Igaz, nem ez az eredeti címe a hétvégi Őrtorony cikknek, de elolvasva úgy éreztem sokkal találóbb lenne, és jobban kifejezné a 19 bekezdés mondanivalóját, mint az eredeti.
Bár a Jakab 5:14-re nincs utalás egyik bekezdésben sem, az Őrtorony írói osztálya, és a megjelenést jóváhagyó VT tagjai, mind egytől egyig olyan vének, akikre elvileg számítani lehetne a bajban, ha hiszünk Jakabnak, hogy a tanácsa, miszerint „a hitből való imádság meggyógyít” működik. Én szeretnék hinni neki, bár az 1. lépést, amit a 14. versben ír ki fogom hagyni. Majd kiderül miért.
Elképzeltem magam a fenti képen ábrázolt jelenetbe, amint a súlyos beteg feleségemet vigasztalom. Vagy éppen a gyermekemet. Vajon abban a helyzetben, melyet az 1.bek. is felvázol, fordulhatnék hittel a Teremtőhöz a gyógyulás és a szenvedés megszüntetése reményében?
Tulajdonképpen az első 6 bekezdés szerint is kézenfekvő ez a gondolat, reménység, hisz még bibliai példákat is felhoznak ezzel kapcsolatban.
A 6.bek. felétől viszont egy nem várt fordulatot vesz az írás. A reménykeltő bibliai gondolatok sorát azok a történetek követik, amelyekben a segélykérő imák nem találtak meghallgatásra. A 9.bek.-ben pl. Ezékiás és Dávid imája közül előbbit átugorja az író, pedig az gyógyulással végződött, inkább Dávidéra és olyanokéra koncentrál, akik nem gyógyultak meg hűségük és imáik ellenére sem.
A KIEGYENSÚLYOZOTTSÁG jegyében a 11.bek úgy folytatja, hogy szembeállítja Lukács világi orvosi képzettségének értékét, Pál istentől kapott csodagyógyító képességével.
Lukács hétköznapi orvosi végzettségére, szakképzettségére helyezi a cikk írója a hangsúlyt, melyet bizonyítékoknak látszó, közvetett utalásokkal és következtetésekkel igyekszik alátámasztani, felértékelni, míg a csodagyógyítások értékét azzal gyengíti, hogy azok ideiglenesek voltak, nem mindenkire terjesztették ki, Pál, mint a képesség birtokosa Lukács orvos tehetségének köszönhetően meggyógyult, de magát, vagy más betegek közül is néhányat nem gyógyított meg. Nagyon érdekesnek és egy keresztény számára félelmetesnek is tűnhet a bibliai tények ilyen módon való összeollózása, mely egy érvelési menetben csakis azt a következtetést segíti elő, ha nem is mondja ki nyíltan, hogy emberi módszerekben és szakképzettségben hamarabb bízhatunk, mint a Mindenható Isten csodatévő szándékában. Miért? Mi lehet egy ilyen érvelési menetnek a célja?
Továbbra is a kiegyensúlyozottság alcím alatt a 13.bekezdés szándékosan eltorzított gondolattal kezdi,
„Napjainkban nem számíthatunk rá, hogy egy keresztény társunk a „gyógyítások ajándékai” által meggyógyítson”.
Egyetlen Jehova Tanúja sem hisz a csodagyógyításban, főleg, hogy ezt a tanútársa hajtja majd végre, akkor vajon miért kell ezt kijelenteni? Azért talán, hogy ha ez a tökéletes megoldás nem elérhető napjainkban, akkor nem is érdemes ezzel a témával a Teremtőhöz fordulni? Miért kell egy teljes bekezdésen keresztül a jószándékú testvéreink tanácsai iránt gyanakvást, félelmet, ellenérzést kelteni? Mindezt úgy, hogy közben KIEGYENSÚLYOZOTT hozzáállásnak állítják be az első ránézésre is durván torzító kijelentéseket.
Ha azon gondolkodunk súlyos betegen, hogy vajon felgyógyulunk-e (1.bek. 1. mondat), akkor nem csak kiegyensúlyozottnak, hanem óvatosnak is kell lennünk a köv. alcím szerint. (14.bek-től)
Vajon milyen veszélynek van kitéve egy súlyos beteg, ha nem elég óvatos? A 14.bek ide sorolja pl. azt, hogy ha drága terméket vásárolunk gyógyulás reményében, akkor nagy haszonra tesz szert a forgalmazó. És valóban az irigység veszélye benne van! A cikkíró fejében mindenképpen.
Kétségtelen, hogy eü. területen elkél a segítő elővigyázatosság, mert sok jóhiszemű beteg ember kerül csapdába. De vajon ez a wh cikk igazi gyakorlatias segítséget ad az ilyesmi ellen, amikor ennyire általános dolgokkal „operál”, az egészségre vonatkozó konkrét bibliai megfogalmazásokat pedig úgy mixeli, (vagy éppen kihagyja) hogy végül nehezen érthetővé válik mi is az egész cikk célja?
Egy vallásos foi-nak mi lehet a célja, amikor azt írja, hogy az istenbe vetett hit helyett jobb, ha képzett orvosokban, az immunrendszeredben, a saját ítélőképességedben és az Őrtoronyban bízol csupán. És mindezt még bibliai gondolatokkal is képes magyarázni.
Mi indíthatta a cikk írót arra, hogy Dávid szavait „Jehova légy kegyes hozzám, gyógyítsd meg lelkemet...” (szervezet szerint: lélek = élő test) úgy magyarázza a 7.bek-ben, hogy Dávid az immunrendszerén keresztül képzelte el a gyógyulását? Nem tudhatjuk biztosan mire is gondolt Dávid, amikor ezt írta. De az biztos, hogy az immunrendszerére nem! Mintha nem lenne elég morbid egyszer is olvasni, hogy az immunrendszeredben jobban bízhatsz, mint a Teremtődben, másodszor is szó szerint ismétlődik a 9.bek-ben. Közben semmiféle magyarázatot nem kapunk arra, hogy Dávid miért is ne várhatott volna csodát egy olyan korban, amikor csodák a személyes tapasztalatai szerint is voltak, és egy olyan állapotban, amikor a betegsége és az Istennel való egyedülállóan különleges kapcsolata miatt is ez teljesen reális gondolat lehetett volna a részéről? Nem tudjuk meg, hogy az a történelmi kor, amelyikben történtek csodák, hogyan szolgálhat párhuzammal a mai korra, amikor az Őrtorony szerint nem történhetnek csodák.
De az egy dolog, hogy egy cikkíró és egy kiadó, hogyan vélekedik erről a témáról. A vélekedését nem tárgyilagosan közli, amikor kijelenti, „nincs okunk azt várni, hogy Isten csoda folytán meggyógyítson minket vagy a szeretteinket”. (6.bek.) „Nem várhatjuk, hogy csoda útján meggyógyuljunk.” (18.bek.) A hangnem nem csak, feleslegessé teszi az ez irányú imákat, hanem szinte fenyegető, mintha bűnös gondolattól akarná megóvni az olvasót. Ha valaki ezt így gondolja, miért érzi szükségét annak, hogy másokra is ráerőltesse ezeket az érdekesen ollózott bibliai helyeket és azok furcsa magyarázatait. Ráadásul beteg emberekre, akiknek nem csak a gyógyszer, orvos, kezelés, hanem a reménység is nagyon fontos lenne abban az állapotban. Miért kellene egy betegnek az Isteni képességekbe vetett reményét LOGIKUS-nak beállított magyarázatokkal törölni, amikor annyi bibliai gondolat van, melyek (hogy óvatosan fogalmazzak) azt is lehetővé tennék, hogy valaki higgyen az isteni gyógyításban ma is. Csak néhány ezek közül, ami eszembe jut:
Jakab 5:15,16 14
Beteg valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak fölötte, megkenve őt olajjal Jehova nevében. 15 És a hitből való ima meggyógyítja a gyengélkedőt, és Jehova felemeli őt. Ha bűnöket követett is el, megbocsáttatik neki. 16 Valljátok meg azért egymásnak nyíltan bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.János 15:16; 16:23;
bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Bizony, bizony mondom nektek, bármit kértek az Atyától, ő meg fogja adni nektek az én nevemben... Kérjetek, és kaptokMáté 21:22
És mindazt, amit hittel kértek imában, megkapjátok.
Jakab, János, Jézus, és végső soron a Teremtő, csupán illúziókeltésre használta volna ezeket a kijelentéseket? Egyikük sem gondolta komolyan, amit mondott?
Egy súlyos betegnek, ahogyan a cikk kezdődik, felesleges lenne ezeken a konkrét ígéreteken gondolkodni? Tegyük fel, tényleg nem segítene Jehova, ha ezért imádkozik valaki, de ha felesleges lenne Őt „terhelni”, egyúttal veszélyes is? Az ilyen ima meghallgatásának eshetőségét annyira ki kell zárni, mintha Isten előtt lehetetlen lenne?
Egy édesanya valóban úgy fogja majd vigasztalni a szenvedő gyermekét, hogy kislányom nem kérhetünk gyógyulást Jehovától, tudod, elég neked, ha erőt kapsz a szenvedés elviseléséhez? De anyu, jobb lenne meggyógyulni! Tudom kicsim, de a 6. bek szerint nincs okunk Jehovában bízni, hogy ezt megteszi. Nem várhatjuk tőle, hogy meggyógyítson! Majd a doktor bácsi.
Ezt egészséges felnőttként sem fogom fel, hogy értené meg egy beteg gyerek? Miért ne várhatnánk? Mert akkor kifogyna Jehova valamiből? Miért nem bízhatom Rá, hogy eldöntse, meggyógyít vagy sem, ahelyett, hogy én dönteném el, hogy nem is kérek Tőle ilyet!? Jehovához fordulni is olyan veszélyes és kiszámíthatatlan következményekkel járna, mint pénzéhes, csaló, okkultista módszerekkel való kísérletezés?
Ha követjük az Őrtorony tanácsát és nem imádkozunk gyógyulásért, akkor magunkat óvjuk meg, vagy Jehovát? Milyen pozitív hatása lehet a gyógyulásért mondott ima mellőzésének egy beteg ember fizikai, vagy érzelmi állapotára?
Ezentúl valóban válogatnunk kell az imáinkban használt szavainkat kínjaink közepette, nehogy kimondjuk véletlenül, hogy gyógyíts meg Istenem!, mert csak odáig mehetünk ezen az úton az Őrtorony szerint, hogy erősíts meg Istenem? Az erősítéshez nem kell a csodatevő erejét használni, csak a gyógyításhoz? Beteg emberekként arra kell gondolnunk, hogy a gyógyító képességét meg kell kímélnünk, és az erősítő képességéből szabad csak kérni? Miért? Miért? ...
Maradt még kérdés a tanulmányozás végére is, hiszen az elhangzottakat NEM alátámasztandó, mégis idézésre kerül a „legyetek jó egészségben” tartalmú, jó kívánság. Nem is mellékgondolatként, hanem egyenesen alcímben kiemelten. Érdekes fordulat, ha egyszer az egészséges, gyógyult állapotunk nem lehetnek imáink, és kívánságaink tárgyai, akkor hogyan passzol a Csel. 5:29 ide?
Egyszerűen. A „legyetek jó egészségben”, évezredek óta használt kívánság, azt jelenti az Őrtorony szerint, hogy „legyetek erősek”.
Kétségtelen, hogy az egészség és az erőnlét szoros összefüggésben áll. Viszont az a magyarázat elég betegen hangzik, hogy a Teremtőtől „egészséget” nem kérhetünk imában, de „erőt” igen. A jó egészség és az erő, nem szinonimák! Vagy mégis? Ha azok lennének, akkor felesleges lenne átírni az egészség kifejezést. De akkor meg sántít ez az egész !
Az igaz, hogy helytelen lenne illúziókat táplálni egy betegben. De legalább annyira helytelennek gondolom kizárni is az isteni gyógyítás, ill. gondviselés lehetőségét. Nem tudom, és nem is kívánom bizonyítani, hogy Jehova napjainkban is gyógyít vagy sem. Csodákkal, vagy immunrendszerrel, vagy lelkiismeretes orvosokkal, eü-rendszerrel, akármivel. Amikor halálos betegségből gyógyultam fel, tudtam, hogy kinek legyek hálás érte. Jehovának imában (és szerintem nem haragudott sem a kérésért, sem a köszönetért), az orvosoknak meg, úgy ahogy szokás, megköszöntem. Csoda volt, vagy nem, nem tudom. De ez nem is lényeges. Csupán szerettem volna megérteni a heti anyagot, amit hűen és bölcsen feltálalnak majd vasárnap 8 millió Tanúnak világszerte, köztük nagyon sok betegnek, súlyosan betegnek is. Szerettem volna megérteni, hogy ez a cikk vigasztalásnak számít, vagy hiterősítőnek számukra. Nagyon úgy tűnik, hogy egyik sem, de a cél továbbra is beazonosíthatatlan. Meg az is érdekelt volna, hogy azok a bibliaversek, amik a cikk logikájával teljesen ellentétesek, de a Teremtő és Fia közvetlen ígéreteiben való bizalmat erősítenék, hiszen Ők maguk mondták ki, csupán véletlenül lettek kihagyva, vagy a beidézett több mint 50 (ötven) bibliai hivatkozás mellett már túl sok, vagy túl zavaró lett volna?
Ha erre a cikkre úgy kellene tekintenem mint lehetséges szellemi gyógymódra, amely segíthetne egy szellemi zavarodottságból kigyógyulnom, akkor nyugodtan alávethetném annak a vizsgálatnak, melynek a lépéseit a 15. és 16. bekezdés aprólékosan részletezi!? Vajon milyen eredményre számíthat a 8 millió Tanú, aki fejenként 1-1 órát tölt majd el ezzel a vizsgálattal a hétvégén, (összesen 8 millió órát) a kezében tartott és kiemelten ajánlott szellemi gyógymóddal kapcsolatban? Ha mindenki komolyan veszi majd a 15-16. bek.-ben sugalltakat, nem félnek, hogy megtelnek a királyságtermek szemeteskukái az öj-ek végén? Én minden esetre nem fogom kidobni, lehet, hogy használhatom majd az ítélőszék előtt, amikor azt kell elmagyaráznom, hogy miért nem hittem ennek a szervezetnek.
Józsué szavait értelmezném e cikk után szabadon és mixelve, ahogy tanultuk: „én azonban és háznépem Jehovában bízom, ha rossznak tűnik ez a szemetekben, akkor ti válasszátok magatoknak az immunrendszereteket, orvosaitokat, és az Őrtorony-logikát, meg amit akartok. Legyetek jó egészségben!” (Józsué 24:15 + Csel.15:29)
P.J.
Eredeti cikk: w15 12/15 23. o.
Utolsó kommentek