EXJT BLOG

Mindenkinek Jehova Tanúiról

HTML doboz

Leírás

Minden éremnek két oldala van... Jehova Tanúi szervezetének is. Mi ennek a vallási közösségnek a kevésbé ismert oldalával foglalkozunk, hogy lehetőleg minél több embernek segítsünk egy objektív nézőpont kialakításában. Ha Jehova Tanúja vagy, ne félj, hiszen rengeteg Tanú olvassa még rajtad kívül az oldalt! Például vének, kisegítőszolgák, bételesek és persze a legtöbben, akik átlagos Tanúk. A névtelenségnek köszönhetően itt szabadon kérdezhetsz, cáfolhatsz és hozzászólhatsz, de szépen kérünk, előtte olvasd el a témakörrel foglalkozó régebbi cikkeket és kommenteket! Soha ne feledd:

"Nemcsak azt kell megvizsgálnunk, amit személy szerint mi hiszünk, hanem azt is, amit az a vallásszervezet tanít, amellyel kapcsolatban vagyunk. Ha szeretjük az igazságot, akkor semmit nem kell félnünk az ilyen vizsgálattól." -
Az igazság, mely örök élethez vezet, (WTBTS, 1968) 2. fejezet 5. bek.

Flying-brain 2.jpg

Jehova Tanúi történelme:

A Vezető Testület egykori tagjának könyve:

crisis-conscience-ray-franz_hun.png

Raymond Franz - Lelkiismereti válság

Utolsó kommentek

Ide küldd:

writing_01.png

columba [kukac] freemail [pont] hu

k [pont] johnny [pont] joker [kukac] gmail [pont] com

Ha szeretnéd megosztani - névtelenül is -, a kérdésed, történeted, tapasztalatod, véleményed, cikked, tanulmányod vagy javaslatod, akkor bátran írd meg a fenti címre, vagy írd meg közvetlenül az oldalon (regisztráció nélkül is!!!), itt:

>> GYORSBEKÜLDŐ <<

Mindenféle

Gyakran használt bibliaversek

2Mó 33:20 | Zs 146:4 | Pl 4:18 | Pl 8:22 | Pr 9:5 | Ézs 44:24 | Ez 18:4 | Dá 7:13, 14 | Mt 5:5 | Mt 6:7 | Mt 11:11 | Mt 24:14 | Mt 24:36 | Mt 24:45-47 | Mk 13:32 | Lk 23:43 | Jn 1:1 | Jn 1:18 | Jn 2:19-21 | Jn 4:34 | Jn 6:68, 69 | Jn 10:17, 18 | Jn 14:28 | Jn 17:3 | Jn 17:11 | Jn 20:17 ... | Csel 2:34 | Csel 8:30-31 | ... 1Kor 8:6 | ... Kol 1:16 | ...Héb 1:8 | ...

BLOG FÓRUM

CHAT a jelenlévőkkel

"Ha meg akarod tudni, hogy ki uralkodik fölötted, elég kideríteni, hogy kit nem szabad bírálnod." - Voltaire

„Nekem pedig egészen mellékes, hogy ti vagy egy emberi ítélőszék megvizsgál-e engem. Sőt, magam sem vizsgálom magamat. Mert semmiről sem tudok, ami ellenem szólna. De ez még nem bizonyít igazságosnak, ugyanis Jehova az, aki vizsgál engem.” (1Korintusz 4:3, 4)

"Ha a szervezeten kívül vagy, meghalsz. Ha a szervezeten belül vagy akkor pedig nagyon kell igyekezned, hogy ne halj meg." - Resign

"A legfájóbb kín örömet színlelni." - Márai Sándor

"Nem oldhatjuk meg a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel teremtettük őket." - Albert Einstein

"Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek." - Jókai Mór

"A tudatlanságod legmagasabb foka az, amikor elutasítasz valamit, amiről nem tudsz semmit." - Wayne Dyer

TIPP: A böngésződ típusától függően a Ctrl gombot nyomva tartva a + és - gombokkal nagyíthatod és kicsinyítheted az oldalt, a jobb olvashatóság érdekében.

TIPP: Kérdésekkel taníts, ne kijelentésekkel! Érvelésedben használd a Bibliát és a Tanúk kiadványait is! Vitáidban ne kövess el érvelési hibákat!

TIPP: Ha nem vagy inkognitóban, kérünk oszd meg a cikkeinket a közösségi oldalakon! (Facebook, Twitter, Google+, stb.)

 

Hogyan adományozzak nektek?

Megtekintések száma

Látogatók: 

free counters


Kedves olvasónk, Te mi vagy?

látogató számláló

Indafotó képek

Karácsony, születésnap – pogány ünnepek?

2011.12.12. 04:00 | Ping-Pong | 17 komment

Bevezetés
Ebben a főleg karácsony táján aktuális cikkben az ünneppel kapcsolatban elterjedt ellenvetésekre és hiedelmekre kívánunk reagálni. Nincs szándékunkban a témához kapcsolódó kultúrtörténeti és néprajzi részleteket kimerítően elemezni, mert hisszük, hogy a Biblia és a józan ész elegendő eligazítást adhat.

1. Ellenvetések a születésnappal kapcsolatban
A születésnapi felköszöntés arról szól, hogy valakit a környezete szeret (örülnek, hogy megszületett és köztük él), értékel (ezért akarják megajándékozni), és ezt közösen, kellemes hangulatban (közös étkezés, gyertya, zene) szeretnék kifejezni. Természetesen mindig voltak, vannak, és lesznek olyanok, akik ebből olyan "bulit" csapnak, amiben jó lelkiismerettel nem lehet részt venni, de az emberek többsége így ünnepel. Ennek ellenére van néhány vallási közösség, amely – sok más kulturális jelenséggel együtt – a születésnap megünneplésétől teljesen elhatárolja magát, és elítéli azokat, akik gyakorolják. Ennek alapján a karácsonyt már magától értetődően utasítják el. Ezért első témánk a születésnap, a karácsonyra csak utána térünk rá.

a) "A Biblia tiltja a születésnapok ünneplését."
Ez nem igaz, Isten sehol sem tiltja a születésnap ünneplését. Ami azt illeti, a Biblia sehol sem tanít magáról a születésnapról mint témáról. Születésnapi esetről is csak háromszor olvashatunk benne, akkor is magára a születésnapra vonatkozó értékelés nélkül. Aki tehát kijelenti, hogy Istennek nem tetszik a születésnap ünneplése, az Isten helyett akar kimondani olyasmit, amiről ő konkrétan nem nyilatkozott. Ez törvényeskedés.

b) "A Bibliában említett születésnapok pogány uralkodók ünnepei voltak, amikor is bálványként imádták őket, és gyilkosságot követtek el."
A Biblia csak háromszor említ születésnapi ünneplést, bár megjegyzendő, hogy az emberek szinte minden kultúrában megünnepelték szeretteik születésének évfordulóját.
Ami az első két bibliai példát illeti: a fáraót (1Móz 40:20-21) és Heródes Antipást (Mt 14:1-11), ők először is nem hétköznapi emberek voltak, hanem királyok. Az ókori közel-keleti királyoknak két születésnapjuk volt: a biológiai és a koronázási évforduló, mindkettő hivatalos, kötelező, többnyire évente ismétlődő állami ünnep. Másodszor, ha a szöveget megfigyeljük, nem az ünneplés volt a probléma, hanem hogy ártatlanokat gyilkoltattak meg. Ezt sem mindig, a buli rendszeres részeként tették, hiszen a történet szerint rendkívüli helyzetben voltak, lásd József álomfejtését és jövendölését (1Móz 41:13), illetve Keresztelő János nyilvános kritikáját (Lk 3:19-20). Harmadszor, nincs logikai kapcsolat a születésnap és a bálványimádás között. Még ha e királyok előtt le is borultak (amit a bibliai szövegben nem találunk!), ez az uralkodónak szólt, és nem a születésnapról; mindenki minden nap leborult előttük. Igen, az emberek bálványozása bűn, de megint csak kérdés, hogy ennek mi köze ennek ma a születésnaphoz? Ki előtt borulnak ma le imádattal a családtagjai és a barátai a szülinapján, és ki viselkedik pogány istenkirályként, ha mások egy évben egyszer szeretettel körülveszik? Negyedszer, nincs logikai kapcsolat a születésnap és a tivornyázás között. A fáraó esetében a szöveg csak ennyit mond: "lakomát rendezett minden szolgájának", ami pozitívan is értékelhető. Heródes részegsége, kéjvágya és kétes becsülete pedig az ő személyes bűne. Amit ez a két ember tett, az róluk szólt – nem magáról a születésnapról! Tehát ilyen egyedi történetekből általában a születésnapra vonatkozó, illetve minden kor minden hívője számára érvényes szabályt levonni írásmagyarázati képtelenség. Ez olyan, mint magát az autóvezetést elítélni és a forgalmat betiltani, csak mert van néhány őrült az utakon.
A Biblia mindenesetre egy harmadik esetet is említ. Jób és családja idilli életét a történet írója éppen azokkal az ünneplésekkel akarta szemléltetni, amelyeket fiai és lányai tartottak: ki-ki "a maga napján" (Jób 1:4), azaz a születésük napján (vö. Jób 3:1). Jób nem azért mutatott be az ünnepségek után áldozatot (1:5), mert a gyermekei valami konkrét bűnt követtek el, hanem mert Jób ilyen istenfélő volt: ha esetleg a fiúk el is elkövettek volna valami bűnt, akkor ő ki akarja engesztelni Istent, akit ennyire szeret. Jób nem a "születésnapi kísértésektől" rettegett (tivornyázás stb.) hiszen nyilván jelen volt az ünnepségeken, és semmi látható, konkrét bűnt nem tudott felfedezni. Csak arra az esetre mutatott be áldozatot, ha a gyermekei esetleg gondolatban ("a szívükben") megbántották volna Istent.

c) "A születésnap pogány eredetű ünnep, amihez sok pogány, mágikus jelentésű szokás társul hozzá."
Először is a "pogányság" fogalmát kell tisztázni. Maga a "pogány" (latin paganus = vidéki, falusi) szó nincs benne a Bibliában, a többnyire "pogányok"-nak fordított héber gójim és görög ethnoi jelentése egyszerűen "népek" vagy "nemzetek", szemben a választott (zsidó) néppel, "a Nép"-pel. Másodszor, a Biblia a "pogány", azaz egyszerűen nem zsidó hiedelmeket és praktikákat csak azért és akkor tiltotta, ha azok bálványimádáshoz vagy erkölcstelenséghez vezettek. A Biblia nem tilt "mindent, ami nem zsidó", hiszen nem kultúra-ellenes, hanem istentelenség-ellenes. Ezért sok "pogány eredetű" dolog ma már tökéletesen semleges, bár "pogány" környezetben alakult ki, és a pogány világkép része volt.
Például a zsidók megtarthatták a hónapok babiloni neveit. Isten csak a babiloni isten- és csillagkultusz átvételétől féltette őket, amihez viszont a hónapnevek puszta használatánál jóval többre volt szükség. Ugyanígy a keresztény hitre áttért germánok is megtarthatták a régi germán és római napneveket, mert természetesnek vették, hogy megtérésük után péntekenként (Freitag) nem fognak többé Freia germán tavaszistennőnek áldozni; a mai átlag németnek pedig eszébe sem jut Freia.
Ugyanez az elv érvényes a babiloni eredetű csillagászaton, a görög eredetű geometrián vagy a római eredetű jegygyűrűn át az újkori karácsonyi kellékekig rengeteg olyan dologra, amely ma már a mi kultúránk része. Még megvannak, használjuk is őket, de azok a pogány elképzelések, amelyek egykor hozzájuk kapcsolódtak, régen leváltak róluk. Kit zavar az ma, hogy az ókorban, itt vagy ott, ennek vagy annak a tárgynak, szokásnak vagy tudományágnak mágikus jelentőséget is tulajdonítottak? Miféle hatása lehetne ez azokra, akik nem is tudnak róla, vagy ha tudnak is róla, nem hisznek benne?

d) "Nincs szükség különleges napokra, szeretni, ünnepelni és ajándékot adni minden nap lehet."
Szeretni valóban bármikor lehet, sőt mindig kell. Ajándékozni is bármikor lehet, de csak azoknak, akik erre vevők, mert tudjuk róluk, hogy nem értik félre (családtagok, barátok). Az ünnep azonban a fogalom jelentésénél fogva eleve olyasmi, aminek a hétköznapitól eltérő, rendkívüli oka van, akár ismétlődik, akár nem.
Nem lehet véletlen, hogy az emberiségnek mindig minden kultúrában belső szükséglete volt a rendszeres és az alkalmi közös ünneplés. Vannak ugyanis pozitív élmények, amelyek először spontán módon váltanak ki ünnepelhetnéket. Ezek közül szokott némelyik "intézményesülni", rendszeres közösségi alkalommá válni.
A Biblia szerint pedig eleve olyan világegyetembe lettünk beleteremtve, amelyben Isten szerint is természetes, hogy bizonyos napokat és éveket különlegesnek tartunk (1Móz 1:14). A teremtés befejezésekor Isten megpihent a hetedik napon, és azt parancsolta a zsidóknak, hogy ugyanezt tegyék. Ráadásul egy egész ünnepsorozatot adott nekik (3Móz 23:4), amelyek mind az Istennel és az egymással való kapcsolatot ápolták, méghozzá ünnepi lakomázás, örömünnep keretében (5Móz 14:22-29, 2Krón 30:21-23)!
A Biblia alkalmi népünnepélyekről is tudósít. Például amikor a zsidók legyőzték ellenségeiket, közös örömük jeleként együtt ettek és ittak, egymásnak ajándékokat küldtek, és a szegényeknek adakoztak (Eszt 9:19-22). Amikor Dávid visszaszerezte a szövetség ládáját, az egész népet megajándékozta (2Sám 6:17-19), és Salamon is népünnepélyt tartott a templom fölszentelése alkalmából (2Krón 7:1-10).
A leggyakoribb alkalmi ünnep azonban a családi ünnepség volt. A korabeli nagy gyermekhalandóság miatt érthető, hogy lakomával megünnepelték a gyermekek elválasztását (amikor abbahagyták a szoptatásukat, 1Móz 21:8), a születésnapokat (Jób 1:4), illetve a menyegzőket (Bír 14:10, Mt 22:2, Jn 2:1-10). A lakomával egybekötött közösségi ünneplés alkalma volt a vendégek érkezése (1Móz 18:6-8, 19:3), a szövetség és szerződés megkötése (1Móz 26:28-31, 31:46-54), de ünnepeltek betakarításkor (2Móz 23:16, 4Móz 28:26), szüretkor (Bír 9:27) és birkanyíráskor is (2Sám 13:23).
Végül elgondolkodtató, hogy Isten a minden nép számára tartogatott nagy áldást egy hatalmas ünnepi lakomához hasonlítja (Ézs 25:6), akárcsak Krisztus az övéivel való közösséget visszatérésekor (Mt 26:29). A rendszeres és az alkalmi ünneplés tehát Isten és népe számára mindig is természetes dolog volt.

2. Tények a karácsonyról

a) A karácsony szó
A magyar "karácsony" szót rendszerint a téli napforduló ünnepének szláv nevére (korcun = átlépő) vezethető vissza. A szót Magyarországon már a 13. század óta a keresztény ünnep értelmében használják.

b) Krisztus születésének időpontja
Jézus Krisztus történelmi személy, akinek a létezését 1. századi kortárs keresztény, zsidó és pogány források egyaránt megerősítik. Krisztus születésének a pontos dátuma (év, hónap, nap) ismeretlen. A ma is használt Gergely-naptár összeállítói (1582) az időszámítás kezdetének Krisztus születése évét akarták venni, de néhány évet tévedtek, így csak annyi bizonyos, hogy Krisztus időszámításunk előtt néhány évvel született.

c) A dátum és megünneplése
A 2-3. században az egyház nagy területen szétszórva, több kultúrában élt. Az eltérő zsidó, görög és római naptárak miatt sok gondot jelentett a közös húsvétünneplés (Krisztus halála és feltámadása) időpontjának a meghatározása. Ez az Újszövetség szerint a zsidó peszách idejére esett (Niszán hó 14-e), ami a zsidó holdnaptár ingadozásai miatt mindig valamikor márciusban vagy áprilisban van. Krisztus születésnapi dátumának a kérdése a húsvét ügyével párhuzamosan merült fel. A latin egyházatyák, Tertullianus-szal az élen a március 25-öt látták helyesnek, a görögök az Artemision 14-et, ami a római naptár szerinti Aprilis 6. Ehhez járult hozzá az a korabeli népszerű zsidó elképzelés, miszerint Isten prófétái ugyanazon a napon halnak meg, mint amelyen fogannak vagy születnek. Krisztus fogantatásának és halálának napját azonosnak véve, és a szükséges kilenc hónapot hozzáadva jutottak el nyugaton a december 25-höz, illetve keleten a január 6-hoz.
Az egyház keleti felében előbb ünnepelték a karácsonyt, mint a nyugatiban, és a január 6 egyszerre volt Krisztus születésének és megkeresztelkedésének ünnepe. Nyugaton a december 25-i dátum választását két korabeli eretnekség elleni harc is előmozdította: az arianizmus tagadta, hogy Jézusban Isten lett emberré, az adopcionizmus szerint pedig Jézus csak a keresztségekor vált Isten Fiává; ezért nem akarták összemosni a megszületés és a megkeresztelkedés eseményét. A december 25-i karácsonyi ünnep a 4. századtól terjedt el, latin területen 325 után, Konstantinápolyban és Antiókhiában 380 körül, Alexandriában csak 430 körül.
Az első itáliai kalendáriumot, amelyben a december 25-i dátum hivatalos keresztény ünnepként jelent meg, 354-ben adták ki. A karácsony hat-, később négyhetes előkészületi időszaka (adventus) az 5. század körül, a mai Franciaország területén keletkezett.
Karácsonyt ma a katolikusok és a protestánsok december 25-én, az ortodoxok pedig január 6-án ünneplik (a katolikus vízkereszt ünnepnapján), mert megmaradtak a régi Julianus-naptárnál, amely napjainkra már 13 napot késik a Gergely-naptárhoz képest. Az angyali üdvözlet március 25-i ünnepe, amelyből kiindulva jutottak el a december 25-höz, csak a 6. századtól terjedt el (nálunk ma Gyümölcsoltó Boldogasszony).

d) A keresztény ünnep lényege
A keresztények karácsonykor sosem a dátumot ünnepelték, hanem azt, ami történt, és nem "Jézus születésnapját", hanem a Krisztus megszületését. Ezért nincs jelentősége a dátumnak, a formáknak és az esetleg alkalmazott kellékeknek, lényeg, hogy azok szimbolikája jól kifejezze azt, ami történt. Megjegyzendő, hogy a kereszténységnek nem a karácsony a legnagyobb ünnepe. Nyugaton és keleten egyaránt húsvét a fő ünnep (Krisztus halála és feltámadása), de keleten Jézus megkeresztelkedésének ünnepe a második legfontosabb (vízkereszt vagy epifánia [megjelenés] ui. ekkor jelent meg először egyszerre az Atya, a Fiú és a Szentlélek).

e) Az ünneplés formái és kellékei
Az Európában helyenként hozzá kapcsolódó legendák (pl. "háromkirályok"), a bibliai történeteket felelevenítő misztériumjátékok és szokások középkori eredetűek. A betlehemi jászol felállítása Assisi Szent Ferenchez, az ajándékosztó "Mikulás" alakja pedig a kis-ázsiai jótékonykodó Myrai Szent Miklós püspök nevéhez vezethető vissza. A karácsony ma is ismert európai kelléktára (pl. fagyöngy, fenyő, gyertya) csak a 17. század után alakult ki, magyarországi átvételük a 19. század elejére tehető. A 20. századra a karácsony eredeti keresztény tartalma (a húsvéthoz hasonlóan) teljesen elvált a kommersz, világi változattól. Ezért ma még nagyobb jelentősége van annak, hogy karácsony első, bibliai jelképe a jászol, egy etetővájú volt (Lk 2:7).

3. Az állítólagos pogány hatások
Az az elmélet, amely a kereszténységet, illetve a későbbi katolicizmust 4. századi pogány elemek összekovácsolódásának tekinti, a felvilágosodással jelent meg a német protestáns teológiában (Paul Ernst Jablonski). Eszerint a karácsony is az "elpogányosodás" és a "degeneráció" részeként jelent meg, pogány ünnepek átvételével (római szaturnáliák, iráni Mithrász-kultusz, germán-kelta napforduló ünnepek). Az első katolikus válaszban (Dom Jean Hardouin, OFB) jelent meg először a másik idevágó elmélet, miszerint az egyház a pogány ünnepeket csak felhasználta, miközben új, evangéliumi tartalommal és céllal töltötte meg. Ünnepek átvételéről azonban csak akkor lehetne beszélni, ha az ünnepekidőpontja és tartalma megegyezne vagy legalább hasonló lenne, de nem ez a helyzet. Az elméletet ennek ellenére a civil média, az olyan vallási szervezetek, mint Jehova tanúi, illetve egyes katolikusellenes protestánsok sajnos a mai napig kritika nélkül átveszik.

a) A téli napforduló, a germánok és a kelták
A napforduló időpontjában a Nap éves "égi útjának" észak-dél irányú mozgása megváltozik: a téli napforduló (december 21-22) után a Nap délről északra halad, a nyári napforduló (június 21-22) után északról dél felé mozog. A téli napfordulótól kezdve a nappalok ismét meghosszabbodnak, ezért azok a népek, amelyek vallásosságában szerepe volt a természet ciklikus megújulásának, megünnepelték. A népszerű elmélet szerint a germánok és a kelták is ilyen népek voltak, és az ő napforduló ünnepeik lettek átvéve a keresztény karácsonyba. Ezzel az elmélettel azonban több probléma is van.
Először is, bár a kelták és a germánok a természeti ciklust ünnepelték, az egyház a történelmi események alapján számolt, hiszen a zsidó húsvét (peszách), tehát az Egyiptomból való kivonulás ünnepéből továbbszámolva jutott el a december 25-ös dátumhoz.
Másodszor, ami a keltákat illeti, ünnepeik nem a Nap mozgásához (szoláris rendszer) kötődtek, hanem a vegetációs ciklushoz, tehát a növényzet és az állatok termékenységével álltak kapcsolatban. A nyári-téli napfordulót és a tavaszi-őszi napéjegyenlőséget nem ünnepelték meg. Ami pedig a germánokat (teutonok, gótok, skandinávok stb.) illeti, az ő ünnepeik ugyan tényleg a napévhez kötődtek (szoláris rend), de a téli napfordulót (Yuletide) december 21-én ünnepelték, nem 25-én. Ünnepük középpontjában pedig az ősök kultusza és a kandisznó-áldozat állt, nem pusztán a tavaszvárás.
Harmadszor, ennél is döntőbb adat, hogy az egyháznak a 2-4. században még nem volt kapcsolata a germánokkal és a keltákkal. A germánok megtérítése csak a 4. század végén kezdődött el, a keltáké pedig az 5. században. Mindkettő lassan haladt, évszázadokon át tartott, és sok mártírt követelt. Végül, mire a kelták által tisztelt fagyöngy és a germánok által tisztelt fenyő a 17. században mint karácsony kellék megjelent, a kelta fenyő- és a germán fenyőkultusz már rég eltűnt, tehát a karácsonyi ünneplésmódjára sem hathattak. A kellékek szimbolikus jelentése az európai keresztények számára mindig egészen más volt: a télen is örökzöld növény a megjelent örök életet szimbolizálja.
A csillagászati napév, a germánok és a kelták hitvilága, illetve a keresztény karácsony között tehát nincs időpontbeli vagy tartalmi azonosság. Átvételről beszélni időbeli képtelenség, anakronizmus.

b) A Legyőzhetetlen Nap római ünnepe és az iráni Mithrász kultusz
Ami a római vallásosságot illeti, a téli napforduló csak i. e. 45 után, a Julius Caesar-tól származó, ún. Julianus-naptárban esett december 25-re, korábban nem. A december 25 pedig először csak jóval később, Aurelianus császár idején, i. sz. 274-ben lett ünnepnap, a Legyőzhetetlen Napé (Sol Invictus). Aurelianus egy kis, hanyatló római napkultuszban nőtt fel, és szimpatizált az iráni Mithrász-kultusszal (Mithrász napisten is volt). A napkultuszok egyesítésének terve és a december 25-i dátum tőle származik, mert azon a napon sem az iráni, sem a római kultuszok nem ünnepeltek.
Egyesek szerint az egyház mégis a Nap vagy Mithrász ünnepét vette át. Kérdés azonban, hogy erre milyen oka vagy lehetősége lett volna? Ez az időszak ugyanis Deciustól (249) egészen Konstantinus milánói türelmi rendeletéig (313) a legkegyetlenebb keresztényüldözések ideje volt. A keresztények inkább meghaltak, minthogy a pogány császári kultuszok bármelyikén részt vettek volna, ehhez elég elolvasni a korabeli vértanúaktákat. A kereszténység és a Mithrász-kultusz kölcsönösen ellenségként tekintett egymásra. Ez utóbbinak eleve csak férfiak lehettek a tagjai, ráadásul csak katonák, tehát éppen azok, akik a keresztényeket üldözték. A korabeli katonai hűségeskü ráadásul bálványimádással járt: a magukat istenítő császárok jelvénye előtt kellett volna hódolni, keresztények tehát már csak ezért sem lehettek katonává, a kultusz tagjaivá és egyházon belüli népszerűsítőivé. Az egyházon belül viszont az könnyítette meg a december 25-ös dátum elfogadását, hogy a Mithrász-kultusz a 4. századra erejét vesztette, majd a légiókkal együtt eltűnt.

c) Az ősi római szaturnália
Ami az ősi római szaturnáliát illeti, ez sem nevezhető a karácsony elődjének. Az ünnepség a 3-4. században majdnem egy héten áttartott, december 17-től 22-ig vagy 24-ig, hiszen ezzel Saturnus mitikus aranykorára emlékeztek. Saturnus elsősorban mezőgazdasági isten, az őszi vetés védnöke volt. A népszerű ünnepe alatt az emberek megajándékozták egymást, ettek, ittak, sőt pár napra a társadalom is a feje tetejére állt: az urak szolgálták ki rabszolgáikat. Saturnus templomában közlakomát tartottak államköltségen, ami az ünnepet időnként karneválszerűvé tette, ami bizonyára sokaknak adott alkalmat a lerészegedésre. Érthető, hogy egyes korabeli egyházatyák szerint keresztények erkölcsi okokból nem vehetnek részt a szaturnálián. Ők azonban nem a karácsonyról vagy december 25-ről írtak, ez az összefüggés fel sem merült.

4. Bibliai ellenvetések

a) "A Biblia tiltja Jézus születésnapjának a megünneplését."
Ez nem igaz, a Biblia sehol sem tiltja a Krisztus születésnapjának ünneplését. Ha ezt tenné, megindokolná. Mindenki eldöntheti önmagára nézve, hogy meg akarja-e ünnepelni, de aki pedig másoknak akarja kötelezővé tenni, vagy éppen megtiltani, az törvényeskedik.

b) "A Biblia nem parancsolja Jézus születésnapjának a megünneplését."
Igaz, hogy a Biblia nem parancsolja, de nem is tiltja, sőt kifejezetten leírja, hogy voltak, akik ünnepeltek. Az angyalok nagy örömet hirdettek, amely az egész nép öröme lesz, aztán megnyílt a menny, és a pásztorok látták, hogy az angyalok tömegével dicsőítették Istent (Lk 2:9-14). Krisztus megszületése kivételes örömet szerzett az angyalok, a pásztorok és a mágusok számára. Ez utóbbiak előre fel is készültek a Messiással való találkozásra, és ajándékokat is vittek Isten Fiának (Mt 2:11). Nekünk ma miért lenne kevesebb okunk örülni a Messiás megszületésének? Miért ne ünnepelhetnénk meg mi is?

c) "Csak a Bibliában megparancsolt ünnepeket szabad megünnepelni."
Először is, a Biblia nem mond ki ilyen alapelvet; magának bárki szabhat ilyen szabályt, de ha ezt másoktól is elvárja, akkor megint csak törvényeskedik. Másodszor, a Biblia pozitív szereplőinek az előírt évenkénti ünnepeken kívül is sok más alkalmi és rendszeres ünnepe volt, méghozzá Isten áldásával. Ami például Jézust illeti, a templomszentelés ünnepén (hanukka) felment Jeruzsálembe, a Templomban járkálva tanított (Jn 10:22), és az evangéliumokban nincs nyoma annak, hogy egy ilyen ünnepet ellenzett volna. Harmadszor, az Újszövetség kifejezett tanítása szerint nincs vallási jelentősége annak, hogy valaki egy bizonyos napot valamilyen szempontból különbnek tart a másiknál. Ezért egyfelől nem szabad másoknak megparancsolni, hogy bármelyik napot megünnepeljék, másfelől nem szabad másokat elítélni, ha megünnepelnek valamit (Róm 14:5-12, Kol 2:16-17). Bár nem bűn Krisztus születését nem megünnepelni, bűn elítélni mást azért, csak mert megteszi. Még ha közben valamiféle bűnt is elkövetne, amit a Biblia annak nevez, akkor is csak maguk a konkrét bűnök lennének elítélendők.

d) "A háromkirályok nincsenek is benne a Bibliában, és ők is csak pogány asztrológusok voltak."
A "háromkirályok" legendája csak a középkori népi hagyományban jelent meg, bibliai és fantáziaelemek keverékeként. A bibliai szöveg nem említ királyokat, és nem beszél a látogatók számáról sem. A szövegben szereplő "bölcsek" (görög magoi) szó szerinti fordítása "mágusok"-ként félrevezető, mert a szó mai jelentése csak az, hogy "varázsló". Akkoriban azonban ezzel a perzsa jövevényszóval illettekmindenkit, aki a hétköznapi ismereteken felüli tudományok birtokosa volt (jóslás, álomfejtés, asztrológia vagy csillagászat, orvoslás). Nem lehettek pogányok, mert egy rendkívüli égi jelenség vezette őket, hittek a zsidók királyáról szóló ószövetségi próféciákban (Mt 2:2), nincs nyoma, hogy József és Mária tiltakoztak az ellen, hogy imádják Jézust, Isten pedig megóvta őket Heródestől (Mt 2:12). Az viszont elgondolkodtató, hogy Isten az egyszerű helyi pásztorokon kívül külföldi tudósokat is értesített az eseményről. De még ha pogány asztrológusok is lettek volna, nem Istent dicsőítené, hogy sötétségben levő embereket is meg akar és meg tud szólítani?

e) "A Biblia tiltja fa felállítását, tehát a karácsonyfaállítás pogányság."
Azok a bibliai szövegek, amelyekre hivatkozni szoktak, másról szólnak, nem a karácsonyfáról, sem a születésnapról. Az 5Móz 16:21-22 a kánaánita termékenységünnepeknek az izraelita istentisztelettel való keverését tiltotta; a kánaániak ugyanis zöld lombú, buja fák alatt csaptak rituális orgiákat (vö. Jer 2:20, 3:6,13 stb.). A Jer 7:18-ban a "fa szedegetése" ugyan az ég királynőjének pogány ünnepére való készülődés része volt, de a fát eltüzelték, hogy süthessenek. A Jer 10:3-ban a fakivágás a pogány fabálványok előkészítéséről beszél, de a fát kivágták, ágait levágták, törzsét figurává faragták, és istenként imádták, hozzá imádkoztak. Egyik szövegnek sincs köze a 17. század utáni európai keresztények fenyőfájához és a Krisztus megszületéséhez.

Összefoglalás
Végül pár gondolat a karácsonnyal szembeni ellenérzések kialakulásának két fő okáról. Először is, a karácsony kommersz, világi változata sokak számára a pénzköltési lázról, a kötelező otthoni jópofizásról vagy a fák tömeges pusztításáról szól, ami valóban kiábrándító tud lenni. Az ünnep eredeti üzenete azonban számukra is azt hirdeti, hogy Isten az, aki megajándékozott minket, és hogy önmagával ajándékozott meg minket. Megajándékozott emberek vagyunk, akik akiknek van mit továbbadniuk (szeretet), és van kinek továbbadniuk (mindenkinek). A legtöbb nem hívő tudja vagy érzi, hogy karácsony valamiképpen a szeretetről szól. Ezért a karácsony különleges alkalom arra, hogy Isten szeretetéről Isten szeretetével bizonyságot tegyünk megfáradt embertársainknak. Másodszor, vannak, akik hitelvi alapon ellenzik a karácsony ünneplését, vagy mert nem hisznek az egészben, vagy mert annyira el akarják kerülni a pogányság látszatát is, hogy elutasítják a születésnap és Krisztus megszületésének a megünneplését is. Pedig nyilván nem kell attól félnünk, hogy nem hívő ismerőseink a pogányság jelének veszik, amikor mi hívők őket vagy egymást felköszöntjük, és amikor a zsidó Messiás születését megünnepeljük. Istentől sem kell félnünk, ha örülünk felebarátaink, testvéreinknek vagy Megváltónk születésének, és ezt valamilyen formában ki is szeretnénk fejezni. Mégis vannak olyanok, akiket a vezetőik azzal riogatnak, hogy Isten haragszik rájuk, ha megünneplik a karácsonyt vagy szeretteik születésnapját, így nekik van mitől félniük: a saját tanítóiktól vagy szervezetüktől, de tanulmányunk egyik célja éppen az, hogy ez alól a nyomás alól felszabadulhassanak. Karácsonykor az embereket nem ókori pogány babonákkal kell riogatni, amelyekre már csak a történészek emlékeznek. Nekünk kétezer éve jó híreink vannak: Isten egy lett közülünk, és tudja mi az, embernek lenni!

Forrás: apologia.hu


 

kapcsolódó cikk: KARÁCSONY ÉS VÍZKERESZT IDŐPONTJA A KORAI KERESZTÉNYSÉGBEN

Címkék: ébredjetek! erről kérdezd a véneket

A bejegyzés trackback címe:

https://jehovatanui.blog.hu/api/trackback/id/tr893456561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

névtelenül 2011.12.12. 08:16:51

Szeretném megjegyezni, hogy tudtommal a Jób elején található történet nem születésnap. Én csak két bibliai születésnapról tudok, a Jób-féle nem igazán bizonyított, hogy az lenne.
Lehetséges, hogy tévedek.
Áldás, békesség.
Névtelenül.

Johnny Joker · http://jehovatanui.blog.hu/ 2011.12.12. 09:49:31

@névtelenül: Szia! Metanoia korábban ezt nagyon szépen kifejtette itt:

"Miért helytelen a születésnapról megemlékezni?

A Fáraó és Heródes születésnapjára hivatkozik a Társulat, hogy mindkettő halállal végződött.
A Fáraós történetben felakasztják a fősütőmestert, VISZONT életet kap a főpohárnok – erről nem szól a fáma.
Heródes lánya pedig Keresztelő János fejét kéri.

Két pogány ember születésnapjáról van szó.

Mi köze van ehhez a keresztény embereknek?

A Bibliát a spiritiszták és a sátánisták is használják, akkor ezen az alapon a keresztény ember ne használja?

Miért ne lehetne hálát adni Istennek azért, hogy életet adott?!
Sőt kétszeresen is, mert Krisztus által megváltott a halálból ?!
Miért ne lehetne hálát adni a szüleinknek az életünkért, és hogy felneveltek minket?
Miért ne lehetne egy ünnepélyes, szeretetteljes együttlét a családdal, vagy testvéri közösségben?

A teremtény tisztelete miatt?

Akkor a kongresszusokon miért kapnak tapsvihart azok a vezetők, akik még egy szót sem
szóltak, csak megjelentek a pódiumon?
Volt idő amikor azt mondták nem lehet a színházban és a hangversenyen tapsolni, mert az
bálványimádás!
A vezető testület tagjait nem bálványozzák a tapsviharukkal?

Jób gyermekeinek születésnapi összejövetelit miért nem idézi a Társulat????

„Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz és vendégséget szerzének otthon, kiki a MAGA NAPJÁN. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.
Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.” Jób 1:4,5

Ha kétség merülne fel, hogy kiki a maga napján nem a születésnapra vonatkozik akkor:

„Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő NAPJÁT.
És szóla Jób, és monda:
Veszszen el az a NAP, a melyen SZÜLETTEM, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.” Jób 3:1-3

Jóbról pedig Isten ezt mondta:

„És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.” Jób 1:8"

jehovatanui.blog.hu/2010/11/01/jehova_tanui_es_a_fuggetlen_gondolkodas

magyarázó 2011.12.12. 09:53:05

Szia Johnny!
Megelőztél épp most akartam ugyanezt ide bemásolni!

névtelenül 2011.12.12. 12:35:33

Hát, ez most hirtelen meglepett.
Nem tudtam, hogy a Jób 3:1 -el így össze lehet hozni a dolgot. Viszont a Jób 3:1 -et nem mindenki fordítja csak "napját" nak. Sokan a "születése napját" -fordítanak /Biblia Tanács, Káldi Nerovulg., Kecskeméthy/. Ha a héberben ott van a születése szó a Jób 3:1 -ben, akkor nem igaz, amit fent idéztetek, és nem használható fel a szöveg a Jób elején lévő "ki-ki a maga napját" születésnapként való értelmezhetőségére.
De ha a Jób 3:1-ben nincs ott a születése szó a héberben, akkor igen. Az előző esetben ugyanis nem két egyforma dolgot hasonlítanánk össze, az utóbbiban viszont két egyformát, azaz két olyan igehelyet, ahol mindkét helyen "csak" napja van írva, "születése" szó nélkül.
Ti abból indultatok ki, hogy ez a második eset adott, és így igaza van annak, akit idéztetek. Én eddig nem vettem észre az összefüggést, mert az én Bibliámban a Jób 3:1 -ben nem simán a "napját", hanem a "születése napját" átkozza meg, így számomra nem ugorhatott be összefüggés a Jób 1:4 és a Jób 3:1 között.
Megnéztem a Zsidó Miklós féle fordítóprogramomban a Jób 3:1-et, az alapján nektek van igazatok, aminek örülök, de azért csak kellene valaki, aki érti a hébert.
Ezért felhívtam a lelkipásztorunkat, nézze már meg, mi van a Jób 3:1 ben héberül. Sajnos épp nem ért rá, de nyaggatni fogom. Ha tudtok valakit, ti is megnézethetnétek, vagy ha tudtok héberül :) , nézzétek már meg.
Nagyon örülnék, ha ez igaz lenne, de tényleg.
Majd írok, ha beszéltem a héberes lelkipászor barátommal.
Ezúton szeretném ajánlani mindenkinek a Biblia Felfedező programot, én is ezt használom és nagyon profi. Sajnos nem olcsó, de vásárlás után két gépen is használható, tehát két embernek érdemes megvennie.
Üdv, Névtelenül.
Áldás, Békesség!

metanoia 2011.12.12. 13:51:58

@névtelenül:

A revideálatlan Károli fordítások a születése szót dőlt betűvel írják jelezve, hogy az eredetiben csak a napja szó szerepel.

Az eredeti Káldi fordítás 'napja' kifejezést használja:

"Ezekután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá napját." Jób 3:1
1915-ös harmadik, változatlan kiadás

Az "autentikus" Új Világ Fordítás is helyesen adja vissza.

"Ezután megnyitotta Jób a száját, és átkozni kezdte az ő NAPJÁT." Jób 3:1

"És mentek a fiai, és ki-ki vendégséget rendezett a házában a maga NAPJÁN." Jób 1:4.

Mindkét helyen a maga napja verziót használja, és nem a születésnapot.
Az hogy születésnapot ünnepeltek ilyen alkalommal, az a harmadik fejezetből derül ki.

névtelenül 2011.12.12. 17:00:24

Jó, de érted, miért mondtam, hogy ezt a kérdést csak a héber "eredetiből" lehet tökéletesen eldönteni?

névtelenül 2011.12.12. 17:27:04

Na várj, kifejtem.
A Jób 3:1-et kétféle képpen fordították magyarra.
Az egyik verzióban Jób a "születése napját" átkozza el.
A másik verzióban Jób a "napját" átkozza el.
Nyilván csak az egyik lehet szöveghű fordítás.
És csak a második eset esetén támaszthatja alá a Jób 3:1 azt az elképzelést, hogy a Jób 1:4 esetében érthetjük a "ki-ki a maga napján" szövegrészt úgy, hogy az kinek-kinek a születése napját jelentette. Nem is gondolnátok, - de talán ti igen-, hogy milyen sokan állítják, hogy a Jób 1:4 -ben nem születésnapról van szó. Szerintem egyébként arról van szó, de én csak akkor merném ezt kijelenteni, ha megjön a héberes válasz, mert akkor legalábbis logikus a dolog.
Magyar fordításokból tehát nem tudjuk tökéletesen kideríteni, hogy akkor most pontosan mit is átkozott el Jób. Ezért szükséges, hogy valaki megnézze a héber szöveget, mert abból viszont pontosan meg lehet mondani azt, amit a magyar verziókból nem.
Már csak az a kérdés, hogy a ránk maradt héber másolatok egyformák-e. Mert ha van ilyen is, meg olyan is, akkor megint nem bizonyítható a logikai összefüggés 100 százalékosan.

Mondok is egy közismert példát:
János evangéliuma 1:18

"Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt." MBT

"Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. " Károli

Egyszülött Isten, vagy egyszülött Fiú?
Nyilván sokan azt gondolnák, hogy csak az egyik lehet jó fordítás. De nem, mindkét verzió jó, mert a ránk maradt görög másolatok felében így, a másik felében pedig úgy van írva görögül.
Remélem a Jóbos példa nem ilyen, hanem egyértelmű.

Megjegyezném, mennyire tudatlanok lehettek, akik az ÚVF-t készítették. Gondoljatok csak bele: Már-már nemzetközi botrány lett a János 1:1 féle félrefordításukból. A nyomorultak annyira nem akarják a Szentháromságot, hogy lám, mire vetemedtek a János 1:1-el. Viszont a János 1:18-ba simán beírták a Theos-t, pedig oda írhattak volna minden szankció nélkül Fiút is. Hihetetlen.

Üdv, Névtelenül.
Áldás, Békesség.

Ping-Pong 2011.12.12. 18:05:52

@névtelenül:
A Jób 3:1-ben a logika támasztja alá azt, hogy Jób azt a napot átkozta el, amely napon született. Vagy végülis melyik lehet szerint az _A nap_, amelyet elátkozott? Nemde bevett fordulat még ma is, hogy ha valakit valamilyen tragédia ér, akkor azt mondja, hogy "bárcsak meg se szüelettem volna"? A régies beszédben ez úgy hangzott, hogy "legyen átkozott a nap, melyen megszülettem!".

Jób 1,4
"Eljártak vala pedig az ő fiai [egymáshoz] és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján."

Ugyanannak a könyvnek a közeli szóhasználata alapján állítható, hogy ez születésnap-ünneplés volt, olvasd csak tovább:

Jób 3.1-3
"Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá >az ő napját<. És szóla Jób, és monda: Vesszen el az a nap, >amelyen születtem<, és az az éjszaka, amelyen azt mondták: fiú fogantatott."

Tehát nem csak a 3:1-et kellett volna olvasnod, hanem a 3. versig is, ott viszont egy az egyben benne van a héberben, hogy yōwm ’iwwāleḏ (יום אולד), vagyis a nap, melyen született.

Mondjuk nem tudom mit akarsz ezzel bizonygatni? Tán, hogy a Szentírás TILTJA a születésnapozást, amint azt az Őrtorony Társulat 1951 óta (!) tanítja?

A János 1:18-ban az "egyszülött Fiú" / "egyszülött Isten" az egyszerű szövegkritikai kérdés, és erről a modern tudomány azt mutatta ki, hogy az utóbbi az ősibb szövegváltozat. Ld.
* forum.index.hu/Article/viewArticle?a=85557288&t=9003631
* forum.index.hu/Article/viewArticle?a=90544688&t=9097107
* forum.index.hu/Article/viewArticle?a=114671695&t=9003631

névtelenül 2011.12.12. 18:45:52

Á dehogyis, nem akarom én azt bizonygatni, hogy a Szentírás tiltaná a születésnapozást. Marhaságnak tartom a Társulat idevonatkozó tanítását.
Én református vagyok, nem Jehova Tanúja, bár Isten tanújának tartom magam veled és az összes keresztény/ keresztyén emberrel.
És teljesen egyetértek azzal, amit leírtál, mindennel.
Csak arra vagyok kíváncsi, hogy önmagában a Jób 3:1 tartalmazza-e a születésnap kifejezést. Szóval önmagában, csak a 3:1. Tekintettel arra, hogy kétféle magyar nyelvű verzió forog közkézen. Persze hogy a születése napját átkozta el. Szóval csak ennyi, ez is csak hobbi szinten. Ha tudsz ebben segíteni, légyszi segíts.
Üdv, Névtelenül.

Ping-Pong 2011.12.12. 18:58:03

@névtelenül:
"Csak arra vagyok kíváncsi, hogy önmagában a Jób 3:1 tartalmazza-e a születésnap kifejezést." - A maszoréta héber szövegben 1. vers önmagában NEM tartalmazza ezt, csakúgy mint az ősi fordítások (LXX, Vulgata) sem. Tehát az első versbe be ezt beírni nyilvánvalóan értelmező jellegű fordítói túlbuzgóság terméke, hiszen a 3. vers már tisztázza, hogy mit ért a maga napja alatt: יום אולד / ἐγεννήθην / natus sum.

gozlika 2011.12.12. 19:54:38

a roman nyelvu Cornilescu forditasban igy van; azutan, Job kinyita szajat es elatkozta azt a napot amelyiken szuletett.

névtelenül 2011.12.12. 19:55:23

Köszönöm szépen a válaszodat! Erre számítottam.
Még egyszer köszönöm.
Üdv, Névtelenül.
Áldás, Békesség!

névtelenül 2011.12.12. 20:18:20

Egyébként egy évvel ezelőtt a következő történt, csak hogy visszakanyarítsam a beszélgetés fonalát az eredeti témához.
A kislányunknak, aki akkor 5 éves volt, volt egy Jehova Tanúja-csemete óvodástársa, egy másik szintén 5 éves kislány.
Ezek a kis apróságok elkezdtek beszélgetni a karácsonyról, a maguk kis nyelvezetén.
Ami a megdöbbentő, hogy a JT kislány azt mondta az enyémnek, hogy meg fog halni, (az én kislányom), továbbá hogy nem fog örökké élni, és hogy szörnyű dolog a karácsonyfa díszítés, és a karácsony.
Gondoljatok bele.
5 évesen szélsőséges vallási nézeteket hangoztatott az óvodában. A kicsi persze nem tudhatta, mit beszél. De ezek szerint otthon az a normális, ha egy 5 évest erre tanítanak, hogy nyugodtan menjen oda az óvodástársaihoz, és rémissze őket halálra.
Nem tudom, mit lehet ilyenkor tenni.
Üdv, Névtelenül.

CsernokLaci 2011.12.12. 21:05:15

@névtelenül:
Itt meg lehet nézni :
http://net.bible.org/#!bible/Job+3

névtelenül 2011.12.12. 21:11:04

@CserLaci: Köszi, megnéztem.
Amit Ping-Pong is mondott.
Üdv, Névtelenül.

leslie07 2011.12.13. 05:28:50

@névtelenül: Mibol gondolod kedves névtelenul, hogy a hébewr szovegek,amelyek ma fellelhetoek pontosabbak a Septuaginta gorognél?A ma fellelheto héber szovegek kései idobol származnak.Készítoik olyan emberek voltak, akik gyulolik Jézus Krisztust. A fordításuk eredetérol be sem tudnak számolni. Mikor és milyen kézirat alapján készultek ezek az "un" héber szovegek.
Az utolsó megbízható korai kéziratok a Septuaginta gorog fordítást készíto 70 zsidó férfiank állt a rendelkezésére.Szerinted ki lehettett o utánuk, aki alaposabban ismerte az Isten Szavát? Légy óvatos a héber írásokkal kapcsolatban, mert azoknak a héber írásoknak, amelyek ma hozzáférhetoek, semmi de semmi koze sincs,ahhoz a nyelvhez, amelyen az Ószovettség kéziratait írták.Hogyan is lehetne felulvizsgálni az i. sz. e. a 3. században 70 izraelita írástudó által használt kéziratot azokkal az újhéber nyelven írottakkal,amelyekhez ma hozzáférhetsz.A SEptuaginta fordítást készíto 70 írástudó nem abból a kéziratból fordiátott, amelyet ma héber bibliának neveznek.Igyhát nem sok haszna van az ezekben való kutakodásnak, hisz nem lehet általuk felulírni egy kétezer évvel korábban egsészen más dialektusban íródott Szentírást.

névtelenül 2011.12.13. 06:31:26

Értem. Hmmm.
Köszönöm az okítást, sokat kell még tanulnom.
Üdv, Névtelenül.