Tekintettel arra, hogy a vezetőtestület folyamatosan kisajátítja az érdemet a Biblia népszerűsítése és sokszorosítás terén, ez időről-időre felveti a kérdést, hogy milyennek kellene tekinteni más felekezetek hasonló törekvéseit és főleg eredményeit ezen a téren a múltban, amikor a vezetőtestület még csak egy gondolat sem volt, vagy a jelenben a vezetőtestülettel párhuzamosan. Ilyesmiről időnkét a szervezeti irodalom is beszámol. Ennek egyik példáját idézem most fel, amihez az apropót az elmúlt hetek bibliatanulmányozási anyaga adja, melyben érzésem szerint durván eltúlozták a szervezet szerepét és érdemeit a Bibliafordítások munkájában.
Miközben a Szervezet fordítói csoportjai más emberek kész munkáit használják kiindulásnak a Bibliájuk elkészítéséhez, mégis a végeredményt gyakran úgy állítják be, mint ami "saját termék", csupán attól, hogy lefordították és egyedi könyvkötésben részesítették. Azt a negatív érzést amit ez a gyakorlat kivált egy érzékenyebb lélekben, nem tompítja az sem, hogy időnként tárgyilagosan is beszámolnak a Biblia fennmaradásának olyan történeteiről, amihez nekik semmi közük sem volt. Érdekes módon az ilyen felfedezéseik és publikációik cseppet sem csillapítják az "isteni küldött" státuszára vonatkozó kizárólagos igényüket.
Ha nem ismernénk azt az őrületet, amely manapság az Új világ fordítás, elnevezésű Biblia és különféle verziói körül kialakult, még azt is mondhatnánk az Őrtorony 2002.01.01. cikkéről (32.old.), hogy milyen tárgyilagos, talán korrekt is, hiszen általánosságban a Biblia olvasására biztat és milyen jó középkori példát talált ehhez.
A XVI. sz.-ban tehát így zajlott a Biblia sokszorosítása és népszerűsítése a cikk szerint:
w.2002.01.01. 32.old.
VIII. Henrik és a Biblia
„Vallási kérdésekben a reformáció mélyreható változásokat hozott. A Biblia ekkor újból tekintéllyé vált, melyet széles körben elfogadtak. A régiek úgy vélték, hogy a Szentírás veszélyes a tanulatlanok kezében, és csak a papoknak szabad olvasniuk.”
(Winston Churchill, a History of the English-Speaking Peoples)
A beszámoló így folytatódik: „A Tyndale és Coverdale által angolra fordított teljes Bibliák nyomtatott példányai először 1535 őszének a végén jelentek meg, és több kiadást értek meg. A kormány azt parancsolta a papságnak, hogy ösztönözze az embereket a Biblia olvasására.” Miután a Bibliát több évszázadon át az ismeretlenség homálya vette körül, Anglia végre megismerhette a Szentírást, de ez inkább VIII. Henrik* kormányának volt köszönhető, mintsem az egyháznak.
„A régi szokások támogatóit további csapás érte. A kormány megparancsolta, hogy Párizsban nyomtassanak ki nagy mennyiségben angol Bibliát, még pazarabbat, mint amilyen bármely korábbi kiadás volt, 1538 szeptemberében pedig parancsba adták, hogy az ország minden plébániájának meg kell vásárolnia a legnagyobb méretű Bibliák közül egyet angol nyelven, és ki kell tennie a templomban, hogy a hívek a lehető legkönnyebben hozzáférhessenek és olvashassák. Hat példányt tettek ki a Szt. Pál székesegyházban, Londonban. Egész álló nap nagy sokaság tolongott a székesegyházban, hogy olvashassa a Bibliát, és úgy hallottuk, hogy főleg olyankor, ha találtak valakit, aki jó hangosan tudott olvasni.”
Sajnos számos országban sokan nem élnek azzal a kiváltságukkal, hogy rendszeresen olvashatják a Bibliát. Ez nagy aggodalomra ad okot, mivel csak a Biblia „Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok kiigazítására, az igazságosságban való fegyelmezésre” (2Timóteus 3:16).
Olvasói kérdések a cikk alapján:
- Kijelenthető, hogy VIII. Henrik, Tyndale, Coverdale, abban a korban képviselték a bizonyos hű és bölcs szolgát?
A következtetés alapját közvetlenül az Isteni Szó, ill. az evangélium sokszorosítására, terjesztésére, népszerűsítésére tett erőfeszítéseik jelentenék.
Ha Russell, aki csupán az Isten Szavának magyarázatait, magánmagyarázatait terjesztette, melyek idővel tévedéseknek bizonyultak, mégis emiatt a munkája miatt lehetett isteni követ, rabszolga, pásztor és az egyház szentje, akkor a fenti cikkben nevezett középkori férfiakról nem mondható, hogy sokkal inkább rászolgáltak a Bibliával kapcsolatos munkásságukkal ugyanazokra a címekre? - Azokra a templomokra és székesegyházakra, ahol Isten Szavát kitették az uralkodó parancsára és tömegek látogatták, olvasták, ill. hallgatták, tekinthetünk-e ugyanolyan tisztelettel és áhítattal, mint jelenleg a helyi királyságtermekre, a brooklyni vagy pattersoni létesítményekre?
A következtetés alapját az adná, hogy a mai szervezeti épületek sem kizárólag a Bibliaolvasás és népszerűsítésének célját szolgálják, sőt sok, utóbb hamisnak bizonyuló tanítás és szabály ezekben az épületekben került megfogalmazásra és kihirdetésre.
Ha tehát a "téves elgondolások" kihirdetésének és folyamatos, sulykoló tanításainak helyszíne minden további nélkül lehet Isten áldását, helyeslését élvező imádati helyszín napjainkban, ésszerű és kézenfekvő lenne ugyanígy tekinteni a középkori építményekre is, melyek közül néhány még talán ma is áll talán pont az Isteni helyeslés bizonyítékaként! - A Biblia eredeti állapotához sokkal közelebbi szövegek terjesztéséhez nem jár akkora Isteni elismerés, mint ami a "feldolgozott Isten Szava" után jár?
Ennek a felvetésnek ugyan semmi bibliai alapja nincs, de a Szervezet "kivállóságai", önjelölt "hű és bölcsei" így gondolkodnak, ezt világosan bemutatták az elmúlt hetek bibliatanulmányozási anyagaiban! - A fent idézett cikk alapján lehetséges-e, hogy Sátán szervezetei és eszközei is terjesztik Isten Szavát?
Elképzelhető, hogy pont Isten az aki felhasznál ilyen terjesztési csatornákat is?
Ha az Őrtoronyszervezet az egyetlen igaz vallás, de más Bibliaterjesztések is vannak, ráadásul sokkal intenzívebbek és hatékonyabbak, nagyobb múlttal rendelkezők mint az ún. "igaz vallás" képviselői, akkor a feltételezésnek van alapja! - Ha VIII. Henrik és apparátusa nem Sátán szervezetét képviselte a Bibliaterjesztésben, de nem is az "igaz vallást", akkor kit?
- Ha évezredekig nem szabályozta közvetlenül Isten a Szent Szavának terjesztési, fordítási és sokszorosítási munkálatait, akkor mi indíthatta arra, hogy ezen a gyakorlaton változtasson 1952-ben az Új világ fordítás munkálatainak beindításával?
Mi lehetett az a közvetlen kiváltó ok, vagy okok sokasága, és a dolgoknak a menete, ahogyan vagy amiért ez elindult és lezajlott?
Ha évezredekig különféle gondozásokban jelenhetett meg ill. terjedhetett ez az Isteni mű, akkor mi az oka az Isteni támogatás lekorlátozásának egy multinacionális New York-i székhelyű kiadó vállalatra? - Nem lehetséges, hogy Isten Szavát azért nem tudta egyetlen fordító, sokszorosító, és terjesztő sem eltorzítani sem szándékosan, sem figyelmetlenségből annyira, hogy az már használhatatlan legyen, mert közvetlenül maga a Szerző, a Teremtő vigyázott erre, nem pedig egy Új világ bizottság?
Ha ezt meg tudta tenni évezredeken keresztül, mára már kifáradt volna ebben, vagy miért adja át ezeket a felügyelői jogokat egy emberi testületnek?
Úgy tűnik, néha az Őrtoronynak azt is sikerül bizonyítania, hogy Isten Szava minden történelmi korban vonzotta az embereket és hatást gyakorolt az életükre úgy, ahogy VIII. Henrik, Wycliffe, Tindale, vagy hasonlók kínálták nekik, és anélkül, hogy bizonyos hű és bölcs szolga revideálta volna nekik.
P.J.
Utolsó kommentek