Az Őrtorony Társulatot elmarasztaló ítélet sokkoló lökéshullámot indított el szerte a világon

Az alamedai bíróságon aratott lenyűgöző győzelme óta először történt, hogy Candace Conti, ügyvédjével Rick Simonsszal együtt, megjelent támogatói egy kiválasztott csoportja előtt, hogy személyesen ossza meg tapasztalatait. A találkozó, amit 2012. július 14-én tartottak San Franciscóban, lehetőséget adott az érdeklődőknek, hogy többet tudjanak meg a per hátteréről és arról, mi motiválta Candace-t, hogy jogi eljárást folytasson az Őrtorony Társulat ellen.

Rick Simons ügyvéd saját véleményét is elmondta az Őrtorony Társulattal és annak gyermekmolesztálási ügyeknél alkalmazott irányelveivel kapcsolatban, majd kifejtette, miért találták ezek a gyermekekre veszélyesnek. Simons megjegyezte, hogy Candace Contit páratlan ügyfélnek tartja: „Negyven éve vagyok ügyvéd és több ezer ügyfelemet képviseltem már eddig; sok száz, szexuális gyermekmolesztálásnak áldozatul esett ügyfelem volt, de nem jut eszembe egy sem, aki annyi belső erőt tanúsított volna az ügye során, mint amennyit Candace az elmúlt néhány évben.”

Candace Conti ügyvédje, Rick Simons, dícsérte ügyfele erős jellemét

Simons kiemelte Candace belső erejét, amelyet a célkitűzései elérése során az érzelmi akadályok ellenére tanúsított: „Nehéz számomra szavakkal kifejezni, hogy mennyire csodálom az erejét, amit ebben a nagyon nehéz időszakban, életének utóbbi három évében kimutatott.”

Simons, aki nem Jehova Tanúja, hozzátette: „Nem hiszem, hogy azok az emberek, akik csak az eredményt látják, fel tudják fogni, mennyi mindenen kell átmennie egy olyan embernek, aki először áll ki és száll szembe egy hatalommal bíró szervezettel. Ráadásul ez egy nagyon erős, nagyon titkolózó és nagy ellenőrzést gyakorló intézmény.”

Simons annak elismerésével folytatta, hogy ez az eset valóban szakmai kihívást jelent számára: „A hivatásom befejeztével majd visszatekintek és azt mondom: ‘Volt ez az ügyem, volt az az ügyem és volt a Candace Conti ügye!’ És ezt nagy büszkeséggel mondom majd.”

Candace elmondja történetét

Candace a találkozót némi háttérinformáció megosztásával kezdte az üggyel kapcsolatban, majd elmondta, mi indította arra, hogy beperelje az Őrtorony Társulatot az általa elszenvedett molesztálás miatt. Elismerte, hogy nem lett volna képes meghozni ezt a döntést a személyes istenhite, és Rick Simons, valamint társa, Kelly Kraetsch jogi támogatása nélkül. Candace nagyra értékelte azt a támogatást, melyet interneten keresztül, illetve az imák által kapott, melyek nagy mértékben segítettek neki az ítélet kihírdetését követő időszakban.

Elmesélte azokat az eseményeket, amelyek az ügy 2009-es elindításához vezettek. Röviddel azután, hogy megtudta, Jonathan Kendrick más gyermekeket is molesztált, megpróbált kapcsolatba lépni az ottani vénekkel, de nem sikerült rábírni őket, hogy változtassanak a gyermekek szexuális bántalmazásáról szóló ügyek kezelésénél alkalmazott hozzáállásukon.

Candace úgy gondolta, mivel a vének fő feladata a nyáj védelme, biztosan hajlandóak lesznek arra, hogy készségesen megtegyenek mindent, ami csak hatalmukban áll, hogy a jövőben figyelmeztessék a gyülekezeti tagokat, ha esetleg rájönnének, hogy gyermekmolesztáló van közöttük. Azonban, miután megpróbálta felhívni a gyülekezeti vének figyelmét arra, hogyan kezelhetnék jobban az ilyen eseteket, Candace rájött, hogy a helyi testület tagjai egyszerűen „lekapcsolták”, és figyelembe se vették őt, mivel ragaszkodtak ahhoz az álláspontjukhoz, hogy csak akkor tudnak erről egyáltalán tárgyalni vele, ha volt a vele történt eredeti molesztálásnak két szemtanúja.

Higgadtan és magabiztosan, de - érthető módon - érzéseit kimutatva, Candace elmesélte a kihívásokat, amelyekkel ügye során szembe kellett néznie

Candace jogi tanácsadást vett igénybe és észrevett egy jelentős különbséget, nevezetesen, hogy bár a vének egyáltalán nem voltak hajlandóak gyermekmolesztálással kapcsolatos állításokat meghallgatni, hacsak nem volt egy harmadik személy is tanúja az eseménynek, egy bíróságon azonban nyilvánvalóan teljesen másképp kezelnék az ügyet. A Rick Simonsszal történt találkozása után úgy döntött, hogy az ügyet bíróság elé viszi, mivel süket fülekre talált a véneknél, akik megtagadták őszinte javaslatainak megfontolását.

Az ítéletet követően Candace kihangsúlyozta: nagyon fontos, hogy a dolgokat mozgásban tartsák és a hozzá hasonló áldozatokat is arra biztassák, lépjenek elő. Azt mondta: „Az esküdtszék azt a nagyon jelentőségteljes nyilatkozatot tette, hogy nem értenek egyet a szervezet irányelveivel és eljárásmódjaival. Ezért a következő két évben, amíg miénk ez a győzelem, úgy gondolom, nagyon fontos lenne ezt minden fórumon hangoztatni, hogy minél több ilyen esetet elszenvedett ember nyilvánosságot kapjon.” Azzal folytatta, hogy felajánlotta a saját idejét és támogatását bármely hasonló sértettnek, akinek segítségre van szüksége a továbblépéshez. 

Nem a hitnézetek és tantételek megváltoztatásáról van szó

Miután Candace beszélt és elmondta véleményét az eseményekről, Rick Simons kifejtette az ügy mögött álló elsődleges motiváló tényezőket, nevezetesen, hogy ez a per nem egy vallási szervezet hitnézeteinek és tantételeinek megszabására tett kísérlet - annak ellenére, hogy a Társulat gyermekmolesztálási irányelvei nagyban különböznek a törvény által előírttól. Figyelemre méltó, hogy egy irányelv alkotmányellenes, kívülről végrehajtott megváltoztatása olyan elvi érvelést hoz létre, amelyet felhasználva az Őrtorony most fellebbezni kíván az esküdtszék ítélete ellen egy olyan eljárás keretein belül, amely valószínűleg hónapokig vagy akár évekig is elhúzódik majd.

Az Őrtorony fellebbezési dokumentumaiban, amelyeket a bírósághoz benyújtott és amelyek megtekinthetők ezen a linken, a Társulat azt állítja, hogy a per célja az Őrtorony-irányelvek megváltoztatásának kikényszerítése volt:

meggyőzni e Bíróságot arról, hogy adjon non obstante veredicto-t (JNOV-t) az Őrtorony javára.

Ezenkívül a felperes és a tárgyalási tanácsadója nyíltan és ismételten kijelentette a Bíróság és az esküdtszék előtt, hogy a per - és különösen a büntető kértérítés követelése - általános célja az Őrtorony állítólagos „titoktartási irányelvei" megváltoztatásának kényszerítése volt. Amint az alábbiakban bemutatjuk, ez egy teljesen helytelen és alkotmányellenes alkalmazása a büntető kártérítés követelésének. Ugyanazen az alapon a JNOV-ot is hasonlóképpen engedélyezik.

Továbbá az Őrtorony és Jehova Tanúi Kalifornia állambeli Észak Fremonti Gyülekezete („Észak Fremonti Gyülekezet") (együttesen „Egyházi Alperesek"), szintén törekednek egy

 „Az Őrtorony és az Észak-fremonti Gyülekezet mint vádlottak JNOV és egy új tárgyalás kitűzése iránti kérelmének támogatása érdekében felsorolt Szempontok és Hatóságok Előterjesztő Irat”-ának 7. oldaláról, melyet Alameda megye Fellebbviteli Bíróságához nyújtottak be 2012. Július 17-én.

[“Memorandum of Points and Authorities In Support of Defendants Watchtower and North Fremont Congregation’s Motions for JNOV and Motions for New Trial”] nevű dokumentum 7. oldaláról

Simons azonban egyértelműen különbséget tett az irányelvek és hitnézetek között: „Az ügy nem Jehova Tanúi hitnézeteinek és tanításainak megváltoztatásáról szól. Nem a bírósági rendszer feladata ez a vallásokban, legyen az a Katolikus Egyház vagy bármely más vallásos szervezet - a kormányunk nem szabja meg az embereknek, hogy miben higgyenek, vagy hogyan kellene a filozófiai ill. belső eljárásaikat folytatniuk egy vallási környezetben.”

Simons az Őrtorony felelősségeinek kifejtésével folytatta: „Amit minden intézménynek és szervezetnek mondunk, legyen az vallási vagy nem vallási (nem számít, hogy cserkészek, úszóklub vagy egyház)..., hogy minden szervezetnek egyforma törvény szerinti kötelezettségei vannak, és a törvény szerint mindegyik ugyanolyan bánásmódban részesül, és az a kötelességük, hogy megvédjék a gyermekeket tevékenységük során a közismert gyermekmolesztálók szexuális bántalmazásától.”

Néhányan megkérdőjelezték, hogy miért az Őrtorony ellen indult eljárás egy személy tettei, név szerint Jonathan Kendrick miatt. Valójában ez volt az elsődleges érv a döntés ellen az Őrtorony Társulat hivatalos sajtóközleményében. Azonban Simons elmagyarázta, hogy ez miért volt szükséges: „Jonathan Kendrick nem csupán molesztált már korábban is egy másik gyermeket, hanem ezt jelentették is. És nem csupán a helyi véneknek jelentették, hanem írásban is az Őrtoronynak New Yorkban. És nem csupán jelentették New Yorkban az Őrtoronynak, hanem New York utasításokat is küldött vissza a helyi véneknek, hogy mit tegyenek.”

Azok számára, akik nem ismerik az ügyet: ami ezt követően történt egyszerre zavarba ejtő és felháborító is. Simons tovább eseményeket mesélt el, kiemelve az Őrtornyot képviselő ügyvédek reakcióit: „Az Őrtorony ügyvédjei nagy büszkeséggel ezt mondták, ‘Nos, elvettük a kisegítőszolgai kiváltságát!’. Erre a mi válaszunk az volt, hogy ‘Oké, szóval van egy elítélt gyermekmolesztáló a gyülekezetetekben és a véleményetek szerint erre az a megfelelő reakció, hogy: De majd nem engedjük meg neki, hogy kiadványokat osszon a terem végében. Ez nem elég!”

Simons azt is kifejezte, mennyire zavarta, hogy az Őrtorony ügyvédei ismételten szerették volna egy vállrándítással elintézni az ügyet azt hajtogatva, hogy Kendrick „csak egy átlagos tag volt”. Simons így felelt: „Ő NEM csupán egy átlagos tag volt, hanem lelkészként szolgált és jó hírnévnek örvendő tag volt. Testvér volt, mégpedig egy kis gyülekezetben, ahol már korábban is molesztált egy gyermeket és megengedték, hogy ez titokban maradhasson és továbbra is eljárhasson a szántóföldi (prédikáló) szolgálatba, nem csupán Candace-szel (ekkor volt alkalma molesztálni őt), hanem bárkihez becsöngethetett a közösségben. Felkereshette a lakókat házaikban, például szombat reggel, és az esküdtszék összes tagja (egyikük sem volt Jehova Tanúja) megdöbbent azon, hogy emberek felkereshetik őket az ajtóikban egy olyan vallásszervezet beleegyezésével, amely tudja róluk, hogy elítélt gyermekmolesztálók.” Nyomatékosan hozzátette: „Ennek semmi köze a vallási hitnézetekhez. De nagyon is köze van ahhoz, hogy  legyünk felelős polgárok egy olyan közösségben, ahol gyermekek vannak.”

Ha kíváncsi vagy a találkozóról készült videófelvételekre, akkor az alábbi YouTube lejátszási listán megnézheted Candace Conti és Rick Simons beszédeit és interjúit: 

Ha teljesen ismeretlenek számodra az ügy részletei, akkor azt javasoljuk, hogy olvasd el „Az Őrtornyot megbüntették: A Társulat jogi csatát vesztett gyermekmolesztálási ügyben” című cikket.

Makacs és merev hozzáállás

Rick Simons kommentárja, aki nem Jehova Tanúja,  nagyon sokatmondóan fejezi ki azt a csalódottságot,  amit sokan éreznek a mi hitünkhöz tartozók közül is, akik már évek óta azért harcolnak, hogy a szervezet kielégítőbb és felelősségteljesebb hozzáállást tanúsítson a gyermekmolesztálási ügyekben. Azonban a szervezet már sok éve figyelmen kívül hagyja sőt még még ki is közösíti azokat, akik változásra szólítanak fel. A Vezető Testület [link!] láthatólag még az élete árán is inkább ragaszkodna  a „két tanú” szabályhoz, minthogy tisztességes és megfelelő módon cselekedve rábízná a hatóságokra, hogy ők döntsék el, mikor történt gyermekmolesztálási cselekmény (ami gyilkosságok esetében így is van). Végül is egyértelmű, hogy a keresztény korban Isten helyezte állásukba a felsőbb hatalmakat, hogy az ilyen ügyekben ítélkezzenek (Róma 13:1,2).

Annak illusztrálására, hogy milyen érzéketlen és elutasító szemléletet tanúsít a szervezet,  figyeljük meg a Vezető Testület egyik tagjának, III. Anthony Morrisnak a következő megjegyzéseit, ami az „Óvakodj a Madarásztól” című beszédében hangzott el (a Liberty Heights-ban, MA) 2005 őszén:

„Időnként, majd ők [a hitehagyottak] vádaskodni fognak, mintha minket nem is érdekelnének a gyerekeink, vagy az, hogy bántalmazzák őket. Pedig ez az egyik legaljasabb rágalom, amit valaha is mondhatnak Jehova szervezete ellen.  Sok szülő is van köztünk és utáljuk ezt a bűnt. Szeretjük a gyerekeinket, azonban betartjuk a Szentírást is. És őszintén szólva, voltak olyan rendes emberek is, akiket hamisan vádoltak, de mivel mi a Szentíráshoz tartottuk magunkat, kiderült, hogy hazugság volt. És aztán  vannak olyanok is, akik bűnösök, nos, tudjuk, hogyan kell bánni velük. Összehasonlítani bennünket ezekkel a vallási szervezetekkel, akik ide-oda helyezgetik az embereket, hogy így még több embert bántalmazhassanak, aljas hazugság." - III. Anthony Morris, Jehova Tanúi Vezető Testületének [link!] tagja.

(Ha szeretnéd meghallgatni Anthony szavait saját magad, kérlek  kattints ide, hogy letöltsd a beszédének idevágó részét. A fent idézett megjegyzései a felvételen nagyjából a 45. másodpercnél kezdődnek.  Ha szeretnéd meghallgatni Anthony Morris hozzászólásainak válogatását más témában is a rögzített beszédekből, kattints ide.)

Nyilvánvaló, hogy amikor 2005 végén ezeket III. Anthony Morris nyilatkozta, még fogalma sem volt arról, hogy csupán 7 éven belül egy bíróságon az esküdtszék ítélete teljesen hamisnak és félrevezetőnek fogja bizonyítani őket.  Az úgynevezett „hitehagyottak” (ez egy elítélő kifejezés mindazokra, akik kritikusak a szervezettel szemben) állítása, mely szerint Jehova Tanúi irányelvei védik a gyermekmolesztálókat és védtelenül hagyják a gyerekeket a molesztálással szemben, azóta bebizonyított tény lett. Ennek eredményeként a Társaság a legjobb úton van afelé, hogy rettenetes hírnevet szerezzen magának a közömbössége miatt, s így szégyent hozzon Jehova nevére.

III. Anthony Morris hevesen védte a Társulatot azokkal  az állításokkal szemben, amelyek szerint  a gyermekmolesztálási irányelvek hibásak, és „aljas hazugság”-nak bélyegezte ezeket.

Anthony megjegyzései azt is megerősítik, hogy a Vezető Testületnek az a legfőbb gondja, hogy betartsák a mózesi „két tanú szabályt”, még akkor is, ha az a molesztálás áldozatainak kárára van. Anthony még azt a megdöbbentő állítást is teszi, hogy amikor valaki bűnös, azt minden egyes esetben „kezelik”. Ez igazolhatóan hamis, mert amint látható a hasonló témában írt előző cikkemből, a vének kézikönyve (a Terelgessétek Isten nyáját) egyértelműen azt tanácsolja a véneknek, hogy „hagyják az ügyeket Jehova kezében”, ha valaki, akit gyerekmolesztálással vádolnak, tagad bármilyen bűnt és senki más nem tudja ezt tanúsítani, csak az áldozat, akit molesztáltak. Ez messze áll a dolgok „kezelésétől”.

Ha valami, akkor ez világos és egyértelmű tanács arra, hogy a vének NE kezeljék az ügyeket. Mindamellett, mint említettük, a Vezető Testület [link!] nyilvánvalóan vak azzal kapcsolatban, hogy milyen sürgős az ügy, és hogy milyen hihetetlen  az a veszély, amibe a felügyeletük alatt álló számtalan gyermeket belekényszerítik azáltal, hogy elmulasztják teljesen elismerni a hatóságok illetékességét ilyen ügyekben. 

Egy hosszú időszak jön

Azok, akik követték a blogon lévő cikkeimet, tisztában vannak vele, hogy én viszonylagosan új vagyok a szervezetről szóló teljes igazságot illetően, hiszen nagyjából 1 éve ébredtem fel teljesen az agymosásból.

Abban a rövid időszakban, amely alatt tudomásomra jutott, milyen utólagos következményei vannak az Őrtorony sok területen tapasztalt nemtörődöm irányelveinek, többek között a gyermekbántalmazással kapcsolatban is, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy elmagyarázzam másoknak, hogy pontosan miért annyira károsak is ezek.

A Társulat túl hosszú ideig vette semmibe azokat a figyelmeztetéseket, melyek olyan fáradhatatlan kampányolóktól jöttek, mint amilyen Barbara Anderson is, és most megfizeti ennek árát.

Az én törekvéseim azonban jelentéktelennek tűnnek, ha összevetjük őket azzal a  sok évi kemény munkával és küszködéssel, amelyet eltökélt kampányharcosok, mint például Barbara Anderson és mások is végeztek, akik fáradhatatlanul dolgoztak azért, hogy ezeket a problémákat köztudottá tegyék és, ideális esetben, meggyőzzék a Társulatot, hogy alázatosan hozzák teljes összhangba helytelen irányelveiket a törvénnyel.

A legtöbb esetben ezekre az erőfeszítésekre csak néma csend volt a válasz. 

Valójában, amikor III. Anthony Morris a fent idézett megjegyzéseket tette 2005-ben, én még mindig kisegítőszolga voltam, és csak később neveztek ki vénné. És mégis, egy jelentős időszakon keresztül, mind ez idő előtt és ez óta, a Barbara Andersonhoz hasonló emberek és mások kétségbeesetten igyekeztek, hogy jobb belátásra bírják a Társulatot – de őszinte könyörgésük süket fülekre talált. 

Erre a belső és a megcsontosodott makacsságra utalt Rick Simons Candace találkozói eseményén. A nemrégiben meghozott ítéletről beszélve ezt mondta: „Az Őrtoronynak nem lesz elég egy lecke, a  Katolikus Egyháznak is több kellett, és ők is egynél többet fognak kapni!” 

Simons kifejtette, hogy több Candace-hez hasonló áldozatnak kell előlépnie, akik megfelelnek bizonyos kulcsfontosságú jogi kritériumoknak,   nevezetesen, hogy (mint Candace esetében) a Társulatot  egy nem családtag értesítette  a visszaélésekről, és van dokumentált bizonyíték arról, hogy a gyülekezet semmit sem tett annak érdekében, hogy másokat megvédjen. Simons hozzátette: „Ha gondosan válogatunk az országban történt esetekből, és ha felhasználjuk azokat a dokumentumokat, melyek ennél az esetnél is rendelkezésre álltak, akkor azt hiszem, még a Vezető Testület is fel fogja ismerni, hogy egyszerűen túl magas az az ár, amit  fizetniük kell amiatt, hogy intézményeikben eltitkolják a gyermekek szexuális zaklatását.” 

Még rövid idővel ezelőtt is szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaha is megérjük azt a napot, amikor a Társulat kénytelen meghátrálni és elfogadni a szükséges kiigazításokat ezen a kulcsfontosságú területen.  Azonban a dolgok változnak, és a dolgok most más irányt vettek. Először történt meg, hogy a Társulatnak „eleredt az orra vére” (James Penton szavaival élve, aki a józanész egy másik intelligens hangja, akit a szervezet figyelmen kívül hagyott). Bizonyos értelemben ez csupán idő kérdése volt - azonban Candace Conti bátorsága, nagy ereje és becsületessége kellett ahhoz, hogy folytassa a pert és gondoskodjon arról, hogy az igazságszolgáltatás karja teljesen elérje az Őrtornyot, jelentős jogi forrásai erejének ellenére. Most már van egy mintánk a sikerre és már látszik az alagút vége. 

Ennek ellenére nem szabad alábecsülni az előttünk álló feladat súlyosságát. A csatát talán megnyertük, de a háború vége még messze van. A fellebbezési eljárás elkezdődött, és valószínűleg sokáig fog tartani, mire eredményre vezet. Szégyen, hogy olyan kifejezéseket kell használnunk, mint „háború”, de ez sajnos jól jellemzi azok küzdelmének nagyságát, akik szeretnék a tanú gyerekeket megvédeni, valamint a Társulat igyekezetét is, amivel makacsul ellenáll a változást elleni igénynek.       

Függetlenül attól, hogy mi lesz a végeredmény, Candace Conti önzetlensége és bátorsága biztosította, hogy most egy nyilvános vizsgálat reflektorfénye világítja meg az Őrtorony szervezetet és annak irányelveit, valamint eljárásait. Ez olyan fény, amely elől soha nem fognak tudni elmenekülni, függetlenül a fellebbezés eredményétől. Túl sokan vannak, akik szívükön viselik a gyermekek védelmét ahhoz, hogy valaha is megengedjék, hogy a szervezet elkerülje ezt a számukra nemkívánatos leleplezést és visszatérjen a titoktartás homályába. De most már, talán, a Vezető Testület is tudja ezt.

Forrás: jwsurvey.org

fordította a jehovatanui.blog.hu csapata