Ébredés
Avagy : Vajon miért kezdi el a kutatást egy olyan személy, akit gyermekkorától gondosan Jehova Tanúi hite szerint neveltek? Aki a teljes egzisztenciáját ezen a körön belül építette ki? Akinek minden terve, lélegzete célja és életképe, egyszóval a teljes belső és külső embere ezen Szervezetre, -- köré, és bele épült? Aki minden kiadványból, tanításból, eszközből full–full naprakész volt? Akit az ország számos gyülekezetében ismertek, a szülőket pedig még több helyen, sőt a fiókhivatal belső köre sűrűn töltötte nálunk az idejét? Aki az egész Szervezetet a végső vallási igazság birtokosának tudta, és hitte is? Akinek az előadásait 2–3 év távlatából is emlegették, idézték? Akire még egy–két utazó is azt mondta a kukacos alapossága, és a határozott kiállása miatt, hogy a „félelmetes” K. testvér?
Mitől roppanhat meg egy ilyen „gránit” keménységű hit-, és életrendszer?? Nehéz erre röviden, vagy akárhogyan is választ adni. Én úgy fogalmaznám meg, hogy a „víztől”. Meg a repedésektől. Vissza gondolva a szolgálalatomra, most már látom, hogy minden Tanú hitén voltak, és vannak repedések. Mert nyitott, és megválaszolatlan kérdéseket hordoz magában minden Tanú, csak van aki ezt ki is mondja, és van aki „begipszeli” a felszínt, hogy a repedéseit a lelkében tudja tartani. Az Őrtorony Társulat Biblia magyarázata, tanításai, eljárásai, a „testvérek” szavai, tettei, mind–mind „repedéseket” -- nyitott kérdéseket hoznak létre a hitben! A nyitott, lezáratlan kérdésekben pedig elkezd megjelenni a kétely „vize”, és a kétely szülte érzelmek „vize”! Először csak kicsit folyik bele, és így a hit legbelső zugába is eljutnak ezek a vizek, majd szaporodnak, és amikor az egyén úgy dönt, hogy karban kéne tartani a hitét, és a kételyeket TÉNYEKKEL eloszlatni, és ezért elkezd alaposan vizsgálódni ( Zsidók 11 : 1/b ) nos ez lesz a „fagyos fuvallat, szél, vihar stb” mely megfagyasztja a „vizet” és robbanás szerűen szétroppan a „gránit”!!
Elkerülhető ez a folyamat? Szerintem nem, ha valaki intelektuálisan csak egy csöppet is becsületes magához, előbb–utóbb meg fog történni. Fájni fog ? Mit gondolsz, ha a „gránit”-nak lennének érzései, miről mesélne?? Fáj, igen, nagyon fáj, de ha kontroll alatt marad a fájdalom, mint érzelem, akkor átfordítható lesz egy borzalmas erejű hajtó erővé, mely a valódi válaszok megtalálására indít!!
Hála Istennek, mi ezt így éltük meg, ahogy próbáltam szemléletesen elmondani. Feleségemmel mindkettőnk hitében voltak „repedések”, tanításbeli kérdések nyitva hagyva, mások viselkedése által okozottak, de ezeket mindig „vastagon gletteltük” a „majd Jehova kiigazítja”, „tökéletlenség miatt van” „várjunk Jehovára” és ehhez hasonló „glettekkel”, egy darabig ment is ez így, de azért a kétely „vize”, és a kétely szülte érzelmek vize szivárgott befele így is.
Majd az utóbbi 3–4 évben kiestek a glettek, és már nem is igen pótoltuk, mert olyan dolgok történtek velünk, melynek az Írások szerint, de még a Tanú elvek szerint sem lett volna szabad megtörténnie. A munkahely-vesztések miatt, és gyermek várás miatt anyagilag meggyengültünk eléggé, közben még vénként szolgáltam, és saját húgom, és anyám, és sógorom, és apám, akik szintén vének nekünk estek, úgy keresztényileg, hogy a feleségemet arra buzdították, hogy vesszen össze velem, és vegye át az irányítást, majd mikor ezt kikérte magának, nekem estek, hogy én nem gondoskodom a családomról, lusta vagyok, ellenünk uszították a többi vént, és néhány testvért. Én álltam a sarat, de ez az akciójuk hatalmas repedést indított el, melyet már nem kezeltünk sehogy.
Ezek után lettek munkáim, igaz feleségem idegrendszerét eléggé kikezdte ez a támadás, de támogattuk egymást, hogy talpon maradjunk. Miközben jártam a megyét áruterítőként, súlyosan dagadni kezdett a jobb lábam, és menet közben, vidékről haza kellett jönni, klinikára menni, ahol közölték: súlyos mély vénás–dupla véna elzáródásos–trombózis van a lábamban, kb 25 cm hosszan, az orvos azt mondta: magára az angyalok vigyáztak! Hirtelen nem tudtam sírjak, vagy örüljek, vagy mind a kettőt, de haza nem mehettem, két hétig fel sem kelhettem az ágyból, injekciózást kaptam, majd meg tanították magamnak beadni. A híres „testvéri” szeretet bent is utolért, mert kettő ember kivételével senkinek nem hiányoztam!! Úgyhogy ez már érzelmileg is súlyosan érintett, mert én mások kórházi orvost kereső ügyében sokszor éjt nappallá téve kerestem a megoldást, úgy éreztem nem ezt érdemlem!!
Ott volt a 1,5 éves kisfiam, nagyon szerettem volna felnevelni, de tudtam ez a betegség ilyen súlyos formában elég nagy baj lehet, úgyhogy tűrtem, és nem stresszeltem magam, de egy újabb súlyos „repedés” lett a vége.
Ezután nem tudtam újra dolgozni, sőt azóta naponta injekcióznom kell magam, de végig kerestem a munkára a megoldást, melyet a lábam is bírna. Már évek óta össze akartam fogni másokkal, hogy közösen dolgozva, a keresztényi alapelvek szerint mindenki meg tudjon élni. Sajnos a azt kellett megélnünk, hogy a Tanúk nagy része alkalmatlan az összefogásra, jelszó : „nehogy már belőlünk gazdagodjon meg”!!
Volt egy testvérnő, aki segített nekünk, így amikor lakásmaffia módszerekkel elcsalták a házát, és úgy volt, hogy az utcára fog kerülni mindenestül, próbáltunk neki szállást találni a helyi, és a környező gyülekezetekben, de senki nem akart neki segíteni. Az alapelv pedig közismert volt: „Akinek megvannak e világ létfenntartáshoz való javai, és elnézi, hogy a testvére szükséget szenved; mi módon marad meg abban az Atya szeretete?„ Vártunk az utolsó pillanatig, rengeteg telefonos, és személyes megkeresést téve hátha segít valaki. Nem lett senki. (( Újabb repedés )) Végül hozzánk fogadtuk, pedig nekünk tényleg nem volt elég helyünk, de családtagként fogadtuk be (( kora alapján anyám lehetett volna )). A holmijait egy ismerősünk fogadta oda, egy közeli városból.
Vele megbeszéltük, hogy mivel lehet, hogy a Bank miatt elveszítjük a lakásunkat, és neki meg semmije sincs már fogjunk össze, és menjünk nyugatabbra, határszélre, és átjárva keressünk megoldást. Először elfogadta, majd kiderült, hogy ő nem akar semmit dolgozni velünk, mert nem szeret dolgozni, meg egyebek, pedig már előkészítettük a dolgokat, és technikailag, és munkában is számítottunk az adott szavára, amit többször megerősített. Majd hirtelen azt állította, hogy mi elloptuk a pénzét, én meg ki akartam vele kezdeni, és hirtelen elhúzott egy ismerőséhez. Persze a holmija nálunk foglalta a helyet, a hűtőládája meg az áramot vitte. Ránk uszította a véneket, akik mindent elhittek neki elsőre, majd elkezdte rólunk a pletykát a többi Tanú között. Még a környező városokban is pletykált rólunk.
Pillanatok alatt romokban volt a hírnevünk, és családom újra nekünk esett, mintha mi tehetnénk az egészről. Bírói bizottság elé citáltak, három hamis váddal! Lélekjelenlétemnek köszönhetően, meg annak, hogy alaposan ismertem a kötelező eljárásmódot, mire odaért a Bíróihoz az idő már csak két hamis vád maradt, melyből csak egyet mertek a tárgyaláson felhozni. A kötelező eljárás módokra hivatkozva, meg az Írások vonatkozó részeire, akkora égés lett a meghallgatás, hogy már szinte a tűzoltók kellettek!! A döntést elnapolták, majd többszöri érdeklődésemre a bizottság elnöke sutyiba, egyedül, teljesen szabálytalanul közölte, hogy ejtették a vádat ellenünk bizonyítékok híján!
Teljesen le lettünk járatva, mert a Tanúk nagy része sajnos komoly vevő a pletykákra, itt különösen így van! Össze voltunk törve, sokat sírtunk, hogy ez hogyan történhetett meg, mikor mi kitártuk a szívünket, az otthonunkat, úgy, ahogy le van írva, hogyan engedhet meg Isten ilyet!! Ez már akkora repedéseket indított be, hogy miután láttuk semmi bocsánat kérésre nem számíthatunk a vének részéről, meg a gyülekezet tagjai sem hagyják abba a pletykát, az utazó elé visszük az ügyet, aki épen a Cser L. volt, és van is, bár már elmenőbe.
Érveltem neki az ügyről, még a bírói előtt is, utána is, de ő csak mellébeszélt, és hazudozott, azt állítva, hogy majd ha jön akkor segíthet. Jött, és még köszönni is alig akart nekünk, meglátogatni pedig abszolút nem!! Előttünk nem sokkal még aljasabb módszerekkel csinálták ki ezek a vének a koordinátort, hamis vádak, hamis tanúk által, az ő ügyét is besöpörgette a szőnyeg alá, és álszent módon nyugtatgatott mindenkit, az ő hírnevük is elszállt, végleg!! Ez volt a végső repedés, mely után azt mondtuk, hogy oké, akkor most már elég, és részletes, alapos vizsgálatba kezdünk, hogy mi ez az egész, másutt is mennek ilyenek, mi lehet az oka, hogy ennyire kirívóan meg vannak sértve az alapvető keresztényi elvek, értékek!!
Elkezdtük a kutatást, mely nagyon hamar meghozta a „jeges szelet” megfagyott a kétely, és az általa szított érzelmek vize, és szétrobbant a „gránit”!! A kutatás elkezdése után nem sokkal már egyáltalán nem jártunk a gyülekezetbe, mert taszított a képmutatás, a pletyka, az álszent gügyü–gügyü kedvesség, de nem hiányoztunk nagyon senkinek!! Hogy mit találtunk, arról hamarosan egy komoly anyagot teszek fel, melyet most készítek elő. Amint az illetékesek is megkapták, fel teszem ide is. Ez az ébredés gyors, és fájdalmas volt, de elindított bennünket az igazi keresztényiség felé vezető úton, az újjászületés útján, a kutatás nem állt le, sok irányba kutatunk, hogy pontosítsuk az ismeretünket, és segítsünk másoknak is ebben ! Folyt. Köv.
bereabeli
Utolsó kommentek