A 2014 novemberi JW Broadcasting epizód azt mutatja, amint leveleket válogatnak az Őrtorony levelezési részlegén
Az elmúlt néhány hét valószínűleg nagyon stresszes lehetett a Vezető Testület számára, mivel több kiszivárogtatott anyagból az derül ki, hogy a bétellakók közül egyre többen és egyre növekvő mértékben nehezményezik hozzáállásukat és irányelveiket.
És most ez az újabb kiszivárogtatás, mely az Őrtorony egy bennfentesétől származik, teljesen lerántja a leplet arról, hogy hogyan kezeli a szervezet a mezei tagokat érintő kérdéseket.
A “Levelezési Irányelvek” egy 118-oldalas dokumentum, melyet világszerte a Bételek kulcsszemélyzete kap meg, és sablon-válaszokat tartalmaz egy hosszú listányi helyzetre, beleértve különféle tantételekkel kapcsolatos problémákat is.
Noha korábban csak néhány kivételezettnek állt rendelkezésére, a 2011-es változat már szabadon elérhető, tehát bárki, aki ismeri a dokumentumot, tudja, hogyan fog az Őrtorony válaszolni bármely levelére, melyet ír nekik, mielőtt még tollat fogott volna a kezébe.
Hogy elkerüljük a szerzői jogok értelmezésével kapcsolatos további bonyodalmakat az Őrtorony jogi osztályával, mi itt a JWsurvey-nél úgy döntöttünk, hogy nem tesszük közzé a Levelezési Irányelvek című dokumentumot teljes terjedelmében.
Hogy az olvasók megszerzik-e az anyagot valamely más weboldalról, az teljes mértékben az ő döntésük.
https://drive.google.com/file/d/0B5O25TquiW0xWHpTdm5vQ1R1ZGc/view?usp=sharing
A Levelezési Irányelvekről gyakorlatilag hallani sem lehetett addig, amíg Ray Franz egykori vezető testületi tag meg nem említette a Lelkiismereti válság című könyve folytatásában – In Search of Christian Freedom (A keresztény szabadság keresése) – a 242. oldalon.
A tárgyszó-jegyzék további két oldalon át folytatódik, majd Franz a 245. oldalon így foglalja össze:
Miután múlt éjjel órákat töltöttem ennek a rendkívül érdekes iratnak az átolvasásával, teljes mértékben egyetértek Franz jellemzésével, miszerint ez “talmudi.” Tárgyszavak özönével találkozhatunk, melyek szédítő pedantériával fejtegetnek olyan változatos témákat, mint például a transzvesztitizmus, menekültek, állati vér, hermafroditák, sterilizálás (ivartalanítás), valamint “fogyatékos személyek.”
Úgy tűnik, a dokumentum írói maguk is látják, hogy milyen nevetséges ez, mivel a bevezető megjegyzéseikben próbálják kimagyarázni:
Ne feledjük, hogy sok minden, ami a viselkedéssel kapcsolatos dolgokról megjelenik, nem törvényként tekintendő, hanem inkább érett keresztény tanácsként. Tehát nem kell mindig arra gondolni, hogy mindjárt büntetést kell kiszabni, ha valaki nem tartja be tökéletesen a kapott tanácsot.
De ennek a védekező, magyarázkodó bevezetésnek mindjárt nyíltan ellene is mondanak a következő oldalon:
Ha az érdeklődő személy kihívó, tiszteletlen hozzáállást tanúsít, ajánlatos lehet először kapcsolatba lépni a vénekkel, hogy eldöntsék, milyen az illető gyülekezeten belüli megítélése, és milyen segítséget képesek neki nyújtani.
Tehát mindenki, aki a szervezetnek a dicséreten és hízelgésen kívül bármi mással kapcsolatban is ír, vagy aki azt a benyomást kelti, hogy tudja, miről beszél, számíthat arra, hogy a gyülekezete vénei kapnak majd egy telefonhívást, vagyis a titoktartást leplezetten megszegik, mely bizonyos, hogy önmagában is már “büntetésnek” számít.
Ahogy az olvasó egyre mélyebben beleássa magát a különféle témákba, további ellentmondások is a felszínre kerülnek. Például a vérátömlesztés megbánás nélküli elfogadása, még akkor is, ha életmentőnek bizonyult, kiközösítésre okot adó vétség marad:
Egy megkeresztelt személy, aki szándékosan és megbánás nélkül fogad el vérátömlesztést, ezáltal saját döntése alapján utasítja el a vér írásszerinti szentségét és szegi meg Isten törvényét. Három vénnek (nem egy bírói bizottságnak) kell találkoznia vele. Amennyiben vérátömlesztést fogadott el megbánás nélkül, a gyülekezet úgy tekinti, hogy ez a személy önmagától elkülönült. Ezután ezt fogják bejelenteni: “[A személy neve] többé nem Jehova Tanúja.” Az ügyet úgy fogják kezelni, mint az elkülönülés más eseteit.—w86 10/15 31; w73 9/1 543-4.
Ha azonban történetesen egy JT ápoló vagy orvos vagy, és arra utasítanak, hogy alkalmazz vérátömlesztést egy nem-JT betegen, ezt megteheted a szankcióktól való félelem nélkül:
Egy keresztény ápoló vagy orvos tiszteli az Írásokat és így nem ajánl fel vagy nem rendel el vérátömlesztést egy páciensnek. Ha ő alkalmazottként nem felelős az ügy eldöntéséért és egy felettes irányítása alatt áll, hogy transzfúziót alkalmazzon egy nem-Tanúnál, az engedelmesség ebben az esetben személyes lelkiismereti döntés kérdése.—w99 4/15 28-30; w75 4/1 215-16.
Másrészt, ha farmer vagy és megengeded, hogy egy állatod vértranszfúziót kapjon, számíthatsz rá, hogy legalábbis rácsapnak a kezedre:
Nem helyénvaló egy keresztény ember számára, hogy vértranszfúziót alkalmazzon egy állaton, ami a tulajdonában van, vagy pedig, hogy meghatalmazzon valaki mást ennek elvégzésére.—w64 2/15 127-8.
Miután ez egy 2011-es kiadás, nem tudhatjuk, hogy a gyermekmolesztálás kérdését vajon átfogóbban szabályozták-e az újabb kiadásokban (ami valószínűnek tűnik tekintetbe véve ennek a témának a jelentős publicitását a 2012-es Candace Conti győzelem óta).
Még így is, tekintettel arra a tényre, hogy a gyermekmolesztálás Jehova Tanúi között tapasztalható félrekezelése legalább 2002 óta ismert (amikor a BBC Panorama és a Dateline dokumentumfilmjei először leplezték le a problémát nagy tömegek előtt), az ember arra számítana, hogy Jehova Tanúi gyermekeinek védelme a szexuális ragadozóktól több helyet érdemel meg, mint mondjuk a Tae Bo helyénvalóságának megtárgyalása. (Tae Bo: egy önvédelmi sport, 97. old. a dokumentumban - a ford.)
A gyermekmolesztálás azonban mindössze három futó említést kapott ebben a dokumentumban. A 41. és 110. oldalak közel sem adnak egyértelmű biztosítékot arra, hogy ha valaki a múltban molesztált egy gyermeket, az megakadályoz egy Tanú férfit abban, hogy felelős pozícióban szolgáljon.
Például a bűn korábbi gyermekmolesztálást is magában foglalhatott, és ez valószínűleg kizárja őt sok évre.
Egyesek, akik bűnösek gyermekmolesztálásban, még ha nem is közösítették ki őket az ilyen tettekért, talán soha nem nyernek jogot különleges előjogokra a gyülekezetben.
Ezek után az 53. oldalon az írók eltöprengenek azon a szituáción, amikor egy kiskorú lányt megerőszakolnak, majd pedig teherbe esik. Ahelyett, hogy a lány jólétével foglalkoznának, valamint annak sürgető szükségével, hogy a támadóját igazságszolgáltatás elé állítsák, a figyelem a születendő gyermek életkörülményeire terelődik, valamint arra, hogy vajon a megerőszakolt gyermeknek hozzá kell-e mennie feleségül a támadójához, vagy sem.
Olyan gyermek, amely paráznaságból, vagy egy kiskorú lány megerőszakolásából születik: A nem házas, kiskorú lány apja (vagy egyszülős család esetén anyja, ahol nincsen apa) felelős azért, hogy eldöntse, vajon az újszülöttet az otthonukban vagy máshol nevelik fel. Megfontoltságot mutat a részéről, ha figyelembe veszi a kiskorú valós igényeit. Azt is el kell döntenie, hogy engedje-e a lányt hozzámenni ahhoz a férfihoz, aki a terhességet okozta. Önmagában a terhesség nem teszi szükségessé a házasságot a gyermek apjával csupán azért, hogy elkerüljék a törvénytelenséget. Egy elsietett vagy helytelen házasság csak még rosszabbá tehet egy szerencsétlen helyzetet. A gyülekezet tagjaitól jövő érzelmi támogatás időnként hasznos lehet.
Az, hogy a szerzőknek nem sikerült megfelelően felmérni és megválaszolni a gyermekmolesztálás ma már általunk is ismert problémáját a szervezeten belül, 1006 feltételezett pedofillal csupán az ausztrál Őrtorony feljegyzései között, éles megvilágításba helyezi a Vezető Testület megdöbbentő naivitását (akik jóváhagyták ezt az anyagot), vagy pedig kötelességük szándékos elhanyagolását, hogy megvédjék a gyermekeket egy világos fenyegetéstől.
Ray Franz “talmudiként” írta le a Levelezési Irányelveket
A családon belüli erőszak megfelelő kezelését, amely szintén egy óriási probléma a szervezetben, hasonlóképpen kurtán elintézték. Az 51. oldal röviden megemlíti a bírósági eljárást, mint amely előnyös egy erőszakos férj esetében az áldozata védelme érdekében, de sehol sem említi meg, hogy egy hívő nőnek, aki ebben a helyzetben találja magát, lehetősége lenne egy új férj oldalán megtalálni a boldogságot.
Ellentétben egy ilyen égető kérdés tömör kezelésével, mely számtalan házasságban érint bántalmazott házastársakat, kilenc oldalt szenteltek a válás, házasságtörés és újraházasodás különböző árnyalatainak. A házassági hűtlenség összes elképzelhető eshetőségét fanatikus részletességgel vizsgálták meg. Újra csak azt mondhatom, a “talmudi” az egyetlen szó, amely kellőképpen kifejezi az Őrtorony rögeszmés megszállottságát a szexszel és erkölccsel kapcsolatban. És csupán a “farizeusi” szó képes leírni ezzel párhuzamosan azt a közönyt, melyet a fizikai erőszak különböző formáinak számtalan múltbeli, jelenlegi, és jövőbeli áldozata iránt tanúsítanak.
Végül megakadtam a “vérbűnre” vonatkozó résznél, amely ezt írja:
A Biblia elítéli a gyilkosság bűnét, ami miatt egy személyt kiközösíthetnek.—Jel. 21:8.
Vérbűnt vonhat magára az, aki valaki más halálát okozza gondatlanság vagy e világ közlekedési törvényének, vagy más biztonsági törvényének megszegése miatt. Amennyiben egy Tanú felelős valakinek a haláláért egy balesetben, a véneknek ki kell vizsgálniuk az esetet, és ha indokolt, ki kell jelölniük egy bírói bizottságot, hogy meghallgassák az ügyet, mivel a gyülekezet el akarja kerülni a közösségi felelősséget a vérbűnben.
Elkerülhetetlenül adódik a kérdés, vajon mennyi vér lehet az Őrtorony múltbeli és jelenlegi vezetőinek kezén, Knorrtól kezdve az olyanokig, mint például Morris, Splane és Lett, annak a számtalan életnek az elvesztéséért, amit a vérrel kapcsolatos nevetséges tilalmak okoztak.
Vajon hány élet ért brutálisan véget, miután betanított szektaáldozatok elutasították a vért alkalmazó orvosi kezelést, egy olyan gyakorlatot, mellyel kapcsolatban az írások hallgatnak? Talán soha nem tudjuk meg. És akkor még nem mondtunk semmit azoknak az ismeretlen számáról, akik az Őrtorony kegyetlen közösségmegvonási eljárása miatt vetettek véget az életüknek.
Egy dolog biztos, mégpedig az, hogy a Vezető Testület belátható időn belül nem fog változtatni azért, hogy életeket mentsen meg, vagy hogy megvédje a kiszolgáltatottakat. De legalább némi megnyugvást találhatunk abban, hogy tudjuk, egyre növekszik azok száma a Bételek folyosóin, akik ráébrednek egy közös küzdelem teljes valóságára, és együtt dolgoznak velem és másokkal, hogy teljes nyilvánosságot adjanak ennek a pusztító szektának.
Fordította: Columba, Eve
Utolsó kommentek