EXJT BLOG

Mindenkinek Jehova Tanúiról

HTML doboz

Leírás

Minden éremnek két oldala van... Jehova Tanúi szervezetének is. Mi ennek a vallási közösségnek a kevésbé ismert oldalával foglalkozunk, hogy lehetőleg minél több embernek segítsünk egy objektív nézőpont kialakításában. Ha Jehova Tanúja vagy, ne félj, hiszen rengeteg Tanú olvassa még rajtad kívül az oldalt! Például vének, kisegítőszolgák, bételesek és persze a legtöbben, akik átlagos Tanúk. A névtelenségnek köszönhetően itt szabadon kérdezhetsz, cáfolhatsz és hozzászólhatsz, de szépen kérünk, előtte olvasd el a témakörrel foglalkozó régebbi cikkeket és kommenteket! Soha ne feledd:

"Nemcsak azt kell megvizsgálnunk, amit személy szerint mi hiszünk, hanem azt is, amit az a vallásszervezet tanít, amellyel kapcsolatban vagyunk. Ha szeretjük az igazságot, akkor semmit nem kell félnünk az ilyen vizsgálattól." -
Az igazság, mely örök élethez vezet, (WTBTS, 1968) 2. fejezet 5. bek.

Flying-brain 2.jpg

Jehova Tanúi történelme:

A Vezető Testület egykori tagjának könyve:

crisis-conscience-ray-franz_hun.png

Raymond Franz - Lelkiismereti válság

Gyakran használt bibliaversek

2Mó 33:20 | Zs 146:4 | Pl 4:18 | Pl 8:22 | Pr 9:5 | Ézs 44:24 | Ez 18:4 | Dá 7:13, 14 | Mt 5:5 | Mt 6:7 | Mt 11:11 | Mt 24:14 | Mt 24:36 | Mt 24:45-47 | Mk 13:32 | Lk 23:43 | Jn 1:1 | Jn 1:18 | Jn 2:19-21 | Jn 4:34 | Jn 6:68, 69 | Jn 10:17, 18 | Jn 14:28 | Jn 17:3 | Jn 17:11 | Jn 20:17 ... | Csel 2:34 | Csel 8:30-31 | ... 1Kor 8:6 | ... Kol 1:16 | ...Héb 1:8 | ...

Utolsó kommentek

Ide küldd:

writing_01.png

columba [kukac] freemail [pont] hu

k [pont] johnny [pont] joker [kukac] gmail [pont] com

Ha szeretnéd megosztani - névtelenül is -, a kérdésed, történeted, tapasztalatod, véleményed, cikked, tanulmányod vagy javaslatod, akkor bátran írd meg a fenti címre, vagy írd meg közvetlenül az oldalon (regisztráció nélkül is!!!), itt:

>> GYORSBEKÜLDŐ <<

Mindenféle

BLOG FÓRUM

CHAT a jelenlévőkkel

"Ha meg akarod tudni, hogy ki uralkodik fölötted, elég kideríteni, hogy kit nem szabad bírálnod." - Voltaire

„Nekem pedig egészen mellékes, hogy ti vagy egy emberi ítélőszék megvizsgál-e engem. Sőt, magam sem vizsgálom magamat. Mert semmiről sem tudok, ami ellenem szólna. De ez még nem bizonyít igazságosnak, ugyanis Jehova az, aki vizsgál engem.” (1Korintusz 4:3, 4)

"Ha a szervezeten kívül vagy, meghalsz. Ha a szervezeten belül vagy akkor pedig nagyon kell igyekezned, hogy ne halj meg." - Resign

"A legfájóbb kín örömet színlelni." - Márai Sándor

"Nem oldhatjuk meg a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel teremtettük őket." - Albert Einstein

"Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek." - Jókai Mór

"A tudatlanságod legmagasabb foka az, amikor elutasítasz valamit, amiről nem tudsz semmit." - Wayne Dyer

TIPP: A böngésződ típusától függően a Ctrl gombot nyomva tartva a + és - gombokkal nagyíthatod és kicsinyítheted az oldalt, a jobb olvashatóság érdekében.

TIPP: Kérdésekkel taníts, ne kijelentésekkel! Érvelésedben használd a Bibliát és a Tanúk kiadványait is! Vitáidban ne kövess el érvelési hibákat!

TIPP: Ha nem vagy inkognitóban, kérünk oszd meg a cikkeinket a közösségi oldalakon! (Facebook, Twitter, Google+, stb.)

Hogyan adományozzak nektek?

Megtekintések száma

Látogatók: 

free counters


Kedves olvasónk, Te mi vagy?

Indafotó képek

NE BOTRÁNKOZZ MEG MÁSOK HIBÁI MIATT!

2016.09.03. 22:00 | Jónás_ | 20 komment

A szervezeti hozzáállás ehhez a témához nagyon különös. Bibliai szóhasználattal, érvekkel, a téma gyakori felvetésével különböző kiadványokban előadásokban a bűnökkel kapcsolatban csakis egy dolgot hangsúlyoznak, a megbocsátást. Egy jól bevált sablon van erre, ami évtizedek óta változatlan. Természetesen az Őrtorony-módszer és a bibliai módszer között jelentős eltérés van. A megbocsátással kapcsolatos Őrtorony-sztereotípiákat megpróbálom a figyelem felkeltésére használni azzal kapcsolatban, hogy a Biblia nem kizárólag a megbocsátást említi a bűnökkel kapcsolatban, ill. ha a megbocsátás területén valóban az isteni mintát kellene követni, ahogyan a szervezet is ajánlja ezt, akkor szinte minden alkalommal lényeges szempontokat hagynak figyelmen kívül annak kiértékelésében.

A szokásos módszer a szóban forgó Őrtoronyban is kb. a következő mintát követi:

  1. túlhangsúlyozni, hogy tökéletlen minden ember, ez az alapja minden ilyen cikknek.
  2. alaposan összekeverni a "hiba", bűn, alkalmi bűnök, és a kitervelt, csoportosan, folytatólagosan elkövetett gazságok fogalmát, lehetőleg kerülni, mellőzni, tagadni, hogy ezekben legtöbbször felvigyázók vétkesek,
  3. helytelenül (nyilván szándékosan) alkalmazott bibliai helyek, történetek bizonyítékként való bemutatása, az említett történetekből való kiragadott és önálló, univerzális igazságokként használva az adott részletet.
  4. büszkeséggel, kóros, helytelen, gőgös büszkeséggel vádolni azokat, akik merészelnek más következtetéseket is fontolóra venni, mint amire az Őrtorony-cikk akar rávezetni, kikényszeríteni. Ez a cikk szó szerint ostobának nevez minden másképp gondolkodó Tanút.

************************************************************************
NE BOTRÁNKOZZ MEG MÁSOK HIBÁI MIATT! 
Wh. 2016.06

Már a cím is mutatja, hogy ismét a bűnösök, és nem az ártatlanok védelmét tűzték ki célul.

497.jpg

A fő illusztráció a cikk elején egy sötét testvér, sötét ábrázatát mutatja, összefont karokkal, "duzzogó" tekintettel, sértődött, önkényes elkülönülését a királyságteremben. Vajon ezzel is annak akarnak nagyobb nyomatékot adni, hogy egy megbántott testvérrel ne merjen rokonszenvezni senki? Hogy akinek egészséges önbecsülése van, és nem hajlandó hálásan megköszönni a szellemi bántalmazást, az rossz társaság? Az alany választása és a kép komponálása nem hiszem, hogy más következtetést engedne. Szavak, érvek, magyarázat nélkül is arra hangolja a legelső gondolatokat is, hogy aki BÁRMILYEN okból megbotránkozik, az egy visszataszító, veszélyes alak, ne akarjon senki hasonlítani rá!

Hogyan erősítik a cikk érvei, magyarázatai, bibliai példái, és sugalmazásai ezt az érzést?

A fő bibliavers megvizsgálása is fokozza a gyanút, hogy ismét nem bibliatanulmányozás lesz az Őrtorony segítségével, hanem okoskodások tákolása bibliaversek felhasználásával.

"Továbbra is ... bocsássatok meg egymásnak készséggel!"
Kolossé 3:13

Nem hiszem, hogy a 13. előtti versek egyszerűen mellőzhetők lennének a cikk témája szempontjából. A figyelmen kívül hagyott bibliai rész ui. jó néhány bűnös dolgot sorol fel, melyek megfelelő intézkedéseket is szükségessé tesznek ott ahol felmerülnek. A botránkozás, botrány pedig annál nagyobb, minél részrehajlóbb, vagy elnézőbb az ítélet egy nyilvánvaló bűnössel szemben. Így mindenképpen érdekes lehet, hogy mit sorol a készséges megbocsátanivalók közé Isten szava. Ha ilyesmit tartalmaz a Kolossé 3. része, azt érdemes megvizsgálni, hogy felismerjük a gyakorlatban, mert így tudjuk megfontolni, hogy az Őrtorony által kiragadott tanácsot, (a készséges megbocsátást) mikor és hogyan kell alkalmazni.

Pl. az 5. vers felsorol néhányat:

... a paráznaság, a tisztátalanság, a nemi vágyakozás, a káros kívánság és a mohóság dolgában, ami bálványimádás.

a 8,9. vers pedig így folytatja:

... az indulatot, a haragot, a rosszaságot, a becsmérlő beszédet és az ocsmány beszédet szátokból. 9 Ne hazudjatok egymásnak.

Pál azt is megmondja, hogy mit kell az ilyesmivel tenni. A 13. vers szerint mindezeket el kell viselni, meg kell bocsátani, készséggel, mint ahogy Mennyei Atyánk is.
Ez a kulcs-idézete az Őrtorony-cikknek!

Valóban ilyen “könnyedén” átlép Jehova az ocsmány dolgokon, hazugságokon, paráznaságon, bálványimádáson?

IGEN, HISZEN ITT, A KOLOSSÉ 3:5,8,9,13 -ban EZ ÁLL!

Ha egyszer az olvasótól elvárja, hogy ezt tegye, akkor nyilván Ő maga is így gondolkodik ezekről. Jehova elviseli, készséggel megbocsátja ezeket a tökéletlenségből eredő hibákat és a Szentírásban maga közli velünk, hogy mi is ezt tegyük.

Nem nehéz észrevenni, hogy ez így mekkora félrevezetés lenne. Pedig csak néhány szót hagytam ki az összefüggő szövegből, a Kol. 3:1-13 -ból, annak illusztrálására, hogy mi történik, ha szabadon válogathatnánk Isten "Szavai" között, hogy melyiket vesszük figyelembe, vagy ugorjuk át.

De akkor mit mond ebben a teljes 13 versben a Teremtő azokról a hosszan sorolt bűnökről, ha nem azt, hogy nem számítanak.

A imént mellőzött kifejezések szerint ezt:

"öljétek meg, vessétek el, ne csináljátok (ne hazudjatok), vetkőzzétek le!"

Ezt mondja a bűnökről! Ha ezeket a kifejezéseket nem szabad elhagyni a szövegből, mert torz lesz a végeredmény, hogyan lehetne figyelmen kívül hagyni magát a szöveget, szinte mindenestől?! Miért csak a 13. vers számít és az előző 12 nem?

Nem lehetséges, hogy a listázott súlyos bűnökkel megtesszük amit melléjük rendelnek, vagyis elhagyjuk, elvetjük, "megöljük", levetkőzzük, és ami marad (mert fog maradni, hisz tökéletlenek vagyunk), az már csak hiba, apróság, a felöltött új egyéniség mellett is, azt pedig elviseljük egymásnak, megbocsátjuk, és így lesz béke? Hogyan szabadna az ocsmányságot, vagy a paráznaságot, hazugságot hibának becézni, tökéletlenségként bagatellizálni?

Az 5. bekezdés azt akarja elhitetni, hogy a testvérektől jövő csupán bántó szavak, tettek miatt veszélybe kerülhet Isten iránti szeretetünk. Miért vádol vajon az Őrtorony 50 mill. olvasót olyasmivel, hogy közülük akár csak 1 is a Teremtőjére fog haragudni, emberek bántó viselkedése miatt. Nem mondom, hogy ez nem lehetséges, de alapvetően istenfélő emberek tömegeiről ezt feltételezni, és ezért egy egész Őrtorony cikket is készíteni, hogy ettől megóvják őket, több mint sértő. Ez azonban a sértésnek csupán egy visszafogott formája itt még az elején. Az aprólékos tanácsok, színlelt bibliai érvelések egy nem létező problémára, ismét csak valami ördögi játszma kellékei lehetnek, mert egyszerűen nem látni világosan, hogy miért egy ilyen túlzó és abszurd kijelentéssel lehetne csak hatékonyan felhívni a figyelmet valamilyen veszélyre.

Talán az ajánlott bibliai példák, melyekben Isten hűséges szolgái fájdalmat okoztak szavaikkal, vagy tetteikkel, segítenek jobban megérteni, azt ami láthatóan már az elején összekuszálódott.

Az első amit ilyennek szántak Éli példája. Valójában a fiairól van szó, ők viszont nem voltak sem Istenhez, sem apjukhoz hűséges szolgák, annál inkább bűnösök rablásokban, paráznaságokban, amiket ráadásul Isten szolgálata közben papi minőségben követtek el. A 6. bek mégis keveri ezeket, így nincs pontosítva, hogy ez esetben mit lehetne elnézni, készséggel megbocsátani. Az idős főpap gyengeségét, vagy a gonosz fiai, ismétlődő bűneit? Nem baj mert itt már úgy is új feladatot kapunk átmenetileg, nem azt amire a cikk főcíme, vagy fő bibliaverse felszólít, hanem, hogy várjunk Jehovára. Itt ui. megengednék, hogy egy kicsit megbotránkozzunk, de nem annyira, hogy elhagyjuk a szervezetet. A 6. bekezdésben összekeverik Élinek a fiai fegyelmezésében tanúsított mulasztásának súlyát, valamint a fiai által ténylegesen és többször elkövetett Isten elleni bűnök felelősségét. A botránkozás a cikk írója szerint nem is a bűnök miatt merülhetne fel elsősorban, hanem Éli mulasztása miatt.

6.) Ha akkor éltél volna, hogyan gondolkodtál volna arról, hogy Éli elnézi a fiai bűnös viselkedését? Annyira megbotránkoztál volna, hogy felhagytál volna Isten szolgálatával?

Érdekes, hogyan képesek a fonákjáról nézi ezt a dolgot! Ha ugyanis a történetnek nem a bűnbánás nélküli bűnösök bűnhődése, hanem az a lényege, hogy Éli elmulasztott erélyesen fellépni velük szemben, akkor pontosan azt tette, amire ez az Őrtorony-cikk buzdítja az olvasóit a Kolossé 3:13 szerint. De miért is kellene arra buzdítani a keresztény gyülekezet tagjait, ami miatt a bibliai időkben isteni büntetést kapott még Éli főpap is? Nem veszélyes ez egy kicsit? Éli felelősségre vonása ezekkel a szavakkal történt:

"Miért tiszteled jobban a fiaidat, mint engem" 1.Sámuel 2:29

Vajon, ha manapság arra használjuk a Kolossé 3:13-at, hogy bűnösöket tiszteljünk Isten Szava helyett, jobban járunk majd mint Éli főpap? A 6-8. bekezdések, "őrtoronyízű" konklúziója a 9. bek-ben található. Sajnos nem egyértelműen meghatározva, csupán ömlesztett kérdések által sejtetve, utalgatva egy feltételezett, lebegtetett isteni beavatkozásra.

Nekem viszont még mindig nem ment ki a fejemből sem a főcím, sem a "kulcs" bibliavers (Kol.3:13), és állandóan azok közé a manipuláló kérdések közé kavarodnak ott a 9. bek. végén.

9.) Még számtalan olyan esetet tudnánk mondani a régi időkből vagy napjainkból, amikor Jehova szolgái rossz dolgokat követtek el, és ártottak másoknak. A fő kérdés ez: Te mit fogsz tenni? Megbotránkozol mások hibái miatt, (vagy megbocsátasz készséggel?) ... és elhagyod Jehovát és a népét, beleértve a gyülekezeted tagjait? Vagy felismered, hogy Jehova talán csak elég időt akar hagyni a vétkesnek, hogy megbánhassa a bűnét, és hogy végül igazságot tesz, és minden kárt helyrehoz? Sajnos előfordul, hogy a súlyos bűnöket elkövető személy elutasítja Jehova irgalmát, és nem bánja meg, amit tett. Ilyen esetben bízol abban, hogy Jehova idővel megítéli a bűnöst, és eltávolítja a gyülekezetből, ha szükséges? (Addig sem botránkozol meg, hanem megbocsátasz készséggel, ugye?)

Ezek a bibliai példák, amik a 6-8. bekezdésben vannak felidézve, egyik sem olyan, amit Jehova valaha is könnyedén megbocsátott. Hofni és Fineás (Éli fiai) nem nyertek bocsánatot, halálbüntetést kaptak. Még a haláluk után, amikor már nem gyakorolták a bűnt, akkor sem volt szabad könyörülettel gondolni rájuk, nem hogy életükben.

Dávid bűnét a paráznaságot és az előre kitervelt, aljas indokból elkövetett gyilkosságot szintén számonkérte, hiszen még a 7. bekezdésben is elismerik, hogy "nagyon megfizetett a bűnéért: súlyos csapások érték őt és a családját". Ezekben a történetekben nyoma sincs annak a szélsőséges irgalomnak, amit a wh főcíme ill. kulcs idézete előre vetít, miszerint Istennél mindezek cseppet sem számítanának, tehát a keresztényeknek is így kellene tenniük!

Péter pedig, bár megtagadta a Messiást annak ellenére, hogy figyelmeztették előre, rögtön felismerte bűnét és bűnbánatában keservesen sírt, majd pedig az egyik legbátrabb keresztény szolga vált belőle. Hogy korábban a társaitól különbnek tartotta magát, az pont az a kategória, amiről a Kolossé 3:13 szól. Egy elnézhető, átléphető hiba, amit bőven kompenzáltak egyéb jó tulajdonságai. De hogy kerül az ő története ugyanaz alá a kalap alá, mint a szent helyen paráználkodó, hatalmával visszaélő, zsaroló papoké, vagy a parázna és gyilkos királyé? Ezek teljesen más kategóriák, más történelmi és élethelyzetek, egyik esetben pl. van bűnbánat, máskor nincs, egyszer van súlyos következmény másokra nézve is, máskor nincs. Miért szabad ezeket büntetlenül Isten nevében összekeverni és ezt a zavaros szellemi "levest" egészséges, időszerű szellemi tápláléknak nevezni? Ebben a zűrzavarban aki egy kicsit is nem figyel, könnyen elveszítheti a fonalat és máris úgy érezheti, hogy valójában itt bibliai bizonyítékok, hasonlatok vannak arra, hogy a mai elöljárók szennyes viselkedéseivel ne törődjünk, hagyjuk figyelmen kívül a keresztények igazi ismertető jelét, melyet maga a Mester jelentett ki és ne aszerint minősítsünk jónak vagy kerülendőnek valakit, vagy épp egy tanítást, hogy arról Neki mi volt a véleménye, hanem elégedjünk meg az ollózott, megcsonkított bibliai történetek, manipulált szervezeti tanulságaival!

A 10. bekezdés a dogmatizmus netovábbja. Milyen szellem, vagy indíttatás, vagy bármi más kellett ennek egyáltalán a kigondolásához is? Jézus Krisztussal kapcsolatban, akit évszázadokon és nemzedékeken keresztül az emberiség megszabadítójaként, megváltóként vártak, aki maga is tudta, mindenkinél pontosabban, hogy mire vállalkozik, kitől mire számíthat, a Mindenható közvetlen családjából való, aki látta évezredeken keresztül az emberi bűnöket, gazságokat, komolyan felmerül, hogy az emberekben való csalódás következtében akár a Teremtőt is elhagyhatta volna!? Mintha akkor találkozott volna ilyesmivel először.

Nagyon beteg hasonlatnak tartom ezt, és nem tudom elképzelni, hogy bármilyen istenfélő embernek pont ez segítene jó döntéseket hozni az imádat kérdésében, nem pedig az az Isten adta képessége ami évezredek óta hozzájárul a jó és rossz megkülönböztetéséhez akár társaság dolgában is, hogy melyikhez csatlakozzon, ill. melyiket kerülje.

Ezek a dolgok ugyanolyan képtelenségnek tűnnek számomra, mint Jehovát és egy viselkedésben és tanításban is egyaránt állhatatlan földi szervezetet egyenlővé tenni, ahogyan ez a 12. bek-ben történik:

12.) ... Igazán ostoba és megfontolatlan lépés lenne Jehovát vagy a szervezetét hibáztatni azokért a vétségekért, amelyeket Isten néhány szolgája elkövet. Jól tesszük, ha ragaszkodunk Jehovához, elfogadjuk a szervezetétől jövő vezetést, és megtanuljuk helyes nézőpontból látni mások hibáit.

Túl azon, hogy egyenlővé teszi a Teremtőt és a szervezetet, nyíltan OSTOBÁNAK is nevezi azokat, akiknek ez nem ilyen egyértelmű. Ez távolról sem tekinthető érvelésnek, inkább egy indulatos, dogmatikus érzelmi kitörés. A keresztényi tanítási módszerek között mindenesetre nem található, viszont a Kolossé 3:16 segíthetett volna, ha egy kicsit továbbolvassák, sértegetés helyett.

Különben meg senki nem hibáztatná sem a szervezetet, de főleg nem Jehovát néhány emberi vétség miatt. De nem csupán néhány hibáról van szó. Azok a bűnök is amiket helyi vének követnek el, bőven meghaladják azt a nagyságrendet, melyet egy olyan személy képes lenne tolerálni, aki a Kolossé 3:10 szerint új egyéniség felöltésére törekszik. Ehhez pedig sok minden adódik még a felsőbb szintekről, az uralkodó hajlamú köf-któl, a közömbös fiókhivatalokon keresztül egészen a hamis, gyakran módosításra szoruló bonyolult és zavaros tanításaikról elhíresült Vezető Testületig. Ez az Őrtorony is nagyon szeretné elhitetni, hogy azok akik a szervezetet hibáztatják, ill. elhagyják, ezt azért teszik, mert egy-két testvér a gyülekezetükben, az emberi tökéletlenség következtében alkalmanként hibázik. De nem inkább arról van szó, hogy bűnöket követnek el, igazságtalan ítéleteket hoznak és szinte kivétel nélkül, soha nem bánják meg azokat? Akinek pedig elege lesz ebből, még azok sem először a Teremtő, vagy a szervezet hibáztatására, vagy elhagyására gondolnak. Hónapok, sőt évek telnek el a legtöbb esetben, miközben kétségbeesetten magyarázatok, válaszok után kutatnak, és nem mindig azzal a céllal, hogy a bűnösök büntetést kapjanak, egyszerűen csak érteni szeretnék, hogy mi történik, és főleg miért, vagy meddig történik körülöttük. A szervezet elhagyása már csak akkor merül fel, amikor a "25." ehhez hasonló Őrtoronyban hibáztatják őket nyomtatásban, és a vasárnapi megbeszéléseken is rájuk irányítják majd a figyelmet. Azok a hozzászólások amik ilyenkor elhangzanak, vagy az őrtoronyfelvigyázó gyártott kérdései annyira túlzók és igazságtalanok, még szervezeti mércével nézve is, hogy az amúgy is érzelmileg kimerült és a türelmük határán lévőknek szinte elviselhetetlenné válik egy ilyen összejövetelen a részvétel. A szervezetet elhagyni, vagy azon belül bármiben megbotránkozni nem egyszerűen elhatározás, vagy döntés kérdése! Nem olyan, hogy dönthetnél úgy is, hogy maradsz, vagy nem botránkozol meg! Nagyon sok esetben olyan légkört teremtenek a célba vett személyek, családok körül, hogy még ha egyébként szeretnének maradni, akkor sem képesek rá, mert egészségileg sem bírják már egy ponton túl.

[A témáról lásd még:

sefatias.blog.hu/2012/04/15/a_megbotrankozas

sefatias.blog.hu/2012/04/19/a_megbotrankozas_2_resz]

Milyen lehet a HELYES NÉZŐPONTJA ezeknek a hibáknak, vagy állapotoknak, ahogyan a 12. bek. utolsó szavai szerint kellene tekinteni rájuk? A bűnökről, igazságtalanságokról, hatalommal való visszaélésről, hamis tanításokról, arról az egységről, mely időnként inkább csőcselékszellemhez hasonlít a krisztusi egység helyett, valóban létezik másik helyes nézőpont a szentírásin kívül?

Nem sorolok hosszan más bibliai helyeket amik szerint ezeket kerüljük, fussunk ki belőlük, még a ruhájukat se érintsük, stb. csupán a cikk kulcsidézetének a környezetéből vett szavakat ismételném, nem szeretném magára hagyni a 13. verset, ahogy az Őrtorony kívánja, mert súlyosan tévednénk:

"öljétek meg, vessétek el, ne csináljátok (ne hazudjatok), vetkőzzétek le! ... öltsétek fel az új egyéniséget!"

13.) A tökéletlen emberek pedig hajlamosak hibázni. Ezért hát nem lenne jó túl sokat elvárni a testvéreinktől. Máskülönben a hibáik miatt elveszíthetnénk az abból fakadó örömünket, hogy Isten népéhez tartozhatunk ezekben az utolsó napokban.

Lehetséges, hogy ha túl keveset várunk el egy közösségtől, vagy külön a tagjaitól, akkor ugyanúgy bekövetkezhet az örömvesztés? Érdemes lenne végre ezt is megvizsgálni egy Őrtorony-cikkben! Különben a Szentírás pontosan megmondja, hogy mit várhatunk el és mit nem. Nem kell senkinek sem találgatnia, hogy mit jelent a túl sok, vagy a túl kevés. Isten Szava és maga Jézus Krisztus is meghatározták ezt.

Valójában itt nem is arról van szó, hogy valakinek túl sok elvárása lenne a testvéreivel kapcsolatban. Tulajdonképpen a legtöbb keresztény nagyon kevéssel is beérné. Még annyi elvárásunk sincs, mint amennyit ígértek érdeklődő korunkban. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy aki ezt kéri tőlünk, annak saját magával és a szervezetben vállalt felelősségével kapcsolatban sincs fogalma arról, hogy az elvárások területén mi az ami még ésszerű minimum egy pásztortól, vezetőtől, hű-től és bölcs-től, testületektől, hivataloktól, stb. A szentírási minimum világos a Timótheus levelében a kinevezési feltételek felsorolásában. Ki az aki ettől többet várna? Egyáltalán ezeket, vagy a hasonlókat a Titus levelében ki várja el? Kinek a könyvében vannak ezek a szavak? Hogy merészeli bárki ezt az isteni mércét általánosságokkal lejjebb szállítani és ostobának nevezni azokat, akik szeretnék komolyan venni a pásztori kinevezést? Hogy merészeli az örök élet elvesztésével fenyegetni azokat, akik hisznek a kinevezési feltételek helyességében és nem elvárják, vagy követelik, egyszerűen csak számítanak arra, hogy akire azt mondják megfelel az isteni normáknak, az valóban úgy is van. Isten nyájának nem mondhatja senki, hogy ostoba, ha pásztori bánásmódra vágyakozik. Miért kellene megelégedniük olyan béresek színvonalával, akik az örök élettel zsarolják őket. Miféle felhatalmazása van erre bárkinek is. Jézus Krisztus ilyesmit még Sátánnak sem mondott.

Általában a megbocsátás szükségességét Péter és Jézus párbeszédével szokás nyomatékosítani, miszerint még 77x is meg kellene bocsátani. Valóban krisztusi szavak és komolyan  kell venni őket, de nyilván nem lehet figyelmen kívül hagyni a Lukács 17:3,4 -et sem, ahol pedig azt ajánlja Krisztus, hogy annyiszor kell megbocsátani, ahányszor bocsánatot kérnek tőlünk.

Akár József példáját is nézhetnénk a 16. bek. ajánlása szerint, ugyanazt látnánk mint Lukácsnál. Persze nem akkor, ha az Őrtornyot olvassuk. A 16. bek. ugyanis csupán ennyit idéz a történetből:

"Most hát ne féljetek. Én magam foglak ellátni titeket és kisgyermekeiteket élelemmel.” Így vigasztalta őket, és bátorítóan beszélt velük."

Teljesen figyelmen kívül hagyják az Egyiptomban töltött 17 év történetét (Jákob haláláig), hogy József testvérei nem csak többször kértek sírva bocsánatot tőle, hanem más módokon is bizonyították, hogy őszintén megbánták korábbi gaztetteiket. Józsefnek szüksége volt erre, mert különben nagyon úgy tűnik, hogy hatalmát felhasználta volna még testvérei ellen is, ha bűnbánat nélkülieknek bizonyultak volna. A 16. bek. tehát annak a közel 2 évtizedes történetnek a legutolsó momentumát ragadja ki a kontextusból, mert azt gondolják, hogy így nem kell a bocsánatkérésről, az igazi bűnbánatról beszélni, ami olyan nehezére esik ebben a szervezetben minden szinten lévő tisztviselőnek.

Ha egy kicsit is jobban belemerülnénk az isteni megbocsátás mintájába, akkor láthatnánk, hogy bocsánatkérésnek, jóvátételnek, egyáltalán a bűn felismerésének mindig meg kell történnie, mielőtt az Isteni megbocsátás megtörténik. Egyetlen kivétel van talán, de ebben az esetben is ténylegesen a készségét, elköteleződését fejezte ki az irányban, hogy meg fog bocsátani a bűnösöknek Krisztus áldozata által. A bocsánat kérésére és annak értékelésére azonban továbbra is szükség lesz, nem úgy mint ahogy a 17. bek. sugallja:

17.)  Nagyra értékeljük, ha nem róják fel nekünk a vétkeinket, ezért mi se tegyük ezt másokkal.

Nyugodtan tegyük hozzá az utolsó bekezdés gondolataihoz még a Jakab 5:16-ot is, mert a bűneink megbocsátására nem akkor számíthatunk, ha félrenézünk amikor a haverok bűnöznek, hanem ha követjük az Isten Szavát ebben a kérdésben is, pl. így:

Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.

P.J.

Címkék: felvigyázók Parti Jónás

A bejegyzés trackback címe:

http://jehovatanui.blog.hu/api/trackback/id/tr7811673138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

a századik juh 2016.09.04. 04:02:32

Éli... hányszor jöttek nekem is vele! Jehova megtűrte őt is! Ennyi erővel Júdás is lehetne "jó" példa, hisz Jézus barátjának szólította!

Az egész cikkből süt a "zéró kritika felfelé" avagy amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek.

Tavaly szó szerint az hangzott el a kongresszuson, hogy:

"Nem várhatjuk el a testvéreinktől, hogy szeressenek minket"

Nos, ezen cikk ezen kijelentés méltó folytatása.

Már-már buzdítanak minket, hogy paráználkodjunk a gyülekezetben, lopjuk el az adományokat, használjuk saját célra a watchtower eszközeit, hiszen Élit és fiait is elviselte Jehova.

A királyságtermi prostituáltakra egyébként is elég nagy igény mutatkozna, és szerintem is sokak egyetértésével találkozna, ha valóban megosztaná a tanulmányozó "mindenét" a tanulmányozásvezetővel...

Ez eléggé "ésszerűtlen" is lenne, viszont az biztos, hogy a taglétszámra pozitívan hatna a hétköznapi összejövetelek után tartott orgia.

Legközelebb meg is kérdezem attól, aki Élivel példálózik nekem, hogy akkor mikor dobná be a közösbe az asszonyát, illetve ha nem dobná be, de kiderülne, hogy a fél gyülekezet végigment rajta, ugye tiszta szívvel meg tudna bocsátani mindenkinek, és még a szolgálatát is tudná növelni?

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2016.09.04. 08:33:56

Nagyon súlyos.....
Régen sem volt a helyzet "Szellemi Paradicsom",de ma sokkal nehezebb lehet Tanúnak lenni, mint anno 20,-30 éve.

>>" "Nem várhatjuk el a testvéreinktől, hogy szeressenek minket"<<

Erre senki nem kapta fel a fejét,és az Új Világ fordítást?

>>" Senkinek semmivel ne tartozzatok,csak azzal, hogy szeretitek egymást; mert aki szereti az embertársát, a törvényt betöltötte. "<<

(Pál levele a rómabeliekhez, 13. fejezet, 8. vers )

Jehova Tanúinak választani kell a Biblia és a (félre)VezetőTestület között.

nicku · http://kharapisztisz.blog.hu/ 2016.09.04. 08:58:45

Ki írta ezt a cikket? Kár, hogy nincs feltüntetve. Nagyon erős írás, meg is osztottam.

Columba · http://jehovatanui.blog.hu/ 2016.09.04. 11:32:59

@nicku: A cikket Parti Jónás írta, csak tegnap este a közzététel során ezt nem vettem észre, hogy jelölni kellene. Mára pótoltam. :)

@Jónás_: A linkeket a cikk szövegében, a jelzett témakör után elhelyezem, ha ez így megfelelő lehet.

Jónás_ 2016.09.04. 12:11:05

@Columba: Köszönöm a betoldást. Menet közben vettem észre Sefa cikkeit és nagyon tartalmasnak találtam. Kár, hogy az elmúlt évek alatt nem vesztettek aktualitásukból. Vagyis az állapotok és a gondolkodás erről a témáról sajnos nem változott a szervezetben.

kiterjesztett valóság 2016.09.04. 15:09:30

"NE BOTRÁNKOZZ MEG MÁSOK HIBÁI MIATT!"

- Jó.
Ezt megbeszéltük.
Nem mindig sikerül, de folyamatosan dolgozom rajta.
Amikor mások az én hibáimat nem tudják elfogadni, akkor szembesülök igazán a félreértés, a meg nem értésből fakadó tévedések mindent megbénító tulajdonságával.

Amit ez alá a cím alá írtak?

Az már nem annyira jó.
Miért?
A tételezés, a feltételezés miatt.

Aki nem fogad el egy személyt - olyannak, amilyen -, az miért fogadna el bármit is ettől a személytől?
Nem fogadod el Istent úgy, ahogy Jézus elfogadta, de mégis a tanításaira hivatkozol, ráadásul azok ellen vagy, akik elfogadják úgy Istent, ahogy Jézus elfogadta.
Miért?
Hogy képzeled ezt?

Mi a cél?
Mi az igazi célod?
Mesélj az igazi célodról, amit szeretnél elérni, amit jónak gondolsz... vagy nem gondolsz semmire közben?

A játéknak vége!!!!!
Túl közel van, ami mindig is közel volt 2000 éve, hogy tovább játszunk a szavakkal.

Valljunk színt.
Most!

kiterjesztett valóság 2016.09.04. 15:14:31

@nicku:

Te még élsz?
Egy hónapban egyszer megpingelhetted volna ezt az oldalt, csak hogy tudják azok, akiknek fontos vagy, hogy még élsz.

nicku, te fiú vagy, vagy lány?
Én tudom, de sokan még ezt sem tudják rólad.
Miből gondolod, hogy sokan elfogadnak akármit is attól, akiről még azt sem tudják, hogy fiú vagy lány?

kiterjesztett valóság 2016.09.04. 15:21:18

Tudod, egy időben itt nagy divat volt, hogy fiúk női képet akasztottak magukra, és ennek megfelelően (felelőtlenül) is kommenteltek.

Az igazi kérdés feléd, nem az, hogy ki Isten, hanem az, hogy fiú vagy, vagy lány?
Hogy ez a legalja?
Engem nem zavar, sokszor voltam a legalján, talán jobban ismerem a legalját, mint bármi mást... talán.

Amit megtanultam: A legaljáról mindig felfelé van.
Szóval maradunk a legalján, vagy elkezdünk felfelé kapaszkodni?
Együtt (nem könnyebb, ez tévhit), de amíg együtt vagyunk, addig van kire mutogatni.

kiterjesztett valóság 2016.09.04. 15:47:16

Na jó, tisztán látszik, hogy általánosságban semmi.

Akkor nézzük konkrétan:

"6.) Ha akkor éltél volna, hogyan gondolkodtál volna arról, hogy Éli elnézi a fiai bűnös viselkedését? Annyira megbotránkoztál volna, hogy felhagytál volna Isten szolgálatával?

Érdekes, hogyan képesek a fonákjáról nézi ezt a dolgot! Ha ugyanis a történetnek nem a bűnbánás nélküli bűnösök bűnhődése, hanem az a lényege, hogy Éli elmulasztott erélyesen fellépni velük szemben, akkor pontosan azt tette, amire ez az Őrtorony-cikk buzdítja az olvasóit a Kolossé 3:13 szerint. De miért is kellene arra buzdítani a keresztény gyülekezet tagjait, ami miatt a bibliai időkben isteni büntetést kapott még Éli főpap is? Nem veszélyes ez egy kicsit? Éli felelősségre vonása ezekkel a szavakkal történt:

"Miért tiszteled jobban a fiaidat, mint engem" 1.Sámuel 2:29

Vajon, ha manapság arra használjuk a Kolossé 3:13-at, hogy bűnösöket tiszteljünk Isten Szava helyett, jobban járunk majd mint Éli főpap? A 6-8. bekezdések, "őrtoronyízű" konklúziója a 9. bek-ben található. Sajnos nem egyértelműen meghatározva, csupán ömlesztett kérdések által sejtetve, utalgatva egy feltételezett, lebegtetett isteni beavatkozásra.

Nekem viszont még mindig nem ment ki a fejemből sem a főcím, sem a "kulcs" bibliavers (Kol.3:13), és állandóan azok közé a manipuláló kérdések közé kavarodnak ott a 9. bek. végén."

"Nekem viszont még mindig nem ment ki a fejemből"

- Tényleg sajnállak.
Annyi időt kaptál, hogy kimenjen az a sok bullshit fejedből...

"Vajon, ha manapság arra használjuk a Kolossé 3:13-at, hogy bűnösöket tiszteljünk Isten Szava helyett, jobban járunk majd mint Éli főpap?"

- Ezt tényleg megkérdezted, ebben az összefüggésben?

Ha csak magadtól, akkor egyel kevesebb, de ha másoktól is, akkor sokkal kevesebb.
Kell ez neked?
Akarod ezt?
Magadra vonni vérbűnt?
Akarod ezt?
Biztos?

Annyira szeretnék olyan emberekkel kokettálni, akik komolyan gondolják.
De nem lehet.
A kerület, B lakótelepen lakó, C emelet, D ajtó alatt lakóhoz becsöngetnek.
Semmi.
Valami: "Igen, hallgatom."
Igen, meghallgatta és semmi.
Az emberünk csak néz ki a fejéből, a nyolcadikon.
Ez tegnapelőtt is így volt, és holnapután is így lesz.

Őszintén, nyíltan beszélni lehet?
Nem.
Oké, ezt megbeszéltük.

----

Ja csak annyit szerettem volna közölni, hogy az idő egyre fogy.
Én egy kicsit túlspoláztam, miközben te alulértelmezted - újra... sokadszorra.

Úgy tűnik csak élünk egymás mellett, de remélem nem hiába.

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2016.09.05. 14:49:36

Jól összeszedett cikk, különösen ez a mondat tetszett: "Ha egy kicsit is jobban belemerülnénk az isteni megbocsátás mintájába, akkor láthatnánk, hogy bocsánatkérésnek, jóvátételnek, egyáltalán a bűn felismerésének mindig meg kell történnie, mielőtt az Isteni megbocsátás megtörténik."

Ellenben azzal, amit a társulat tanít:
"Nagyra értékeljük, ha nem róják fel nekünk a vétkeinket, ezért mi se tegyük ezt másokkal." Ami igazából az ő gyakorlatukban nem más, mint 'kéz, kezet mos' és 'holló, hollónak nem vájja ki a szemét'.

Egyébként meg az a véleményem, hogy a megbotránkozásról és megbocsátásról szóló társulati tanítások igazából arra mennek ki, hogy ezeknek megítélését a vének kezébe helyezzék, akik mélyen indoktrináltak a társulati tanításokba, és sokaknak sajnos emberi mivoltja, jelleme is súlyosan leépült, illetve sosem fejlődött ki. Így ők eleve aszerint fogják ezt a rájuk ruházott hatalmat gyakorolni, ami nekik az érdekük. A tagoknak meg el kell fogadniuk ezeket a döntéseket, mint "isteni" útmutatásokat.
Az is mutatja, hogy milyen nevetésegesek ezek, hogy mennyire egyirányú a dolog. Mindent el kell nézni a bentlévő vezetőknek, akik szinte semmit nem néznek el a szerintük 'vétkező' hívőknek. Mennyire rugalmasak abban, ha valakinek kétségei vannak a szervezet tanításait illetően? Milyen esélyt adnak azoknak, akik vissza akarnak menni gyülekezetbe? Mennyit tolerálnak azoknak, akik a "hústest gyengeségeivel" küszködnek, ugyanakkor nemtetszésüknek is hangot adnak? Vagyis a türelemnek leginkább a vezetőség felé kell történnie a tagok részéről, fordítva ez nem , illetve kevésbé történik meg.

Jónás_ 2016.09.05. 19:38:51

@t.csilla: Az isteni megbocsátás 3 feltételeként tanítottuk valamikor, talán az "Örökké élhetsz" könyv idején a felismerést, bocsánatkérést és jóvátétel, vagy elhagyást. Ezt máig így gondolom helyesnek, de kíváncsi lennék milyen könnyen található meg így szabályként a mai anyagokban. Lehet, hogy az a könyv volt az utolsó amiben benne volt. (ha egyáltalán jól emlékszem)

picket9 2016.09.05. 20:27:26

A társulat a bűntudat keltést megfélemlítésként használja.
És ez jól mükődik.
Keresse a tag, az alkalmazott magában a hibát.

Igy nem lesz rendszer kritikus és kritizáló.
:)

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2016.09.06. 09:17:56

@Jónás_: Én nem emlékeztem arra, hogy ez így benne lett volna az Örök élet könyvben, de utánanéztem és ezt találtam a "Jöjjünk ki jól egymással szeretetben" fejezet 15 bekezdésében:
"Feltétlenül szükséges, hogy irgalmasok és megbocsátók legyünk. Bizony előfordulhat, hogy igazi okod van panaszra testvéred vagy testvérnőd ellen. Ilyenkor emlékezz e bibliai tanácsra: „Továbbra is szenvedjétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek oka lenne panaszra a másik ellen.” De miért kell megbocsátanod, ha jogos panaszod van ellenük? Mert „Jehova is készségesen megbocsátott nektek” — válaszol a Biblia (Kolossé 3:13). És ha mi az ő bocsánatára vágyunk, nekünk is meg kell bocsátanunk másoknak (Máté 6:9–12, 14, 15). Ha Jehova a példázatbeli királyhoz hasonlóan ezerszer megbocsátott nekünk, nem kell-e, hogy néhányszor mi is megbocsássunk testvéreinknek? (Máté 18:21–35; Példabeszédek 19:11)."

Ha rákeresek a "megbocsátás" szóra, az újabb kiadványokban leginkább Jézus áldozatával kapcsolatban említik, mint ami utat nyit a megmentéshez. Ezenkívül használják még a testvérek egymás közötti csip-csup ügyek rendezésére, de egy érdekes mondatot találtam a 2010-ben megjelent Jeremiás könyvben, miszerint:
"Az új szövetség és a megbocsátás kapcsán azokra is gondolhatunk, akik ki lettek közösítve, de aztán megbánták, amit tettek, és vissza lettek fogadva. Mi a helyzet akkor, ha valaki kárt okozott nekünk, vagy foltot ejtett a hírnevünkön, és most vissza lett fogadva a gyülekezetbe?"
Vagyis még a kiközösítettek azok, akiknek meg kell bocsátani a visszafogadásuk után. Tehát elé nehéz azt elképzelni, hogy maga a kizárt személy léphetne fel jogos követeléssel, hiszen ő maga 'mennyi szenvedést és kárt okozott másoknak', sőt még 'foltot is ejtett hírnevükön'. Ja, mert ha nem így lenne, akkor nem zárták volna ki. Logikus, nem?

A 2014-es Közeledj Jehovához könyvben ez áll (26. fejezet, 20.21. bekezdések): "Ez a törvény irgalmas elrendezés volt Istentől. Javára vált a károsultnak, aki visszakapta javait, és bizonyára nagyon megkönnyebbült, amikor az elkövető végül beismerte bűnét. A törvény ugyanakkor annak is a javára szolgált, akit végül arra indított a lelkiismerete, hogy bevallja vétkét, és jóvátegye a hibáját. Ha nem volt hajlandó így tenni, Isten nem bocsátott meg neki.
Jóllehet ránk már nem vonatkozik a Mózesi Törvény, de általa bepillanthatunk Jehova gondolkodásmódjába, például a megbocsátás kérdésében (Kolosszé 2:13, 14). Amikor bűneinkkel megbántottunk másokat, Isten örül annak, ha igyekszünk jóvátenni a hibát (Máté 5:23, 24). Ehhez hozzátartozhat, hogy elismerjük a bűnünket, bevalljuk a vétkességünket, és akár bocsánatot is kérünk a sértettől. Ezután Jehovához folyamodhatunk Jézus áldozata alapján, és érezhetjük, hogy megbocsátott nekünk (Héberek 10:21, 22)."
Ebben az írásban megemlítik, hogy Jehova bűnbocsánata előtt bizony a sértett felet is meg kell követni valamilyen módon. A bűn, bűnösség, sértettség fogalmainak meghatározása azonban a szervezet saját kezében marad továbbra is, ezért már ott problémák merülhetnek fel, hogy valaki 'elismerje vagy bevallja vétkességét', mivel ha valaki a szervezet útmutatói szerint járt el, akkor nem követett (nem követhetett el) hibát (ha mégis, az meg a tökéletlenségbe tartozik, amit amúgy is meg kell tudni bocsátani, hiszen nem tökéletlen a sértett maga is?!).

Szóval, amit felvetettél, arra az a válasz, hogy igen ez a tanítás szavakban a bűnbánatról és annak lépéseiről, viszont az, hogy ez elsősorban kikre vonatkozik és milyen körülmények között alkalmazható, annak megítélését önmaguk számára tartják fenn. Így valódi, érdemi bűnbánatról és jóvátételről nem lehet szó a szervezeti kereteken belül anélkül, hogy magát a keretet (a szervezet ideológia rendszerét) felül ne bírálnák.

Jónás_ 2016.09.06. 12:33:41

@t.csilla: Jó, amit a 26. fejezetből idéztél! Itt legalább egyetlen bekezdésen belül van az ellentmondás és ne szúrja senki szemét. Jehováról kategórikusan ír, vagyis nem bocsát meg biz. feltételek hiányában, de a nekünk szóló tanács már csak esetleges fogalmazásban van, miközben "bepillantunk az isteni". Tehát mindenki azt csinálhat amit akar? :-)

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2016.09.06. 20:55:33

@Jónás_: Az ellentmondások leginkább akkor válnak láthatóvá, ha már az ember egy-két dolgot megtapasztalt a saját bőrén is a tanítások gyakorlatából. Avagy utólag mindig okosabb az ember.
Csak azt tudom mondani, hogy igen, a tanítások leírva szépen hangzanak, de a súlypont az el van tolódva a szervezet irányába. Pl, ha ezt a részt vesszük:".... Ehhez hozzátartozhat, hogy elismerjük a bűnünket, bevalljuk a vétkességünket, és akár bocsánatot is kérünk a sértettől. Ezután Jehovához folyamodhatunk Jézus áldozata alapján, és érezhetjük, hogy megbocsátott nekünk (Héberek 10:21, 22)."
Vagyis ha valaki kihagyja a probléma rendezésére irányuló lépéseket, annak Jehova nem bocsát meg. Igen ám, de hogyan fogja ezt valaki érezni? Hisz maga az érzelemvilága is a szervezet ideológiájára van ráhangolva (pl akkor érzi magát "jól", ha az utasítások szerint jár el), maximum csak depressziós lesz, amit meg ráken az utolsó napokra, vagy arra, hogy ő milyen jó keresztény, akivel milyen rosszul bánik a világ...

A gyülekezet tele van ilyen depis tesókkal, akik képtelenek átlátni egy konfliktusban a saját szerepüket, mert erre a társulati ideológia nem tanítja meg őket. Pl, ha egy családtagot kiközösítenek, akkor a bentmaradó tagok csakis ártatlanok lehetnek, míg a kizárt csakis kizárólag kárt okozó. Vagy volt már valakinek tapasztalata arról, hogy egy JT családtagja valaha is beismerte volna vele szembeni igazságtalan eljárást és bocsánatot kért volna valamiért is? Ilyen biztosan nem sok van, de a kizártak MINDIG bocsánatra szorulnak, és nekik MINDIG esedezniük kell, ha vissza akarnak kerülni.

Kicsit olyan ez, mint az őrültek logikája: az egymásra épülő elemek logikusan kapcsolódnak, csak maga a kiindulópont nem stimmel.

kiterjesztett valóság 2016.09.07. 23:53:16

picket9, ezt neked írom.

Eddig ezek az emberek kussoltak, meg sem bírtak szólalni, most, hogy a a kerékkötő nem köti tovább a kereket, előmásznak a tetszhalott állapotukból, és hirtelen mindent tudnak - jól.

Szerinted ez nem érdekes?
Szerinted ez nem jelent valamit?
Szerinted ez nem hasonlít valamire?

kiterjesztett valóság 2016.09.08. 02:45:59

"NE BOTRÁNKOZZ MEG MÁSOK HIBÁI MIATT!"

- Én igyekszem - de tényleg.

De különbség van hibák, tévedések - és a hibák mögé rejtőző bűn (bűnösségét, bűnt elfogadó... a bűnt természetesnek az emberi létből eredeztethető, vagyis azt igazoló bűn), és a tévedések hazugságba rejtő, az igazságot hazugságokkal egybemosó dogmái - között.
Mekkora a különbség a kettő között?
Óriási.
leírhatatlan.

Az igazság Istent élteti, míg a hazugság megpróbálja megölni... kiölni mindenkiből az igazsághoz közeledés bárminemű hajlamát.

Van abszolút igazság?
Van.
Van Isten?
Van.

A világ - amelyik a gonosz hatalmában van -, ezt kérdőjelezi meg, támadja.
És mindenki, aki ezt megkérdőjelezi, támadja, az valójában Isten ellen harcol.

Emlékszel az első kérdésemre?
"Mitől fél az, aki Istentől sem fél?"
Nagy utat befutottunk az évek során, de ugyanoda jutottunk vissza.

Én nem félek semmitől, senkitől, csak Istentől (de még Tőle sem félek, hanem félem Őt - nagy különbség!)
Te mitől félsz - Istent nem félőként?
Mire enged cselekedni az Istenfélelmed teljes hiánya?

Ezt a kérdést halálosan komolyan gondoltam, de ne másoknak válaszolj, hanem csak magadnak.
Sokan vagyunk, de az első, és az utolsó ítéletkor is csak te leszel - Jézus meg te... Isten meg te.

Segíteni szerettem volna Jehova Tanújaként, miközben azt hiszed - rosszul - egy JT sem akar segíteni rajtad, és mindenki leírt téged.
Ez csak a látszat.
A látszat néha csal.

Mi mind egyek vagyunk egységben.
Amit egy akar, azt mindenki akarja, csak nem mindenki képes ezt elmondani - ezért vagy azért.
Isten azt szeretné, hogy MINDENKI megtérésre jusson, és ebbe te is beletartozol - most még mostohatestvérem!

"Ha tíz van köztük..." - az alkudozó.
Élet neked... örök élet neked...
De mutassál már valami pozitívat magadból!
Kérlek?
Nem, hanem könyörgöm!!!

Tboy69 2016.09.27. 20:54:32

Szerintem úgy lenne korrekt, hogy ha valaki vezető vétkezik, akkor lemond a posztjáról, bocsánatot kér a gyülekezettől, és jóvátételként felajánl valamit.
Ebben az esetben nem lehetne kifogás ellene, és meg kellene bocsájtani neki.
Aztán ha a gyülekezet úgy dönt, akkor újra jelöltethetné magát később a vezetői posztra.
Szerintem így lenne a megfelelő.
Jézus is így tanította.

Ihletett 2017.07.28. 12:27:31

Kol 3:13 Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen. Mint ahogy Jehova is készséggel megbocsátott nektek, úgy ti is.
Itt nem a panaszokra vonatkozik a megbicsicsájtás?