EXJT BLOG

Mindenkinek Jehova Tanúiról

HTML doboz

Leírás

Minden éremnek két oldala van... Jehova Tanúi szervezetének is. Mi ennek a vallási közösségnek a kevésbé ismert oldalával foglalkozunk, hogy lehetőleg minél több embernek segítsünk egy objektív nézőpont kialakításában. Ha Jehova Tanúja vagy, ne félj, hiszen rengeteg Tanú olvassa még rajtad kívül az oldalt! Például vének, kisegítőszolgák, bételesek és persze a legtöbben, akik átlagos Tanúk. A névtelenségnek köszönhetően itt szabadon kérdezhetsz, cáfolhatsz és hozzászólhatsz, de szépen kérünk, előtte olvasd el a témakörrel foglalkozó régebbi cikkeket és kommenteket! Soha ne feledd:

"Nemcsak azt kell megvizsgálnunk, amit személy szerint mi hiszünk, hanem azt is, amit az a vallásszervezet tanít, amellyel kapcsolatban vagyunk. Ha szeretjük az igazságot, akkor semmit nem kell félnünk az ilyen vizsgálattól." -
Az igazság, mely örök élethez vezet, (WTBTS, 1968) 2. fejezet 5. bek.

Flying-brain 2.jpg

Jehova Tanúi történelme:

A Vezető Testület egykori tagjának könyve:

crisis-conscience-ray-franz_hun.png

Raymond Franz - Lelkiismereti válság

Gyakran használt bibliaversek

2Mó 33:20 | Zs 146:4 | Pl 4:18 | Pl 8:22 | Pr 9:5 | Ézs 44:24 | Ez 18:4 | Dá 7:13, 14 | Mt 5:5 | Mt 6:7 | Mt 11:11 | Mt 24:14 | Mt 24:36 | Mt 24:45-47 | Mk 13:32 | Lk 23:43 | Jn 1:1 | Jn 1:18 | Jn 2:19-21 | Jn 4:34 | Jn 6:68, 69 | Jn 10:17, 18 | Jn 14:28 | Jn 17:3 | Jn 17:11 ... | Csel 2:34 | Csel 8:30-31 | ... 1Kor 8:6 | ... Kol 1:16 | ...Héb 1:8 | ...

Utolsó kommentek

Ide küldd:

writing_01.png

columba [kukac] freemail [pont] hu

k [pont] johnny [pont] joker [kukac] gmail [pont] com

Ha szeretnéd megosztani - névtelenül is -, a kérdésed, történeted, tapasztalatod, véleményed, cikked, tanulmányod vagy javaslatod, akkor bátran írd meg a fenti címre, vagy írd meg közvetlenül az oldalon (regisztráció nélkül is!!!), itt:

>> GYORSBEKÜLDŐ <<

Mindenféle

BLOG FÓRUM

CHAT a jelenlévőkkel

"Ha meg akarod tudni, hogy ki uralkodik fölötted, elég kideríteni, hogy kit nem szabad bírálnod." - Voltaire

„Nekem pedig egészen mellékes, hogy ti vagy egy emberi ítélőszék megvizsgál-e engem. Sőt, magam sem vizsgálom magamat. Mert semmiről sem tudok, ami ellenem szólna. De ez még nem bizonyít igazságosnak, ugyanis Jehova az, aki vizsgál engem.” (1Korintusz 4:3, 4)

"Ha a szervezeten kívül vagy, meghalsz. Ha a szervezeten belül vagy akkor pedig nagyon kell igyekezned, hogy ne halj meg." - Resign

"A legfájóbb kín örömet színlelni." - Márai Sándor

"Nem oldhatjuk meg a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel teremtettük őket." - Albert Einstein

"Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek." - Jókai Mór

"A tudatlanságod legmagasabb foka az, amikor elutasítasz valamit, amiről nem tudsz semmit." - Wayne Dyer

TIPP: A böngésződ típusától függően a Ctrl gombot nyomva tartva a + és - gombokkal nagyíthatod és kicsinyítheted az oldalt, a jobb olvashatóság érdekében.

TIPP: Kérdésekkel taníts, ne kijelentésekkel! Érvelésedben használd a Bibliát és a Tanúk kiadványait is! Vitáidban ne kövess el érvelési hibákat!

TIPP: Ha nem vagy inkognitóban, kérünk oszd meg a cikkeinket a közösségi oldalakon! (Facebook, Twitter, Google+, stb.)

Hogyan adományozzak nektek?

Megtekintések száma

Látogatók: 

free counters


Kedves olvasónk, Te mi vagy?

Indafotó képek

Az új könyvvel nem a történészek, hanem a szervezet álma valósult meg! (2/2)

2017.06.18. 07:00 | Jónás_ | 18 komment

MI A CSALÁS AZ ÚJ KÖNYV MEGJELENTETÉSÉBEN?

Természetesen nem a levéltári dokumentumok vagy a szemtanúi beszámolók meghamisításának gyanúját veti fel ez a kérdés, bár volt már példa ilyesmire is a szervezet történetében, gyülekezeti szinten mindennaposak a szervezet helyi képviselőitől, de nyomtatásban is megjelentek bizonyíthatóan manipulált információk, kifejezetten félrevezetési szándékkal. 

 1.) WORLD MAGAZINE 14.08.30. egyik illusztrációját az Ébredjetek 73.10.08. cím nélkül mutatja, így Russell hamis próféciája nem lepleződik le. (részletesen Don Cameron Egy elgondolás rabjai 88.old.)
2.)Teremtés könyv 15,16. oldala hamisan idézi Nils Eldridge evolúció kutatót (részletesen itt )

A csalódás persze nem minden esetben jelenti, hogy csalás is történt. Így ennek az írásnak nem célja ok nélkül vádaskodni, még kevésbé bizonyítani bárkinek, bármiben való hazugságát vagy csaló magatartását. Lehetett félreértés vagy tájékozatlanság is a kiváltó ok, ha valaki nem azt kapta amire számított a Kossuth Klubban június 9-én délután. Azok a tanú bennfentesek akik gyülekezeti meghívásra érkeztek a könyvbemutatóra, nyilván tudták mi várható, de a nem tanú vendégek, a legkevésbé sem számítottak arra, hogy a Gondolat kiadó hivatalos honlapján egy Jehova Tanúi által szervezett "teokratikus" esemény híre van kitéve, hiszen ott erre nem utalt semmi. Így a csalódottságuk természetes, még ha kisebbségben is voltak emiatt.

170610_scrshot.jpg

Néhányuk gyülekezeti meghívóval sem ment volna egy olyan teokratikus rendezvényre, ahol nem látják szívesen, ahol szervezeti kiadvány megjelenése várható és szervezeti előadókat kell meghallgatni, hiszen ezeket már elhagyták különböző okok miatt. Hogy a csalódottsághoz a magyarországi hivatal képviselői vagy a könyvkiadó járult hozzá jobban ezt talán nem érdemes firtatni, de az előzmények és a lebonyolítás körülményeinek felidézése az esetleges hozzászólásokkal biztosan többet eredményez majd alaptalan gyanúsítgatásoknál.

Miért foglalkoztatja egyáltalán egy dokumentumkönyv azt a blogközösséget, melynek tagjai nem elsősorban amiatt szenvedtek sérelmeket korábbi egyházukban, hogy annak történelemét hogyan mutatták be nekik, hitelesen vagy sem?

A szervezetet különböző okok miatt elhagyók sokféleképpen meggyőződtek az egyház tanításaiban, ügyleteiben, kommunikációjában és eljárásaiban elkövetett csalásairól, kisebb-nagyobb félrevezetéseiről. Ezek az egyéni és közzétett tapasztalatok alapozzák meg azt a bizalmatlanságot, ami bármely szervezeti intézkedés indítékaival kapcsolatos. Így természetesen még egy történelemkönyv létrejötte kapcsán is.

Az esemény nyilvános meghirdetéséből indulok ki, mert a gyülekezetek belső tájékoztatása és a személyre szabott meghívások következtében egy tanú semmiféle csalódásra nem számíthatott. Azt kapta, mint minden hasonló gyülekezeti rendezvényen, kivéve, hogy nem királyságterem volt a helyszín.

De ami nekik természetes volt, egy betoppanó vendégnek vagy érdeklődőnek igen nyomasztó is lehetett, még azután is, hogy elkezdődött a program, hiszen az első percek vontatottsága miatt legalább 10-15 percen keresztül semmi nem derült ki a bevezető előadásból a bemutatandó könyvvel kapcsolatban. Max Wörmhard, a svájci bételszolga visszaemlékezésében elmondta többek között, hogy miért nem tanult tovább a felsőoktatásban fiatal korában, holott jó adottságai és ajánlásai lettek volna hozzá, hogyan beszélték le a magyar nyelv megtanulásáról, holott kivételes nyelvérzéke volt, ráadásul a magyar kiadványok koordinálása lett évtizedeken át a feladata. Ennek a momentumnak is jelentősége van, hiszen a tudósok, tudományos módszereik felmagasztalása egy későbbi előadásban, enyhén szólva is disszonáns azzal a szervezeti vélekedéssel és gyakorlattal, ahogyan a tagok tekintik a felsőoktatást, tudományt, a tudósaikkal és felfedezéseikkel együtt általában. A témához erőltetett személyes visszaemlékezése után a svájci bételmunkás, bemutatta a Liebster alapítványt, mely állítása szerint anyagilag finanszírozta a könyv megjelenését. Beszédében kitért arra, hogy az alapítványt a vezetőtestület tanácsára hozták létre német származású tanúk, tehát ha nem is a szervezet, de az egyes tagjai, alapítványuk által, közvetlenül Jehova Tanúi finanszírozták a könyv megjelenését.

Vajon ezek az információk kétségeket ébresztenek a könyv függetlenségével és tárgyilagosságával kapcsolatban, vagy inkább eloszlatják azokat?

Nézzük milyen választ találunk erre a kérdésre a könyvbemutató 3. előadásában, Jankovics Tibor, a Magyarországi Egyház szóvivőjétől!

Rögtön az első percben a következő kijelentést teszi:

"A könyv nyilván egy olyan indíttatásból született és itt most nem csak a szerzők indíttatására gondolok, a leendő olvasókéra, tehát egy olyan fajta késztetésre ami kérdésekben fogalmazható meg."

A mondat sokadik olvasása, ill. meghallgatása után is érdekesnek tűnik, hogy a könyv megszületésének indítékait, a leendő olvasóiban keresi. Nem lehet tudni mit ért ezen a megfogalmazáson, hiszen a leendő olvasó indítékát honnan lehetne tudni, amikor még könyv sincs?
Ez így eléggé zavaros és egyben gyanússá is teszi a szóvivőt és felvetődik, hogy nem esetleg véletlen elszólása volt annak, hogy a könyv elkészítésével nem csak a szerzőknek volt indítéka, hanem valaki másnak/másoknak is, akik nincsenek eddig megemlítve. Ezek a kérdések ugyan lehetnének a szerzők indítékai is, de az ismeretlen olvasóké biztosan nem.
És egyáltalán mivel kapcsolatos indítékok lennének ezek?
Látható, hogy ezek közönséges kérdések, nem pedig indítékok!

Kik Jehova Tanúi?
Hogyan kerültek ide, Magyarországra?
Miért kellett ezeknek a személyeknek, ennek a közösségnek, ennek a csoportnak minden történelmi, társadalmi, korszakban valamilyen fajta konfliktusba keverednie a hatalommal vagy a társadalom értetlenségével?
Miért gyűlölték, miért bántották őket?
Hogyan reagáltak ők erre?
Mi a szerepük, helyzetük, mi a teendőjük a mai magyar társadalomban? 

Ezt valószínűleg a szóvivő Úr is gyorsan belátta, hiszen az iménti felsorolásra indítékokként utalt, közvetlenül ezután már kérdéseknek nevezte.

Ez a könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ és Fazekas Csaba, Jakab Attila, Petrás Éva, Szita Szabolcsnak nagyon, nagyon, nagyon köszönöm a munkájukat, a fáradozásukat, a tiszta szemű kutatói közeledésüket ehhez a nagyon érzékeny témához és a tiszta szívüket, amikor szembesülve ezekkel a történelmi tényekkel, még a látszatát is elkerülve az előítéleteknek vagy a prekoncepciónak, azt írták meg, amit láttak. 

Az ilyen hömpölygő, túláradó dicshimnusz után minimum gyanússá válik a már-már magasztalt személyek tisztánlátása. A hallgatónak az az érzése támad, mintha a Magyarországi Jehova Tanúi a történészek lekötelezetteivé váltak volna valamiféle egyezségben, amiről eddig nyíltan nem esett még szó.
Ha azonban léteznek hiteles dokumentumok, amiről a szóvivő rögtön ezután említést is tesz majd, ráadásul ezek az egyház archívumában vannak, akkor mivégre ez a nagy hálálkodás egy külsős kutatócsoport felé?
Talán az egyház archívuma, dokumentumtára valamilyen oknál fogva külső segítség nélkül átláthatatlan, értelmezhetetlen?

Vajon tudták előre a 4 történészről, hogy ők tiszta szeműek, tiszta szívűek, prekoncepcióktól és előítéletektől mentesek lesznek?
Ha tudták, akkor nem vált így eleve előítéletessé a kiválogatásuk is?
Egyáltalán hogyan lettek válogatva és kik által?

Szita professzor a következő percekben arra utalt a saját beszédében, hogy a válogatás nem volt könnyű, sőt visszautasítások voltak első körben és a csapat nem könnyen állt össze a feladatra, de azt nem tudjuk meg tőle sem, hogy az egész csupán az ő kezdeményezése volt, vagy valaki őt is megbízta, hogy ezt a könyvet mindenképpen el kell készíteni egy válogatott csapattal! 

Vajon tudták ezek a történészek, hogy JT büszkén és gyakran bírálják a tudósokat, függetlenül attól, hogy milyen szakterületről van szó? Örömmel idéznek ellentmondásos véleményeket elsősorban az evolúciót kutatóktól, de nem kivételek a történészek sem amikor azok kutatási eredményei cáfolják dédelgetett tanaikat. Több nyomtatott anyag, központi cikk és helyi előadás témája a tudományos gondolkodás és az eredményeik bírálata, a tudományos fokozatok, minősítések, diplomák megszerzésének hiábavalósága, leértékelése, nem egyszer ócsárlása. A könyvbemutató első előadója Max Wörmhard fiatalkori döntése (mely fentebb idézve lett) is egy bizonyíték erre a szervezeti trendre. Ebben az előadásban, Jankovics Tibor szóvivő, mégis teljesen hibátlannak állítja be a történészek munkáját, indítékát, hozzáállását és szakértelmét. Ilyenfajta elismerés általában a szervezet vezetőtestületének munkájával vagy annak közvetlen megbízottaival kapcsolatban szokott elhangzani. Ha a szervezet vagy képviselői nagy ritkán méltatják is a kívülállók teljesítményét, azt sokkal visszafogottabban szokták megtenni, mint ahogyan ebben a 10 perces beszédben hangzott el. A dicséretnek ilyen harsány kifejezése és a szoros együttműködés elismerése a szervezet és az általában bírálat céltáblájának tekintett tudósok között, nem sugallja azt, hogy ez a könyv valóban független szakértők független szempontjai és tárgyilagos véleményei alapján készült.

A továbbiakban a szóvivő méltatja a közösség azon tagjainak kitartását és odaadását, akik ezt egészen az önfeláldozásig is készek voltak megtenni. Azt mondja róluk, hogy:

"... egy olyan közösséghez tartoznak, amely egyenes derékkal, tiszta tekintettel tudott minden történelmi korszakban a tükörbe nézni. Nem adták fel az elveiket. Akkor sem adták fel, ha ezért esetleg az életükkel kellett fizetni."

Természetesen dicsérhetné a "közösséget", a tanúk szóhasználatával a szervezetet, akár még a vezető testületet is ezeknek a mártíroknak az önfeláldozása. De miközben a szervezet tagjainak többsége valóban hű a szervezeti elveikhez (nem csak a bibliaihoz), maga a szervezet nem az! Közismert, hogy a vezetőtestület gyakran változtatott azokon a bizonyos elveken az évtizedek során, melyekért egyes tagjai súlyos áldozatokat hoztak.

Csak egy magyarországi példát említve, a 70-es évek előtt (kb.) jó ideig a tanúk nem voltak hajlandók átvenni a katonakönyvet a hatóságoktól, ami csupán annak a jelképe lett volna, hogy hadköteles korba léptek és bekerültek az adminisztrációba. Ismerek olyan személyeket, akik ezért súlyos bántalmazásokat szenvedtek el.
Vajon ez az ő személyes elveik, ill. meggyőződésük miatt történt?
A későbbi idők tanúinak ez semmiféle elvi kérdést nem jelentett miután a szervezet megváltoztatta az elveket.

Ha valakinek egyenes dereka volt abban az időben, akkor egészen biztosan változott az a derék, amikor az elvek is megváltoztak. Azok pedig folyamatosan változnak azóta is.
Ezzel együtt változna a derék egyenessége is?
Igen, ezt hallottuk az imént!
Dicsérte vagy bírálta az egyházát a szóvivő?

A történetírás mint tudomány és annak művelői, a történészek, további elismerő szavakat kaptak és közben további megjegyzések erősítették azt a gyanút is, ami a szóvivő állításával ellentétes az elfogulatlanság és tárgyilagosság tekintetében.

"Nagyon érdekes dolog a történetírás. A történetírásban nem vagyok szakértő, de annyi órát eltöltöttem ezekkel a kiváló szerzőkkel, hogy már majdnem azt hittem magamról, hogy rám is átragad valami. De aztán abszolút nem. Egy papírból 5x annyit olvastak ki, történelmi összefüggések tekintetében, mint amit én hosszú felkészülés után úgy gondoltam, hogy birtokolok és értek."

Ez a megjegyzés a szoros együttműködésről vajon a bizalmat mozdítja elő a valóban független végeredmény iránt?

Nem mindenki ért egyet Jankovics úrral a történészek iránti feltétlen bizalom kérdésében és nem is éppen az elfogultság miatt. Ott ahol a történettudomány módszereit tanítják, így figyelmeztetnek:

"… a történetírás nem egyszer pártos volt. Ez nem jelent föltétlen hamisítást, elég volt bizonyos dolgokat elhallgatni, csúsztatni, vagy éppen kiemelni, attól függően, hogy a történész mit próbál az olvasóba szuggerálni."
(Eszenyi Miklós A történettudományi szakirodalmi kutatás módszerei 15. o.)

Csak kérdezem, hogy szuggerálás áldozata csak egy olvasó lehet?
Pl. egy történésznek nem szuggerálhatja azt egy nemzetközi szervezet az alapítványán, az anyagi támogatásán, az archívumán, barátságos, intelligens helyi képviselőin keresztül amit általa akar közölni?
A történészek védettek ilyesmi ellen?

Nem tudom. Azt hallottam, hogy ők egy érdekes "faj", ezért aztán bármit is gondolhatnék róluk.

"Szóval a történész egy nagyon érdekes kutató faj."

A szóvivő véleménye kicsit komolyabban a történészekről így folytatódik: 

"Tulajdonképpen a múltat úgy tekinti, mint ami az ő számára egészen biztos, pontos eligazítást tesz lehetővé. A történész úgy tekint az elmúlt esztendőkre, évszázadokra, évezredekre, mint egy tükör. Ezt a tükröt gyönyörűen csiszolva, ragyogóan odateszi az illető elé, akiről szól a történet és azt mondja neki, tekints bele, ez vagy!
Rémisztő? Mert ilyen vagy!
Szép a kép? Mert ilyen vagy!
Szóval ez a könyv egy tükör."

Ha ez a könyv egy tükör, akkor nem csak a történész számára egészen biztos, hanem a szóvivő is feltétlen bizalommal van iránta és szavai szerint munkája, pontos eligazításnak tekinthető.

... jó érzés arra gondolni, hogy végre van egy mű, amelyet szakértők pártatlanul, elfogulatlanul, történeti tényeken alapulva állítottak össze.

De mennyire lehet elfogulatlan, pártatlan az a szakértő, történész, akár egy egész csapat is, akik nem veszik figyelembe, hogy az egyes Jehova Tanúi a saját egyházuk eljárásmódjaitól is szenvedtek teljes történelmük során egészen napjainkig és csupán azt emelik ki a múltjukból, ami a szervezetükön kívülről érte őket?
Lehet, hogy a történészek hallottak ezekről is, akik saját egyházuk üldözésének estek áldozatul, de meghallgatták őket?
Jankovics Úr és akit képvisel, ezt biztosan fontosnak tartják egy másik aspektusból, de a saját tagjaikra nézve vajon miért nem alkalmazzák ők maguk, a vezetőik vagy éppen történész barátaik?

"Nagyon sokan vannak akik hallanak rólunk és nagyon kevesen olyanok, akik meghallgatnak minket. Sokan vannak olyanok, akik véleményt formálnak rólunk, de csak nagyon kevesen olyanok, akik a saját meggyőződésük alapján alakítják ki a véleményüket."

Jehova Tanúi szervezete az imént idézett szabadságot nem adja meg a tagjainak. Saját meggyőződésük és saját véleményük nem lehet az egyes tanúknak úgy, hogy a szervezet megbecsült tagjai is maradjanak, még ha csak baráti körben ismeretesek is azok a vélemények. Még kevésbé, ha nyilvánosak. A blogunk előző bejegyzése is (mely része egy sorozatnak) bizonyítja ezt, de az egyik szerző, Fazekas Csaba a saját tapasztalatából is jól tudja miről van itt szó. Aki megpróbálkozik ezzel még, ha csak visszafogottan is, az üldözésre számíthat a szervezeten belül, ami egészen addig tart, amíg teljesen el nem üldözik őt a gyülekezetéből. Pedig sokan a kritikus véleményeik ellenére is szerettek volna maradni! Ez részben történelem, de a mai gyakorlat is.
Ha a történésszakértők valóban pártatlanul és elfogulatlanul állították össze könyvüket, akkor kell, hogy legyen legalább egy lábjegyzet benne ami ezekről az áldozatokról is megemlékezik. (Aki megtalálta, fűzze a cikkhez kommentben)

De láthatóan a szóvivő előadása nem annak az ideje volt, hogy ennyire őszinte legyen a múltba tekintés. Ha a könyv ajánlásának következő szavait egy jelenleg is megkeresztelt aktív tanú akarná megfogadni, az bizony nem maradna és nem is maradhatna sokáig a szervezetben. A kívülállóknak mégis ezt ajánlják:

"Nekik ajánlom pl. ezt a könyvet. A kutatóknak az egyetemistáknak az olvasó embernek, aki szeretné tudni, hogy kik Jehova Tanúi. Hogy honnan jöttek mo-ra. Hogy mi volt a történeti szerepük és a mai magyar társadalomban mi a teendőjük. Hitelesen megtudhatják ezt."

Ez az ajánlás már a megfogalmazásában sem a tanúknak szól, de különben is, Jehova Tanúi nem lehetnek egyetemisták, nem kutathatják saját történelmüket, nem lehetnek olvasó emberek, nem kereshetnek HITELES válaszokat kérdéseikre. Ha kutatni szeretnének azt a szervezet kiadványaiban tehetik büntetlenül (de ott is csak erős kontroll alatt), ha olvasni szeretnének, szintén, ha valamit hitelesíteni, ellenőrizni akarnak a szervezettel kapcsolatban, azt csak titokban tehetik, baráti körben sem beszélhetik meg felfedezéseiket, mert különben azonnal megkapják a hitetlen, hitehagyó, bírálgató stigmákat. 

 1.) A 2007. Szeptemberi Királyság - Szolgálatunk a 3. oldalon ezt kérdezi: »Helyesli „a hű és értelmes rabszolga” azokat a Tanúkból álló, független csoportokat, melyek bibliai kutatás vagy vita céljából jönnek össze?«
És ezt válaszolja: 
"Nem."
2.) Néhány látogató a Bételkönyvtárban arról érdeklődött, be lehet-e oda ülni pl. Russell könyveket tanulmányozni, a megszégyenítő válasz több alkalommal is az volt, "Mindent tudsz már a legfrissebb kiadványokból? Utána esetleg!" Kénytelenek voltak jegyet váltani az OSZK-ba, hogy a saját egyházuk kiadványaiba betekintésük lehessen.
3.) Amikor nem rég (2016.) egy tanú, kérdésekkel fordult egy helyi felvigyázóhoz, a jelenleg is tanulmányozott Isten Királysága uralkodik c. könyv bizarr tanításai miatt, az egy másik felvigyázót is bevonva, bírói jellegűeknek minősítette
csupán az érdeklődését is, eljárást helyezve kilátásba, ahelyett, hogy a kérdéses részeket megvitatták volna.
4.) Amikor egy hallgató arról érdeklődött, betekinthet-e egy nyilvános előadás forrásanyagába, hogy a helyi előadó újszerű tanításaival behatóbban megismerkedhessen, akarata ellenére családostól áthelyezték egy másik gyülekezetbe. (2014.)

A továbbiakban szó volt még a tisztánlátásról is, a kifejezést egy bibliai szövegből idézte fel a szóvivő és a következőképpen tárgyalta ki:

Mi a tisztánlátás?
Nos, Jehova Tanúival kapcsolatban ez a könyv tisztánlátást fog adni. És ez azért nagyon fontos, mert napjainkban újra érezhető, hogy elhomályosodik az emberek tekintete. Elfelejtik a tegnapot és a tegnapelőttöt, és úgy gondolják, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy mondják nekik. Hallják, de nem biztos, hogy értik.
Nos, a történészek segítségével Jehova Tanúi szeretnének egy valós képet közölni saját magukról. 

Hasonlítsuk össze, kizárólag a TISZTÁNLÁTÁS jegyében —ha már Jankovics Úr Szentírási hivatkozással támasztja alá ennek fontosságát—, azt a két mondatot, ami az előzőekben pirossal lett kiemelve!
Vajon melyik lehet igaz?
Mindkettőt Ő állította, csupán 3 perc különbséggel!

Mennyire tiszta az előítéletektől, prekoncepcióktól az a tükör (könyv), amely a vezetőtestület tanácsára létrehozott és Jehova Tanúi által működtetett alapítvány anyagi támogatásával, a szervezet saját archívumából származó dokumentumokkal, nagy nehezen összeválogatott történészekkel, a szervezet képviselőivel sok órán át tartó szoros együttműködésben jött létre, mert (idézem a szóvivőt!) "Jehova Tanúi szeretnének egy valós képet közölni saját magukról. "

Azzal az indítékkal kér fel történészeket a saját történelmének a saját anyagaiból való megírására, hogy azt jobban el tudja hitetni, fogadtatni a kutató, gondolkodó emberekkel, pl. egyetemistákkal.
Ez nem egy nyílt elismerése annak, hogy hiába vannak archív anyagaik, saját íróik, hiteltelenek maradnak a saját történetük megírásához is?
Vajon, ha amúgy is értéktelen a szervezet szerint a világi oktatás, akkor miért kell a világi műveltséggel rendelkezők figyelmére és elismerésére pályázni egy ilyen körülmények között létrehozott és bejelentett kiadvánnyal?

De, ha mégis ez feladat lenne —habár nincs a Szentírásban ilyen utasítás—, miért nem a Krisztusi módszerrel hajtják végre, közvetlenül Isten Szavát használva?
Jézus kijelentette ugyan, hogy a kövek is tudnának tanúskodni abban az esetben, ha emberek nem hajlandók erre, de tényleg ott tart a szervezet, hogy szó szerint minden követ meg kell mozgatnia, hogy felhívja magára a figyelmet?
A Szentírás és az evangéliumok ehhez már nem elég?
Hangsúlyozom, magára, mert ne tévesszük el, hogy a történészek új könyve nem az evangélium vagy Jézus Krisztus üzenetéről szól!

Lehetséges, hogy valójában nem is a sokszor bírált történészek segítségére, hanem csupán a tekintélyükre volt szükség, amit ilyen körmönfont módszerrel meg is szereztek maguknak?
Elképzelhető, hogy a történészek ezt nem is vették észre a munka során, vagy egyszerűen nem érdekelte őket?
Tényleg nem zavaró egy történész számára, hogy ugyanabban a 10 percben amelyikben függetlennek és tárgyilagosnak nevezik, ugyanaz az előadó ennek az ellenkezőjére is célozgat, sőt a szervezet, melyet a szóvivő éppen képvisel a kétértelmű mondanivalójával, nagyon is nyíltan, helyenként durván, és főleg gyakran bírálja őket!

Talán nem egyedül én venném szívesen a szerzők, a kiadó vagy a szóvivő válaszait ezekre a kérdésekre.

Jankovics Tibor befejező gondolatai is figyelemreméltók, én is csak ajánlani tudom, hogy hallgassunk rá, fogadjuk meg a tanácsát:

"... ez egy jó film (könyv. a szerk.). Ajánlom megnézni és végiggondolni,"

Ha valóban végiggondoljuk látható, hogy tényleg sok minden bizonyítható, de nem biztos, hogy éppen az, amit a beharangozójában állítottak róla.
Szinte alapanyagáron megvásárolható a könyv, ami szintén elgondolkodtató a függetlenséggel kapcsolatban.

Alább a szóvivő előadásának teljes szövege olvasható. Így a fent kiragadott vizsgált részei, szövegkörnyezetben is láthatók:

Jankovics Tibor, Mo-i JT-i szóvivő

jankovics_l.jpgNagyon nagy öröm itt állni, mert soha nem gondoltam volna, hogy az életben eljön egy olyan nap, amikor egy könyv jelenik meg rólunk, amelyet mosolyogva fogok a kezemben tartani. Sok könyvet tartottam a kezemben, nem csak én, hanem sokan a jelenlévők közül, amely JT-ról szól, de nem mosolyogtam. Sokszor bosszankodtam, szomorkodtam, de legtöbbször kicsit mérgesen lapozgattam, hogy miket írnak össze JT-ról!

Azt hiszem, hogy sokan egyetértünk azzal a kijelentéssel, hogy a Teremtő Istennek, mindig voltak tanúi ezen a földön. Ez a könyv arról szól, hogy Magyarországon mióta vannak tanúi Istennek. A könyv nyilván egy olyan indíttatásból született és itt most nem csak a szerzők indíttatására gondolok, a leendő olvasókéra, tehát egy olyan fajta késztetésre ami kérdésekben fogalmazható meg. Pl.

Kik Jehova Tanúi?
Hogyan kerültek ide, Magyarországra?
Miért kellett ezeknek a személyeknek, ennek a közösségnek, ennek a csoportnak minden történelmi, társadalmi, korszakban valamilyen fajta konfliktusba keverednie a hatalommal vagy a társadalom értetlenségével?
Miért gyűlölték, miért bántották őket?
Hogyan reagáltak ők erre?
Mi a szerepük, helyzetük, mi a teendőjük a mai magyar társadalomban?

Ez a könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ és Fazekas Csaba, Jakab Attila, Petrás Éva, Szita Szabolcsnak nagyon, nagyon, nagyon köszönöm a munkájukat, a fáradozásukat, a tiszta szemű kutatói közeledésüket ehhez a nagyon érzékeny témához és a tiszta szívüket, amikor szembesülve ezekkel a történelmi tényekkel, még a látszatát is elkerülve az előítéleteknek vagy a prekoncepciónak, azt írták meg, amit láttak.

Nagyon köszönöm!

Ha majd lapozzuk a könyvet és a különböző történeti korszakok beszámolóit hiteles dokumentumokkal illusztrálva olvassuk, nagyon sok esetet, történetet fogunk találni benne. Olyanokat amelyek szívszorítóak, amelyek megkönnyezhetőek és olyanok, amelyek azért mégis csak a közösséghez tartozó embereket büszkeséggel töltik el. Nem azért, mert kiválasztottak JT, mert egy olyan közösséghez tartoznak, amely egyenes derékkal, tiszta tekintettel tudott minden történelmi korszakban a tükörbe nézni. Nem adták fel az elveiket. Akkor sem adták fel, ha ezért esetleg az életükkel kellett fizetni. A könyv nem a mártíromságról szól. Nem is azt akarja mondani, hogy a mártíromság a legjobb életcél, hiszen, ha valaki arra törekszik, akkor biztos, hogy valamilyen társadalmi elismertségre, emlékekre vagy elfogadottságra talál. Nem. De mindenképpen látni kell, amikor a könyvet kézbe vesszük és olvassuk, és hadd idézek egy rövid részt belőle,
...

"A fogadalmamat továbbra is megtartom."

Akik így gondolkodnak és így élnek ebben a közösségben, azoknak egyenes a derekuk, tiszta a tekintetük. És úgy tekintenek a jövőbe, mint ami kárpótlás lesz a sok szenvedésért.

Nagyon érdekes dolog a történetírás. A történetírásban nem vagyok szakértő, de annyi órát eltöltöttem ezekkel a kiváló szerzőkkel, hogy már majdnem azt hittem magamról, hogy rám is átragad valami. De aztán abszolút nem. Egy papírból 5x annyit olvastak ki, történelmi összefüggések tekintetében, mint amit én hosszú felkészülés után úgy gondoltam, hogy birtokolok és értek.
Szóval a történész egy nagyon érdekes kutató faj. Tulajdonképpen a múltat úgy tekinti, mint ami az ő számára egészen biztos, pontos eligazítást tesz lehetővé. A történész úgy tekint az elmúlt esztendőkre, évszázadokra, évezredekre, mint egy tükör. Ezt a tükröt gyönyörűen csiszolva, ragyogóan odateszi az illető elé, akiről szól a történet és azt mondja neki, tekints bele, ez vagy!

Rémisztő? Mert ilyen vagy!
Szép a kép? Mert ilyen vagy!

Szóval ez a könyv egy tükör. Ha majd belenézünk, majd mindannyian érezzük, hogy rémisztő-e, szép-e, a jelenlévők közül nagyon sokan benne vannak ebben a könyvben. Lehet, hogy ezután már nem fognak nekem köszönni, lehet, hogy egy telefonnal mégis csak azt mondják, hogy egy nagyszerű munkának a részesei, de jó érzés arra gondolni, hogy végre van egy mű, amelyet szakértők pártatlanul, elfogulatlanul, történeti tényeken alapulva állítottak össze. Nagyon sokan vannak akik hallanak rólunk és nagyon kevesen olyanok, akik meghallgatnak minket. Sokan vannak olyanok, akik véleményt formálnak rólunk, de csak nagyon kevesen olyanok, akik a saját meggyőződésük alapján alakítják ki a véleményüket. Nekik ajánlom pl. ezt a könyvet. A kutatóknak, az egyetemistáknak, az olvasó embernek, aki szeretné tudni, hogy kik Jehova Tanúi. Hogy honnan jöttek mo-ra. Hogy mi volt a történeti szerepük és a mai magyar társadalomban mi a teendőjük. Hitelesen megtudhatják ezt. A Szentírás egy helyen azt írja, hogy

Isten változtatja meg az időket, és az időszakokat. Királyokat mozdít el és királyságokat támaszt és királyokat is. Bölcsességet ad a bölcseknek és ismeretet azoknak akik tudják, hogy mi a tisztánlátás.

Mi a tisztánlátás?

Nos, Jehova Tanúival kapcsolatban ez a könyv tisztánlátást fog adni. És ez azért nagyon fontos, mert napjainkban újra érezhető, hogy elhomályosodik az emberek tekintete. Elfelejtik a tegnapot és a tegnapelőttöt, és úgy gondolják, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy mondják nekik. Hallják, de nem biztos, hogy értik. Nos, a történészek segítségével Jehova Tanúi szeretnének egy valós képet közölni saját magukról.

A borítón egy filmszalag van. Ezen a filmen, amely, ha olvassuk a könyvet, JT több mint 100 éves története lepereg előttünk, ráismerünk majd személyekre, ismerősökre, olyanok akik ma itt vannak, olyanok akikkel régóta együtt szolgálunk vagy régóta hallunk és ismertük és jó érzés tudni, hogy ezek a személyek valahol lenyomatot hagytak a mi közösségünk történetében. De ez egy jó film. Ajánlom megnézni és végiggondolni, mert a vége happy end. Nincs benne a könyvben, de az ígéret benne van. A tanúk komolyan gondolják, amikor a Bibliában azt olvassák, hogy Isten az aki megváltoztatja az időket, királyokat hoz és királyokat dönt meg. Lehetnek társadalmi rendszerek, politikai rendszerek, sokkal de sokkal fontosabb, hogy a tanúk úgy gondolják, hogy az Istennel való kapcsolatuk a leglényegesebb. Arról szól a könyv, hogy ezt hogy éltük meg az elmúlt 100 évben.

Könyvbemutató 1/2

Gondolatkiadó oldala

 P.J.

Címkék: Parti Jónás

A bejegyzés trackback címe:

http://jehovatanui.blog.hu/api/trackback/id/tr1612595303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Aranyosi 2017.06.18. 10:22:08

Tetszet az írás. A könyv semmi más célt nem szolgál, mint,hogy próbálja a sok kudarcot,rossz képet ami kialakult az emberekben a tanúkról. valahogy helyre hozni. De ez már soha sem fog sikerülni!

Zalahusztra 2017.06.18. 16:31:43

A Szervezetnek annyi!! Pestiesen szólva:nekik lefőtt a kv !!!

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2017.06.19. 07:04:30

Biztosan jó sok "gyöngyszemet" találunk még a könyvben is magában, ha már a bemutató ennyire hemzsegett ezektől.
Nekem az eddigi kedvencem, amit a 27. oldalon ír Rutherford-ról:
"...Az ebben az évben [1920] megjelent A most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg! című munkájában Rutherford 1925-re jósolta meg a millennium kezdetét. Művét 11 nyelvre fordították le, és rövid idő alatt sikerkönyv lett. Ez a prófécia egy nagyon intenzív missziós munkát eredményezett. A bekövetkező krízis megrázta a mozgalmat, de sikerült revitalizálni. Rutherford utólag beismerte tévedését"

Az utolsó mondat alátámasztását szolgáló lábjegyzetben a z 1993. december 18.-i Őrtorony 18. oldalát adja meg, mint ami a beismerés "hitelesnek" számító forrása. Ez már önmagában érdekes, mivel a könyv a továbbiakban megemlíti, hogy Rutherford rengeteg művéből összesen 64 db lelhető fel (részletesen felsorolva) magyar nyelven, amely anyagban nem találtak egyetlen egy bocsánatkérésre utaló mondatot sem, ezért kellett egy olyan - egyáltalán nem független - forrásra támaszkodniuk, mely évtizedek múlva próbálta meg magyarázni vezetőjük kétes tettét.

Maga a cikk az alázat kiemelkedő példáiról szól, és Rutherford bocsánatkéréséről ezt írja:

"A modernkor egy másik hűséges szolgája, akit Jehova rendkívüli módon használt fel, a cikk elején említett Joseph F. Rutherford volt. Ő a bibliai igazság félelmet nem ismerő védelmezője volt, különösképpen Jehova nevét illetően. Jóllehet Rutherford bíróként ismerték széles körben, a szívében alázatos férfi volt. Egyszer például dogmatikus kijelentéseket tett arra vonatkozólag, mire számíthatnak a keresztények 1925-ben. Amikor az események nem feleltek meg várakozásainak, azt mondta alázatosan a brooklyni Bétel-családnak, hogy nevetségessé tette magát. Egy felkent keresztény, aki elég közeli ismeretségben állt vele, arról tett tanúbizonyságot, hogy jó néhányszor hallotta, amint Rutherford testvér bocsánatot kért nyilvánosan és személyesen egyaránt a Máté 5:23, 24 szellemében, amiért megbántotta egyik keresztény társát valamilyen meggondolatlan kifejezéssel. Egy tekintélyes állást betöltő személytől alázatosságot követel, hogy bocsánatot kérjen azoktól, akik alárendeltjei neki. Rutherford testvér jó példát mutatott minden felvigyázónak, szolgáljanak azok a gyülekezetben, az utazómunkában vagy a Társulat valamely fiókhivatalában."

Tehát a meg nem nevezett felkent testvér hallotta, hogy Rutherford többször is bocsánatot kért. Hmmm..Ezt ugye nem tudjuk....hogy látott valaki, egy olyan valakit, aki hallott, vagy akinek mondták, hogy így meg úgy történtek a dolgok...:)

Amit ellenben biztosan tudunk, egy bizonyos Arthur Worsley bételtagról, aki panaszkodott a "Bíró" vele szembeni megalázó bánásmódjáról. Többek között ez a panasz vezetett Olin Moyle leveléhez, melyet az alázatosság példájaként emlegetett elnök nagy felháborodással és haraggal fogadott. Ez az eset vezetett később ahhoz a perhez, melyet a Társulat elveszített - és amit eltitkol a tagjai előtt (pl a most kiadott könyv sem tesz róla említést sehol - a nagy pártatlanságában..:)). (Jellemzően, Arthur a bíróságon letagadta a panaszt, de később elismerte, hogy azért, mert nem lett volna hova mennie, ha Rutherford kidobja őt a Bételből, ahogyan Moyle-val is tett.)

www.freeminds.org/women/barbdiscovery.htm
(Barbara Anderson szematnú beszámolját elkezdtük fordítani, hamarosan folytatása következik)

tikikus55 2017.06.19. 10:34:28

Még nem olvastam e "remekművet", de mi az, hogy "egyszer Rutherford testvér olyan kijelentést tett, mire számíthatnak a keresztények 1925-ben? nem "egyszer" de évekig, az egész "milliók, akik ma élnek, soha nem fognak meghalni" című előadás, füzet, kampány erről szólt, mármint arról, hogy Armageddon 1925-ben jön el. Béth Sarim-ot (hercegek háza) ezért építették,, stb.stb. Minderről az általam fordított "Gruss"-könyv épp mostani részében számol be. Egy ideális diktátor, aki SOSE volt "Bíró", alkoholista, parázna gazember volt Rutherford "testvér", mindezt pedig bírósági jegyzőkönyvek tömege támasztja alá, valamint "művei" és cikkei sokasága. Aki ezt cáfolni akarja, nos tegye.Esetleg pereljen be engem, állok elébe, mint Olin Moyle.

Jónás_ 2017.06.19. 10:45:49

@tikikus55: A jelenlegi könyvtanulmányozás anyaga is 1919-25 ig tartónak írja a kampányt. Érdekes lenne, ha egy 6 éves kampányban csak 1x hangzik el a szlogen!

A revitalizálás persze sikerült újabb balekokkal, de a relativizálás is a régiegnél.

Johnny Joker · http://jehovatanui.blog.hu/ 2017.06.19. 18:34:55

Jankovics Tibor pontosan tisztaban van a szervezet hazugsagaival, tevedes ne essek! Mar reg nem meggyozodesbol vedik azt, hanem onzo erdekekbol.

Eladta a lelket a cegnek `30 ezustert`, ahogyan Fekete, Lenard es a tobbi vezeto is penzt kapnak ezert... ezt a csaladjaiktol pontosan tudjuk.

Johnny Joker · http://jehovatanui.blog.hu/ 2017.06.19. 18:39:31

@t.csilla: A ``fuggetlen kutatoknak`` nyilt levelben, csupan szervezeti kiadvanyokkal, forrasokkal alatamasztva fel lehetne tenni par keresztkerdest, hogy a masodik kiadasban javitani tudjak pl. Rutherford soha meg nem tortent bocsanatkereset, stb, stb, tetelesen, pontrol pontra cafolva a konyvuket.

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2017.06.19. 19:43:46

@tikikus55:
Szerintem ezt nem akarják cáfolni a Tanúk, csak nem akarják, hogy a történet ezen része kiderüljön. Bár Rutherford paráznaságára nincsen közvetlen bizonyíték,

Tereljétek könyv 129. oldalán található leírásban ha paráznaság körülménye adott (pl valakik esetében tanúk vannak, hogy az illetők egész éjjelt együtt töltötték), akkor is erkölcstelennek minősítik az egyént és kizárják a gyülekezetből. Rutherfordnak állandó kísérője volt a fiatal, csinos Bertha Peale személyében, aki dietetikusként és nővérként volt jelen. Jóllehet Rutherfordnak már volt egy másik gondozója, egy férfi, akit Berthával cserélt le (aki elhagyta világi férjét ezért a posztért), jóllehet a hölgynek nem volt megfelelő végzettsége egyik területen sem (vagyis nem volt feltétlenül indokolt a csere).

Érdemes azon elgondolkodni, hogy ma mit tennének a vének, ha egy testvér és egy testvérnő állandóan együtt mutatkoznának, együtt utaznának mindenfele, jóllehet mindkettőjük házas - valaki mással? És mi történne, ha a testvérnő az illető testvér ingatlanján töltené az éjszakát, ahol egy melléképület áll rendelkezésre a vendégek elszállásolására?
Függetlenül, hogy bárki is rajta kapná a párt "in flagranti", biztosan meghívót kanának a kisszobába, nem?

Elég valószínű, hogy Rutherfordot ma kiközösítenék egy ilyen mutatványért ma, de minimum nem lenne jó példának tekinthető, főleg nem kaphatna kiváltságot. Pedig ő volt az Őrtorony Társulat elnöke!

@Johnny Joker: Én a magam nevében tudok írni, azokért a dolgokért, melyeket kiszúrtam a könyvben, és arra is rá tudok mutatni, hogy miért tartom ezt a fajta szépítést károsnak a Tanúkra nézve is. Boxkesztyűt nem szándékozok felvenni sem a Tanúkkal, sem a kiadókkal, mert a Tanúk abban hisznek, amiben akarnak, a kiadók meg a szerzők azt írnak le, amit akarnak. Ha annyira érdekelte volna őket a "független és pártatlan" beszámoló, akkor megkerestek volna minket már korábban, hiszen ismerték a forrásokat, megemlítik a blogjainkat.

Semmi nem töltené el nagyobb örömmel a Tanúkat, mintha belemennénk egy ilyen "kinek van igaza"-féle szócsatába, hiszen akkor újra értelmet nyerne unalmas életük, melyet a múlt dicsőséges pillanataival próbálnak egy kissé feldobni. A könyvben tetten érhetőek olyan mondatok, melyekkel leleplezik magukat, hogy rettentően élvezték mind az az "üldözést", mind pedig a nyomorúságos körülményeket, melyekben 'kiváló alkalmak nyíltak a tanúskodásra' vagyis vallásos üzletük kiterjesztésére a kilátástalan emberek közt. Ők voltak mindig azok, akiket "félreértettek", a "hamis, koholt vádakkal ártatlanul megvádoltak" és akik úgy általában semmiről nem tehettek mégis mindig valahogy célponttá sikerült válniuk. Persze sem a két VH közötti szélsőjobbos kormány, sem a II. VH utáni kommunista rezsim nem vette a fáradtságot arra, hogy az általuk rendszerellenesnek minősített szektacsoport természetét pontosan megismerjék - ja mert akkor lehet önmagukkal kellett volna kezdeniük a szektásság beazonosítását...(megjegyzem, az ilyen természetű kutatások még gyerekcipőbe jártak akkoriban...bár ma már léteznek ezek, mégsem esik egyetlen szó Lifton, M. Singer és S Hassan kutatásairól egy szektáról és annak társadalomban betöltött szerepéről szóló könyvben). Szóval vannak itt bajok, bőven, mindkét fél részéről.
Nekünk, volt Tanúknak fontosabb dolgunk van annál, mint hogy ebbe belekeveredjünk, legalábbis részemről, én nem szeretnék ilyen sehova nem vezető vitában részt venni.

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2017.06.19. 19:56:23

"Ha annyira érdekelte volna őket a "független és pártatlan" beszámoló, akkor megkerestek volna minket már korábban, hiszen ismerték a forrásokat, megemlítik a blogjainkat."
Ja és ez kimaradt: de mindannyian jól tudjuk, ha így tettek volna, akkor egy ilyen könyv egyáltalán nem íródhatott volna meg, mert a Tanúk azonnal kihátráltak volna, és nem lett volna se sok kedves segítőkész testvér, se anyagi támogatás...
Viszont annak mégis csak örülök, hogy megírták a könyvet, mert legalább össze lettek foglalva azok a levéltári, történelmi anyagok és cikkek, amelyek másként nem (én ugyan hiányolok néhány forrást, pl a korabeli Őrtornyokat, melyekben bemutathatták volna, hogy milyen szép szavakkal illették a Tanúk a más vallásúakat, amiért ők annyira bevadultak, és 'nem bírták az igazságot elviselni'....ezeket nem találom a könyvben).

Így legalább a történet egyik fele megvan. Ja hogy ez a Tanúknak kedvez? Hát kedvezzen! Sajnos, most úgyis csak ez a legnagyobb örömük, én nem akarom elvenni tőlük.
A történet másik felének megírása meg a mi érdekünk elsősorban, és ezért is fontos, hogy "minőségi" anyagok, diskurzusok történjenek a blogokon, amivel inkább egyesítjük erőinket (nem "egységesek" leszünk..mint a Tanúk...kösz, abból nem kérek), mint lefárasztjuk magunkat. Ahogy ők megíratták ezt a könyvet, ugyanúgy írhatjuk meg mi a saját történeteinket, de nem lehúzva, elvitatva az övékét, hanem kiegészítve a hiányzó részeket, melyeket valahogy "elfelejtettek" megemlíteni.

Na meg ott van a sok csalódott testvér, akiknek nem jött be a szellemi paradicsom....

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2017.06.19. 20:24:59

Rutherfordról készült eredeti felvételek Beth Sarim építésekor (történetesen ehhez van magyar felírat): www.youtube.com/watch?v=Wq5OmGn9gmQ

A "Bíró" viselkedése kissé infantilis, komikus, egyes részeken részegnek tűnhet.

tikikus55 2017.06.20. 09:42:23

@t.csilla: Rutherford kapcsán én Bonnie Boydra, a későbbi Mrs. Heath-re gondoltam, akinek kiházasítása után NEM kellett elhagynia a Bételt, noha a szabályzat MINDENKIT erre kötelezett volna.Olin Moyle ügyében Ő volt megemlítve és a bírósági tárgyaláson megtárgyalva. Természetesen voltak mások is, mint Berta Teel.

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2017.06.20. 09:53:44

@tikikus55: Igen, valóban volt több ilyen ügye, én csak egyet említettem meg.

Columba · http://jehovatanui.blog.hu/ 2017.06.20. 12:45:13

@t.csilla: Ameddig eljutottam a könyvben, nekem úgy tűnik, hogy azért szépen megvannak azok a kapcsolódási pontok, ahonnan a kritikát fel lehet fűzni a történetre, csak ezeket az írók nyilvánvalóan nem fejthették jobban ki. Szerintem pontosan tudták ők a másik oldalt, csak ezt a könyvet most a Tanúknak írták meg, talán jó szándékból, vagy ki tudja, pontosan milyen motivációból. Egy valóban pártatlan, teljesen elfogulatlan könyvhöz nem kaptak volna támogatást a Tanúktól, de nyilván még az archívumba se jutottak volna be, így muszáj lehetett ehhez a könyvhöz ezt az utat bejárniuk.

Némi túlzással azt lehet mondani, hogy aki a kritikus részt szeretné tudni, az hamar képbe kerülhet pár könyvből és az angol, magyar nyelvű blogokról is, ezeket az információkat pedig nem olyan túl nehéz igazolni sem.

Arra viszont figyelnünk kell, hogy tévedések is lehetnek ebben a jelen könyvben, pl. amit a polgári szolgálatról ír a 19. oldalon, az sem stimmel tudtommal. Hány ilyen lehet még benne? Folytatjuk az olvasását... :)

Jónás_ 2017.06.20. 19:29:04

Én úgy látom, hogy a könyv első negyede főleg áldozatszerepben tünteti fel a magyar tanúkat. Mindössze 3 olyan esetet találtam, ahol konkrétan megfogalmazódnak a tanúk hibái, ezek közül is egy ami fajsúlyos, a 72. oldalon mintha hazugságra buzdítína a magdeburgi Bétel a hatósági kihallgatásoknál. Legalábbis lehet úgy érteni.

Én eddig összességében értetlenül állok az előtt, hogy mit tud ebben a műben ünnepelni bármelyik Jehova Tanúja, főleg olyan harsányan, mint a szóvivő tette.
Ha azoknak a vádaknak amik itt fel vannak sorolva a töredékük igaz, az akkor is óriási szégyen és semmilyen részletében sem hasonlít sem a krisztusi, sem az apostoli szolgálatokra. Az, hogy ezekhez a dolgokhoz Jakab Attila nem fűz sok véleményt, nem tudom, hogy elfogultság-e, vagy tárgyilagosság.

Lehet, hogy rosszul látok valamit, de nekem egyre inkább a könyv fogadtatása tűnik furcsának, mint maga a könyv. Persze a háromnegyede még hátra van, de sokkal több bírálnivalóra számítottam.

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2017.06.22. 23:55:58

@Columba: "pl. amit a polgári szolgálatról ír a 19. oldalon, az sem stimmel tudtommal."

Itt mire gondolsz? A fegyvernélküli katonai szolgálat elutasításáról? Régebben valóban így volt, de talán később megváltozhatott. Esetleg valaki, aki ebben érintett többet tud.

Nekem a következő mondat is szemet szúrt: "Ellenben hirdetik Isten jelenlétét és aktivitását az emberi történésekben"
Ez mire utalhat? Tudtommal a prédikálómunkán és a JT építkezéseken és kongresszusszervezéseken kívül nem hisznek abban, hogy Isten bármibe is beleavatkozna, vagy bárhol is jelen lenne. Pont arról volt szó, hogy 'nem avatkozik bele' a vitakérdés miatt....

Columba · http://jehovatanui.blog.hu/ 2017.06.23. 22:09:37

@t.csilla: Igen, közben megnéztem, már 1996-ban feloldották a fegyver nélküli polgári szolgálat tilalmát. Hát, ez eléggé nem most volt, 21 éve, tehát azért illett volna megemlékezni róla. A polgári szolgálat a katonai szolgálat fegyver nélküli kiváltására szolgált, amíg volt hadkötelezettség az országban. Mivel ez már nincs, és a köztes átmeneti idő is elég rövid volt, mindössze 8 év, amikor lelkiismereti alapon lehetett a polgári szolgálat mellett dönteni, így ez az időszak úgy tűnik, lassan teljesen feledésbe merül.

Valóban érdekes a következő mondat is, ez a Tanús istenképnek egy különös oldala, de el tudom képzelni, hogy ha beleásná valaki magát, itt is ellentmondásos idézeteket találhatna egy vizsgált hosszabb időszak alatt. Az idézett részlet a hagyományos keresztény teológiával teljesen megegyezik, mindegy melyik felekezetet nézzük.

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2017.06.24. 07:17:35

@Columba: Igen,pl ezt meg lehet említeni, hogy ez az infó (a polgári szolgálat elfogadási lehetőségéről) kimaradt.
...Ami ugye azzal jár, hogy aki azelőtt elfogadta azt, azt kizárták a tagjaik közül (...és minden ami ezzel jár...pl más státuszba került a gyülekezetben, "bűnös"-ként kezelték, a család nem beszélt vele...(igaz akkoriban ez még nem volt olyan éles tilalom, mint most, de azért lehettek belőle gondjai..), amit aztán egy tollvonással megváltoztattak az "egyenes derekúak".

Arról nem is beszélve, hogy mindezek a szabályok követelményként voltak a tagok elé állítva (mert ha nem engedelmeskedtek, akkor az megtorlásokkal járt...), így a szabad döntés, szabad akarat, saját lelkiismeret kérdése eleve nem értelmezhető. Most mégis ezzel szeretnének ékeskedni, "más tollával", a másik kontójára dicsekedni a múlttal, ráadásul olyanokéval, akik már rég meghaltak és tiltakozni sem tudnak.

"Az idézett részlet a hagyományos keresztény teológiával teljesen megegyezik, mindegy melyik felekezetet nézzük."
Igen, erre utal a lábjegyzet is, de ez a Tanúkra így nem igaz. De biztos vagyok benne, hogy meg tudják magyarázni....