Az egyik új videó a jw.org-on keresztelkedés közben ábrázol egy fiatal fiút 

Kisegítőszolgai szolgálatom alatt (mielőtt kineveztek volna vénné) arra kértek fel, hogy egy tizenéves korának vége felé járó fiúval tanulmányozzak. A szülei Tanúk voltak, de bizonyos okok miatt úgy érezték, jobb lenne, ha a fiukkal egy testvér tanulmányozna a gyülekezetből.

A vének utasításai szerint lefolytattam a tanulmányozásokat, és segítettem a tanítványomnak egészen a keresztelkedésig jutni.

Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a fiú apja röviddel a keresztelkedés előtt odajött hozzám, a családjuknál tartott ünnepi étkezés alkalmával. Elmondta, hogy vegyes érzelmei vannak. Zavartan megkérdeztem, hogy miért van ez így. Elmagyarázta, hogy bár nagyon boldog fia megkeresztelkedése miatt, ugyanakkor nyugtalanság is gyötri.

Ugyanis az apának nagy családja volt, és voltak olyan gyermekei is, akik már megkeresztelkedtek. Az egyiküket már ki is közösítették, ami komoly problémákat okozott a családnak a kapcsolattartást tiltó szabályok miatt. Az apa önkéntelenül is tartott attól, hogy egy ilyen elkötelezettséggel a fia a jövőben fájdalomnak teheti ki magát, ha valaha  is megszegi a Társulat szabályait.

Abban az időben ezt félresöpörtem, és azt mondtam az apának, hogy nincs semmi oka az aggodalomra. Végül is a fia gyakorlatilag felnőtt, és jogában áll önállóan dönteni. Mondandójának lényege azonban nem hagyott nyugodni. Vajon azok a fiatalok, akik megkeresztelkednek, igazán értik, mire vállalkoznak? Hát nincs igaza annak a szülőnek, aki óvakodik attól, hogy olyan elkötelezettségre kényszerítse gyermekét, amely később drámai módon visszaüthet rá?

Alaposan kidolgozott átverés

Most már szabad vagyok az Őrtorony betanításától, és nagyon jól látom, hogy a megkeresztelkedők közül senki sem érti teljesen, mibe is keveredik bele. A Mit tanít valójában a Biblia? című könyv nem kínál teljes és őszinte leírást a szervezet tanításairól, beleértve az 1919-et övező fontos tanításokat is (amely egyszer sem jelenik meg), illetve azt a kevéssé ismert tényt, hogy Krisztus a legtöbb Tanú számára NEM a személyes közbenjáró (Világraszóló biztonság a “Béke Fejedelme” alatt, 10. oldal). - 1 Tim 2:5,6

“Vajon Mózes volt Jehova Isten és az általános emberiség között a közbenjáró? Nem, ő Ábrahám, Izsák és Jákób Istene és testi leszármazottaik nemzete között volt közbenjáró. A Nagyobb Mózes, Jézus Krisztus szintén nem az egész emberiség közbenjárója Jehova Istennél. Ő Közbenjáró Jehova Isten és az ő mennyei Atyja, és a szellemi Izrael nemzete között, amely 144 000 tagra van korlátozva.” (Világraszóló biztonság a “Béke Fejedelme” alatt, 10. oldal).

Azt sem lehet állítani, hogy az újonnan megkereszteltek tisztában vannak az "Isten szelleme által irányított szervezet" valódi történetével, amelynek egész életen át tartó hűséget fogadnak. Nem figyelmeztetik őket előre az Őrtorony kettős normáira, melyeket a Mexikó / Malawi botrányban alkalmazott, a szervezet korai rasszista irodalmára, Rutherford Hitlerhez írt levelére, Beth Sarimra és a "régi hűségesekre", vagy az Őrtorony kilenc éves kapcsolatára az Egyesült Nemzetek Szervezetével. Ezeket az adatokat elérhetetlenné teszik, azaz a feledés homályába temetik, és jelentéktelenné kicsinyítik a Hirdetők könyvben, vagy csak az interneten érhetők el olyan nem engedélyezett oldalakon, mint ez is.

Felnőtteket hamis indokokkal keresztelkedésre bírni éppen elég helytelen - gyermekekkel ugyanezt tenni viszont megbocsáthatatlan

SENKIVEL szemben sem helyes, ha valamilyen trükkel ráveszik, hogy elégtelen információk alapján döntsön egy életre szóló kötelezettségről. Az ilyesmit általában „szélhámosságnak” tartják. De különösen visszataszító és erkölcsi szempontból teljesen elhibázott dolog gyermekeket egy olyan tartós elkötelezettségbe belekényszeríteni, melynek jövőbeni következményei rendkívül lesújtóak lehetnek (és gyakran azok is).  

Vegyük például az én esetemet. 11 éves koromban keresztelkedtem meg. A szüleim – becsületükre legyen mondva, hangot adtak némi aggodalmuknak, mondván, talán túl fiatal vagyok – de én rendíthetetlen és határozott voltam. Azok alapján, amit nekem mondtak, úgy gondoltam, ez KELL, hogy legyen az igazság, és én el akartam kötelezni magamat, mielőtt még jön a vég. A szüleim szerint Armageddon akármelyik pillanatban itt lehetett. Már azon is meglepődtek, hogy elkezdtem a középiskolát: azt mondták, sohasem gondolták volna, hogy „ez a rendszer” még addig ki fogja húzni.

Most harmincas éveimnek a közepén járok, és fiatalságom javát egy olyan „hivatásra” pazaroltam, melynek során az ajtóknál idegeneknek hamis ígéreteket árultam. Ma már felismertem, hogy mint oly sok más embert, engem is becsaptak. A családom azonban arra figyelmeztet, hogy MEG FOGJÁK velem szakítani a kapcsolatot, ha megmaradok a meggyőződésemben, és kilépek a szervezetből.

Lényegében egy olyan döntés tart fogva, amit 11 éves koromban tettem. Egy olyan döntés, mely hamis információkon és félrevezetéseken alapult. Egy ilyen döntésnek semmiféle súlya sem lenne egy bíróság előtt, de a szervezet szerint mégis szent és sérthetetlen. Ennek az elhatározásnak, mellyel gyermekként egy szervezethez láncoltam magam, halálom órájáig érvényesnek kellene maradnia. Még akkor is, ha bizonyíthatóan hazugságokon és megtévesztésen alapult, Jehova Tanúja családomnak ezen az alapon mégis teljesen el kellene különülnie tőlem.

Vezetők, akiknek jobban kellene tudnia

És hogy még tetézzék a bajokat, most azt látom, hogy az Őrtorony vezetősége, a Vezető Testület, kezét-lábát töri, csak hogy a szülőkkel mielőbb a keresztelő medencéhez kísértessék a gyerekeket. Az alábbi videóban hallható egyik beszédében III. Anthony Morris tett néhány szégyenteljes megjegyzést: lényegében azt mondja a szülőknek, hogy szükség esetén akár zsarolják is a gyerekeiket, hogy végre bemártózzanak. “Ne dőljetek be nekik”, mondja az olyan fiatalokról, akik esetleg makacskodnak (ugorj 00:57-re) ...

Aztán a legutóbbi svédországi zónalátogatásán David Splane azt mondta a közönségben ülő szülőknek, hogy nem feltétlenül "bölcs" dolog engedni a gyerekeket, hogy a hit dolgaiban a szívüket kövessék (ugorj 02:40-re) ...

Egy még közelibb eseményen, vagyis éppen a múlt hétvégén megtartott  éves közgyűlésen, Gerrit Lösch azt tanácsolta a szülőknek, hogy “irányítsák” [az angol szó jelentése a hajózásban is használt “kormányozni” ige] gyermekeiket a keresztelkedés felé (ugorj 03:05-re) ...

Végül pedig, ahogy ma reggel megnyitottam a YouTube fiókomat, találtam egy megdöbbentő videót egyenesen a JW.org-ról, amely egy éppen keresztelkedő kisgyermeket ábrázol (ugorj 00:50-re) ...

Nehéz kifejezni a haragom és aggodalmam intenzitását, amikor látom, hogy a Vezető Testület milyen szemérmetlenül veszi célba  gyermekek millióit  azzal az önző szándékkal, hogy szüleik által, akik mindebből semmit sem vesznek észre, a keresztelő medencékbe tereljék őket, mint valamiféle groteszk emberi “bárány-fürdetésre”. A Vezető Testület számára ezek a gyerekek nem is egyének - csak emberi vagyontárgyak, akiket meg kell  jelölni az Őrtorony tulajdonaként,  megszületésük után olyan hamar, amennyire csak lehetséges.

Szégyenletes, ha gyermekeket arra kényszerítenek, hogy hűséget esküdjenek bármely vallási szervezetnek, de olyannak meg különösen, ahol súlyos következményei vannak a távozásnak

A gyermekek megszületésükkor olyanok, mint az üres vásznak, tele vannak kíváncsisággal, csodálkozással és kérdésekkel. A Tanúk számára azonban nincsenek kérdések - csupán vitathatatlan tanítások vannak. Ezért nem létezhet olyan, hogy “Jehova Tanúja gyermek.” Csak olyan gyerekek létezhetnek, akiket a Jehova Tanúi szülei betanítottak a saját hitükre, és visszatartottak attól, hogy feltegyék azokat a kérdéseket, amelyeket egy szabadon gondolkodó ember feltenne.

Csak amikor valaki már felnőtt, és birtokában van az érett gondolkodás teljes képességének, akkor érdemes az élethosszig tartó elkötelezettségeket felvállalni. Azok a döntések, amelyeket gyermekként hozunk, általában nem ugyanazok, mint amelyeket felnőttként hoznánk.

Ugyanez az oka annak is, hogy a nyugati világ elborzadva hördül fel az egyes iszlám országokban bevett szokás, gyermekek előre elrendezett házassága ellen - amelynek gyakran katasztrofális eredménye van. Ha a gyermekek belekényszerítése egy másik emberrel kötendő kötelező érvényű szerződésbe  olyan iszonyatos, akkor miért kellene tolerálni azt, amikor gyerekeket kötelező érvényű szerződésre kényszerítenek egy vallási szervezettel? Különösen, ha a szervezetből történő kilépésért járó büntetés a szülőkkel és más rokonokkal való kapcsolat teljes megszakítását foglalja magában - megfosztva ezzel az érintett személyt az alapvető emberi szükségleteitől.

A meggyőződés személyes csatája

Ezt a cikket napokkal az újonnan revideált, Új Világ Fordítású Biblia megjelenése után írom. Az olvasóim valószínűleg azt várják tőlem, hogy a figyelmemet arra összepontosítsam, ami a legtöbb Tanú számára történelmi esemény. Azonban ma reggel, amikor felébredtem, egy személyes konfliktus közepén találtam magam, melyet a Tanú családtagjaimmal folytattam, akik kezdik lassacskán felfogni azt a tényt, hogy a feleségem és én csupán névlegesen vagyunk már Jehova Tanúi. Arra is figyelmeztettük őket, hogy ez csupán egy rövid ideig lesz még így, mert már elegünk van ebből a szervezetből. Hogyan reagáltak? Azt mondják, meg fogják velünk szakítani a kapcsolatot, ha az Őrtorony ezt írja elő nekik. És nem, sajnos egyáltalán nem érdekli őket, hogy melyek a mi érveink a vitában.

Talán el tudod képzelni, mennyire forrongok most amiatt, hogy mindezt egy olyan döntés miatt kell elszenvednem, amit tizenegy évesen félrevezető információk és hamis ígéretek alapján hoztam meg. És még a tetejébe, miután bejelentkeztem a  YouTube-ra, megláttam ezt a szörnyű kifestőkönyvszerű videót, amelynek annyira egyértelműen az a célja, hogy a gyermekek egy új generációját a legközelebbi keresztelőmedencébe terelje. A hibát, amit gyermekként elkövettem, világszerte megismétlik szinte napi rendszerességgel.

Az “új” Új Világ Fordításról kellene írnom ma reggel, de a gondolataim máshol járnak. Azzal, hogy dogmatikus tanításokkal töltenek meg fiatal elméket, és egy olyan vallásba betonoznak be gyermekeket, amelyből sohasem tudnak majd kiszabadulni, annak ellenére, hogy ismerik azon fiatalok számát, akiket később kiközösítenek, a Vezető Testületet alkotó férfiak bemutatták, hogy erkölcsileg csődöt mondtak. Én azonban továbbra is olyan hangosan és olyan sokféle módon fogom felemelni a szavam, amennyire és ahogy csak telik tőlem, hogy ezt és más utálatos dolgaikat is ismertté tegyem; annak ellenére is, hogy nemrégiben ezt és más hasonló weboldalakat is megfenyegettek.

Kapcsolódó videó:

Forrás: jwsurvey.org

Fordította: Eve, Columba, JJ