Az Őrtorony titkolózást, megtévesztést és még gyűlöletbeszédet is alkalmaz az azokkal szemben folytatott küzdelmében, akik ellenkezni mernek vele 

Jehova Tanúit úgy kondicionálják, hogy félelemmel és bizalmatlansággal tekintsenek minden információra az interneten, amely az Őrtorony Társulatot kritikus vagy objektív módon vizsgálja. Évekig voltam ennek a paranoiának a rabja és az úgynevezett "hitehagyott" oldalakra merészkedésnek a puszta gondolatától is görcsbe rándult a gyomrom. 

Csak akkor történt, valamikor 2011-ben, amikor vettem a bátorságot, hogy leüljek, és egy kilenc pontos listát írjak a Társulat és a tanításai miatt elszenvedett "sérelmeimről", hogy valami kattant bennem. Miután az összes kétségem és bizonytalanságom kezdett tisztázódni az előttem lévő papírlapon, arra kezdtem következtetni, hogy nagy valószínűséggel a Társulat nem volt velem teljesen őszinte. Ha csupán egy vagy két megkérdőjelezhető tanítás vagy gyakorlat lett volna, az egy dolog. De kilenc? Egy olyan vallásban, amelynek szolgálatára az életemet szenteltem, mint az Isten szelleme által vezetett szervezetben? Valami nem stimmelt. 

Ekkor valami elképzelhetetlen történt. Tudatosan "engedélyt adtam magamnak", hogy megszegjem a Társulat hitehagyott weboldalakra vonatkozó szabályait. Bizonytalanul, a bűntudat és szorongás nyomasztó érzéseivel elkezdtem kutatni olyan weboldalakon, mint például a JWfacts.com, hogy megnézzem, mi az Őrtorony kritikusainak a mondanivalója. Bizony, a legnagyobb félelmeim beigazolódtak. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a panaszaim nem csupán igazolást nyertek - ez csupán a jéghegy csúcsa volt. Minél inkább világossá vált, hogy évtizedekig hazudtak nekem, a felindultságom és szorongásom annál inkább alakult át a düh és becsapottság erős érzésévé. 

Meglepő nyitottság és átláthatóság

Az egyik dolog ami azonnal  lenyűgözött a JWfacts.com-on bemutatott információkkal kapcsolatban, az a mód volt, ahogyan az író (Paul Grundy) mindent világosan felkutatott, és kezét-lábát törte igyekezetében, hogy megtalálja a Társulat saját irodalmában az idézeteket a következtetései alátámasztására. 

A JWfacts.com a Társulatról létező pontos információk kiváló forrása, a tanítások logikus elemzésével 

Ez szemben állt azzal a beállítottsággal, amelyre ki voltam képezve azzal kapcsolatban, hogy mi is várható egy “hitehagyott” weboldaltól. Végtére is a hitehagyottak talán nem mind hazugok, akik igyekeznek maguk után vonni a követőket? Szóval miért is bajlódnának azzal, hogy a Társulattól idéznek az érvelésükben, ha minden, amit a Társulat ír, igaz és vitathatatlan? Bizonyos, hogy Grundynak, gonosz, bűnpártoló, hitehagyott rágalmazóként, inkább távol kellene tartania engem a Társulat kiadványaitól, ahelyett, hogy az elolvasásukra bátorítana, igaz? 

A betanításom révén még mindig elég szkeptikusan arra gondoltam, hogy ellenőriznem kellene Grundy cikkeiben az általa használt idézeteket, hogy megnézzem, kiforgatta-e ezeket bármilyen módon is. Ha egy vessző is rossz helyen lett volna, az egész dolgot hoaxként [jelentése: kacsa] utasítottam volna el. Azonban, amikor összevetettem a JWfacts.com-on található idézeteket az eredetiekkel, teljes bizonyossággal azt találtam, hogy mindegyik szóról-szóra pontos. Paul Grundy nem próbált port hinteni a szemembe. A Társulat saját kiadványainak felhasználásával bizonyította érveit, és támasztotta alá gondolatmenetét.

Különböző taktikák

Ez az a pont, ahol valami azonnal észrevehetővé válik, és kihangsúlyozza a két háborúzó fél  - az Őrtorony Társulat a csatatér egyik oldalán, és a "hitehagyott" ellenségei a másikon - stratégiái közötti éles kontrasztot. 

Az egyik oldalon ott áll a Társulat, amely KIZÁRÓLAG olyan információknak a megtekintését engedélyezi, amelyeket jóváhagyott. A másikon ott vannak az olyan weboldalak, mint a JWfacts.com (nem is beszélve erről az oldalról), amelyek örömmel megmutatják neked az érvelés MINDKÉT oldalát. Az alábbi illusztrációm ezt a különbséget emeli ki: 

A fenti ábrának stoptáblaként kellene hatnia minden gondolkodó Tanúra, aki szeretné tudni, hogy a Társulat valóban őszinte és átlátható módon kommunikál-e velük. Az úgynevezett "hitehagyott" weboldalak azt szeretnék, hogy az érvelés mindkét oldalát megvizsgáld, azonban a Társulat azt szeretné, ha csak az ő változatukat hallanád - és úgy tesz, mintha az ellenfelei nem is léteznének. De miért kell ennek így lennie? Ha az igazság teljesen kikristályosodott, nem kellene kiállnia a lehető legszigorúbb vizsgálatot is? Mi lehet az, amit oly kétségbeesetten próbálnak elrejteni? 

Rágalmazás és sárdobálás

A következő idézetek azt a mohóságot hangsúlyozzák, amellyel a Társulat megvetést zúdít  azokra, akiket "hitehagyott"-ként osztályozott az elmúlt pár évtizedben, nem is beszélve fondorlatosságáról, mivel ragaszkodik ahhoz, hogy a Tanúknak még ellenőrizniük se szabadjon, hogy a korábbi hívőtársaik írásai (könyvekben vagy weboldalakon) az igazságon alapulnak-e: 

“Megfigyelhető, hogy sokan azzal az ürüggyel hoztak létre webhelyeket, hogy prédikálják a jó hírt. Sok ilyen helyet elővigyázatlan testvérek tartanak fenn. Más helyeket talán hitehagyottak tartanak fenn, akik lépre akarják csalni a gyanútlan személyeket (2Ján 9–11). Arra vonatkozóan, hogy szükséges-e a testvéreknek ilyen webhelyeket készíteni, A mi Királyság-szolgálatunk 1997. novemberi számának a 7. oldala kijelentette: „Nincs szükség rá, hogy bárki is Internet-oldalakat készítsen Jehova Tanúiról, a tevékenységünkről vagy a hitnézeteinkről. Hivatalos Web-helyünk [www.watchtower.org] pontos információt nyújt bárkinek, aki igényli.”” - km 99/11 4-5.old. 18. bek. 

“Egy franciaországi körzetfelvigyázó érdekes módon megjegyzi: „Néhány testvért azért lehetett félrevezetni, mert hiányzik náluk a pontos ismeret. Ezért állapítja meg a Példabeszédek 11:9. verse: „Az igazságos ismeret által menekül meg.” Ez nem azt jelenti, hogy odahajtjuk a fülünket a hitehagyottak beszédére, vagy az írásaikat kutatjuk. Ez azt jelenti, hogy eljutunk ’Isten szent titkának pontos ismeretére’, a Biblia és a Társulat Biblián alapuló kiadványainak szorgalmas, személyes tanulmányozása által. Ennek a pontos ismeretnek a birtokában vajon ki lenne annyira kiváncsi, hogy egyáltalán figyelmet szentelne a hitehagyottak fecsegésének? Senki titeket „rá ne szedjen hitető érveléssel”! (Kolossé 2:2–4). Mint a mérget, úgy kerüljetek bármilyen forrásból eredő vallásos propagandát! Valóban, mivel a mi Urunk a ’hű és értelmes rabszolgát’ használja fel arra, hogy közvetítse felénk ’az örök életnek beszédét’, miért akarnánk egyáltalán bárhová, másfelé tekinteni? (János 6:68).” - Őrtorony 1988 10/1 22. old. 16. bek. 

“A törvénytelenség gyűlölésének kötelessége a hitehagyottakkal való mindenfajta tevékenységre is vonatkozik. A hitehagyottakkal szembeni magatartásunknak Dávidéhoz hasonlónak kell lennie, aki kijelentette: „Ne gyűlöljem azokat, akik mélységesen gyűlölnek téged, ó Jehova, és ne érezzek utálatot azok iránt, akik ellened lázadnak? Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket. Igazi ellenségekké lettek számomra” (Zsoltárok 139:21, 22). Az újkori hitehagyók szövetkeznek a „törvénytelenség emberé”-vel, a kereszténység papságával (2Thessalonika 2:3). Nekünk, mint Jehova lojális Tanúinak, tehát semmi közösségünk nincs ezekkel. Tökéletlenek lévén, szívünk könnyen hajlamossá válhat testvéreink kritizálására. A „hű és értelmes rabszolga” tagjai, mint egyének, tökéletlen emberek (Máté 24:45–47). De az osztály hű és értelmes. A hitehagyók az élen járó testvérek hibáit és látszólagos tévedéseit hangsúlyozzák. Biztonságunkat az jelenti, ha úgy kerüljük a hitehagyott propagandát, mintha az méreg lenne, amint hogy valójában az is (Róma 16:17, 18).” - Őrtorony 1992 7/15 12-13. old 19. bek. 

“A bölcs Salamon király ezt írta: „intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek” (Prédikátor 12:14). Hozzátehetjük, hogy a ma kiadott könyvek közül soknak az olvasása nemcsak fáradságára van a testnek, hanem őszintén megvallva veszélyes is az elmének.” - Őrtorony 2000 10/1 10. old. 9. bek. 

“A hitehagyottak szintén hiábavaló szavakat hangoztatnak, azt állítva, hogy bölcsebbek, mint a kinevezett „hű és értelmes rabszolga” (Máté 24:45–47). Azonban a saját bölcsességüket bizonygatják, és beszédük hiábavaló, botláskő mindenkinek, aki esetleg meghallgatja.” - Őrtorony 2008 4/15 6. old. 17. bek. 

“Igen, biztosak vagyunk abban, hogy mindazok számára, akik hűséggel és lojalitással kitartanak a keresztény úton, Jehova igazsága még mindig szép, kielégítő, sőt egyre inkább az, még nagyobb mértékben, mint amikor először hallottak róla. Határozzátok hát el a szívetekben, hogy soha nem is érintitek meg azt a mérget, amelyet a hitehagyottak akarnak felhörpintetni veletek. Fogadjátok meg Jehova bölcs, de határozott parancsát: teljesen kerüljétek azokat, akik be akarnak csapni, félre akarnak vezetni titeket; azt akarják, hogy a halál útjára térjetek. Ha egész szívünkkel, lelkünkkel és elménkkel szeretjük Jehovát, miközben úgy szeretjük felebarátainkat, mint saját magunkat, akkor nem hagyunk teret a hitehagyott gondolatoknak, hogy azok beférkőzzenek közénk (Máté 22:37–39). ’Nem hagyunk teret az Ördögnek’ és nem kívánunk másfelé tekintgetni. Nem engedjük, hogy valamilyen hamis tanítás következtében ’egykönnyen meginogjunk értelmünkben’ (2Thessalonika 2:1, 2).” - Őrtorony 1987 1/1 31. old. 18. bek. 

“A „Kerüld a megtévesztés csapdáját!” című előadás rávilágított, hogy bölcsességre vall, ha méregnek tekintjük a tények eltorzítását, a féligazságokat és a teljes valótlanságokat, melyeket hitehagyottak terjesztenek.” - Őrtorony 2003 1/15 23. old. 

Még a legkeményebb Tanúnak is nehéz a fenti idézeteket úgy elolvasnia, hogy ne érezzen legalább egy árnyalatnyi zavart amiatt a kimondhatatlan gyűlölet és méreg miatt, amelyet a Társulat azok felé mutat, akik ellent mernek mondani a tanításainak. Miközben hamisan, elferdítve mutatja be a hitehagyottakat, mint akik automatikusan "gyűlölik Jehovát", a Társulat szándékosan elmulasztja elismerni, hogy ahhoz, hogy valaki hitehagyott legyen, mindössze annyit kell tennie, hogy a szervezettől eltérően gondolkodik. Amint egy korábbi cikkben is kifejtettem, nem számít, hogy szereti-e valaki Jehovát és Jézust. Ha nem ért egyet akár EGYETLEN Társulati tanítással is, akkor az illető, az ő gondolkodásuk szerint, hitehagyott. 

Éles ellentétben az ilyen sárdobálással, az olyan oldalak, mint pl. a JWfacts.com, csakis szeretetet és tiszteletet mutatnak azok iránt, akik úgy döntenek, hogy hisznek Jehova Tanúi tanításaiban. A következő idézet a JWfacts kezdőlapjáról származik, és a honlapra jellemző toleranciát jeleníti meg: 

"Sokaknak hasznára vált már életükben az, hogy Jehova Tanúi voltak, mivel az erkölcsről és a szeretetről alkotott keresztény normák előnyösek lehetnek. Nem akarunk egyetlen emberre sem ujjal mutogatni, mivel  Jehova Tanúi általában őszintén hiszik, hogy amit csinálnak az jó, és valóban kedves emberek." 

A következő e-mail a weboldal egyik látogatójától érkezett és kiemeli, hogy az ott található információk az Őrtorony-kiadványokon alapulnak, és nem olyan módon írták meg őket, amely megpróbálná elrejteni vagy hamis színben bemutatni a Társulat szavait: 

“A te írásod az első JT anyag, pro vagy kontra, amit elolvastam, mióta visszajöttem a Bételből. Ez az óriási, csodálatos munka igazán zseniális. Ami a leghitelesebbé teszi számomra, az az, hogy legfőbb forrásként az Őrtorony saját kiadványaiban levő információkat használod.” (olvasói e-mailek) 

Az író, Paul Grundy, még fel is ajánlja az olvasóknak, hogy ha valami olyasmit vesznek észre, ami nem teljesen helytálló, e-mailben írják meg neki, hogy kijavíthassa. 

“Ez a weboldal azért jött létre, hogy minél egyszerűbbé tegye annak eldöntését, hogy Jehova Tanúinál van-e az “igazság.” Igyekeztem pontos információt nyújtani mindenben, ami itt megjelenik. Kérek mindenkit, hogy e-mailben jelezze nekem, ha valamiről úgy érzi, hogy esetleg nem helytálló.” 

Ismét csak azt mondhatjuk, nehéz ennél élesebb különbséget elképzelni a Társulat kiadványaihoz képest, amelyek megtiltják, hogy bármi nekik ellentmondó dolgot olvassunk, és nem engedik meg, hogy rámutassunk a helytelenségekre. Természetesen senki sem tiltja meg, hogy írjunk a Főhivatalba, és felhívjuk a figyelmüket valamilyen pontatlanságra, de mikor történt utoljára olyan, hogy a kiadványokban valamilyen tantételbeli dologgal kapcsolatban ténylegesen visszavontak valamit, vagy bocsánatot kértek? 

Igaz, a következő “bocsánatkérés” valóban megjelent a 2013. január 1-jei Őrtorony (nyilvános kiadásának) 8. oldalán, de figyeljük csak meg jól a megfogalmazást: 

JEHOVA TANÚI TÉVES IDŐPONTOKRA VÁRTÁK A VILÁGVÉGÉT?

Igen, voltak téves elképzeléseink arról, hogy mikor jön el a vég. Jézus első századi tanítványaihoz hasonlóan velünk is előfordult, hogy egy prófécia beteljesedését korábbra tettük, mint ahogy azt Isten jónak látta beteljesíteni (Lukács 19:11; Cselekedetek 1:6;2Tesszalonika 2:1, 2). Egyetértünk A. H. Macmillannel, aki jó néhány évnyi keresztény szolgálattal a háta mögött ezt mondta: „Megtanultam, hogy el kell ismernünk a hibáinkat, és folytatnunk kell a kutatást, hogy még jobban megértsük Isten Szavát.”

Akkor miért hirdetjük mégis kitartóan, hogy közel a vég? Azért, mert komolyan vesszük Jézusnak azt az intését, hogy „állandóan figyeljetek, maradjatok ébren”. Ha alva találna bennünket, nem nyerhetnénk el a tetszését (Márk 13:33, 36). Hogyhogy?

Vegyünk egy példát. Megeshet, hogy egy őrszem hibás riasztást ad ki, mert a távolban füstöt vél felfedezni. Máskor viszont életeket menthet az éberségével.

Nekünk is voltak téves elképzeléseink a vég időpontjáról. De fontosabbnak tartjuk, hogy kövessük Jézus utasításait, és életeket mentsünk, mint azt, hogy elkerüljük a bírálatot. Mivel Jézus azt parancsolta, hogy „tanúskodjunk alaposan”, mindenképpen figyelmeztetnünk kell másokat a vég eljövetelére (Cselekedetek 10:42).

Hisszük, hogy az időpontnál sokkal fontosabb, hogy biztosak legyünk a vég eljövetelében, és eszerint éljük az életünket. Megfogadjuk a Habakuk 2:3-ban olvasható tanácsot: „Még ha késlekedne is [a vég az elképzelésedhez képest], várj rá, mert mindenképpen valóra válik. Nem késik el.” 

Megfigyelhetjük, hogy: 

1. A Társulat a fentiekben tulajdonképpen sehol sem kér bocsánatot, pusztán elismeri, hogy “helytelen elvárásaik” voltak.

2. Sehol sem próbálják meg jóvátenni a helytelen tantételbeli értelmezések következményeit, pl. amikor a testvérek eladták az otthonukat és kiléptek a munkahelyükről 1975 előtt, vagy amikor kiközösítették és elkerülték azokat, akik nem értettek egyet a Társulat próféciákkal kapcsolatos szűklátókörű értelmezéseivel.

3. Semmiféle garanciát nem adnak arra vonatkozóan, hogy nem fognak még egyszer ugyanilyen hibákat elkövetni, és további helytelen értelmezéseket közzétenni. Ehelyett azzal mentegetik magukat, hogy ők “fontosabbnak tartják, hogy kövessék Jézus utasításait, és életeket mentsenek, mint azt, hogy elkerüljék a bírálatot.” Bizonyos, hogy ez BÁRMELY keresztény felekezet jelmondata lehetne. Pontosság és igazság nélkül látszólag jól meg lehet lenni, egészen addig, amíg – az egyházunk nézete szerint - “követjük Jézus utasításait.” 

“Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ”

A fenti szavak, melyeket Jézusnak tulajdonítanak (de nem találhatóak meg minden Bibliában), tökéletesen összefoglalják, milyen hiú képmutatás az, ha másokat kritizálunk, miközben mi magunk is tökéletlenek vagyunk. Ez a mondás különösen ideillő, ha arra gondolunk, hogy a Társulat milyen kíméletlen kritikával illeti az internetet azzal kapcsolatban, hogy mennyire tényszerű. Íme három példa: 

“Nincsenek korlátok vagy határok az információ milyenségét illetően, amelyet az Internet használói fenntartanak, és amelyhez hozzáférhetnek.” km 99/11 6. old 16. bek 

„Amikor az internetet használjuk, ne legyünk olyan naívak, mint amilyen Éva volt. Legyünk kritikusak és gyanakvóak a talált információkkal kapcsolatban. Mielőtt hitelesen elfogadnánk egy információt, kérdezzük meg magunktól: 1. Ki tette fel ezt az anyagot? Tényleg szakavatott a témában? 2. Miért tette fel? Mi motiválta? Lehetséges, hogy némileg elfogult volt? 3. Honnan vette az információkat? Megadott olyan forrásanyagot, amelyet le lehet ellenőrizni? 4. Még mindig aktuális ez az információ?” Őrtorony 2011 8/15 4. old. 

“Az írói osztály is mindennek pontosan utánajár’. De hol találnak megbízható információt? Igaz, az interneten könnyen és gyorsan lehet rengeteg információhoz jutni, ám azok, akik kutatást végeznek a főhivatalban, nem vesznek alapul blogokat vagy olyan weboldalakat, amelyeket név vagy megfelelő képesítés nélkül állítottak össze, illetve amelyek nincsenek kellően alátámasztva adatokkal. A Wikipédia nevű internetes enciklopédia angol nyelvű változata például elismeri, hogy némelyik szócikkében „jelentős tévedések, nem enciklopedikus módszerekkel összegyűjtött anyagok, illetve szándékos torzítások találhatók”, és hozzáteszi, hogy „jó, ha a felhasználók tudnak erről”. Ennélfogva az írói osztály inkább mértékadó forrásművekre, elismert szakemberek cikkeire és jó nevű kiadók könyveire hagyatkozik.”- 2011-es Évkönyv, 9,10 old. 

Furcsa, hogy a Társulat kritizálja az interneten megjelenő cikkeket, amiért elfogultak, és amiért “nincsenek korlátok vagy határok,” amely biztosíthatná a hitelességüket, miközben az Őrtorony írói maguk is nagy mértékben elfogultak a szervezetet felmagasztalásában, és senkinek sem engedik meg, hogy megkérdőjelezze állításaikat – még akkor sem, ha ezek végül is hamisnak bizonyulnak. 

A Társulat élesen bírálja az olyan weboldalakat, mint például a Wikipédia azok tudománytalan információforrásai miatt, miközben a saját írói névtelenek és valószínűleg képzetlenek, és a szervezetet bűnösnek találták a szakértők megtévesztő idézésében 

Továbbá a fenti  évkönyv-idézet  élesen bírálja a Wikipédiát, mert olyan weboldalakat is használ referenciaként, amelyeket "ismeretlen vagy képzetlen személyek" írtak. Nyilvánvaló, hogy bárki, aki ismeri az Őrtorony kiadványokat, az tudja, hogy a tantételeket tartalmazó anyagok íróit soha sem azonosítják név szerint, továbbá soha sem kapunk semmiféle biztosítékot az akadémiai okleveleikről vagy képesítéseikről. Nekünk egyszerűen "bízni" kell abban, hogy ők tudják, miről beszélnek. Úgy tűnik, egy szabályt alkalmaznak az internetre, és egy másikat az Őrtoronyra. 

Valóban, a fenti idézeteket olvasva talán megbocsátható, ha valaki azt feltételezi, hogy minden, amit a Társulat ír, igaz, és hiteles. Azonban, amint erről már egy korábbi cikkben szó volt, számos esetben szándékos valótlanságok és megtévesztések jelennek meg a Társulat tulajdon weboldalán, a JW.org-on, a Gyakori kérdések címszó alatt: 

• Arra kérdésre, hogy “Úgy gondolják, hogy egyedül Önök fognak megmenekülni?”, az író egy “nem”-mel kezdi válaszát, majd a folytatásban a következőkkel azonosítja Armageddon túlélőit (Jehova Tanúin kívül): (1) azok, akik a múltban éltek, még mielőtt Jehova Tanúi léteztek volna, és (2) azok, akik Jehova Tanúi lesznek a jövőben. A magyarázat végül egy homályos “nem a mi dolgunk meghatározni, hogy ki fog megmenekülni” kijelentéssel zárul – de a tulajdonképpeni üzenet világos. Ha valaki túl akarja élni Armageddont, jól teszi, ha Jehova Tanúi közé áll. 

• Arra a kérdésre, hogy “Önök tisztelnek más vallásokat?”, az író így felel: “Megfogadjuk a Bibliának azt a tanácsát, hogy mindenfajta embert tiszteljünk, függetlenül attól, hogy milyen vallású,” majd hozzáteszi, “igyekszünk toleránsak lenni másokkal, ahogyan szeretnénk, hogy ők is azok legyenek velünk.” Ez a válasz figyelmen kívül hagyja azt, hogy a Társulat “az elméjükben betegeknek” (őt11 7/15 16. old) titulálta a korábbi tagokat, hitnézeteiket pedig olyannak, “mint az üszök” (őt13 4/15 11. old). Ugyancsak kényelmesen elfelejti, hogyan becsmérelte a katolikus egyházat a “nagy paráznának”, Nagy Babilonnak részeként, és azt a feltevését is, hogy a cölibátus intézménye ebben az egyházban azt eredményezte, hogy “nem kevés” katolikus pap “ma AIDS-fertőzést kapott.” Ha egy katolikus ember elejétől végig elolvasná a Jelenések csúcspontja könyvet, vajon arra a következtetésre jutna, hogy Jehova Tanúi toleránsak a hitnézeteivel szemben? 

• Az arra a kérdésre adott válaszban, hogy “Önök kerülik a vallásuk korábbi tagjait?”, az író szándékosan elkerüli, hogy határozott választ adjon, és mindjárt annak a néhány ritka esetnek a leírásába kezd, amikor egy korábbi tagot nem fog elkerülni a családja. Ez a válasz a tökéletes példája a kihagyással való megtévesztésnek, mivel nem ismeri el, hogy azokat, akik elhagyják a szervezetet, a dolgok normális rendje szerinte a családtagjaik elkerülik, függetlenül attól, hogy megszegték-e a “Biblia erkölcsi irányelveit.” Egy nemrégiben megjelent Őrtorony-cikk még ezt is tanácsolja: “Ne keress ürügyet arra, hogy kapcsolatot tarts a kiközösített családtaggal, például e-mailben.” (őt13 1/15 16. old) A Gyakori kérdésekben feltett kérdésre egy határozott “igen”-nel kellett volna válaszolniuk - de nem ezt tették. Mi az oka? Az írók elfogultak, és nem akarják vallásukat rossz színben feltüntetni. 

Talán meglepődsz, mikor megtudod, hogy nem a JW.org az egyetlen hely, ahol a Társulat által kiadott helytelen információk megjelennek. A weboldalán Paul Grundy összeállított egy cikket, amelyben katalogizálja  az egész története folyamán azt a számos alkalmat, ahol a Társulatot tetten érték a források megtévesztő idézésében, hazugságon érték a korábbi tanításait illetően, sőt még más kiadványokból is plagizáltak anyagokat. Ha Jehova Tanúja vag,y és még mindig az a benyomásod, hogy a Társulat az ilyen piszkos trükkök felett áll, arra bátorítanálak, hogy nézd meg a cikket, és alaposan ellenőrizd le az információkat saját magad. Készülj fel a meglepetésre! 

Eltitkolják saját írásaikat

Szinte hihetetlen módon, a Társulat nem csupán a nem-Őrtorony forrásból származó könyvek és weboldalak olvasásáról beszéli le a tanúkat, vagy korlátozza hozzáférésüket. Különböző okok miatt, az átlagos hírnökök lényegében el vannak tiltva a régebbi kiadványoktól is, amelyek a Társulat saját nyomdáiból kerültek ki az évtizedek alatt - amelyek közül legalább egy szerepet játszott a próféciák beteljesedésében. Három példám is van erre. 

Egy korábbi cikkben a Befejezett titok című, először 1917-ben kiadott könyvet mutattam be. Azt várhatnánk, hogy egy "szellemi táplálékot" tartalmazó könyv, amelyet személyesen Krisztus vizsgált meg és hagyott jóvá 1919-ben, széles körben elérhető kell, hogy legyen a Tanúk számára napjainkban, hogy maguk is láthassák, mi tette a Bibliakutatókat oly egyedivé a vizsgálat e döntő időszakában. Azonban, bár kétségkívül még mindig lehetséges egy példányát beszerezni (akár letöltheted innen vagy 50 és 200 dollár között megvásárolhatod a nyomtatott kiadását az Amazonon), a könyvet már nem nyomtatja a Társulat. Az ok? Mélységesen szégyellik azokat az őszintén szólva felháborító elképzeléseket, melyek az oldalain találhatóak, többek között az alábbiak: 

• Charles Taze Russell volt a Jelenések könyvében említett “hetedik angyal”
• Jehova elkülönítette Russellt a feleségétől, Máriától, és halottnak tette az ő szemében
• Russell a síron túlról beszélt a Befejezett titok oldalain keresztül
• A Befejezett titok című könyv megírásának helye és kinyomtatásának helye közötti pontos távolságnak prófétai jelentősége volt 

Minél inkább belemélyedünk ebbe a bizarr könyvbe, amelyről oly világosan látszik, hogy két Russell-követő túltengő képzeletének terméke, annál inkább rájövünk arra, miért van az, hogy a Társulat álmában sem gondol arra, hogy manapság elérhetővé tegye ennek a könyvnek az olvasását az átlagos hírnökök számára. Ha kinyomtatnák és terjesztenék, a gondolkodó Tanúk hamar rájönnének, hogy mi az ábra, és arra a szembetűnően nyilvánvaló következtetésre jutnának, hogy Krisztus valójában nem választotta ki ezt a szervezetet 1919-ben. 

A Befejezett titok olyan benyomást kelt, mint egy Russellnek címzett szerelmes levél, amelyet gyászoló követői írtak 

Ezért a Társulat valami nagyon ravasz dolgot tett. Többször is lelkesen elismerte a Befejezett titok című könyvet, és még azzal a szereppel is felruházta, hogy szerepe van a bibliai próféciák beteljesedésében. Ily módon a hírnökök, akik soha nem olvasták a könyvet, mégis úgy tisztelhetik, mint "meggyőző magyarázatot ... a Jelenések könyvéről és az Ezékiel könyvéről" (A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel, 165. o.), amelynek terjesztését maga Krisztus hagyta jóvá - és amelynek megjelenése még a Szentírásban is meg lett jövendölve! 

Ironikus, hogy még a Jelenések csúcspontja is, amely dicshimnuszokat énekel az elődjéről, a Befejezett titok című könyvről, a tárgyát képezte a Társulat bizonyos fokú cenzúrájának. Sokan emlékeznek közületek arra, hogy 2006-ban a könyv átfogó "kiigazításokon" esett át (ezeknek listája a szeptemberi Királyság Szolgálatiban jelent meg abban az évben). Sokan különösnek találták, hogy egy 1988-ban megjelent könyvet, amelyet a közelgő Nagy Nyomorúságról alkotott végleges véleménynek szántak, felül kellett vizsgálni, mivel bizonyos apokaliptikus események nem bizonyultak oly "küszöbön álló"-nak, mint amilyennek az írói várták. 

Még bizonyos, a Társulat által kiadott könyveket is nehéz vagy lehetetlen megvizsgálnia a hétköznapi Tanúknak 

Mindenesetre, sok hírnök soha nem fogja megtudni, hogy a Társulat olyan messzire is elment, hogy egy véneknek címzett dokumentumban arra utasítja őket, hogy gondoskodjanak e könyv irodalompultban tárolt állományának a "kiselejtezéséről". Ez felveti a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy egy könyv, amelyet "időszerű táplálékként" üdvözöltek a megírásakor, olyan gyorsan megbukott, hogy meg kellene semmisíteni (ha bizonyos módosításokon nem esett volna át), csupán 18 évvel később? 

Ismételten, van egy könyvünk, amit egyszer a Társulat jóváhagyott és előállított a nyomdáiban, amely most már nem kapható az eredeti formájában, és amelyeket a közönséges hírnököknek ideális esetben ki kellene dobniuk. Úgy tűnik, az Őrtoronyból érkező "új világosság" tiszavirág-életű. A betanított Tanúk úgy érvelnének, hogy ez csupán a "növekvő világosság" bizonyítéka, azonban egy sokkal objektívebb vizsgálat arra a következtetésre juttat, hogy a Társulat csak menetközben találja ki a dolgokat, és csupán akkor ad új értelmezést a próféciáknak, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi magyarázatok kudarcot vallottak. 

Végül pedig ott van a Társulat összes könyve közül a legtitokzatosabb - a vének kézikönyve, a Terelgessétek Isten nyáját című könyv. Ez a kiadvány annyira titkos, hogy amikor 2010-ben megjelent, a véneknek címzett kísérőlevélben ezt írták (részlet): 

“Szeretnénk hangsúlyozni annak fontosságát, hogy ezt az új szövegkönyvet biztonságosan és bizalmasan kell kezelni a közreadása előtt és után is. A szövegkönyvet nem szabad az asztalon hagyni, vagy más olyan helyen, ahol könnyen hozzáférhető a családtagoknak vagy más személyeknek. Az információkat úgy tervezték, hogy kizárólag a vének használják őket, és más személyeknek nincs lehetősége, hogy ezeket elolvassa.” - Levél minden vének testületének, 2010. augusztus 23. 

A legtöbb átlagos Tanú idővel hozzászokik ahhoz a gondolathoz, hogy tökéletesen normális és helyes, hogy szellemi pásztoraiknak egy olyan szabálygyűjtemény van a birtokukban, amelynek olvasása számukra kifejezetten tilos. Senki sem áll meg egy pillanatra és veszi fontolóra azt, hogy az ókori Izraelben a mindennapi élet apró részleteit előíró több száz törvény nem volt elrejtve vagy titkosítva a közönséges izraeliták előtt - hanem hangosan felolvasták őket mindenki előtt. (Józsué 8:34; Nehémiás 9:3) Még a keresztény időkből sincs olyan feljegyzés, amely szerint a vének vagy apostolok titkos iránymutatásokkal rendelkeztek volna, amelyeket rejtve kellett tartaniuk mások elől. A bírói ügyek elnökléséről is minden információ elérhető volt mindenki számára. 

Röviden, tényleg nincs semmilyen szentírási igazolás sem arra, EGYÁLTALÁN léteznie kellene egy titkos véni kézikönyvnek, és mégis, pontosan ez az, amihez már hozzászoktunk a szervezetünkben. Az ok? Ahogyan a Befejezett titok esetében is, ebben a könyvben is olyan dolgok vannak, amelyek egyszerűen túlságosan kínosak (talán még terhelő bizonyítékok is) ahhoz, hogy a közönséges Tanúk vagy a nyilvánosság tagjai láthassák. Íme egy példa, mely egyre hírhedtebb: 

Sok tanú szülő, aki nem ismeri a szervezeti szabályozásokat, elszörnyedne, ha tudná, hogy ha egy testvér molesztálja a gyermekét, és aztán letagadja, a véneknek egyszerűen csak “Jehova kezében kell hagyniuk a dolgot.” Így aztán érthető, noha teljes mértékben megvetendő dolog, hogy a Társulat szeretné elrejteni és titkolni ezt az információt a közönséges tagok előtt. Egyszerűen túl veszélyes számukra. 

A Vének könyve nem az egyetlen hely, amely a Társulattól származó, szigorúan titkos információt tartalmaz. Azok, akik figyelemmel kísérik ezt a weboldalt, jól tudják, hogy a Társulat nemrégiben sikeresen lezáratta a JWsurvey-t 24 órára. Az oka? Az, hogy közzétettünk egy, a vének testületének szóló levelet (2012. október 1-jén), mely részletezi a Társulat gyermekmolesztálásos esetek kezelésével kapcsolatos irányelveinek néhány megbotránkoztató részletét. 

Ez az eset kiváló példája annak, hogy az úgynevezett “hitehagyott” weboldalak milyen kétségbeesetten igyekeznek hiteles információt adni a gondolkodó tanúk kezébe, miközben a Társulat kezét-lábát töri igyekezetében, hogy kikapja ezt a kezükből. Ismét csak meg kell kérdeznünk magunktól, nem gyanús ez? Ha ez az igazság, mit akarnak ilyen nagy buzgalommal eltitkolni előlünk?                   

Ha elkezdünk megvizsgálni más vallási szervezeteket is, amelyeket sokan a “szekták” közé sorolnak, akkor pontosan ugyanezt a titkolózásra és félrevezetésre való hajlamot figyelhetjük meg. Például, ugyanúgy, mint a Befejezett titok lapjain található őrültségek esetében, a Szcientológia Egyháznak is megvannak a maga zavarbaejtő írásai történetének kezdetéről, melyeket igyekszik a szőnyeg alá söpörni, hogy biztonságosan el legyenek rejtve a nyilvánosság elől. 

Az Őrtorony nem az egyetlen vallási szervezet, amely megtévesztéshez és féligazságokhoz fordul, amikor a hitnézeteit vizsgálat alá kerülnek 

Azok, akik "3-as O. T. szint"-ig fejlődnek ebben a vallásban, rendelkezhetnek az alapító, L. Ron. Hubbard bizonyos írásaival, amelyet feltárnak előttük és amelyekből az emberek valódi eredete állítólag kiderül. Az ezen a szinten lévő szcientológusoknak adott sokkoló kinyilatkoztatás az, hogy 75 millió évvel ezelőtt lefagyasztott földönkívüliek testét dobták Hawaii vulkánjaiba, ahonnan a lelkeik kiszabadultak, hogy csapdába ejtsék, agymosásnak vessék alá őket, és végül a bolygón kóborolva beleköltözzenek a korai emberekbe. 

Ez a tanítás teljes képtelenség, és sok éven keresztül féltve őrzött titok volt, majd 1980-ban, egy bírósági ügy kapcsán napvilágra került, és azonnal köznevetség tárgya lett, ami azóta is tart (a legemlékezetesebben a South Part egy 2005-ös epizódjában). Amióta csak kiszivárgott ez a titok, a Szcientológia Egyház mindent megtesz, hogy a reflektorfénytől távol tartsa. Az egyház egyik jelentős képviselője egyszer nyilvánosan, a kamera előtt le is tagadta, amikor egy tévéinterjúban erről kérdezték. 

Azért mondtam el mindezt, hogy megmutassam, a megtévesztés egyáltalán nem szokatlan dolog a magas szintű kontrollt gyakorló vallásos szervezetek, vagy “szekták” között. Az a szokásuk, hogy a kényes témákról szóló információkat mindig csak “az illetékesekkel” közölték, ha erre a feladat elvégzéséhez feltétlen szükség volt, és elfedezték a zavarba ejtő vagy az esetlegesen terhelő részleteket azzal a céllal, hogy követőik túlnyomó részét teljes tudatlanságban tartsák. 

A korai keresztény gyülekezet tagjai a Biblia szerint NEM így viselkedtek. Az apostolok “a TELJES Írást” elérhetővé tették a gyülekezetek számára, hogy írásaik által minden keresztény “tökéletes legyen” “minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3:16,17) Nem létezett az úgynevezett “régi világosság,” vagy idejétmúlt tanítások, melyeket el kellett vetni. És bizonyosan nem voltak titkos dokumentumok vagy szabálygyűjtemények, melyeket csak a vének kaphattak meg.                   

Ismételten, ezzel tökéletesen ellentétesen, az összes olyan weboldal, amely bírálja a szervezetet, azt akarja, hogy MINDEN elérhető információt megkapjunk, hogy megfelelő információk alapján hozhassunk arról döntést, hogy miben higgyünk. Ez sohasem mondható el igazán a Társulatról. 

Egy szervezet, amely piszkos módszerekkel küzd

Összegzésül, sosem szabad azt feltételeznünk, hogy azok, akik szembe mernek szállni az Őrtorony Társulattal, ugyanolyan játékszabályok szerint harcolnak. Olyan szervezettel van dolgunk, amely, ha szükséges, minden probléma nélkül alkalmaz gyűlöletbeszédet is “mérgező,” “elméjükben beteg” ellenfeleivel, és “üszökszerű” vádjaikkal szemben, és arra buzdítja a hűséges tanúkat, hogy “gyűlöletet érezzenek” az ilyenek iránt. (Őrtorony 1993. november 1., 19. old.) 

A Társulat semmitől sem fog visszariadni annak megakadályozásában, hogy a kényes információk követőik kezébe jussanak, ha elég ideges lesz, még addig is elmehet, hogy fenyegető jogi lépéseket tegyen ez ellen a weboldal ellen, vagy YouTube-videók elleni levételi utasítást adjon ki jogsértés miatt. A gondolkodó tanúk jogosan teszik fel a kérdést, ha a szervezet valóban az első századi mintát követi, miért van szüksége az információk titkosítására? 

Ezenkívül megbélyegzik az internetet, és páni félelmet ültetnek el a tanúk szívébe, amikor olyan információ megtekintéséről van szó, ami egy kicsit is kritikus a szervezettel szemben. Mivel magam is csak nemrég ébredtem fel, nagyon is jól emlékszem, milyen rémisztő volt az első alkalommal a tiltott weboldalakra merészkedni. Megdöbbentő látni, milyen nagy befolyással rendelkezik a Társulat más emberek elméje felett, de tudjuk, miért van ez így. Aki rendelkezik az információ forrása felett, az rendelkezik az emberek felett is.

Átgondolva a fentieket, egy jelent jut eszembe, mely a Gladiátor című film vége felé történik. Maximust, akit Russell Crowe alakít, elfogja az ellensége, a gonosz Commodus császár (akit Joaquin Phoenix játszik). A két szereplőnek egy végső párbajt kell vívnia az arénában – életre-halálra szóló harcot. Maximus máskor könnyedén megnyerné ezt a harcot, de Commodusnak most más tervei vannak.

A Gladiátor című film kitalált karakteréhez, Commodushoz hasonlóan a Társulat piszkos trükköket alkalmaz terveinek előmozdítása érdekében 

Maximus láncra verve, amikor, távol a nyilvánosságtól, Commodus odamegy hozzá, és oldalba szúrja. Ezután parancsba adja, hogy a sebet fedjék el, hogy senki se láthassa, hogy egy sérült ellenféllel harcol. 

Véleményem szerint ez tökéletesen illeszkedik az úgynevezett "hitehagyottak" és az Őrtorony Társulat harcára. Olyan ellenfelek ellen küzdünk, akik az alapvető tisztességgel sem rendelkeznek, és akik semmitől sem riadnak vissza a győzelem megszerzése érdekében - még attól sem, hogy gonosz sértésekhez folyamodjanak, és információkat titkoljanak el a saját embereik elől. 

Ettől függetlenül, én személy szerint úgy látom, szinte elkerülhetetlen, hogy a valódi "igazság" végül győzedelmeskedjen. Mindig könnyebb egy információs háborút úgy megvívni , hogy a tények a mi oldalunkon állnak. Ez talán évekbe, évtizedekbe telik majd az olyanoknak, mint én és Paul Grundy, akik "sebesült oldallal" küzdünk a harcban. Azonban végül a hazugságok és féligazságok utolérik majd a Társulatot, és akkor kénytelen lesz elismerni a vereségét. Addig is, annyi sértést dobálhatnak ránk, amennyit csak akarnak. Egyáltalán nem számít - csupán még erősebbé teszi az ügyünket az Őrtorony Társulat ellen. Egy másik kitalált hős szavaival élve: "a szabadságunkat soha sem vehetik el!"

Forrás: jwsurvey.org

Fordította: Eve, JJ