Több a kérdés, mint a válasz
A négy tanulmányozási cikk összesen mindegy 23 oldalt tesz ki. Mégis, a ragyogó illusztrációk, gondosan megszerkesztett bekezdések és prófétai időegyenesek ellenére, a folyóirat nyitva hagy kulcskérdéseket, amelyeket a szervezet új tanítása nem válaszol meg:
- Mely írásszövegek támasztják alá a tényt, hogy “vizsgálat és a megtisztítási munka” Krisztusnak három és fél évet vesz igénybe (1914 második felétől 1919 elejéig)? (11. oldal) - A folyóirat újra és újra azt bizonygatja, hogy a három és fél év 1914 végétől 1919 elejéig egy “vizsgálat és tisztítás” időszaka volt, Krisztus által. Ugyanakkor, sehol nincsen egyetlen Biblia vers megemlítve, ami megmagyarázná, hogy Krisztusnak miért volt szüksége kifejezetten ennyi időre, hogy megvalósítsa ezt a szándékát. Inkább úgy tűnik, hogy a szervezet történelmében történt eseményeket vették “bizonyítékul”, az írásoknak pedig csupán illeszkedniük kell hozzájuk.
A korai Bibliakutatóknak azt mondták, hogy “szervezet elleni bűnt” követnek el azzal, ha kitépik a vad politikai hangvételű oldalakat ebből a könyvből
- Milyen körülmények vezettek oda, hogy a korai Biblia Kutatók teret engedtek az emberektől való félelemnek? (12. oldal) - Ez a kijelentés a 12. oldalon található, de nincs kifejtve tovább. Ha van időd, bátorítalak, hogy kutass rá, ha még nem tetted meg. Egy korábbi cikkben feltártam az eseményeket, melyek a Befejezett Titok című könyvet vették körül, és hogy mi módon utasították a hatóságok a Bibliakutatókat, hogy tépjék ki a 247-253-ig terjedő oldalakat -az oldalakat, melyek erősen politikaiak, és az amerikai háborús igyekvéssel kapcsolatban kritikusak voltak. Ugyanakkor minél többet kutatsz a Befejezett Titok nevetséges kijelentéseire, annál inkább fogod levonni azt a következtetést, hogy Krisztus inkább megdicsérte volna a Bibliakutatókat, azért mert kitépik ezeket az oldalakat, mintsem, hogy megbünteti őket.
- Ha Russell és a társai nem voltak Isten csatornájának része (sem a "rabszolga osztálynak"), akkor Krisztus miért csupán őket vizsgálta meg 1914-ben és nem más keresztény felekezeteket? (19. o.) - Másként megfogalmazva a kérdést - miért "vizsgálna" Krisztus egyetlen keresztény felekezetet, ahelyett, hogy többet vagy akár az összeset megvizsgálná? Ha nem volt semmi különleges Russellben és társaiban, akkor Krisztus miért vert ténylegesen tábort az Őrtorony Főhivatalában négy és fél évre és "vizsgálta" őket ezen idő alatt? A "megtisztítás" egy dolog, de a "vizsgálat" valami egészen más. A vizsgálódás olyan dolog, amit azelőtt teszel MIELŐTT megelégednél az adott dolog természetével. Nem lett volna több értelme több felekezetet "megvizsgálni" először, kiválasztani az egyiket, majd "megtisztítani" azt ennek megfelelően?
Nincs szentírási támogatása annak az elképzelésnek, amely szerint a fennhatóság valahogyan áthárulna egy generációról a következőre
- Ha a rabszolga összes eredeti, 1919-ben Krisztus által választott tagja már halott, akkor hogyan mondhatjuk, hogy a rabszolga későbbi tagjai is választva lettek? - Amint már egy korábbi cikkben említettem, az “új világossággal” kapcsolatban a fő probléma az utódlás. A Vezető Testület korábban azt állította, hogy ők csupán egy “felkentekből” álló, fellegszerű tömeg képviselői, akik az apostolok kora óta mindig is léteztek. Most azonban eredményesen elpárologtatták ezt a “felleget”, és azt hangoztatják, hogy az ő kinevezésük közvetlenül Krisztustól jött 1919-ben. De az 1919-es igazgatótanács összes tagja ma már halott és el van temetve, akkor meg hogyan feltételezhetjük, hogy a “hű rabszolgaként” betöltött szerepüket továbbadták utódaikra? A Társulat mindig is erőteljesen elítélte az apostoli utódlás katolikus elvét kiadványaiban - beleértve az Érveljünk az Írásokból címűt is. Egy dolog azt állítani, hogy Krisztus jött és kiválasztotta Rutherfordot és társait 1919-ben (annak ellenére, hogy ez mivel járhatott, ismervén Rutherford jellemét, és azt, hogy miket nyomtattak akkoriban). De egészen más dolog azt feltételezni, hogy a “hű és értelmes rabszolgának” ezt a státuszát, mint egy váltóbotot, valamiképpen továbbadták az elkövetkező generációknak az 1919 óta eltelt évtizedekben, pusztán arra alapozva, hogy az emberek halála miatt ez szükséges volt. Semmiféle magyarázattal nem szolgálnak arra nézve, hogy ez hogyan történt, csupán annyit mondanak, hogy “így történt” - mely gyakorlatilag az Őrtorony verziója az apostoli utódlásra. Ezzel a tanítással az Őrtorony sokkal jobban kezd hasonlítani a katolikus egyházra, mint azt valaha is elismerné.
- Miért állíthatjuk biztosan, hogy Krisztus eredeti apostolai nem voltak legalábbis a részei a hű és értelmes rabszolgának? (21. old) – Ez a kérdés a folyóirat 21. oldalán szerepel, de sehol sincs kielégítően megválaszolva. Az egyetlen magyarázat, mellyel szolgálnak az, hogy Jézus kérdés formájában említette meg a “hű és értelmes rabszolga” kifejezést, és emiatt nem vonatkozhatott az apostolokra, mivel afelől semmi kétség sem volt, hogy ők rendelkeztek Krisztus felhatalmazásával. Egy kérdés feltevése azonban nem tükröz szükségszerűen kétséget. Például mi a helyzet a költői kérdésekkel, amelyeknél már a kérdés feltevése előtt tudjuk a választ? És ha előre tudott dolog volt, hogy az apostolok képesek lesznek megfelelni Krisztus elvárásainak, akkor miért tette meg Krisztus még azt is, hogy a feltámadása után megkérte Pétert, “legeltesse a juhait” (János 21:15-19) A cikk leszögezi, hogy az apostolokkal kapcsolatban “aligha volt indokolt, hogy ezt a kérdést feltegyék”, pedig a korai keresztények számára éppannyira választás kérdése volt, hogy elfogadják-e az apostolokat “hű szolgaként”, mint amennyire a Tanúknak most a Vezető Testülettel kapcsolatban. Ezt jól mutatja az a tény is, hogy némely korai keresztény eltért az apostolok vezetésétől. (2Tim. 2:16-18) A Társulat érvelése tehát OLYANNYIRA hibás, hogy a kérdés gyakorlatilag megválaszolatlan marad.
Úgy tűnik, az, hogy valaki a New York-i Nemzetközi Főhivatalban dolgozik, alapvető feltétele annak, hogy a Hű Szolga részének tekinthessék, noha nincs bibliai alapja ennek a kijelentésnek
- Egyáltalán mi olyan különös a főhivatalokban? (22. old.) - A hű szolga új értelmezése szerint úgy tűnik, hogy az összetett rabszolga tagjainak azonosító jellemzője nem az, hogy KIK ők, még csak nem is az, hogy égi reménységűek-e. Nyilvánvalóan csak az számít, hogy történetesen HOL dolgoznak. Krisztus a rabszolgáról szóló leírásában sehol sem céloz arra, hogy “a helyszín, a helyszín, a helyszín” valamennyire is fontos lenne a hű szolga azonosításában, akkor meg miért ragaszkodik a szervezet ennyire mereven ahhoz, hogy a New York-i Főhivatalnak ekkora jelentősége van ebben a bibliai meghatározásban.
- Mivel igazolja a Vezető Testület, hogy még az esemény megtörténte előtt leszögezi, Krisztus őket FOGJA kinevezni “mindene fölé”? (25. old.) - Amint már fentebb kifejtettem, sok őszinte Tanú csak a fejét vakarja majd, amikor látja, hogy a Vezető Testület arcátlan módon azt bizonygatja, hogy Krisztus ki FOGJA nevezni őket mindene fölé, mielőtt még eljött volna ítéletet hozni. Ezt a döntést gyakorlatilag kikapták Krisztus kezéből, és helyette hozták meg.
Egy szervezet, amely oly lyukacsos, mint a tanításai
Mostanra valószínűleg arra a következtetésre jutottál, hogy az új folyóirat négy cikkében megtárgyalt dolgok legnagyobb részének egyszerűen nincsen értelme vagy már korábban szerepelt az Éves Közgyűlésen közel hat hónappal ezelőtt - az eseményen, amelyen közel 15000 kiváltságos Tanúnak volt lehetősége pillantást vetni az "új világosságra" a világon lévő testvéreik millióit megelőzve.
A Vezető Testület szívesebben fogadta a tapsot és csinnadrattát az Éves Közgyűlésen mint, hogy erőfeszítéseket tett volna annak biztosítására, hogy az "új világosságuk" egyszerre érjen el a világméretű testvériséghez
Amint egy korábbi cikkben is kifejtettem, több, mint egy hónapba tellett az Éves Közgyűlést követően, hogy az "új világosság" hírei végül megerősítést nyerjenek a Társulat hivatalos weboldalán és közel két hónapba, hogy ezek az információk más nyelveken is elérhetőek legyenek az angolon kívül. Végül, hat hónappal az információ egy New Jersey-i emelvényről történő nyilvánosságra hozatala után a világméretű testvériség végül hallhat erről a tanításról a kiadványokból - egy tanításról, amely mélyreható hatással van a Vezető Testület fennhatóságára vonatkozóan.
A Vezető Testület többé már nem valamiféle homályos, felkent tanúkból álló fellegnek az önjelölt képviselője, amely az apostolok idejétől fogva mindig is létezett valamilyen formában. Most már nem az égi reménységű keresztényeknek, hanem magának Krisztusnak az önjelölt képviselői. Senkinek nem tartoznak elszámolással, még Krisztusnak sem, akit képviselnek! Végül is, már előre meg is hozták helyette a döntést, és kinevezték magukat Krisztus “mindene fölé”. Lényegtelennek ítélik, hogy valódi bizonyítékokkal támogassák állításukat.
Igaz, lehetséges, hogy már ennek a bejelentésnek a megtörténte előtt is számos Tanú a Vezető Testületet tartotta a hű és értelmes rabszolgának, azonban ez értelemszerűen csak a következő két ok egyikének (vagy mindkettőnek) megléte miatt lehetett így: (1) a Tanúk Őrtorony-doktrinákkal kapcsolatos tudatlansága, vagy (2) az amiatt kialakult zűrzavar, hogy a Vezető Testület sok éven keresztül egyre inkább a Rabszolga Osztállyal azonosnak tüntette fel magát. Az, hogy a Társulat kifejezésmódja sokakat arra indított, hogy előre lássák ezt a bejelentést, nem kisebbíti annak a ténynek a fontosságát, hogy az új tanítás alapvető jelentőséggel bír. Megszilárdítja a Vezető Testület tekintélyét, és gyakorlatilag a pápáéhoz hasonló státuszba emeli őket.
A jelen folyóirat és egyéb dokumentumok kiszivárogtatása azt bizonyítja, hogy egyre több gondolkodó Tanú veszi a bátorságot, hogy a tettek mezejére lépjen
A fentiek figyelembe vételével talán sokkal többet mond el a cikkek tartalmától az a tény, hogy a jelen folyóirat hetekkel a megjelenése előtt ki lett szivárogtatva. Az Őrtorony Társulat úgy tűnik, nemcsak a tantételekkel kapcsolatban áll hadi lábon, hanem a bizalmasság területén is, mivel egyre több lelkiismeretes személy tartozik a gondolkodó Tanúk táborába, és egyre több anyagot szivárogtatnak ki.
Rendkívüli élmény arra gondolni, hogy ilyen sokan kezdenek felébredni a szervezet tanításaival kapcsolatban és veszik a bátorságot, hogy eljuttassák az ehhez hasonló információkat olyanok részére, akik hasznot merítenek belőle. Nagyon remélem, hogy ez a folyamat nem áll le, és egyre több igazi világosság fogja beragyogni ezt a nyakatekert szervezetet a kétes múltjával, homályos gyakorlataival és kusza tanításaival kapcsolatban.
Forrás: jwsurvey.org
Fordította a jehovatanui.blog.hu csapata
Utolsó kommentek