Az Őrtorony Társulat elismerte, hogy katasztrofális következmények nélkül nem tud 17,3 millió dollárt készpénzben előteremteni
Napvilágra került a nagy áttörést jelentő Candace Conti eset egy újabb érdekes fordulata. Amint egy előző cikkben már elmondtuk, jogi vereségüket követően az Őrtorony Társulatot arra kényszerítette az Alamedai Megyei Bíróság, hogy igazából adjanak garanciát arra, hogy amennyiben elvesztik a fellebbviteli pert, képesek lesznek megfizetni a Candace Continak járó sokmillió dolláros teljes kártérítést.
Ez a “garancia” először egy tiltás formájában létezett, melyet a bíróság vetett ki ingatlanok vásárlására és eladására vonatkozóan, mindaddig, amíg a fellebbviteli eljárás be nem fejeződik. Azonban az Őrtorony Társulat nagy mértékben rá van szorulva, hogy eladja jól jövedelmező brooklyni portfólióját, hogy előteremtse az igencsak szükséges pénzösszegeket, még akkor is, ha némelyik brooklyni ingatlant jóval a kínálati ár alatt kell értékesítenie. Valójában sokan úgy gondolják, hogy a Nemzetközi Főhivatal áthelyezése Brooklynból New York állam északi részére elsősorban azért történik, hogy a szükséges pénzalapokat felszabadítsák. A Társulat ezért úgy döntött, hogy megkerüli ezt a tilalmat, és helyette egy kezességi biztosítékot ajánl fel, amely garantálja a károk (plusz a kamatok) megfizetését abban az esetben, ha elvesztenék a fellebbviteli pert.
A Társulat kész arra, hogy a Patterson épületegyüttes sorsát a per kimenetelére tegye fel
A Társulat most, úgy tűnik, szegénységére hivatkozik, vagyis azt állítja, hogy nem engedheti meg magának, hogy biztosíték céljára 17,3 millió dollárt készpénzben előteremtsen, csak akkor, ha erre pénz helyett ingatlant használhat. Mielőtt tovább olvasnád ezt a cikket, azt javaslom, töltsd le az Őrtorony beadványát erre a linkre kattintva (angol). Mindenképpen ismerkedj meg a tartalmával és kérlek, mindent, amit ebben a cikkben írok, ezzel a fejleménnyel kapcsolatos saját megfigyeléseimnek és gondolataimnak tekints majd.
Néhányan rámutattak, hogy a Társulat fő kifogása nem az, hogy ne tudnák kifizetni a biztosítékot, hanem az, hogy attól félnek, nem fogják tudni visszaszerezni a 86.386 dolláros éves díjat Candace Contitól, ha megnyerik a fellebbviteli pert. Nem vagyok jogi szakértő, és amit olvasok, azt csak saját behatárolt képességeim szerint tudom értelmezni, ezért kész vagyok elfogadni a kiigazítást, ha akaratomtól függetlenül esetleg rosszul értelmezném azt, ahogyan a bírósági okmányok fogalmaznak.
Szerintem figyelemre méltó, hogy az Őrtorony kimondottan kérvényezte, hogy csökkentsék a biztosíték összegét abban az esetben, ha nem engedélyezik nekik, hogy biztosítékként ingatlant ajánljanak fel. Különbség van a kb. 6 millió dollár (ami feltehetőleg a költségekre és a kamatra elég), a kártérítésként odaítélt összeg, és a biztosíték teljes összege között.
Lehetséges azonban, hogy ez az aránylag kis összeg, ez a 6 millió dollár fogja jelenteni az Őrtorony Társulat (Watch Tower Bible and Tract Society of New York) számára a viszonylagos jólét és a csőd közötti különbséget. A könyvelésükben szereplő pontos összegeket azonban csak Társulat ismeri, így egyedül ők tudják, hogy valóban erről van-e szó.
Azonnali kár
Mindenesetre a Társulat szeretné ezt a 6 millió dolláros különbséget csökkenteni és úgy hiszem több, mint valószínű, hogy az “azonnali és helyrehozhatatlan károk és nehézségek” nem csupán a 86.386 dolláros éves díj megfizetésére és ezen összeg jövőbeli visszanyerési esélyeire vonatkoznak, hanem annak a pénzügyi következményekre is, ha a biztosítékot készpénzben kell kifizetniük anélkül, hogy az összeget csökkentenék, amiért az Őrtorony fellebbezett.
Ne feledjük, hogy amint az éves díjat kifizették, az első biztosíték-kifizetéseket szintén teljesíteniük kell csupán heteken belül. Ebben a tekintetben az éves díj kifizetése az “út, ahonnan nincs visszatérés”, ezért a Társulat mindenképpen szeretne alternatívát találni a készpénzes kifizetésre jóval azelőtt, hogy az éves díj megfizetése esedékes lenne.
Úgy vélem ez az, amiért az Őrtorony azt állítja, hogy ez “azonnali” kárt okozna. Bizonyos, hogy bármilyen kárt is szenved a Társulat a 86.386 dolláros éves díj kifizetésével, és az ezt követő elvesztésével, ez sohasem lenne “azonnalinak” tekinthető, mivel a fellebbezési döntés még csak a jövőben fog megtörténni. Még ezután dől el, hogy a fellebbezési folyamatot megnyerik vagy elvesztik! Miért használják hát az “azonnali” szót? Figyeld meg az alábbi dokumentumban kiemelt részlet szóhasználatát:
1. Az Egyházi Alperesek azonnali károkkal és nehézségekkel néznek szembe, ha indítványukat nem tárgyalják és nem történik intézkedés az ügyben 2012. november 15-ig.
Az Egyházi Alperesek azonnali károkkal és nehézségekkel néznek szembe, ha indítványukat nem tárgyalják előrehozott időben, és nem történik intézkedés az ügyben 2012. november 15-ig. Ezenkívül, az Egyházi Alpereseknek addigra meg kell fizetniük a fellebbezési kötelezvény éves díját. (Egbert Decl., 9.) Azonban, olyan okokból kifolyólag, melyek indítványukban részletesen meg lesznek magyarázva, az Egyházi Alperesek a jóhiszeműség alapján vélik úgy, hogy helyénvaló a fellebbviteli kötelezvény helyett a New York államban levő Pattersonban elhelyezkedő ingatlant felajánlani az ítélet biztosítékául. Az okok között találjuk többek között, hogy (1) a kötelezvény és a hozzá kapcsolódó éves díj rendkívül nagy összegű, (2) az Egyházi Alpereseknek engedélyezve van, hogy visszaszerezzék a kötelezvény költségét, ha megnyerik a fellebviteli pert, de aggasztja őket, hogy esetleg nem tudják majd visszaszerezni ezt az összeget a felperestől, ha, tegyük fel, megnyernék a fellebbviteli pert; és (3) az Egyházi Alpereseknek több, mint elégséges vagyonuk van, beleértve a New York állambeli Pattersonban levő ingatlant, amelyből kielégítően meg tudják fizetni a kártérítést abban az esetben, ha azt a fellebbviteli bíróság is fenntartja.
Ismétlem, ha nincs igazam, és a helyzet nem olyan komoly, mint ahogy én gondolom, akkor állok elébe, hogy kijavítsatok. Azonban fontosnak találom, hogy az olvasóim megismerhessék mindkét oldal érveit, és kialakíthassák saját véleményüket.
A Patterson-játszma
Mindenesetre, az talán még elképesztőbb, hogy a Társulat kész kockára tenni a Patterson-komplexumot (az Őrtorony Oktatási Központját) az ítélettel kapcsolatban, mivel ezt ajánlja fel biztosítékképpen, ahelyett, hogy elkezdené fizetni a kötelezvény díját. Nemhivatalos megbeszélések során azonban Candace ügyvédi csapata visszautasította ezt a figyelemre méltó ajánlatot, így az ügyben most egy bírónak kell majd döntenie. Candace csapata értelemszerűen inkább készpénzt akar biztosítékképpen, nem pedig egy bizonytalan ingatlan-vagyont ezekben a gazdasági nehézségekkel teli időkben.
A kötelezvény 86.386 dolláros éves díjának megfizetése november 15-ig esedékes, magának a kötelezvénynek az első részletei pedig nem sokkal ezután következnek. Amint említettem, a Társulat ezért már beadott egy folyamodványt, kérve a bírót, hogy vagy csökkentse a kötelezvény készpénzértékét, vagy engedélyezze, hogy inkább ingatlant (nevezetesen a Pattersont) ajánljanak fel a kártérítés biztosítékaként.
Sok tanú biztosan megdöbben annak a gondolatától, hogy a szervezet, mely állítólag Jehova áldását élvezi, ilyen veszélyes helyzetbe került, és meglehet, hogy csupán 17.3 millió dollárnyira van az összeomlástól. Ezek a tanúk ugyanolyan meghökkenve vennék tudomásul, hogy a Társulat keresi a módját, hogy a Pattersont ténylegesen kockára tegye, azért, hogy majd Candace-nek adják, ha az Őrtorony elveszti a fellebbezést és nem képes megfizetni a teljes kártérítést. Lásd az alábbi dokumentumot:
II. MEMORANDUM OF POINTS AND AUTHORITIES
A. Az ügyre vonatkozó tények
2012. szeptember 20-án, vagy körülbelül abban az időben, az Egyházi Alperesek a következő iratot nyújtották be: Értesítés a kötelezvény postázásáról/Megbízás az ítélet elleni fellebbezésre a polgári ügyrend 917.1 cikkelye szerint (Egbert Decl., 8, Exh. D.) Amint a …..-ben körvonalazva van, a kötelezvény 17.277.299.37 dollárról szól, éves díja pedig 86.386 dollár.
Az Egyházi Alpereseknek 2012. november 15-ig kell megfizetniük a fellebbviteli kötelezvény éves díját. Az Egyházi Alperesek azonban szeretnék a fellebbezési kötelezvény helyett a vád alatt álló Őrtorony tulajdonában levő, Pattersonban (New York állam) elhelyezkedő ingatlanvagyont felajánlani a kártérítés biztosítékául (Id. at 9.) Ebből a célból az Egyházi Alperesek ügyvédje kapcsolatba lépett a felperes ügyvédjével, hogy meglássák, lehetséges-e a megállapodás a biztosíték helyettesítését illetően. (Id.) Rövid telefonbeszélgetés után a felperes ügyvédje afelé hajlott, hogy ne történjen megegyezés, de azt javasolta, hogy a felek folytassák a kérdés megvitatását. Néhány további próbálkozás után, hogy 'találkozzanak és tanácskozzanak', a felperes ügyvédje 2012. október 17-én úgy válaszolt, hogy a felperes nem egyezik bele abba, hogy ingatlanvagyont ajánljanak fel biztosítékként. (Id. 10.)
Sokan azzal érvelnek, hogy a Társulat könnyedén ki tudja fizetni a kiszabott kártérítéseket és talán csak blöfföl, hogy a helyzetet a saját javára manőverezze. Valóban, nincs semmi szokatlan abban, hogy ingatlanvagyont ajánljanak fel készpénzes fizetés helyett, ha ez lehetséges. Mivel a büszkeségük is kockán forog, és a világ is figyeli őket, furcsának tűnhet, hogy a Társulat mégis a szegénységére hivatkozik, kivéve, ha a helyzete valóban annyira reménytelen.
A pattersoni Őrtorony Oktatási Központ vitathatatlanul a legtekintélyesebb ingatlanvagyon a Társulat portfóliójában
Még kevésbé érthető, hogy a Társulat inkább hazardíroz tekintélyes Patterson komplexumával (amelyre felettébb büszke), és megkockáztatja, hogy átadja ezt Candace Continak, ha elveszítik a fellebbezésüket, mint hogy kiköhögjék a 17.3 millió dollárt készpénzben, ha az a rendelkezésükre áll. Ezért tűnik nagyon valószínűnek, hogy a Társulat VALÓBAN pénzügyi válságban van, a közelmúltban bekövetkezett példátlan számú fiókhivatal-bezárás is láthatóan, erre utal. A pénzük főként ingatlanokban van lekötve, amelyeket nehezen tudnak értékesíteni ezekben a gazdaságilag nehéz időkben, és a dollármilliók előteremtése tartalék készpénzből már nem olyan egyszerű, mint egykor volt.
Az óra ketyeg és kevesebb, mint egy hónapjuk van, hogy rendezzék ezt. Az Őrtorony ügyvédjei beszélgetéseket folytattak Candace Conti jogi csapatával, akik nem hajlandóak engedni a kérdésben. Most a bíróságon van a sor, hogy november 8-án eldöntse, hogy az Őrtorony felteheti-e tétként a Patterson-központot a játéktáblára, ahelyett, hogy egy árva dollárt is fizetne készpénzben pénzelőlegként. Ha a bíró elutasítja, hogy kockára tegyék Patterson-t, és fenntartja, hogy a biztosítékot készpénzben fizessék meg, a Társulatnak nem marad más választása, minthogy kifizesse a teljes biztosítékot, vagy ejtse a fellebbezésüket - amit valószínűleg meg is fognak tenni, ha a körülményeik valóban oly szörnyűek, mint ahogy az indítványuk sugallni látszik.
Miért vannak kutyaszorítóban?
Biztosan sokan nem értik, miért van a Társulat ekkora bajban, amikor kifelé úgy tűnik, hogy sikeresek. A kiadványok régóta azt a benyomást keltik, hogy a szervezet világméretű terjeszkedése látszólag korlátlan. Azonban, amint azt egy előző cikkben (angol) kifejtettük, a mélyben egy komoly probléma húzódik meg, ami jelentős pénzügyi nehézségeket okoz az Őrtorony Társulatnak.
A probléma abban áll, hogy a gazdagabb, fejlettebb országokban a növekedés lelassult, majdhogynem megállt. A Társulat pontosan az ezekben az országokban élő testvérekre számít leginkább abban, hogy a világméretű munkát anyagi hozzájárulásaikkal támogassák. Eközben a szegényebb, harmadik világbeli országokban a növekedés aránylag élénk, de az ezekben az országokban élő testvérek szükségleteit csak úgy tudják kielégíteni, ha gazdagabb országokból irányítják át a szükséges pénzeket – és a pénzalapok lassacskán kiapadnak. Ez hatalmas egyensúlyhiányhoz vezet, mely a Társulat számára hosszú távon teljességgel tarthatatlan.
Az egyenlőtlen adományok kényszerítő hatására a Társulat, a jelek szerint, már be is lépett a leépítés időszakába. A múlt évben 16%-os csökkenés történt a fiókhivatalok számában, 116-ról 98-ra, és minden jel arra mutat, hogy a 2012-es jelentésben ennek a mutatónak további csökkenése lesz olvasható. Azáltal, hogy fiókhivatalokat zár be és egyes országokban csökkenti tevékenységét, a Társulat lejjebb szorítja működésének rezsiköltségét, és ingatlanokat szabadít fel, melyeket eladhat, hogy az égetően szükséges összegeket előteremtse.
A gond az, hogy a világ jelenleg egy példa nélkül álló gazdasági hanyatláson megy keresztül, ami azt jelenti, hogy az ingatlanokat nem lehetséges azon az áron eladni, de még csak a közelében sem, amit a Társulat szeretne értük kapni. Brooklyban sok ingatlant jóval az eredeti kínálati ár alatt adtak el, mert az Őrtorony szeretné a szükséges készpénzt minél előbb a zsebében tudni.
A fiókhivatalok számának csökkentésén kívül figyelemre méltó csökkenés következett be 2005 óta a kinyomtatott anyagok mennyiségében is. Egy további költségfaragó intézkedés nyomán az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratok oldalszáma felére csökkent ebben az időszakban. Kevesen tudnának csak megindokolni ilyen drasztikus lépéseket, hacsak nem pénzügyi nehézségek állnak a háttérben, hiszen az internet korában papírt és tintát használni az információterjesztésre egyre költségesebb dolog.
A szakadék szélére sodorva
Most úgy tűnik, hogy a Candace Conti eset még inkább a pénzügyi instabilitás felé sodorja a Társulatot. Sokan, köztük jómagam, úgy hitték, hogy több, gyermekbántalmazásos perben kirótt kártérítésre lenne szükség ahhoz, hogy a Társulat pénzügyi jóléte komolyan veszélyeztetve legyen. Azonban a legutóbbi megdöbbentő fejlemény után egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a Társulat nemcsak azért küzd fellebbezésében, hogy megőrizze tekintélyét a gyermekbántalmazáshoz való elvi hozzáállásával kapcsolatban, hanem puszta túléléséért!
Csak az idő fogja megmutatni, hogy a helyzet valóban ennyire reménytelen-e, vagy ez csupán egy jól kidolgozott és könyörtelen taktikázás a Társulat részéről. Többet megtudunk majd november 8-án, amikor a bíró meghozza döntését. Ha nem engedélyezi, hogy ingatlanvagyonban fizessék meg a biztosítékot, akkor a Társulatnak döntenie kell. Vagy elállnak a fellebbezéstől, és megmarad a pénzük, vagy letejelik a pénzt, tovább folytatják a fellebbviteli eljárást, és anyagilag igen kényes helyzetben találják magukat. Akár nyernek, akár veszítenek, a Candace Conti eset mindenképpen precedenst teremt a későbbi jogi ügyekre nézve, és még több per van kilátásban, melyek azzal fenyegetnek, hogy az Őrtorony amúgy is túlterhelt pénzügyi eszközei még tovább fognak apadni.
Annak elmulasztása, hogy együttműködjenek a törvénnyel nemtörődöm gyermekbántalmazási irányelveik tekintetében, melyek a “két tanú szabály” helytelen alkalmazásából fakadnak, már régóta a Társulat Achilles-sarka. Most úgy tűnik, hanyagságuk következményei végre utolérik őket.
A feltételezéseket félretéve, egy dolgot nem lehet tagadni, mégpedig azt, hogy a Társulat elég kétségbeesett ahhoz, hogy kockára tegye a Pattersont, nagy becsben tartott oktatási központját, mely egyben a Gileád Iskola otthona is, és megreszkírozza, hogy Candace Continak kell adnia, ha elveszti a fellebbviteli pert és nem tudják kifizetni a kártérítést. Még ha a bíró megengedi is nekik, hogy ezt használják biztosítékként készpénz helyett, sok gondolkodó tanú el fog tűnődni azon, hogy nehezen megkeresett adományaikat, melyeket a világméretű prédikálómunka előmozdítására ajándékoztak, miért használják a Társulat gyermekmolesztálással kapcsolatos idejétmúlt, nemtörődöm és káros irányelveinek védelmezésére.
Forrás: jwsurvey.org
Fordította Eve, JJ
Utolsó kommentek