Geoffrey Jackson, a Vezető Testület tagja, szexista megjegyzéseket tett a női Tanúkra, amikor bejelentette az Új Világ Fordítás revideált kiadásának megjelenését
A gondolkodó Tanúk csak vakarják a fejüket, mert az Új Világ Fordítású Biblia revideált kiadásának megjelenése furcsa módon történt.
A Vezető Testület egyik tagját, Geoffrey Jacksont választották ki, hogy a megjelenést bejelentse egy összesen közel 250.000 fős hallgatóság előtt, ő pedig kihasználta az alkalmat, hogy viccelődjön a testvérnőkön (a női Tanúkon), úgy sztereotipizálva őket, mint akik túl sokat panaszkodnak, és akiket túlságosan foglalkoztat a kinézetük, megjelenésük.
Még ennél is jobban vitatható, ahogyan Jackson elmesélte, hogy az enyhe nyári időjárás szerencsés módon több új Biblia kinyomtatását tette lehetővé, amelyek így készen várták a kiadást, és azt sugallta, hogy "Jehova keze" volt a felelős ezért. Azokat a világ más részein élő Tanúkat, akik természeti katasztrófákban a szeretteiket vesztették el, bizonyára érdekelné, hogy Jehova miért manipulálta úgy az időjárást, hogy az Őrtorony biblianyomtatási projektjét segítse, miközben nem volt hajlandó közbeavatkozni, hogy emberéletek elvesztését akadályozza meg a viharok és földrengések által sújtott területeken.
[Nézzétek meg, mit ír kommenjében egy Dupin nevezetű ember a jwsurvey oldalán. Arról ír, hogy ő nyomdász, és ez az egész magyarázat itt ostobaság.]
Jackson társa, a Vezető Testület tagja, Guy Pierce, szintén összezavarta az éves közgyűlés számos hallgatóját. Pierce várakozásokat keltett a gyűlés elején, jelezve, hogy "feltétlenül" "új világosságok" vagy "új bibliai igazságok" fognak napvilágra kerülni. A végére kiderült, hogy nem történt semmi ilyesmi.
Továbbá saját programrészében Gerrit Lösch bevéste a Vezető Testület „vagy mi, vagy ők” üzenetét, kitartva amellett, hogy a nem-tanú rokonok rossz társaságnak minősülnek. Arra is sürgette a Tanú szülőket, hogy "irányítsák" kisgyermekeiket a keresztelkedés felé, még akkor is, ha ez azt eredményezheti, hogy ugyanazt a gyermeket kerülnie kell majd a szülőknek, ha a későbbi években eltávolodna a szervezettől.
Ízléstelen könyvbemutató
Az új Bibliát bemutató beszéde során Geoffrey Jackson kétszer is ahhoz folyamodott, hogy a közönség női tagjainak rovására tréfákat eresszen meg. Az első viccet akkor mondta, amikor arról beszélt, hogy a testvéreknek a Vezető Testület utasítása szerint az új Bibliát olyannyira „tanúbiztossá” kellett tenniük, amennyire csak lehetséges volt, majd hozzátette, hogy egyszersmind „testvérnő-biztossá” is tették. Jackson nem részletezte, hogy hogyan értette ezt a megjegyzését, de elég nyilvánvaló volt, hogy egy olyan szexista sztereotípiára utalt, mely szerint a nők mindig túl sokat foglalkoznak azzal, hogy valami hogy néz ki, azzal pedig nem, hogy mire jó.
„A Vezető Testület megkérte azokat a testvéreket, akik a Bibliáink nyomtatásával foglalkoztak, hogy végezzenek széleskörű kutatást annak érdekében, hogy olyan fajta borítót találjanak, amely 'tanúbiztos'. De ők még ennél is tovább mentek: megtalálták azt a borítót, amely egyben 'testvérnő-biztos'!”
További megjegyzéseiben Jackson elismerte, hogy az éves közgyűlést megelőző hónapokban hosszú ideig hiány volt a Bibliákból, és a készlet nagyon kicsi volt. Ahelyett, hogy elismerte volna, hogy a Vezető Testület többet is tehetett volna annak érdekében, hogy tájékoztassa a Tanúkat, és megbirkózzon az igények kielégítésével, Jackson a következő kijelentésével azt sugallta, hogy a Tanúknak bűnösnek kellene érezniük magukat, amiért ilyen türelmetlenek voltak:
„Természetesen, ahogyan Sanderson testvér már utalt rá, és ti meglehetős bűntudattal el is ismertétek, sok panasz érkezett azzal kapcsolatban, hogy 'Hol vannak a Bibliák?' Özönlöttek a levelek. Egy testvérnő ezt írta (megáll, hogy a közönség nevethessen), 'Már három hónapja folyamatban van a Bibliák megrendelése! Mi a csuda folyik itt? Kellenek azok a Bibliák!'”
Lehet, hogy “nagy hadsereget” alkotnak - a testvérnők azonban nem többek remek célpontoknál Geoffrey Jackson előadásában
Nézd meg az alábbi videót, ha saját magad szeretnéd hallani, ahogyan Jackson kivárja a poén hatását, miközben egy, a Bételbe panaszt író, dühös testvérnő tapasztalatát osztja meg. Ezzel a viccével kétségtelenül egy további lealacsonyító sztereotípiára utalt a nőkkel szemben, amely szerint ők túlságosan panaszkodó természetűek.
Jackson ellentmondásos megjegyzései nem maradtak észrevétlenek még vezető testületi társai előtt sem.
III. Anthony Morris, akitől nem áll távol, hogy alkalmanként felháborító megjegyzéseket tegyen maga is, a program során később így viccelődött Jackson szavain:
"Nos, ez az, amit Jackson testvér említett. Meg fogjuk ismételni - ugyanis ismétlés a tudás anyja -, ha nem értetted meg, amikor mondta, akkor most itt az idő. Nem reagáltak a tanításodra, Geoff... de én MEGMONDTAM neki, hogy 'Azt hiszem, problémáid vannak a testvérnőkkel! Csak amiatt az egy testvérnő miatt kell aggódnod. Bocsásson meg, Elnök úr. Tehát ez volt az eljárásmód - 'szó szerint, ahol lehetséges, de sosem torzítva a jelentést.'"
Később David Splane is utalt Jacksonra a saját programrészében, miközben előadta saját, nem túl poénos viccét a különböző akcentusok szerinti kiejtésről:
"Itt előttem már mindenki más bajba keverte magát, talán most én is."
Bár a Vezető Testület különböző tagjai és még a közönség is igyekezett a dolog humoros oldalát látni, mégis zavarba ejtő, hogy illendőnek találták ezt a szexista viccelődést egy ilyen "történelmi" jelentőségű, és sok Tanú számára mélyen szellemi eseményen. A Biblia is utal arra, hogy "a szív teljességéből szól a száj" (Lukács 6:45). Ha a Vezető Testület tagjai egy ilyen alkalmon képesek soviniszta vicceket elsütni, akkor minden esély meg van arra, hogy tényleg soviniszták.
"Jehova keze" Wallkillban
Aztán Jackson a programja vége felé elmesélte, hogy milyen aggályok merültek fel Wallkillben a gyári dolgozók között arról, hogy nagy számú új Bibliát kellett nyomtatniuk a nyári hónapok alatt. Úgy látszik a nyomtatás problémásabb nyáron a gépek túlmelegedésének kockázata miatt. Azonban Jackson szerint maga "Jehova keze" jött a megmentésükre:
"Érdekes, ha a [Biblia] előállítására gondolunk, akkor valóban láthatjuk Jehova segítő kezét a projektben. Csak egy példa. A wallkilli nyomdában dolgozó testvérek említették nekünk, hogy általában a nyár a legalkalmatlanabb évszak a Bibliák nyomtatásához a páratartalom és a hőség miatt. Olyankor gyakran le kell állítani a nyomdagépeket. Most azonban elmondták nekünk, hogy ebben az évben, amikor igen sok túlórára volt szükség, hogy elkészíthessék számunkra ezeket a Bibliákat, és amint látható, mindenkinek jut is belőle, aki részt vesz a programon, szóval ebben az évben nem volt leállás a bibliakészítésben! Sok-sok év óta a legenyhébb nyárban volt részünk, és ezért Jehovának mondunk köszönetet."
Alig tudtam hinni a fülemnek, ahogy hallgattam Jackson fenti szavait. Természeti katasztrófák rendszeresen számtalan ember életét követelik - ideértve a Tanúkat is. Ennek ellenére Jackson itt azt feltételezi, hogy Jehova úgy rendezte a meteorológiai feltételeket, hogy lehetővé tegye elegendő példányszámú új Biblia kinyomtatását, amikor ehelyett inkább embereket menthetett volna meg attól, hogy földrengések, földcsuszamlások, hurrikánok és szökőárak áldozatai legyenek.
A wallkilli nyomda - egy csoda helyszíne (Jackson szerint)
Jackson képzeletének groteszk szárnyalásáról a legutóbbi Évkönyv jutott eszembe, melynek egyik beszámolója szerint állítólag Jehova keze is benne volt egy 153 áldozatot követelő repülőgép-szerencsétlenségben, Nigériában, mivel egy Tanú-család, akinek a lakásába a repülő belecsapódott, azért nem halt meg, mert éppen összejövetelen volt. Ez az előadás annyiban hasonlóan aggasztó, hogy figyelmen kívül hagyja azok érzéseit, akik természeti katasztrófában vesztették el szeretteiket, hiszen azt sugallja, hogy Jehova személyválogató és nemtörődöm módon dönti el, hogy közbelépjen-e valamely esetben.
Ezek természetesen csak az én nézeteim és megfigyeléseim. Mindenki levonhatja a saját következtetéseit, ha meghallgatja Jackson beszédének idevonatkozó részeit az alább található videóban.
A nem létező „új világosság”
Azok után, ahogyan Guy Pierce, a közgyűlés elnöke beharangozta a programot, az is megbocsátható lett volna, ha az éves közgyűlés résztvevői szinte elalélnak az izgalomtól.
Bevezető szavaiban Guy Pierce erősen azt sugallta (finoman fogalmazva), hogy „új világosságot” fognak bejelenteni - még a Példabeszédek 4:18-at is felolvasta, majd így folytatta:
„Felszolgáljuk majd az eledelt a kellő időben ez alkalommal is? Bizonyosan. Fognak csiszolódni a bibliai igazságok? Feltétlenül. Tehát sok mindenre nagy várakozással tekinthetünk, ahogyan a program előrehalad.”
Valójában semmiféle bibliai igazságok „csiszolásáról” nem volt szó, abban az értelemben, ahogyan Jehova Tanúi értik. Az éves közgyűlés programjának előrehaladtával két új kiadás bejelentése történt meg, nevezetesen, az új átdolgozott Bibliáé, és a JW Library alkalmazásé, de semmi olyan, amit akár csak távolról is „új világosságnak” lehetett volna tartani, ahogyan a Tanúk ezt értik.
Sok Tanú biztosan az mondaná, hogy Pierce csak játékos kedvében volt, és csak játszott a szavakkal, de nem volt szándékosan félrevezető. Én azonban megkockáztatom, hogy mivel az úgynevezett új világosságok szerteágazó következményekkel bírhatnak (különösképpen a tavalyi bejelentés), nagyon helytelen, ha egy vezető testületi tag ilyen módon felingerli a közönséget, és az „új világosságot” ilyen triviális dologként kezeli. Végtére is, ha valaki nem fogad el egy új értelmezést úgy, ahogyan a Vezető Testület előadja, akkor az illetőt akár ki is közösíthetik, és megfoszthatják a társas kapcsolataitól. Így tehát ez egyáltalán nem tréfadolog.
Különös családi értékek
Talán a legártalmasabb szavak az áttekintés során Gerrit Lösch szájából hangzottak el, aki a Vezető Testület leghosszabb ideje szolgáló tagja. Lösch kezd elhíresülni arról, hogy meglehetősen furcsa és morbid nyilatkozatokat tesz az emelvényről.
Már létrehoztam két YouTube videót is, ahol Lösch beszél. Az egyik azokat, akik igyekeznek felsőoktatási tanulmányokat folytatni, kényszerbetegségben (OCD) szenvedőkhöz hasonlítja, a másikban pedig komor képet fest az Isten által alkalmazott kivégzési módszerekről Armageddon során, majd elmagyarázza, hogyan fogják a Tanúk csapatai átkutatni a bolygót eltemetnivaló hullák után. Lösch egyértelműen nem az a fajta ember, akit megkérnél, hogy esti mesét mondjon a gyermekednek.
Az Őrtorony elszántnak tűnik abban, hogy megoszlást és súrlódást hozzon a Tanú családok életébe
Legutóbbi ömlengései során Lösch felidézte a közelmúlt Őrtorony-cikkeit - “Húzódjunk közel egymáshoz Sátán ellen!” és “Légy résen!” - arra sürgetve a Tanúkat, hogy utasítsanak el mindenkit, aki rossz társaságnak minősül, még akkor is ha egy családtagról van szó. “Nem hagyhatjuk, hogy a családi kötelékek elhomályosítsák a bibliai alapelveket”, figyelmeztet Lösch. “Azok a családtagok, akik nem az igazságban vannak, vagy nincsenek legalább a hozzá vezető úton, negatív hatást fejthetnek ki az életünkben.”
A hozzám hasonló személyek, akik már így is nyomás alatt vannak hithű Tanú családtagjaik részéről - akik kérdés nélkül követnek minden utasítást, ami az irodalmukban van - megriadnak attól a gondolattól, hogy az abszolutizmus ennyire népszerű ideológia a Vezető Testületben. Alapjában véve, ha valaki nem veti alá magát teljesen a Vezető Testület önjelölt tekintélyének - akkor is, ha nincs kiközösítve - számíthat rá, hogy kevesebbet látja a Tanú szeretteit.
De nem ez volt az egyetlen üzenet, amit Lösch mindenképp át akart adni. Azt is elmondta a szülőknek, hogy legyenek határozottabbak gyermekeikkel úgy, hogy a keresztelkedés felé "kormányozzák" őket - akár már a hét-nyolc éveseket is, ha lehetséges...
“Vajon a [gyermekek] már kereszteletlen hírnökök úgy hét vagy nyolc évesen? Valóban nem minden gyermek áll készen ebben az életkorban, de sokan igen. Ugyanakkor egyes szülők visszatartják őket. Néhányan szándékosan fékezik gyermekeik szellemi fejlődését. Tehát szülők, kérjük, ne legyetek passzívak, hanem aktívan irányítsátok gyermekeiteket a keresztelkedés felé.”
Ez a weboldal beszámolt a közelmúltban David Splane vezető testületi tag hasonló szavairól, aki zónalátogatást végzett Svédországban. Splane a beszédében lényegében azt mondta a szülőknek, hogy "bölcs" döntés az, ha nyomást gyakorolnak gyermekeikre a megkeresztelkedés érdekében.
Ennek az újabb beszédnek az alapján, amely az éves közgyűlésen hangzott el, úgy tűnik, hogy fiatal gyermekek egész életre szóló belekényszerítése egy vallási rendbe népszerű gondolat a vezető testületi tagok körében. Csak remélni tudom, hogy a gondolkodó szülők, akik ezt a félrevezető tanácsot hallják, emlékezetükbe idézik majd az Őrtorony ismételt utasításait arról, hogy szakítsák meg kapcsolatukat azokkal a tizenéves gyerekeikkel, akik ki lettek közösítve, ha elég idősek már ahhoz, hogy elhagyják az otthonukat - ahogyan egy újabb YouTube videó félreérthetetlenül a fejünkbe vési.
Az a nemtörődömség, amellyel a Lösch- és Splane-félék sürgetik a keresztelkedés gyermekekre erőltetését, annak ellenére, hogy tisztában kell lenniük az évről évre kiközösített tinédzserek számával, különösen nyugtalanító.
Üzleti találkozó vagy reklámlehetőség?
Talán hozzám hasonlóan az éves közgyűlést te is mindig egy komoly összejövetelnek tartottad, amelyen a Társulathoz kapcsolódó üzleti ügyeket vitatják meg a szabályoknak megfelelően. Amint az utóbbi években ezek a gyűlések egyre nyilvánosabbakká váltak, egyre inkább más lesz a benyomásom erről.
Igen, felolvassák az eredményeket, megveregetik egymás hátát, és az az érzés önt el mindenkit, hogy a szervezet előrehalad - de pontosan kinek is tartozik felelősséggel ez a szervezet? Milyen módon lehet a rosszallásnak hangot adni, ha a szervezet rossz vagy káros irányba fordul? Az a tény, hogy nincs ilyen eljárásmód, az "éves közgyűlés" egész fogalmát szinte nevetségessé teszi. Nincs semmiféle ellenőrzés vagy kiegyensúlyozás, és a Vezető Testület pontosan azt teheti, amit csak akar. A közönség csupán díszletként szolgál.
Ahelyett, hogy bármilyen üzleti funkciót szolgálna, az éves közgyűlés egyre inkább úgy tűnik számomra, mint ami egyszerűen csak egy eszköz a Vezető Testület személyiségeinek népszerűsítéséhez, és ahhoz, hogy rajongó közönségük előtt felmagasztalják ezeket a férfiakat. És úgy látszik, ennek minden percét ki is élvezik.
Már korábban felvetettem, hogy az a mód, ahogyan tavaly az "új világosságot" bejelentették, nagy hiúságot mutatott a Vezető Testület részéről. Meg voltak a lehetőségeik és a forrásaik ahhoz, hogy ezt a kulcsfontosságú értelmezésbeli változtatást egyidejűleg jelentsék be az egész világméretű testvériségnek, minden nyelven egyszerre, a folyóiratokon keresztül.
Mi érdekli jobban a Vezető Testületet? A testvérek jóléte, vagy a fanfár és taps?
Ehelyett a Vezető Testület úgy döntött, hogy a hírt csak egy kicsi, válogatott közönség körében terjeszti, és hagyja, hogy lassan terjedjen szájról szájra több hónapon keresztül egyszerűen azért, mert azt akarták, hogy azonnali dicsőítésben és tapsban részesüljenek. Végtére is, nem lehet hallani a testvérek tapsviharát, miközben az "új világosságot" olvassák a saját Őrtornyukban, igaz? Sokkal jobb az azonnali hálaáradat és elismerés begyűjtése egy kis közönség előtt, a többiek meg kibírnak egy kis találgatást.
Pontosan ugyanezt az önimádatot látjuk abban is, ahogyan az új Biblia megjelenését bejelentették. Az idei éves közgyűlésen ismételten azon viccelődtek, hogy milyen kevés a Biblia, hogy a testvérek mennyire kifogytak belőlük, és hogy mennyire össze vannak zavarodva, mert nem értik, mi történik. Egyetlen egyszer sem gondoltak arra, hogy esetleg, csak esetleg, a Vezető Testület jobban is kezelhette volna a testvérek várakozásait, és adhatott volna nekik valamiféle előzetes tájékoztatást a változással kapcsolatban.
De miért is akarták volna ezt megtenni? Sokkal jobb volt mindenkit tudatlanságban hagyni, miközben a Biblia-készletek egyre csak fogytak mindenféle magyarázat nélkül. Ilyen módon a dolog meglepetésszerű maradt, a Vezető Testület tovább fokozhatta a feszültséget, és a segítségükre siethetett, hogy megoldja azt a problémát, melyet ő maga okozott. Az a tény, hogy „hű és értelmes rabszolgaként” az a dolguk, hogy Bibliákkal és szellemi táplálékkal a kellő időben ellássák a testvéreket, csak utólag jut eszükbe.
Bocsánat, ha túlzottan szkeptikusnak hangzanék. Csak arról van szó, hogy minél tovább figyelem, hogyan zsebeli be a Vezető Testület a testvérek rajongását ezeken az alkalmakon, annál inkább olyanoknak látom őket, amilyenek valójában is: hatalomittas, félrevezetett embereknek, akik az életük vége felé fellépő identitászavarukat nyolcmillió emberen élik ki.
És amikor arra a munkára gondolunk, amit végezniük kellene: megvédeni a Tanú gyermekeket a szexuális bántalmazóktól, véget vetni a kiközösítettek kerülésének, és a vértranszfúzió elutasítása miatti elhalálozásoknak – kiadni egy új Bibliát és megrendezni egy színpadias bemutatót pontosan olyan értelmetlennek tűnik számomra, mint átrendezni a Titanic fedélzetén a nyugágyakat. Egy új Biblia kiadása helyett én inkább azt szeretném, ha olvasnák és alkalmaznák a régit – főként a Máté 9:13-as verset, ahol Jézus ezt mondja: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.”
Szeretném kifejezni hálámat azoknak az ismeretlen embereknek, akik nagy személyes kockázatot vállalva részt vettek az éves közgyűlés felvételében, lehetővé téve ezzel, hogy megszülessen ez a cikk, mely, remélhetőleg, mindenkinek hasznára lesz.
További linkek:
Utolsó kommentek