Éppen hazafelé tartottam Zürichből, egy európai helyszíneken megtartott, Jehova Tanúival kapcsolatos találkozósorozatról, amikor először hallottam a január 7-i párizsi események szörnyű hírét.
Azon a borzalmas napon maszkot viselő fegyveresek betörtek a Charlie Hebdo francia szatirikus lap irodáiba, és lemészároltak 12 embert. Úgy tűnik, ez tulajdonképpen egy megtorlás volt amiatt, hogy az újság Mohamed prófétát ábrázoló képeket tett közzé.
Az elkövetkező napokban további öt embert öltek meg, mivel a gyanúsítottak túszok szerzésével próbálták kijátszani a hatóságokat, mely azonban nem sikerült nekik.
Az olvasó ezen a ponton most valószínűleg eltűnődik, hogy “vajon mi köze mindennek Jehova Tanúihoz?”
Egyszerűen fogalmazva, a Párizsban történtek két ijesztő dolgot tesznek egyértelművé: (1) hogy a vallásos erőszakoskodók mindig meg fogják próbálni elhallgattatni azokat, akik bírálják őket, mint ahogyan az Őrtorony is - rágalmazások, félremagyarázások és kiközösítéssel való fenyegetőzések útján - ismételten megpróbálja elhallgattatni kritikusait, és (2) hogy a társadalom általában csak kevés vagy egyáltalán semmilyen védelmet sem tud nyújtani a veszélyes szekták ellen, mert végső soron nem képes felismerni azt az óriási fenyegetést, amely a vallásos dogma által támogatott illetéktelen befolyásolásban rejlik.
A kritikusok elhallgattatása
Nemrég engem is megvádoltak azzal, hogy megpróbálom elhallgattatni az embereket, amikor kiálltam az “agresszív aktivizmus” ellen egy nem régi Youtube videóban és a hozzá kapcsolódó JWsurvey cikkben. Azok, akik ezt a vádat nekem szegezték, úgy tűnik, összekeverik az őszinte vélemény meggyőző módon történő megfogalmazását valamiféle cenzúrával.
Csak remélni tudom, hogy az ilyen emberek tanúi voltak a vérfagyasztó eseményeknek Párizsban és lehetőségük nyílt rá, hogy eltöprengjenek rajta, hogyan is néz ki valójában a demokratikus jogok valódi tagadása.
Ha valóban szeretném elhallgattatni azokat az embereket, akik nem értenek egyet velem, akkor sokkal rosszabbat is tehetnék, mint hogy idézek pár oldalt az Őrtorony könyvéből. Kezdetnek éppen jó lenne, hogy leszedessek minden olyan weboldalt, amely olyan módon használja az én anyagomat, amely azt a céljaimmal ellentétes módon használja, éppen úgy, ahogy az Őrtorony tette 2013 januárjában, amikor a JWsurvey 24 óráig nem volt elérhető azon szörnyűséges bűntett miatt, hogy elérhetővé tett egy titkos, véneknek szóló levelet a gyermekmolesztálásról.
Nyomást gyakorolhatnék a Youtube-ra is, hogy vegyenek le bármilyen videót a kritikusoktól, amely történetesen olyan módon adja vissza a szavaimat, amit helytelenítek, éppen úgy, ahogyan az Őrtorony tette a múlt hónapban, amikor az egyik videómat leszedették a Youtube-ról egyszerűen azért, mert tartalmazta Tony Morris szépítés nélküli szavait.
Ha mindenáron rosszindulatú akarnék lenni, találhatnék módot arra, hogy megsértsem a vádlóim alapvető emberi jogait azáltal, hogy valamiképpen rákényszerítem a családjuk tagjait, hogy szakítsanak meg velük minden kapcsolatot – talán jól hangzó, de egyben megtévesztő nyilvános állításokkal az elmebeli állapotukról, éppen úgy, ahogyan az Őrtorony ezt a közösségmegvonási eljárásuk keretében teszi (amit éppen nemrég hangsúlyoztak ki a következő beteges propagandájukban az április 15-i Őrtoronyban):
A nagybetűs angol cím magyarul így hangzik: “Miért szeretetteljes eljárás a kiközösítés?”
A teljes újság letöltéséhez kattints ide.
Egy pillanatra sem szeretném úgy beállítani a dolgot, mintha az Őrtorony közösségmegvonási eljárása valamiképpen is hasonló lenne az erőszakos iszlám szélsőségességhez, azonban az igazság az, hogy létezik néhány elég aktuális párhuzam, amellyel foglalkozni kell.
Egy közös nevező
Ha van valami, amiben minden szekta jó, az a kritikusaik elhallgattatása és az alapvető jogaiktól való megfosztása. Az iszlám ezt úgy éri el, hogy nyíltan és erőszakosan fenyegeti, valamint lemészárolja azokat, akik szembeszállnak a prófétájukkal és tanításaikkal, vagy megsértik ezeket, míg más szekták, mint például az Őrtorony, körmönfontabb, alattomosabb módszereket találnak arra, hogy elnémítsák ellenfeleiket, ahogyan fentebb említettem.
Ezen a ponton talán már azt kiálthatod, hogy “de az iszlám nem egy szekta, hanem a béke vallása!” Én pedig nem hibáztatlak, hogy elfogadtad csaknem az összes politikus és újságíró alapálláspontját, akiknek jól felfogott érdekük, hogy mindenkinek a kedvére tegyenek olyan lekenyerező kijelentéseket téve egy vallásról, melyek "mindenkire egyformán rászabhatók", miközben nyilvánvalóan semmit sem tudnak erről a vallásról.
Az egyszerű igazság az, hogy a Korán és a hozzá kapcsolódó Hadísz futólagos tanulmányozása is egy olyan vallást tár fel, melyből izzik a gyűlölet és az intolerancia bárki iránt, aki elutasítja, hogy alávesse önmagát neki.
A nem-hívőket (“hitetleneket”) és hitehagyottakat semmilyen más formában nem lehet befogadni, csak mint rabszolgákat. Le kell igázni és el kell pusztítani őket, éppen úgy ahogyan bárki, aki elutasítja Jehova Tanúi üzenetét, számíthat rá, hogy “tollas” pusztulásban lesz része, amint Armageddon megérkezik és angyalok által megidézett éhes madarak kezdenek el körözni odafent.*
* Az Őrtorony - Alfred Hitchcock 1963-as “Madarak” című” filmjére emlékeztető megfogalmazással - a Jelenések 19:17,18 próféciáját azok végső sorsára alkalmazza, akik figyelmen kívül hagyják tanításaikat. A megidézett madarak így az elpusztult hitetlenek holttesteinek eltakarításában fognak segíteni az Őrtorony bemutatott cikke szerint. (- a ford.)
Az egyetlen magyarázat, amit ezidáig hallottam muszlim hitvédőktől, hogy a számos, dzsihádra vonatkozó felhívás az iszlám szövegekben jelképesen értendő, vagy valamiféle “belső dzsihádra” vonatkozik – egy önmagunkon belül zajló harcra. Ez a magyarázat azonban legalábbis a jelen megcsömörlött szektatúlélő szempontjából nézve egyszerűen nem illik a képbe – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a legkorábbi tömeges megtérések Mohamed követőitől a vallás arábiai születésekor nem ölelések és az emberek iránti kedvesség útján születtek, hanem fegyverrel.
Ismerd meg az ellenséged
Az iszlám nem a béke vallása, éppen úgy, ahogyan Jehova Tanúi nem a szeretet vallása. Mást csak akkor mondhatnánk, ha figyelmen kívül hagynánk az egyik, vagy mindkét vallás írott tanításait és utasításait.
Igen, a muszlimok nagy többsége békés, és mi hálásak lehetünk azért, hogy ez így van. A civilizáció, ahogyan ma ismerjük ettől a helyzettől függ. Az a tény azonban, hogy a legtöbb muszlim ösztönös emberiessége arra vezeti őket, hogy figyelmen kívül hagyják, vagy újragondolják a szent szövegeik egyes szakaszait, melyek arra szólítják fel őket, hogy “harcoljatok azokkal a hitetlenekkel, akik a közeletekben vannak” (Korán 9:123), semmilyen módon nem szabadítja fel a vallásukat (különösen pedig a vallásuk szent könyvét) a felelősség alól.
Ugyanezen az alapon, pontosan tudom, hogy vannak olyan Jehova Tanúi, akik nem hajlandóak megszakítani kapcsolatukat kiközösített családtagjaikkal (noha sok esetben titokban), ez azonban nem jelent egy “szabadon távozhatsz a börtönből” kártyát a Vezető Testület számára, vagy menti fel őket a groteszkül erkölcstelen tilalmaik felelőssége alól, hogy még e-mailben sem lehet tartani a kapcsolatot a kilépett családtagokkal (lásd w13 1/15 16. old. 19. bek.)
Annak ellenére, hogy sokan nem akarják ezt elfogadni, a párizsi eseménysorozat nem néhány értelmetlen pszichopata tevékenységének végeredménye volt csupán, akik találtak volna másik ürügyet is, hogy karikaturistákat lőjenek le, ha nem lettek volna muszlimok. Éppen most voltunk tanúi egy káros, abszolutista ideológiát és tradíciókat hordozó halálos koktél elkerülhetetlen eredményének, melyhez rendkívül hatékony és meggyőző illetéktelen befolyásolási technikák társulnak – és nem az első alkalommal.
Nem hajlandóak beavatkozni
Amint engeded, hogy teljesen megérjen benned ez a felismerés, látni fogod, hogy van még egy ennél is ijesztőbb dolog, amit fontolóra kell venned, ez pedig általánosságban a társadalom teljes tehetetlensége arra, hogy akár csak felismerje a problémát, nemhogy még kezelje is.
Azok a kormányzatok, melyek hatalmas erőforrásokat mozgósítanak és szánnak egy olyan mantraként ismételgetett jelszóra, mint a “terrorizmus elleni háború”, anélkül, hogy felismernék a valódi ellenséget, az iszlám fundamentalizmust, aligha tekinthetőek felkészültnek arra, hogy megbirkózzanak a szektás elmekontroll sokrétűségével, illetve az ebből adódó károkkal.
Ezért van az, hogy az olyan országok hatóságainak, akik büszkék a demokráciájukra és az emberi jogok tiszteletben tartására, szinte sohasem sikerül megfelelően bánniuk a Jehova Tanúihoz hasonló szektákkal, amikor azok helytelenül kezelik a gyermekbántalmazási ügyeket, vagy családokat szakítanak szét a kötelező közösségmegvonással. Az ilyen viselkedést legalább is az adómentesség és (magától értetődően) a jótékonysági státusz megvonásával kellene ellensúlyozni. Ha létezik olyan terület, ahol LEHETSÉGES egy szekta kezére csapni, akkor az a banki egyenlegük.
Ehelyett az intoleráns szervezeteknek, mint az Őrtoronynak, újra és újra lehetőségük nyílik rá, hogy virágozzanak, miközben a hatalmon lévők másfelé néznek, olyannyira megriadnak a politikai vezetők attól, nehogy úgy tekintsenek rájuk (amint már ki is találtad), hogy... intoleránsak.
Ugyanezen ok miatt válnak folyamatosan fiatal és értelmes lányokból és fiúkból radikális iszlám szélsőségesek: mivel a kormányzatok nem akarják elfogadni a vallási indoktrináció igazi, szörnyű mértékét és hatókörét az illetéktelen befolyásoláson keresztül.
Anélkül, hogy legalább hajlandóak lennének a szektás elmekontroll problémájával (vagy nevezhetjük bármi másnak is) foglalkozni, kevés remény van arra, hogy a hatóságok megoldást találnának arra, hogyan fegyverezhetnék fel a fiatalokat ezekkel az aljas technikákkal szemben, vagy arra, hogyan utasítsák rendre az olyan csoportokat, melyek ilyen halálos eredménnyel alkalmazzák ezeket.
A tudatlanságnak, ostobaságnak és igazságtalanságnak ez a mókuskereke volt a leglehangolóbb felfedezés a számomra, amikor először felébredtem a szektás betanításomból, most pedig a párizsi események és az a mód, ahogyan ezeket az irányadó médiában bemutatják, nemkívánatos emlékeztetői annak a széttörött világnak, amelyben élek – egy olyan világnak, melyben egy vélemény erőszakos elhallgattatása után siránkozó felhívásokkal követelik, hogy “tartsák tiszteletben” pontosan azt a dolgot, amely pedig felelős a ravasz meghúzásáért.
Kapcsolódó videó:
***Megértem, ha sokan közületek szóvá teszik ennek a cikknek a hangnemét azzal, hogy azt mondják, ez szembemegy ennek a weboldalnak a vallási semlegességet hirdető álláspontjával. Ugyanakkor én sosem voltam az olyan emberek ellen, akik a saját magánjellegű meggyőződéseikhez ragaszkodnak, csupán az ellen, ha ezeket másokra is rá akarják kényszeríteni. Úgy érzem, hogy a nemrég történt események fontos emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy mi történik, ha megengedjük az embereknek, hogy szabadon zsarnokoskodjanak más emberek felett és megfélemlítsék őket akár vallási, akár politikai szándékoktól vezérelve, és fel szerettem volna használni ezt az alkalmat, hogy elmagyarázzam, miért van az, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol az ilyen csoportok, akik így viselkednek szabadon virágozhatnak.***
Fordította: Eve, Columba
Utolsó kommentek