Victoria Summers emlékeztetőt hagy a helyi királyságterménél, lányával Holly-val 

Láttál-e már olyan személyt, akit becsaptak, majd pedig őt hibáztatták ezért? Jelenlegi, vagy egykori Jehova Tanújaként talán első kézből tapasztalhattad ezt meg. Tűnődtél-e már azon valaha, hogy az emberek miért okolják az áldozatokat azért a szenvedésért, amit nyilvánvalóan esélyük sem volt elkerülni?

Nem egyszerű dolog a bűn beismerése. Sokkal egyszerűbb módot találni arra, hogy mást kritizáljunk, mint hogy elfogadjuk a felelősségünket a saját nem éppen megfelelő tetteinkért.

Mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy különösen sebezhetőnek érezzük magunkat az emberi szenvedés jelenlétében. Egyszerűbb tagadni, igazolni, vagy megmagyarázni mindazt, ami történik, minthogy megálljunk segíteni. A történelem során mégis mindig léteztek olyan kis embercsoportok, akik ellenálltak ennek az emberi tendenciának és megvetették a lábukat vele szemben.

Az egykori Tanúk közössége az egyike ezeknek a kis embercsoportoknak. Egy olyan világban, ahol az Őrtorony visszaéléseit nagyrészt figyelmen kívül hagyják, ők képesek összegyűlni egy egyedülálló cél érdekében, amikor felmerül az igény rá, hogy a világ megláthassa mi is történik valójában a Jehova Tanúi vallásban.

Egy alkalomhoz illő emlékezés 

Néhány innovatív egykori Tanú nemrég úgy döntött, hogy egy különleges gyásznapot szervez azok számára, akik érintettek az Őrtorony vallás káros doktrínáiban és eljárásaiban. Az első évenkénti “Őrtorony Áldozatainak Emléknapja” július 26-án került megrendezésre és nagyon bátorító volt az érdeklődés. A Facebook oldal sok szép képet tartalmaz olyan emberekről, akik virágokat, üzeneteket helyeznek el a királyságtermek mellett azoknak az emlékére, akik meghaltak, akiket kihasználtak, vagy elidegenítettek az Őrtorony eljárásai következtében.

Egy vallás által okozott szenvedés olyan lehet, mint egy fekélyes seb, amelynek hosszú időre van szüksége a gyógyulásra. Úgy tűnik, hogy egy különleges gyászolási folyamatot vált ki, ami kreatív gondolkodást követel meg annak érdekében, hogy maradandó lezárást hozzon el. Ez az emléknap lehetőséget adott az embereknek világszerte, hogy közelebb kerülhessenek ehhez a lezáráshoz. Ugyancsak növeli a tudatosságot aziránt, hogy ők valódi áldozatok, akik leginkább csendes gyászban élnek.

Victoria Summers részvétele ezen a gyásznapon felkeltette a The Bucks Herald figyelmét, amely egy hetilap a nagy-britanniai Aylesburyben és a környező falvakban. Egy megrendítő plakátot helyezett el egy királyságterem ajtajában, megírva tragikus történetét, valamint egy virágcsokrot.

Victoria azt mondta az újságnak, hogy “élethossznyi boldogtalanságot” viselt el, amelybe beletartozott a külvilágtól történt elzárása gyermekkorában. Miután oly sokat odaadott az életéből a szervezetnek, úgy döntött, hogy maga mögött hagyja. Tragikus módon ez a családjától való elidegenedéshez vezetett A Bucks Herald kapcsolatba lépett az Őrtoronnyal, ők azonban nem méltatták válaszra sem a hölgy tetteit, sem pedig magát az emléknapot.

Ahogyan oly sok emberi jogi esetben a történelem során az elkövetők egyszerűen nem kívánják észrevenni az általuk okozott szenvedést. Mivel nincsen hivatalos válasz az Őrtoronytól, kényszerülünk hétköznapi Jehova Tanúi reakcióit felhasználni hangulatjelzőként. Alább olvasható két válasz a Bucks Herald cikkére érkezett hozzászólások között:

“... Ez a gyerek egy bőgőmasina. Elnézést. Beszéljünk csak az alacsony erkölcseiről, amelyek az eltávolításához vezettek, miután több alkalommal is segítséget kapott..rendben?” - conflamamusic, egy Jehova Tanúja

“Ennek a nőnek a családja csak azt követi, amit a Biblia tanít. Ez a nő maga választotta a közösségmegvonást, amikor elfordult Istentől és elutasította, hogy kövesse a Bibliát. Bármikor visszafogadható, ha meg kíván fordulni és a helyes dolgot akarja tenni. A probléma az ő kezeiben van.” - Keikihipa, egy Jehova Tanúja

Ezeknek a Jehova Tanúinak a kemény, éretlen szavai  tökéletes vakságot mutatnak a vallásuk által okozott károkkal szemben. Egyszerűen elrejtőznek a személyes írásértelmezésük mögé és az áldozatot hibáztatják a saját szenvedéséért.

Az áldozatok hibáztatása volt az elkövetők menekülési stratégiája az emberi jogok megsértésénél a történelem során. Szomorú, hogy ezek a Tanúk mindössze a vezetőik szavait szajkózzák, akik az igazi tettesek. Ahelyett, hogy meglátnák az okozott kárt, csak arra képesek, hogy ujjal mutogassanak a lesújtottra és a homokba dugják a fejüket.

A versenyt a lassú, de kitartó nyeri 

Az emberi jogokkal történő visszaéléssel szemben tudatosságot ébreszteni nem lehetséges máról holnapra. Volt egy idő a mi nyugati világunkban, amikor mindennapos dolognak számított az, ha tetszőleges jegyek, mint például a bőröd színe, vagy a nemed súlyos szociális hátrányba hoztak. Csupán elszánt keveseknek a fáradhatatlan erőfeszítésein keresztül tudtak a jogaik a köztudat főáramlatába kerülni.

Biztos vagyok benne, hogy ezeket az embereket szintén bőgőmasináknak nevezték, ők azonban természetesen nem hagyták, hogy ez megállítsa őket. Bátran mentek tovább, lassan és kitartóan, a végső céljuk felé - és máig is folyamatosan így tesznek.

Büszke vagyok arra, hogy magamat egy olyan közösség tagjának tekinthetem, amely egy jobb jövő érdekében munkálkodik - egy olyan jövőén, ahol a családokat nem választják szét a vallási hitnézetek. Azt is belátom, hogy egy ilyen világot csak lépésről lépésre lehet elérni. Remélhetőleg ez az áldozatok emléknapja egyike lehet ezeknek a lépéseknek azáltal, hogy folyamatosan növeli a tudatosságot az Őrtorony visszaélései iránt az elkövetkező években.

Találkozzunk a következő július 26-án!

Forrás: jwsurvey.org

Fordította: Columba