak és azzal stresszeljem magam, hogy gyülekezetbe járok és prédikálok az embereknek azért, hogy eleget tegyek egy olyan vallás követeléseinek, melynek tanításai bizonyíthatóan tévesek, sőt károsak.
Mindent összevetve érthetetlennek találom, hogy miért ösztönzi az Őrtorony a Tanúkat a tétlenek felkeresésére ilyen módon, amivel azt kockáztatják, hogy olyan egyénekkel szembesülnek, akik felfedezték az igazságot a szervezetről. Az a naivitás, amivel a magazinnak ezt a részét írták, azt sugallja számomra, hogy a kérdéses Őrtorony-író teljesen meg van tévesztve. Azt hiszi, hogy az Őrtorony szinte egyet jelent Jehovával, és azok, akik eltűnnek a szervezetből, megőrzik hasonló odaadásukat. Bárcsak ismerné a valódi igazságot!
„Engedelmeskedj bármely utasításnak!”
A folyóirat különböző pontjain az olvasót emlékeztetik arra, hogy engedelmeskedjen a véneknek, a lehetséges tévedéseik ellenére is. Az egyik cikk a 16. oldalon, melynek címe „Hét pásztor, nyolc herceg - mit jelentenek ezek ma számunkra?”, hosszas fejtegetésbe bocsátkozik azon eseményekről, melyek során Ezékiás idejében a zsidókat támadás érte az asszír haderő részéről.
Mikeás próféciáját a hét pásztorról és nyolc hercegről ezután úgy állítja be, hogy azok előárnyékolják a vének szerepét a végidő során. A véneket állítólag Jehova rendelte védelemül a „modern kori asszírok” ellen. Ezek az „asszírok” sehol sincsenek világosan azonosítva, ehelyett úgy hivatkoznak rájuk, mint a számos lehetséges ellenség valamelyikére, vagy mindegyikére, beleértve „a Mágóg-beli Gógot”, „észak királyát”, és a „föld királyait”.
Ha Mikeás próféciájának fenti értelmezése érthetetlennek és rejtélyesnek tűnik, akkor az ezt követő utasítások a vének számára még inkább azok. Tekintsük át a 17. bekezdés iránymutatását:
„Milyen tanulságot vonhatnak le a vének a megvizsgált történetből? 1. Legjobban úgy készülhetünk fel "az asszír" támadására, ha erősítjük az Istenbe vetett hitünket, és ebben segítünk egymásnak. 2. Amikor "az asszír" megtámadja majd Jehova népét, a véneknek nem szabad kételkedniük abban, hogy Jehova megszabadítja az övéit. 3. Elképzelhető, hogy a Jehova szervezetétől jövő, életmentő útmutatás emberi szemszögből ésszerűtlennek tűnik majd. Ennek ellenére mindannyiunknak készségesen engedelmeskednünk kell, bármi legyen is az útmutatás. 4. Most van itt az ideje, hogy aki a világi oktatásban, az anyagi javakban vagy emberi intézményekben bízik, megváltoztassa a gondolkodását. A vének készségesen segítenek bárkinek, akinek nem erős a hite.” (Az Őrtorony 2013. 11/15 20. o.)
Eltekintve a felsőoktatás elleni szokásos rágalomhadjárattól, a fenti idézetnek egy még aggasztóbb vonatkozása is található a félkövérrel szedett mondatokban. Látható, hogy az Őrtorony a véneket már most olyan utasításokkal látja el, amelyek nem éppen „józanok”, vagy „gyakorlatiasak”, különösen a gyermekbántalmazási ügyek káros megközelítése során, amelyek máris számos pert eredményeztek, amik közül néhány csak most került nyilvánosságra.
Vajon az Őrtorony tovább kívánja radikalizálni a véneket Mikeás hét pásztorról és nyolc hercegről szóló próféciájának segítségével?
Az az elképzelés, hogy a vének a közeljövőben még több ellentmondásos utasításra számíthatnak brooklyni mestereiktől, finoman fogalmazva is zavaró. Engem kíváncsivá tesz, hogy vajon létezik-e valami stratégia emögött? A Vezető Testület talán éppen a véneket készül felkészíteni, hogy megingathatatlan hűséget mutassanak egy olyan jövőbeli helyzetben, amit ők már előre felvázoltak? De majd ezt is meglátjuk, csak várjuk ki a végét.
Függetlenül attól, hogy mit hoz a jövő, mindenki számára látható, hogy ez a legújabb cikk az ostrommentalitást állítja előtérbe azzal a buzdítással, hogy az Őrtorony tekintélyét mindenáron el kell fogadni. Maga az a kifejezés, hogy „húzódjunk közel egymáshoz” a megosztó „mi, szemben velük” megközelítést ösztönzi, amely, biztos vagyok benne, számtalan otthonban és családban alkalmazva lesz majd szerte a világon, ahol a szervezettől elszakadt, kerülendő családtagok vannak.
Akármilyen lehangoló is látni, ahogyan az Őrtorony egyre radikálisabbá válik, csak abban bízhatok, hogy a felturbózott retorikától leesik a tantusz, és igazolja a betanított Tanú barátok és rokonok számára, hogy nem minden olyan, mint amilyennek lennie kellene. Egy dolog biztos - ha arra számítanak, hogy bármi is történni fog mostantól 2014. októberéig, akkor fájdalmasan csalódniuk kell majd. Az Őrtorony pedig tudja ezt.
Kapcsolódó írások:
Forrás: jwsurvey.org
Fordította: Eve, Columba, JJ
Amennyiben érdekesnek találtad a posztot, nyomjál bátran egy LIKE-ot, mert fontos nekünk a visszajelzésed. ↓
Utolsó kommentek