Jakubu Rufai előadása Lagosban

Ez egy olyan előadás, amit egy Keresztények Gyülekezete nevű szekta volt tagjai előtt adtak elő. A benne lévő megállapítások azonban Jehova Tanúinak is hasznára lehetnek, ezért hasznosnak éreztük. Az itt található anyag, a 2000. június 4.-i előadás összefoglalója.

Milyennek mutatták be nektek Istent?

„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor nincs többé bűnökért való áldozat. Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, mely megemészti az ellenszegülőket." - Pálnak a zsidókhoz írott levelének nagyon jól ismeritek ezt a részét, mert korábbi egyházatok ezt sokszor idézte nektek. Biztosan jól emlékeztek arra, mit is tanultatok Istenről. Először megtudtátok azt, hogy meg akar titeket menteni, mert Ő törődik az emberekkel. Olyannyira törődik, hogy szándékában áll ezt a világot a szenvedő emberek miatt megmenteni és egy jobbat létrehozni nekik, feltámasztva majd a meghalt milliárdokat és örök életet ad majd a hűséges túlélőknek és feltámadóknak. Kicsivel később megtudtátok azt is, hogy Istennek nemcsak tervei és múltban megadott ajándékai vannak, hanem követelményei is. Megköveteli, hogy éljünk erkölcsösen, hogy viselkedjünk példamutatóan, hogy másoknak is beszéljünk róla és szándékáról, valamint járjunk össze a majdani túlélők közösségével. Nemsokára azzal szembesültél, hogy ezek az egyszerűnek látszó követelmények néha nem is könnyűek, sokszor szinte lehetetlenek. Ahogyan elteltek az évek azt is észrevetted, hogy küzdesz magadban. Nem találod az utat, szinte néha-néha lehetetlen szentül viselkedni és élni. Az ilyen pillanatokban korábbi vallásotok egy figyelmeztető táblát tartott elétek: „Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor nincs többé bűnökért való áldozat. Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, mely megemészti az ellenszegülőket."
És egyszer-kétszer megtetted. Hatalmas belső erők csaptak össze benned. Láttad azt, hogy mások is vannak ilyen helyzetben, nekik sem mindig sikerül. Volt aki emiatt fel is adta. Ők és valószínűleg te is úgy érezted, hogy Isten megköveteli az örök élet árát és az sokszor szinte lehetetlen. A gyülekezetben elkezdtétek megfogalmazni ezt az ellentmondást, mert valahol a bensőtökben éreztétek: még van remény, még nem érdemes feladni.

Hogyan történik a bűnbocsánat?

Isten egy nagyon is jól felfogható példát állított elénk, hogy megérthessük, hogyan bocsát meg nekünk. A Mózesi Szövetség alatt a bűnös embernek lépéseket kellett tennie ahhoz, hogy bűnei bocsánatot nyerjenek. Ha elkövetett valamit, először is fel kellett ismernie, szembesülnie kellett azzal, hogy rosszat tett. Ha ez megtörtént, akkor a bensője háborgott - ezt úgy fogalmazhatjuk meg: bánta a bűnét. Valahogy helyre akarta hozni az egészet. Isten az ilyen helyzetre előre gondolt és megmondta mit kell tenni. A bűnös ember vett egy állatot, elvitte a papnak aki bűneiért feláldozta, majd a bűnös ember azzal a tudattal térhetett haza, hogy Isten megbocsájtott neki.

Természetesen Isten előtt a kiontott állati vér a valóságban nem változtatott semmit. Az isteni alapelvek mégis magukban foglalták, hogy a bűnért halál jár. Isten kegyelemből megengedte, hogy ne a bűnt elkövető személy, hanem helyette egy állat haljon meg. A bűnt elkövetőnek ez jó volt, mert kegyelmet kapott. Igaz, fájdalmas dolog egy állati élet kioltása, de így érezhették meg az emberek, hogy a bűnnek súlya van. Isten kegyelmét nem vették könnyedén, hanem nagyon is tudatában voltak annak, hogy Isten nagyon szereti őket.

Ennek az áldozati-rendszernek az is volt a fő célja, hogy előrevetítse mindazt amit Isten majd a valódi bűnáldozatként fog bemutatni. A Mózesi Szövetség alatt bemutatott állati áldozatok csak szimbólumok voltak, azt jelezték, hogy valamibe kerül a megbocsájtás. A kérdés az, hogy mi az az ár, amit a Mózesi Szövetséget követően meg kell fizetni?

Ahelyett, hogy különböző vallások tanításait boncolgatnánk, nézzük meg a Biblia egyszerű megfogalmazását:
„Nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve" (Zsidók 9:12). „Krisztus egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett" (Zsidók 9:28). „Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket" (Zsidók 10:14).

A Zsidók 10:1 azt írja, hogy a „törvényben a jövendő jóknak árnyéka" van meg. Értitek akkor hogyan megy a megbocsájtás? Az ember felismeri, hogy rosszat tesz. Bántja a lelkiismerete, ezért vágyik Isten megbocsájtására. Mit kell ezután tennie? Ugyanazt, mint a Törvényszövetség alatt: Isten elé kell járulnia és bűnáldozatra van szüksége. Ez számunkra ma azt jelenti, hogy imában Istenhez könyörgünk a megbocsájtásért és ... És a bűnért való áldozat: már be lett mutatva. Az Krisztus vére és teste, ami a mi bűneinket is, és a még meg sem született gyermekeink leendő bűneit is, már előre eltörölte. Csak kérnünk kell és már megvan. A Biblia nem tette hozzá, hogy pl.: „bűneidért Krisztus és még valami a váltság", nem. Csak Krisztus.

Isten nem állít a sarokba, nem korbácsol meg, nem büntet meg. Ő már odaadta érted, amire szükséged van. Neked nincs más dolgod, minthogy fogadd el. Ha elfogadod akkor ezzel meg vannak bocsájtva a bűneid. Olyannyira, hogy nem kell aggódnod a megmentésed miatt sem. Csak és egyedül Krisztus az út ami Istenhez, az Igazsághoz és az Élethez vezet. Más nincs és kiegészítés sem kell hozzá. Ez egy ajándék Isten részéről: „Mert a bűn zsoldja a halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban" (Róma 6:23). Isten semmi mást nem kér, csak egy dolgot: engedd, hogy megajándékozzon. Nem kell visszafizetned, amúgy sem tudod. Nem kell érte fizetned semmivel, mert ez egy kegyelmi ajándék. Nem is azért kapod, mert jó voltál. Ahogyan a siralomházban ülő halálraítéltnek a kegyelem, úgy működik ez is. A halálraítélt nem azért kap kegyelmet, mert nem követett el bűnt, nem azért, mert valamit ad érte, hanem megkegyelmeznek neki. Isten hasonlóképpen kegyelmez meg nekünk is.

Akkor miről szól a Zsidók 10:26,27?

Amikor korábbi vallásotok idézte nektek a Zsidók 10:26,27-es verset, elfeledkezett valamiről. Elfeledkezett arról, hogy Pál amikor ezt írta mást is mondott. Meg is magyarázta kijelentését, hogy szavai azokra vonatkoznak akik megtapodják Isten Fiának vérét és bántalmazzák a kegyelemnek Lelkét. Más hasonló bibliai versek is léteznek, ahol szintén „bűnt" elkövetőkről van szó. A bibliai görög nyelvben ezek a kifejezések olyan igealakban állnak, amelyek folyamatos, belülről jövő, az illető személyre jellemző magatartást írnak le. Nem egy néhány alkalommal elkövetett hibáról, nem a tökéletlen és bűnös természetről és annak ballépéseiről, hajlamairól van szó, hanem egy olyan állandó viselkedésről amihez tudatos ellenszegülő beállítottság szükséges (most direkt Isten ellen fogok cselekedni). Ez egy olyan beállítottság, ami Sátánban van, amikor szánt szándékkal lázad Isten ellen. Ahogy érezhetitek is, ez egy olyan életforma amire nem fogtok rátérni, mert nem akartok.

Isten tehát nem olyan aki sarokba állít és büntetésekkel kényszerít maga mellé. Ő a szeretetével és kegyelmével vonz magához. Pontosan úgy van ez, ahogy Jézus jelentette ki Nikodémusnak: „Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának is felemeltetnie. Hogy aki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülőtt Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassék általa. Aki pedig hiszen ő benne, el nem kárhozik..." (János 3:14-18).