A Vezető Testület most azt állítja, hogy ők, mint csoport most a „hű és értelmes rabszolga”  szerepét töltik be, de ezt az új tanítást nehéz lesz megmagyarázni 

Szállingóznak a hírek egy, a Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania 128. éves közgyűlésén elhangzott bejelentésről, amely szerint Jehova Tanúi Vezető Testülete most a Máté 24:45 ‘hű és értelmes rabszolgája osztályának’ tartja magát, annak teljességében. 

Korábban úgy értelmezték, hogy a Vezető Testület csupán alázatos „képviselője” a „rabszolga osztálynak”, amely a keresztények 12 000 vagy még több, még mindig a földön lévő, égi reménységgel rendelkező felkent maradékából állt. Annak ellenére, hogy ezen embercsoport „képviselőinek” vallották magukat, sok gondolkodó tanú elméjében már kétségek merültek fel, miután olyan írásokat olvastak, mint például Az Őrtorony 2011. augusztus 15-ei Olvasók kérdései cikke, amelyben elismerték, hogy a Vezető Testület nem folytat tényleges kommunikációt az emlékjegyekből fogyasztókkal (a „felkentekkel”), sőt még úgy is érzi, hogy néhányan közülük talán mentálisan betegek. (lásd Az Őrtorony 2011. aug. 15., 22. o.) 

Sokan megjósolták már, hogy valamikor a jövőben a Vezető Testület véget vet majd ennek a zűrzavarnak, kijelentve, hogy ők maguk a hű és értelmes rabszolga, és a felkent maradék semmilyen különleges szerepet sem játszik. Számos jelentés szerint ez végülis megtörtént. Azonban ez a figyelemre méltó állítás olyan új, tantételbeli rejtélyekből álló útvesztőbe vezet, amelyet a következő kiadványoknak most már meg kell próbálniuk megmagyarázni.

Az éves közgyűlést, ahol ezt az „új világosságot” felfedték, a Jersey Kongresszusi Teremben, New Jersey-ben tartották, október 6-án - ugyanezen a napon egy bizalmas Őrtorony-levelet szivárogtattak ki az interneten [angol, linket cserélni, ha kész].

Bár korábban azt írtam ebben a cikkben, hogy a gyűlést NEM sugározták más helyekre, ez úgy tűnik, nem igaz. A kongresszus teljes közönsége 15 514 fő, ideértve azokat is, akik video kapcsolaton keresztül nézték Brooklyn-ból, Patterson-ból, Wallkill-ből és Kanadából. Néhány résztvevő jegyzeteket készített az összejövetelen elhangzottakról és kiszivárogtatta ezt a rendkívül új információt az interneten, így a hírek fokozatosan terjednek világszerte annak ellenére is, hogy ez az „új világosság” még nem jelent meg hivatalosan a kiadványokban, ahogy ez normál esetben lenni szokott.

Tömegek gyülekeznek a Jersey Kongresszusi Teremnél, nem sokkal a kezdés előtt

Felkentek lefokozva - Vezető Testület előléptetve 

Az új értelmezést a Vezető Testület különböző tagjai által megtartott, két órás, hat részből álló előadás-sorozatban fejtették ki. Az előadások célja a következő kiigazítások közlése volt: 

• A hű és értelmes rabszolgát NEM i. sz. 33. pünkösdjén nevezték ki, ami azt jelenti, hogy nem volt a rabszolga osztály tagjainak folytonos vonala a földön az idők során. A rabszolga osztályt először Krisztus nevezte ki 1919-ben.
• A hű és értelmes rabszolga felkent testvérek egy kis csoportja, akik Jézus jelenlétében szolgálnak az Őrtorony Főhivatalban és közvetlenül részt vesznek a szellemi táplálék előkészítésében és kiosztásában. A Vezető Testület egyes tagjai nem alkotják a hű és értelmes rabszolgát. Csupán akkor járnak el hű és értelmes rabszolgaként, amikor kollektív testületként dolgoznak a szellemi táplálék kiosztását érintő döntések meghozatalában.
• A Máté 24:45-ben említett „házanépet” mindazok alkotják, akiket szellemileg a Vezető Testület táplál, legyenek akár felkentek, akár „más juhok”. Ez magában foglalja a Vezető Testület egyes tagjait, amikor szellemi táplálékot vesznek magukhoz.
• A Máté 24:46, 47-ben leírt események most arra vonatkoznak, hogy Jézus eljön a nagy nyomorúság alatt és megadja a Vezető Testület jutalmát a mennyben a többi felkenttel együtt.
• A Máté 24:47-ben említett „vagyon” Krisztus összes mennyei és földi érdekeltségére vonatkozik.
• Annak ellenére, hogy az Őrtorony Társulatot megalapította, Charles Taze Russell nem alkotta részét a rabszolga osztálynak, mivel nem élt és nem szolgált a Főhivatalban Krisztus 1919-ben bekövetkezett kiválasztásakor. Russell és társai munkája olyan volt, mint a Malakiás 3:1-ben említett „hírnöké”.
• Isten népének megtisztítása folyamatban van, mert nyilvánvaló, hogy a Biblia kétszer számol be Krisztus „tisztító” munkájáról, egyszer a szolgálatának kezdetén és egyszer annak végén. 

A tantételbeli változásokon mellett a következőket is kifejtették: 

• A Vezető Testület jelenleg teljes többség alapján hoz döntéseket, ami azt jelenti, hogy ha egy tanításbeli értelmezéssel nem ért egyet a Vezető Testület összes tagja, akkor azt „félreteszik” egy jövőbeli időpontra.
• A Gileád és Fiókhivatali Iskolák számára rendszeresen megtartott előadást, amely arról szólt, hogy a hű és értelmes rabszolga 1900 éves, most törölték.

Sokan csodálkoznak majd azon, hogy egy ilyen új és mély szentírási értelmezést miért egy testületi ülés során hirdettek ki és nem az Őrtorony-kiadványokon keresztül 

Magától értetődik, hogy a fenti tantételbeli változások a jövőbeli Őrtorony-cikkekben részletesen kifejtésre fognak kerülni. Azonban akár hónapok is eltelhetnek, míg ezek a cikkek megjelennek és a gyülekezeti összejöveteleken áttanulmányoznák. Az éves közgyűlésről készült jelentések általában nem jelennek meg minden év áprilisa, vagyis az augusztus 15-ei Őrtorony megjelenése előtt. Időközben valószínűleg sok testvér összezavarodik majd amiatt, hogy a Vezető Testület ilyen radikális módon eltér a Máté 24:45-ről alkotott előző  értelmezésétől. Még ennél is többen csodálkoznak majd azon, hogy ezek a drámai kiigazítások miért nem egy Őrtorony-cikkben jelentek meg először, hogy így egyszerre elterjedhessen az egész szervezetben, ahelyett, hogy csak néhány kiválasztott előtt jelentenék be egy New York-i testületi ülésen. 

A felkent keresztények, akik mennyei reménységre várnak különösen sértettnek fogják magukat érezni e legújabb megaláztatás miatt. Az emlékjegyeket magukhoz vevőkként már elszenvedték azt a méltatlanságot, hogy úgy bélyegezték meg őket, mint akik potenciálisan „mentálisan betegek vagy érzelmileg labilisak” a fent említett Olvasók kérdései cikkben, amely Az Őrtorony 2011. augusztus 15-ei számában jelent meg. Ugyanebben a cikkben a Vezető Testület kertelés nélkül elutasította azt a javaslatot, hogy bármi szükség lenne a részükről arra, hogy kapcsolatba lépjenek az ilyen tagokkal, amikor tanításbeli dolgokról döntenek. 

Most a felkentek 12 000+ tagot számláló tömege, akik szerte a világon élnek, elszenvedtek egy végső sértést, lefokozták őket a hű és értelmes rabszolga osztálybeli tagságukból, nyolc New York-ban lakó férfi javára, akik  egyedül magukat tartják méltónak e címre. Amikor arról van szó, hogy Krisztus követőit tanítsák, a felkenteknek mostantól egyenrangúságban osztozniuk kell a Nagy Sokaság millióival, Krisztus „házanépeként”, annak ellenére, hogy elvileg az ilyenek felett fognak uralkodni királyokként és papokként Krisztussal, egy jövőbeli időpontban. 

Kifinomult szóhasználat 

Érdemes megjegyezni, hogy ez az „új világosság” távolról sem nevezi meg kifejezetten a „Vezető Testületet” hű rabszolgának - inkább felkent testvérek egy „csoportjának”, akik az Őrtorony Főhivatalában szolgálnak, amelyet azonban csak a Vezető Testületre lehet alkalmazni napjainkban. Ez a különbségtétel fontos, mivel elismeri, hogy nem létezett Vezető Testület, mint tudjuk 1971 előtt - csak az Őrtorony Társulat Igazgatótanácsa, akiket, amint azt egy korábbi cikkben kifejtettem, nem hivatalosan „vezető testületként” (kis betűkkel) neveztek, csupán 1944-től kezdődően. 

Nem létezett Vezető Testület 1919-ben, amikor Jézus állítólag eljött, hogy vizsgálódjon - csupán Rutherford és a Társulat igazgatói 

Ennek jelentősége az, hogy ha Krisztus eljött, hogy megvizsgálja a szervezetet és kinevezze a Vezető Testületet az ő hű rabszolgájának 1919-ben, akkor csalódott lett volna, mert ez az intézmény nem létezett kollektív döntéshozó testületként még további 52 évig! Azonban, ha Krisztus kevésbé volt specifikus és ehelyett „egy csoport felkent férfit a Főhivatalból” választott ki akkoriban, akkor Rutherford az Őrtorony Elnöke és az alárendelt igazgatók testülete volt elérhető a kollektív hű rabszolgaként történő kiválasztásra. Még ha kész is vagy elfogadni a Máté 24:45-nek e meglehetősen zavarba ejtő magyarázatát (egy írásszöveg, amire a legtöbb ember egyszerű példázatként tekint), van egy különösen problémás tanításbeli hiba, amivel a Társulatnak foglalkoznia kell majd. 

Nincs szentírási precedens az apostoli jogfolytonosságra 

Ha Rutherford és felkent társai lettek kiválasztva 1919-ben, akkor milyen szentírási alapon tételezhető fel automatikusan, hogy a szerepük, mint a hű és értelmes rabszolga átruházható vagy „örökölhető” lenne, az Őrtorony Társulat egymást követő generációi által - amely végső soron csupán egy jogi személy? 

Krisztus választott apostolai fokozatosan kihaltak és helyükre nem lépett senki, így hogyan vezethetné még mindig Isten népét napjainkban egy 1919-ben kiválasztott férfiakból álló csoport? 

Ennek az új értelmezésnek, úgy tűnik, részben az az alapja, hogy Jehova mindig egy kis embercsoportot használt fel arra, hogy a sokaságot tanítsa és hogy szellemi eledelt osszon ki nekik, és hogy az első században az apostolok és az idősebb férfiak voltak azok, akik ezt a feladatot Krisztustól megkapták. A Biblia azonban nem szolgál bizonyítékkal arra nézve, hogy azok, akiket Isten kinevezett a képviselőinek, haláluk esetén hogyan adhatják tovább feladatkörüket valaki másnak, Isten világos és félreérthetetlen helyeslése nélkül. (4Mózes 27:18-20) Az az elgondolás, hogy valaki örökölheti valaki másnak a pozícióját, mivel azok meghaltak, egyértelműen testi elképzelés, nem pedig szellemi. 

Igaz, Izrael és Júda királyait férfi leszármazottaik követték a trónon, de nekik nem volt különösebb szerepük a nép tanításában. Még fontosabb, hogy a királysági elrendezés Izraelben nem élvezte Isten helyeslését, hanem inkább csak azért lett bevezetve, hogy kibékítsék az izraelitákat, akik királyt követeltek maguk fölé, hogy szolgálhassák, csakúgy, mint a környező népek. (1Sám 8:5-8, 19) Ezért felfoghatatlan, hogy egy monarchikus elrendezés, amelyben azok, akiket Isten kinevezett, kiválaszthatják saját utódaikat, fő jellegzetessége legyen a „Szellemi Izraelnek,” - egy olyan intézménynek, amely nincs kitéve emberi szeszélyeknek, hanem tisztán isteni eredetű. 

A tizenkét, Krisztus által kinevezett apostol esetében, amikor meghaltak, nem helyettesítették őket utódokkal. Mátyás volt az egyetlen apostol a „tizenkettő közül”, akit nem közvetlenül Jézus nevezett ki, hanem őt csak a hűtlen Júdás helyettesítésére nevezték ki sorsvetéssel. (Csel 1:23-26) A Társulat maga is elismeri, hogy Júdás hűtlensége miatt történt, hogy Mátyást ilyen módon nevezték ki, nem pedig Júdás halála miatt. További bizonyíték az is, hogy amikor a hűséges Jakab apostol meghalt (csakúgy, mint az összes többi apostol), nincs feljegyzés arról, hogy azon gondolkodtak volna, hogy egy helyettesítőt kellene kinevezni. Figyeljük meg a következő idézetet az Éleslátás könyvből.... 

„Valamikor, a Jézus mennybemenetele és Pünkösd napja között eltelt tíz nap folyamán szükségesnek találták, hogy kiválasszanak valaki mást, aki majd betölti az űrt, amelyet Júdás hagyott maga után, nem egyszerűen a halála, hanem inkább gonosz árulása miatt, amint a Péter által idézett írásszövegek mutatják.  (Csel 1:15-22; Zsolt 69:25; 109:8; vesd össze Jel 3:11.) Így, ellenpéldaképpen, amikor a hűséges Jakab apostolt megölték, nincs feljegyzés arról, hogy azon gondolkodtak volna, hogy bárkit is kinevezzenek, aki követné őt apostoli hivatalában. - Csel 12:2.” - Éleslátás az Írásokból [Insight On The Scriptures], 1. kötet, 129. oldal 

A Vezető Testület már régóta Krisztus apostolaira utal, mint kollektív tekintélyük Isten által helyeselt modelljére, de még egyetlen egyszer sem magyarázták el, hogyan is vesz részt Krisztus egyéni kinevezésükben. Most azt kérik tőlünk, hogy higgyük el, Krisztus közvetlen módon választotta ki Joseph Rutherfordot és felkent társait, mint modern kori „apostolokat”, vagyis a hű és értelmes rabszolgát, 1919-ben - de sohasem lesznek képesek kielégítően megmagyarázni, hogy  - miután Rutherford és társai meghaltak - az ő  isteni módon odaítélt tekintélyük hogyan szállt át az Őrtorony vezetőinek egymást követő generációira.

A múltban a Társulat aránylag könnyen ki tudott térni ez elől a probléma elől, mivel a hű és értelmes rabszolga OSZTÁLYRA tudtak mutatni, mint ami mindig is jelen volt a történelem során egészen i.sz. 33 pünkösdjétől fogva (vagyis az egyéni felkenteket nem „követték utódok” a haláluk után), a Vezető Testület pedig magára vállalt egy igazából önjelölt és szimbolikus szerepet ezek modern kori képviselőiként. 

A Bibliában Isten közvetlenül választott ki hűséges embereket népének vezetésére. Ha egyszer ezek az emberek meghaltak, istenadta tekintélyük is velük halt. 

A Társulat tehát sikeresen szemétre vetette a hű és értelmes rabszolgának mint „osztálynak” a fogalmát, és most ragaszkodik ahhoz, hogy a hű és értelmes rabszolga hivatalát Krisztus ruházta Rutherfordra és társaira 1919-ben, továbbá ezt a megbízatást valahogyan továbbadták az Őrtorony Társaság Igazgatótanácsának, mígnem 1971-ben bevezették a Vezető Testületi elrendezést. Innentől kezdve ragaszkodnak ahhoz, hogy ez az „utódlás” folytatódott, mivel a Vezető Testületi tagok meghaltak és mások léptek helyükbe, egészen addig, amíg elérkezünk a mai napig, amikor is az a helyzet, hogy nyolc ember, akik közül senki még csak meg sem született 1919-ben, most Krisztus „hű és értelmes rabszolgáját” alkotja. Ez nem csupán hihetetlenül valószínűtlennek hangzik - sokkal fontosabb, hogy abszolút semmi írás szerinti előzménye nincs annak, hogy Isten valaha is ilyen módon cselekedett volna bármiben is. 

A Bibliában Isten kedvelt módja a dolgok véghezviteléhez mindig is egy személy vagy személyek egy csoportjának kinevezése volt a népe vezetésére, és ha ezek az emberek meghaltak, a hivataluk (vagy pozíciójuk) velük együtt ment a sírba - hacsak Isten világossá nem tette, hogy átadta azt valaki másnak. Más szavakkal, Isten egyéni érdemeik szerint nevezi ki az embereket, nem az alapján, hogy ki volt előttük. Nincs okunk azt hinni, hogy Isten vagy Krisztus egy teljes 180 fokos fordulatot venne és most a dolgokat teljesen másképpen tenné, különösen olyan idők során, mint a jelenlegi, amikor a Föld elvileg Krisztus ezeréves uralmának a küszöbén áll, és azt mondják,  hogy ma, amikor mélyen benne vagyunk az „utolsó napokban”, Isten népének nagyobb szüksége van Isten által kinevezett vezetésre, mint valaha.

Vajon miért van szüksége Jézusnak 93 vagy még több évre a szervezete megtisztításához? 

Az is figyelemre méltó, hogy a jelentések szerint a Vezető Testület most azt állítja, hogy a szervezet 1919 óra folyamatos „megtisztuláson” megy keresztül. Majd csak ezután fog kiderülni, hogy ezzel fogják-e megmagyarázni az utódlás kérdését. A Vezető Testület lehet, hogy megpróbálja majd azt állítani, hogy a folyamatban lévő „megtisztulás” része az, hogy Krisztus új személyeket nevez ki a hű rabszolga tagjaiként. Függetlenül attól, hogy milyen magyarázattal állnak elő, a gondolkodó Tanúk fejében szöget fog ütni, hogy miért van Jézus Krisztusnak szüksége 93 évre, vagy még többre a szervezete megtisztításához és az isteni igazság terjesztéséhez, nem is említve az Őrtorony vezetők egymást követő generációit. 

A Samuel Herd által megtartott előadás látszólag igyekezett megerősíteni az apostolok és a Vezető Testület közötti kapcsolatot, azonban elismerte, hogy miután ezek az apostolok meghaltak, a „féken tartás” megszűnt, lehetővé téve ezzel a hitehagyás behozását. Ahogy már korábban is kérdeztem ebben a cikkben: hogyan indokolja a Vezető Testület, hogy az első századi apostolok minden funkciójához kapcsolja magát, azon a tényen kívül, hogy a korábban elhunyt apostolokat nem váltották újabbak?

Egy rosszul választott rabszolga 

A Vezető Testület új tanításának nem csupán a „jogutód” eleme erősen gyanús, de ezt az új tanítást megelőzően is felmerültek kérdések azzal kapcsolatban, hogy Krisztus miként választotta ki 1919-ben Joseph Rutherfordot és társait, az ő jóváhagyott földi szervezeteként. Két fő ok van erre... 

Szellemi táplálék - Korábban már megjelent egy cikkem, mely részletesen leírja, hogy a Bibliakutatók kiadványai 1918 és 1919 között nem egyszerűen csak részlegesen pontatlanok, hanem durván félrevezetőek voltak és az Írások alkalmazásában a fantáziájukra támaszkodtak. Erre az egyik legékesebb bizonyíték A befejezett titok, amely a könyv megírási helye és kinyomtatási helye közötti távolságról úgy beszélt, mint aminek prófétai jelentősége van, Charles Taze Russell-ről pedig úgy tett említést, mint aki a sírjából felügyeli az „aratómunkát” a könyv lapjain keresztül, még halála után is! 

A befejezett titok című könyvet kevés Tanú olvasta, így nem tudják, mennyire gúnyos és félrevezető hangnemben íródott 

Egy másik cikkemben, amely az InsideTheWatchtower.com oldalon érhető el, bizonyítékokat soroltam fel arra vonatkozóan, hogy a korai Őrtorony kiadványok bigott, rasszista cikkeket tartalmaztak Krisztus állítólagos ellenőrzése előtt, után és alatt is. Krisztus állítólagos ellenőrzését követően 10 évvel Rutherford az Aranykorszak egyik cikkében átkozott „szolgai fajként” utalt fekete férfiakra és nőkre. (Lásd The Golden Age, July 24th 1929, page 702). Ne feledjük, hogy az Aranykorszak a mai Ébredjetek! folyóirat elődje volt, és a mai napig úgy tekintenek rá, mint a szellemi táplálék egyik közvetítő elemére, csakúgy, mint bármelyik más Őrtorony-kiadványra. 

Krisztus 1919-ben bekövetkezett vizsgálata során a Bibliakutatók által terjesztett kiadványokat Raymond Franz a Vezető Testület egykori tagja írja le a legjellemzőbben, amikor ezt mondta... 

„Az Őrtorony Társulat 1914 és 1919 közötti kiadványainak közvetlen vizsgálata szerint ezekben nem az a fajta óvatos körültekintés mutatkozik meg, amely az embereket arra indítja, hogy 'ügyeljenek az ajkukra.' Egyenesen sértő lenne Jézus Krisztusra nézve, ha  azt állítanánk, hogy szervezetét annak alapján választotta ki, amit az egyedülálló módon és jellegzetesen 1919-ben tanított." (Raymond Franz, In Search of Christian Freedom [A keresztény szabadság keresése], 145. oldal) 

Rutherford személyisége - Még viszonylag kevés ideje tart az „ébredésem” a Tanú neveltetésemből. Fiatal éveim során Joseph Rutherfod „bírót” gyakran úgy emlegették, mint Isten alázatos szolgájának fénylő példaképét, sőt az Őrtorony Társulat a mai napig azt mondja, hogy rendkívül bölcs és bátor ember volt. Ez különösen megfigyelhető a nem régen kiadott A hit a gyakorlatban DVD sorozatban. Ennek ellenére minél többet olvasok Rutherford „bíróról”, annál inkább világossá válik számomra, hogy micsoda szörnyű és aljas személy is volt valójában. 

Rutherford egy bigott  és elnyomó személy volt, aki luxus körülmények között élt, miközben a dolgozói nyomorogtak. Megengedte, hogy az alkoholizmus széles körben elterjedjen a Bételben. 

A Társulatnak az a gondja Rutherforddal, hogy bármennyire is szeretnék, nem tudják megakadályozni, hogy a megkérdőjelezhető személyiségét bizonyító dokumentumok a felszínre kerüljenek - különösen amiatt, hogy az internet segítségével széles körben terjeszthetők nehezen hozzáférhető információk. Én például hamarosan kiadok egy olyan cikket, amely igyekszik dokumentumokkal alátámasztani Rutherford személyiségét - különös tekintettel azokra a bizonyítékokra, amelyek 1939-ben és 1940-ben láttak napvilágot Olin Moyle Őrtorony-ügyvéd kapcsán a hamis váddal kapcsolatos perben. 

A következő cikkemben részletesen fogok írni ezekről a dolgokról. Most csak annyit, hogy a bírósági perrel kapcsolatban dokumentumokkal alátámasztható bizonyítékok vannak az alábbiakra: 

• Rutherford megengedte, hogy a brooklyni Bételben széles körben elterjedjen az alkoholizmus, olyannyira, hogy az alkoholt nem fogyasztó Bétel-tagokat kritizálták és megbélyegezték.
• Rutherford erőszakos ember volt, aki durván és csúnya szavakkal alázott meg Bétel-tagokat, akiket nem helyeselt.
• Rutherford luxus életvitelt engedett meg magának, több otthona volt szerte az Egyesült Államokban, a hétköznapi Bétel-dolgozók pedig zsúfolt és nyomorúságos körülmények között éltek.
• Rutherford diszkriminációt is megengedett magának, mert jóváhagyta, hogy egy testvérnő férjhez menjen és a Bételben éljen, miközben egy másik testvért a Bétel elhagyására kényszerített megalázva őt, mivel a házasságkötés mellett döntött. 

Már korábban is említettem, hogy Rutherford elnöksége alatt több rasszista anyag is bekerült az Őrtoronyba, így eléggé érthetetlennek tűnik, hogy Krisztus, aki egyetlen népcsoportot sem tekint a másiktól feljebbvalónak, és aki arra buzdította a követőit, hogy legyenek alázatosak, pont egy olyan bigott és hitvány embert választott volna az „eredeti” hű és értelmes rabszolga tagjának, mint Rutherford (Márk 9:35; 19:14). Sőt mi több, az új értelmezés alapján azt kérik tőlünk, hogy elhigyjük, hogy Krisztus nemcsak jóváhagyta Rutherford személyiségét, hanem csakis őt és a társait tartotta méltónak arra, hogy a földön élő összes ember közül a „hű és értelmes rabszolga” részét képezzék akkoriban. 

Előre ugorva a 21. századba, ma szintén egy férfiakból álló csoportot láthatunk, akiknek koránt sincs olyan rossz hírneve, mint Rutherfordnak, viszont bőven van mit javítaniuk az alázatosságukon és az intelligenciájukon. Egy másik cikkben [angol, linket cserélni, ha kész] már kifejtettem, hogy elkezdtem feltölteni a YouTube-ra olyan videókat, amelyek a Vezető Testületi tagok előadásaira összpontosítanak. 

Az egyik ilyen tag Anthony Morris III, azzal büszkélkedik, hogy a vietnámi háborúban megtagadott parancsokat a felettesétől, sőt „cipőkészítőnek” nevezi magát - arra utalva, hogy az előadásai inkább a saját bölcsességét tükrözik és nem Istenét. Anthony ezenkívül „monarchikus sorszámnevet” (római számot) használ a neve mögött, hogy megkülönböztesse magát és dicsőítse az elődeit. Vajon tényleg ő a földön élő nyolc legalázatosabb személy egyike, akit Jézus nevezett ki, hogy a „hű és értelmes rabszolga” részét képezze? 

A Vezető Testület jelenlegi tagjai, akiket elvileg Krisztus választott ki, nem éppen fénylő példái az alázatnak és az ismeretnek 

A kimagasló intelligencia sohasem volt követelmény azok részére, akiket Jehova felhasznál. Mózes sem volt valami ékesszóló „sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva” (2Mózes 4:10). Jézus követőiről is azt mondták, hogy írástudatlanok és közönségesek (Cselekedetek 4:13). Ettől függetlenül azonban napjainkban, amikor a hatékony kommunikáció képessége rendkívül fontos, meglepő azt látni, hogy a Vezető Testület néhány tagja még alapvető ismeretekkel sem rendelkezik. 

Anthony Morris III az egyik előadásában úgy utalt Jehova népére, mint akik a „leginkább gondolkodó” emberek, egy másik előadásban pedig Stephen Lett azt magyarázta a hallgatóságnak, hogy Isten „kifejezett akaratának” (angolul: express will) semmi köze sincs az „expressz vonatokhoz”, vagy az „eszpresszó kávéhoz”, a kifejezés egyszerűen Isten világosan kifejezett akaratára utal. Az a tény, hogy szükségesnek látott egy ilyen egyszerű kifejezést megmagyarázni, vagy kutatni vele kapcsolatban, komoly kérdéseket vet fel az intellektuális képességei területén, tekintettel arra, hogy feladata Isten népe millióinak oktatása szerte a világon. A kérdés újra felmerül: vajon Jézus pont olyan személyt választ ki a földön élő embermilliárdok közül, akinek ennyire korlátozott ismeretei vannak abban, ahogyan a földön élő népével (vagy „házanépével”) kommunikál? 

Előrelátható változás 

Már említettem, hogy néhányan régóta gondolták, hogy változás lesz ezzel az értelmezéssel kapcsolatban. Párszor én is eljátszottam ezzel a gondolattal, de úgy gondoltam, hogy többet kell még várni rá. Érdekes, hogy nem túl régen feltettünk egy mini-kérdőívet erre az oldalra, ahol az 530 válaszadó 15%-a azt választolta a „Ki a hű és értelmes rabszolga” kérdésre, hogy a Vezető Testület. Ez jól mutatja, hogy a Tanúk közül sokan már most sincsenek tisztában a kérdéssel. Azt is ékesen bizonyítja ez, hogy a Társulat ravasz módon egy ideje már nem feszegette ezt a tantételt a kiadványaiban, felkészülve a változásra. 

Példa erre a Jehova Tanúi 2012-es Őrizd meg a Szívedet kerületkongresszusán kiadott Kik cselekszik Jehova akaratát? című füzet, amely a 19. oldalon a „Kikből áll a hű és „értelmes rabszolga” osztály?” cím alatt a következő módon magyarázza meg a kérdést (részben): 

„Jézus szellemmel felkent igaz követőiből. A „rabszolga” időszerű szellemi eledellel látja el Jehova imádóit. Szükségünk van a hű rabszolga osztályra, hogy folyamatosan megkapjuk a részünket az eledelből a kellő időben” - Lukács 12:42 (Kik cselekszik Jehova akaratát?, 19. o.) 

A legtöbb ember, aki olvassa ezt a bekezdést, mielőtt elmondták volna neki az új „értelmezést”, nem is venné észre, hogy a „minden” szó döntően hiányzik a „Jézus” után és a „szellemtől felkent igaz követőiből” előtt, a félkövéren szedett első mondatban. Hogy a szó kihagyása szándékos volt-e, megítélés kérdése, viszont több mint véletlen egybeesés az, hogy a füzet kiadása után mindössze pár hónappal bejelentették, Jézus NEM „minden” szellemtől felkent követője képezi részét a hű és értelmes rabszolgának. Feltehetőleg csakis nyolc brooklyni személy tölti be ezt a különleges szerepet Isten szándékában. 

Mi a változás jelentősége? 

Az egész lényege a hatalom és az ellenőrzés erősítése. Mivel a Vezető Testület azt állítja, hogy ő maga alkotja a hű és értelmes rabszolgát annak teljességében, megerősíti a hatalmát a szervezet felett és Jehova Tanúi milliói felett szerte a világon. Ahelyett, hogy  - sok Jehova Tanúja elméjében - teokratikusan felelősségre vonhatóak lennének felkent hittársaik ezreinek nagy csoportja előtt, akiket, állításuk szerint, mint „képviselőik” szolgálnak, most már kizárólagosan Krisztusnak tartoznak felelősséggel. Senki sem kérdőjelezheti meg a pozíciójukat, hasonlóan a Római Katolikus Egyház pápájához, mert azt állítják, hogy a hatalmukat közvetlenül Istentől kapták Jézuson keresztül. 

Mivel a Vezető Testület azt állítja, hogy a többi felkent nem része a rabszolgaosztálynak, a pápáéhoz hasonló hatalomra tesznek szert 

Értem én, hogy milyen okok miatt döntött így a Vezető testület, de szerintem több problémát okoznak a változtatással, mint amennyit megoldanak. Egyrészt, abbeli igyekezetükben, hogy érthetően megmagyarázzák, milyen csoda folytán alakult ki a mai Vezető Testület az 1919-es hű és értelmes rabszolgából, a doktrinális kérdések egy teljesen új ‘Pandora szelencéjét’ nyitották ki - de van más is, ami még ennél még zavaróbb, és amivel szintén foglalkozniuk kellene. 

Sok Tanút már eddig is zavart a Vezető Testület teljhatalma és az, hogy a rabszolgaosztály képviselőiként semmilyen módon nem kommunikálnak a felkent keresztény társaikkal. Ez nekem is nagy kételyem volt és sok más dolog mellett odavezetett, hogy végül „felébredtem” a tantételek fogságából és felbátorodtam, hogy tárgyilagosabban kutassam a nézeteimet. 

Most, hogy a Vezető Testület ilyen szemtelenül félresöpörte felkent társait és megvont tőlük fontosságuk tudatát abban, hogy az igazságot Isten népével megismertetessék, úgy érzem, hogy sok gondolkodó Jehova Tanúja számára, akik már eleve súlyos kételyekkel küzdöttek, „betelik a pohár” és azt mondják, hogy ami sok, az sok. 

Intelligens embereket nem lehet a végletekig terhelni hazugságokkal és félrevezetésekkel, és azt kérni tőlük, hogy vegyék komolyan és bízzák rá az életüket. Egy idő után túl sok hazugság gyűlik össze, amelyeket nehéz elhinni (mint ahogyan az én esetemben is történt), és betelik a pohár. Úgy gondolom sok Jehova Tanúja esetében fog ez bekövetkezni szerte a világon, miután széles körben el fog terjedni ez az új tanítás.    

Talán egyre több Tanú fogja elhagyni a szervezetet, miután felismeri, hogy a Társulat tanításai egyre nevetségesebbé válnak 

Tekintettel a már most is folyamatban lévő szervezeti leépítésekre, amelyet a világméretű növekedés lassulása okoz, elképzelhető, hogy a Tanúk száma negatív növekedésbe kezd, mert csapatostól kezdik majd elhagyni a szervezetet azok, akiknek már eleve kilóg a rúdjuk. Csakis az idő fogja megmondani, hogy ez az új tanítás milyen szerepet játszik majd ebben a nagyon valószínű „kivonulásban”, ám a szervezet leépítése már folyamatban van és biztos vagyok benne, hogy az új tanítás nem fog a Vezető Testület helyzetén javítani. 

Az elmúlt évek során a Vezető Testület egyre arrogánsabbá és elszigeteltebbé vált, és ez hamarosan mindenki előtt nyilvánvaló lesz. Egy ideig eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne, ha új tagokkal bővülne a Vezető Testület, akik átlátnak a hazugságokon, és alázattal elismerik, hogy nem élvezik Isten áldását, majd pedig gyorsan  feloszlatják a szervezetet, ezzel félrevezetett és mentális rabságban tartott emberek millióit szabadítva ki. Azonban látva, hogy a Vezető Testület milyen ütemben követ el hibákat a tantételekkel és eljárásokkal kapcsolatban (különös tekintettel a gyermekek molesztálására), egyre inkább az a véleményem, hogy a szervezet jövőjét sokkal gyorsabban és hatékonyabban befolyásolja negatív irányba, ha a Vezető Testület jelenlegi tagjai háborítatlanul működnek tovább, önajnározásukat ostobasággal fűszerezve.

Forrás: jwsurvey.org

fordította a jehovatanui.blog.hu csapata