Lehet e a gyermekek vallásos odaadása igazán őszinte, amikor az egész egész pici koruktól sulykolva lett beléjük?
Képzelj el egy apát, aki intenzíven részt vesz egy bizonyos sportcsapatban. Követte a csapatot már gyermekkorától fogva a saját apjának vezetése alatt.
Miután saját gyermeke lett, az apa a személyes küldetésévé teszi, hogy a csapat iránti szeretetet belenevelje a gyermekbe is. Felnőve a gyermek évről-évre figyeli a csapatot és apjának irányítása alatt minden játékot követ.
A gyermeket egész élete alatt olyanok veszik körbe, akik megőrülnek ugyanazért a csapatért. Nincs még egy csapat, - legyenek azok bármily kiválóak is ugyanabban a sportban - amely egy pillantást is érdemelne.
Egy ilyen esetben tekinthető-e véletlen egybeesésnek, hogy amikor ez a gyermek felnő különleges vonzódást érez e konkrét csapat iránt? Természetesen nem! Arra kondicionálta a környezete, amelyet nem választhatott meg, hogy szeresse a csapatot. A sportcsapat iránti szeretetét gondosan felépítette az édesapja és társai csecsemőkorától kezdve.
A szeretet kiképzése
Hasonló alapelv vonatkozik azokra a szülőkre is, akik gyermekeiket a Jehova Tanúi vallásra tanítják be. Azt a szeretetet, amelyet a tanú gyerekek mutatnak a vallásuk iránt, a környezetük munkálja ki bennük. Találóan mutatja be ezt a jelenséget a 2014. szeptember 15-i Őrtorony, melynek címe: “Szülők, terelgessétek gyermekeiteket.”
A cikk főként a Tanú családfőket célozza meg. Éppen ahogy Krisztus felügyeli a keresztény gyülekezetet, úgy kell egy Tanú családfőnek is terelgetnie a közvetlen családját. Az a felelősség, hogy a gyermekeket "az igazsághoz" vezessék, főként az apák vállán nyugszik.
Párhuzamot vonni a között, hogy egy apa a pásztor, a gyermekek pedig a juhok, különös dolog. Igaz, a szülőknek úgy kell nevelniük a gyermekeiket, hogy elkerüljék a veszélyes utakat, de vajon azt is ki kell jelölni a számukra, hogy melyik vallásban higgyenek, és melyikben ne?
Jelen cikknek az a célja, hogy kiképezze az apákat (és általánosságban véve a szülőket) arra, hogy mimódon manipulálják a gyermekeiket úgy, hogy csupán egyetlen vallást szeressenek a számtalan további helyett, amelyek az emberiség történelme során kialakultak.
Szülők, legyetek jó pásztorok! - A vezető kép a cikkhez a 17. oldalon
Hamis megközelítés
A cikk arra ösztönzi a szülőket, hogy “terelgessék” gyermekeiket “valódi vágyat” kifejleszteni Jehova szolgálatára és “személyes döntést” hozni, hogy neki szenteljék az életüket. A kérdés az, hogyan lehet a vágyuk valódi és döntésük személyes, amikor egész gyermekkorukat egy bizonyos eredményre finomhangolták? Az érem egyik oldalát mutatták csak meg nekik, minden kritikus információt pedig veszélyesnek és szigorúan tilosnak minősítettek.
Figyeljük meg mit mond a cikk azoknak a szülőknek, akiknek gyermekeik kételkednek a hitükben:
“...mi van akkor, ha a gyermekeidben kételyek merülnek fel? Hogyan tudod őket terelgetni és segíteni nekik, hogy lássák Jehova szolgálata a legjobb életút és így örökké tartó boldogság vár rájuk? Próbálj rájönni miért vannak bennük kételyek. Például a fiad tényleg nem ért egyet a bibliai tanításokkal, vagy egyszerűen nincs elég önbizalma, hogy megvédje magát az osztálytársai előtt? És a lányod tényleg nem látja miért bölcs dolog követni Isten irányadó mértékeit vagy csak magányosnak és kirekesztettnek érzi magát? Függetlenül az októl, neked kell segítened a gyermekednek, hogy megtalálja szellemi kételyeinek gyökerét. “- w14 9/15 20-21 old. 15,16 bek. angolban.
Tud egy gyermek őszinte meggyőződéssel lenni, ha azt úgy formálták egészen születésétől kezdve?
Az író úgy mutatja be a gyermekek vallási kételyeit, mintha csak érzelmi válaszok lennének és nem őszinte egyet nem értés.
A fenti idézet alapján nem létezik semmi ezen a bolygón, ami túlszárnyalhatná Jehova Tanúi életmódját. Azt állítják, hogy boldogságuk szintje példátlan és bármely ezzel az állítással ellentétes elképzelés csupán egy legyőzendő akadály. A cikk sehol sem tesz említést arról, hogy más hitrendszerek, vagy nem hívő rendszerek bármilyen összevethető értékkel bírnának.
Ez nagyon hasonlóan hangzik ahhoz, mint amikor valaki egy bizonyos sportcsapat dominanciáját bizonygatja az összes többi felett egy adott sportágban. Éppen olyan ez, mintha a Tanú szülők mindannyian műanyag hab ujjakat viselnének, amikre ezek a szavak vannak nyomtatva: “mi vagyunk az 1. helyen” (a hab ujjak pl. az amerikai sportdrukkerek felszerelésébe tartozhatnak bele - a ford.). Soha meg sem fordul a fejükben, hogy esetleg nem ők az egyetlen csapat a városban. Kizárólag az abszolút magabiztosság elfogadható, bármi másra úgy tekintenek, mint hibára, ami helyreigazításra szorul.
Amikor egy gyermek, akit arra kondicionáltak, hogy szeressen egy sportcsapatot felnő, ez a fiú, vagy lány esetenként lassan ráébredhet, hogy igazából nem szereti azt a csapatot, amelynek a támogatására felnevelték őt. Ugyanígy egy gyermek, akit betanítottak egy vallásra esetenként áttör a kondicionáláson és a helyzetét olyannak ismeri fel, amilyen az valójában. Tragikus módon egy olyan gyermek, aki az Őrtorony betanításból ébred fel borzasztó következményekkel szembesül a brutális közösségmegvonási elrendezés következtében.
A keresztelkedésnek nagy ára van
A keresztelkedés a cikk végső célja, és Jehova Tanúit egyre inkább arra bátorítják, hogy biztosítsák, a kisgyermekek is keresztülmennek a vallási rituálén. Szomorú, hogy azok, akik keresztülmennek, ezzel örökre hozzákapcsolódnak egy társasághoz, amely arra törekszik, hogy mikromenedzselje az életüket és emberi erőforrásként használja fel őket. Ez a jelen cikk nyíltan arra ösztönzi a szülőket, hogy szerezzenek hozzáférést gyermekeik elméjéhez, annak érdekében, hogy befolyásolni tudják az életük döntéseit:
“Minél többet beszélgetsz a gyermekeddel, annál jobban megérted, hogy mit gondol, és mit érez. Így sokkal jobban tudsz neki segíteni, hogy jó döntéseket hozzon.” - Őrtorony, 2014. szeptember 15., 19. old.
Természetesen a szülők szeretnének gyermekeiknek segíteni, hogy jó döntéseket hozzanak az életben, azonban az Őrtorony kifejezetten a keresztelkedésről beszél, valamint az istenük és szervezetük iránti odaadásról:
“Ha egy fiatal ilyen értékelést fejleszt ki a szívében, át fogja adni az életét Jehovának, és meg fog keresztelkedni. Természetesen elég érettnek kell lennie ahhoz, hogy ilyen döntést hozzon, és szívből kell vágynia Jehova szolgálatára.” - Őrtorony, 2014. szeptember 15., 20. old.
Az Őrtorony egyre inkább a gyermekkeresztségre bátorít, azonban annak járulékos veszélyei vannak a közösségmegvonási eljárás miatt
Míg a fenti idézet ésszerűnek hangozhat, tudvalevő, hogy az Őrtorony már a 8 éves kort is megfelelő életkornak tekinti. Ahogyan azt korábban említettem, a “szívbeli vágyat” Jehova szolgálatára a szülők gondosan táplálják attól a pillanattól fogva, hogy a gyermek képes kommunikálni. Ennek fényében hogyan tekinthetjük azt szívbélinek?
A szervezet rejtett szándéka egyértelműen az, hogy beterelje a gyermekeket a keresztelő medencéikbe.
Amint megkeresztelkedtek, a tagok elszámoltathatóvá válnak az Őrtorony kívánalmai felé, melyeket egy szigorú fegyelmezési rendszer juttat érvényre. Ez a lehető legnagyobb valószínűséggel zárja be az embereket egy élethosszig tartó pályafutásba, beleértve ebbe számtalan önkéntes munkát, valamint tekintélyes mennyiségű pénzadományt a hosszú évek alatt.
Továbbá természetesen kilátás van arra, hogy a gyermeknek végül is majd saját gyermekei lesznek és a körforgás ismét újrakezdődik. A tagság egészséges méretű növekedése így garantálható, még akkor is, ha a prédikáló munka sikere egyre inkább elhanyagolható.
A boldogság egyben szabadság is
Reménykedek abban, hogy több Jehova Tanúja szülő lát majd át ezen a kényszerítő Őrtorony cikken és adják meg gyermekeiknek az igazi szabadság lehetőségét. Ahogyan Richard Dawkins oly sokatmondóan megfogalmazta, “Nem létezik olyasmi, hogy keresztény gyermek: csupán egy gyermek keresztény szülőkkel.”
Szerencsére az Őrtorony nagyon alacsony ifjúság megtartási aránnyal rendelkezik, amiről tapasztalatból megmondhatom neked, hogy a nyíltan törtető taktikájuknak köszönhető, amit az ehhez hasonló cikkekben világosan bemutatnak.
Édesapaként megfigyeltem, hogy minél inkább nyomást gyakorolsz egy gyermekre, hogy megtegyen valamit, annál inkább el akar futni. Az egyetlen igazi útja, hogy biztosítsuk számukra egy boldog élet legjobb esélyét az, ha megadjuk a gyermekeknek a gondolkodás szabadságát, amit megérdemelnek.
Kapcsolódó írások:
Fordította: nicku, Columba
Forrás: jwsurvey.org
Utolsó kommentek