EXJT BLOG

Mindenkinek Jehova Tanúiról

HTML doboz

Leírás

Minden éremnek két oldala van... Jehova Tanúi szervezetének is. Mi ennek a vallási közösségnek a kevésbé ismert oldalával foglalkozunk, hogy lehetőleg minél több embernek segítsünk egy objektív nézőpont kialakításában. Ha Jehova Tanúja vagy, ne félj, hiszen rengeteg Tanú olvassa még rajtad kívül az oldalt! Például vének, kisegítőszolgák, bételesek és persze a legtöbben, akik átlagos Tanúk. A névtelenségnek köszönhetően itt szabadon kérdezhetsz, cáfolhatsz és hozzászólhatsz, de szépen kérünk, előtte olvasd el a témakörrel foglalkozó régebbi cikkeket és kommenteket! Soha ne feledd:

"Nemcsak azt kell megvizsgálnunk, amit személy szerint mi hiszünk, hanem azt is, amit az a vallásszervezet tanít, amellyel kapcsolatban vagyunk. Ha szeretjük az igazságot, akkor semmit nem kell félnünk az ilyen vizsgálattól." -
Az igazság, mely örök élethez vezet, (WTBTS, 1968) 2. fejezet 5. bek.

Flying-brain 2.jpg

Jehova Tanúi történelme:

A Vezető Testület egykori tagjának könyve:

crisis-conscience-ray-franz_hun.png

Raymond Franz - Lelkiismereti válság

Gyakran használt bibliaversek

2Mó 33:20 | Zs 146:4 | Pl 4:18 | Pl 8:22 | Pr 9:5 | Ézs 44:24 | Ez 18:4 | Dá 7:13, 14 | Mt 5:5 | Mt 6:7 | Mt 11:11 | Mt 24:14 | Mt 24:36 | Mt 24:45-47 | Mk 13:32 | Lk 23:43 | Jn 1:1 | Jn 1:18 | Jn 2:19-21 | Jn 4:34 | Jn 6:68, 69 | Jn 10:17, 18 | Jn 14:28 | Jn 17:3 | Jn 17:11 ... | Csel 2:34 | Csel 8:30-31 | ... 1Kor 8:6 | ... Kol 1:16 | ...Héb 1:8 | ...

Utolsó kommentek

Ide küldd:

writing_01.png

columba [kukac] freemail [pont] hu

k [pont] johnny [pont] joker [kukac] gmail [pont] com

Ha szeretnéd megosztani - névtelenül is -, a kérdésed, történeted, tapasztalatod, véleményed, cikked, tanulmányod vagy javaslatod, akkor bátran írd meg a fenti címre, vagy írd meg közvetlenül az oldalon (regisztráció nélkül is!!!), itt:

>> GYORSBEKÜLDŐ <<

Mindenféle

BLOG FÓRUM

CHAT a jelenlévőkkel

"Ha meg akarod tudni, hogy ki uralkodik fölötted, elég kideríteni, hogy kit nem szabad bírálnod." - Voltaire

„Nekem pedig egészen mellékes, hogy ti vagy egy emberi ítélőszék megvizsgál-e engem. Sőt, magam sem vizsgálom magamat. Mert semmiről sem tudok, ami ellenem szólna. De ez még nem bizonyít igazságosnak, ugyanis Jehova az, aki vizsgál engem.” (1Korintusz 4:3, 4)

"Ha a szervezeten kívül vagy, meghalsz. Ha a szervezeten belül vagy akkor pedig nagyon kell igyekezned, hogy ne halj meg." - Resign

"A legfájóbb kín örömet színlelni." - Márai Sándor

"Nem oldhatjuk meg a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel teremtettük őket." - Albert Einstein

"Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek." - Jókai Mór

"A tudatlanságod legmagasabb foka az, amikor elutasítasz valamit, amiről nem tudsz semmit." - Wayne Dyer

TIPP: A böngésződ típusától függően a Ctrl gombot nyomva tartva a + és - gombokkal nagyíthatod és kicsinyítheted az oldalt, a jobb olvashatóság érdekében.

TIPP: Kérdésekkel taníts, ne kijelentésekkel! Érvelésedben használd a Bibliát és a Tanúk kiadványait is! Vitáidban ne kövess el érvelési hibákat!

TIPP: Ha nem vagy inkognitóban, kérünk oszd meg a cikkeinket a közösségi oldalakon! (Facebook, Twitter, Google+, stb.)

Hogyan adományozzak nektek?

Megtekintések száma

Látogatók: 

free counters


Kedves olvasónk, Te mi vagy?

Indafotó képek

Prédikátor 9:5

2012.05.12. 09:58 | Ping-Pong | 20 komment

„Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és nincs többé fizetségük, mert nem emlékeznek rájuk többé, elfeledték őket.”
 
Mivel a halottak „semmit sem tudnak”, az Őrtorony Társulat úgy érvel, az is nyilvánvaló, hogy az emberek semmiféle fájdalmat vagy örömet sem éreznek a haláluk után.
 
A Biblia tanítása: Noha a keresztény tudósok a Prédikátor 9:5-öt többféleképpen értelmezik, abban egyetértenek, hogy ez a vers nem azt tanítja, hogy az embernek nincs tudatos létezése a halál után. Tekintsük át röviden a két legfontosabb nézőpontot:
 
1) Közismert, hogy a Prédikátor könyve két ellentétes módon mutatja be, hogyan lehet tekinteni az ember küzdelmét a világban. Az egyik a világi, humanista, materialista nézet, amely mindent egy korlátolt, földi perspektívából magyaráz – figyelmen kívül hagyva Istent és részvételét az emberek ügyeiben. Ez a földi nézőpont teljes mértékben nélkülözi az isteni kinyilatkoztatás segítségét.
 
A másik lehetőség egy vallásos, szellemi megközelítés, amely az életet és az élet problémáit Istent tisztelő nézőpontból értelmezi. Ez a szemléletmód figyelembe veszi az isteni kinyilatkoztatásokat, amikor az életet, és a vele kapcsolatos problémákat magyarázza. Ez a nézőpont győzedelmeskedik a könyv végén.
 
A következőket szeretném kihangsúlyozni: Sok olyan tudós van, aki a Prédikátor 1-10-et földi szemléletmódot visszatükrözve értelmezi, az isteni kinyilatkoztatás segítsége nélkül. Annak bizonyítására, hogy ezek a versek kizárólag emberi nézőpontot képviselnek, David Reed a következőt gondolatot veti fel:
 
„Az író nemcsak azt mondja az 5. versben, hogy a halottak semmit sem tudnak, de azt is hozzáteszi, hogy „nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik.” (6. vers, MBT). (Kérdezzen meg egy Jehova Tanúját, úgy hiszi-e, hogy a halottak már soha nem jönnek vissza. Azt fogja mondani, hogy nem, mivel abban hisz, hogy lesz egy feltámadás a nap alatt erre a földre.) A 2. vers (SZIT) azt a gondolatot fejezi ki, hogy „mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra”, és ez a gondolat teljesen ellent mond a Biblia többi részének. (Kérdezzen meg egy Tanút, elhiszi-e, hogy ugyanaz a sors vár rá akkor is, ha igazságos lesz, és akkor is, ha igazságtalan. Egészen biztos, hogy nemmel fog válaszolni)... Úgy következtethetünk tehát, hogy az 5. vers egy olyan rész közepén található, mely egy hitetlen, világi nézőpontot képvisel – nem Istenét.”

Mivel a Prédikátor 9:1-10 kizárólag emberi szempontot fejez ki, ezért az 5. vers azt jelenti, hogy szigorúan emberi nézőpontból tekintve a halottak semminek sincsenek a tudatában. Mivel ez a helyzet, ez a vers nem Isten igazságát tanítja. És mivel ez így van, ezt a verset nem lehet annak az állításnak a támogatására felhasználni, hogy nincs tudatos létezés a halál után.
 
Kérdezze meg:
  • Tudta Ön, hogy a Prédikátor könyve két ellentétes nézetet mutat be – egy szigorúan humanistát, és egy másikat, amely szellemi és Isten tiszteletét tükrözi?
  • Ha, mint ahogy sok tudós hiszi, a Prédikátor 9:1-10 szigorúan humanista álláspontot tükröz, érti, miért mondhatjuk, hogy az 5. versben levő állítás nem Isten nézőpontját tükrözi, hanem a bukott emberiségét?
 
Marian Bodine, az Őrtorony szakértője, még egy kérdést felvet (amely hasonló David Reedéhez) ezzel a verssel kapcsolatban. Azt mondja, „Ha az a kifejezés, hogy 'semmit nem tudnak', azt jelenti, hogy a halottak öntudatlanok a sírban vagy a szellemi világban, akkor az a kifejezés, hogy ’nincs részük többé semmiben sem’ azt jelenti, hogy nem lesz feltámadás, vagy jutalom a 'jelenlegi' élet után.” Ha Jehova Tanúi következetesek, akkor ezt a következtetést kell levonni.
 
Kérdezze meg:
  • Ha az a kifejezés, hogy „semmiről sem tudnak” (Prédikátor 9:5, Káldi-Neovulgáta) azt jelenti, hogy a halottak öntudatlanok a sírban, akkor az a kifejezés, hogy „jutalmuk sincs többé”, nem azt jelenti, hogy nem lesz feltámadás vagy jutalom a jelenlegi élet után – még Jehova Tanúinak sem?
 
Ezt a kérdést jól fel lehet használni annak a gondolatodnak a alátámasztására, hogy a Prédikátor 9:5-ben szereplő állítás nem Isten nézőpontját tükrözi, hanem egy földi, emberi szempontot.

2) Vannak más keresztény tudósok is, akik olyan értelemben magyarázzák a Prédikátor 9:5-öt, hogy a halottak nincsenek tudatában a fizikai világban történő eseményeknek. Robert Jamieson, A. R. Fausset, és David Brown azt írják a könyvükben, hogy a halottak semmit sem tudnak, „legalábbis arról, ami fizikai érzékelésükkel és az evilági ügyekkel kapcsolatos (Jób 14:21; Ézs 63:16).” Ehhez hasonlóan H. C. Leupold a Prédikátor könyvéről írt könyvében is azt olvashatjuk, hogy az író ebben a versben „csak a halottaknak az ehhez a világhoz való viszonyáról beszél.” Azonban a halottak még mindig tudatában vannak olyan dolgoknak, amelyek nem kötődnek a fizikai, földi világhoz.
 
Bármelyik magyarázatot válasszuk is, az világos, hogy a Prédikátor 9:5-öt nem lehet bizonyítékként idézni az Őrtorony nézetének alátámasztására. Az Őrtorony Társulat ezt a verset olyan egyértelmű szakaszoktól teljesen elszigetelten magyarázza, melyek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy emberi lények rendelkeznek tudatos létezéssel a halál utáni életben (Lukács 20:38; 2Korintusz 5:6-8; Filippi 1:21-23; 1Tesszalonika 4:13-17; Jelenések 6:9-10).
 
Ha az első tagmondatot abszolút értelemben értjük, akkor a másodikat is ugyanígy kell értelmezni. Vagyis a halottaknak nem lesz „jutalmuk”, mint ahogy öntudatuk sem lesz. Ez a gondolatmenet tagadná a feltámadást, és az igazságosak megjutalmazását (lásd Jelenések 20:11-13, 21:6-7, 22:12,14). Nyilvánvaló tehát, hogy valamiféle kigazításra van szükség a Préd 9:5-tel kapcsolatban. A rögtön utána következő versből megtudjuk, hogy:
 
„…nincs részük semmiben sem, ami történik a nap alatt.”
 
Vagyis más szavakkal, a halottak semmit sem tudnak ezzel a világgal kapcsolatban, de ők egy másik birodalomban vannak, ahol igenis tudnak valamit. A „semmit sem tudnak” kifejezés ilyen korlátozott értelemben vett bibliai példáival kapcsolatban lásd az 1Sámuel 20:39-et és a 2Sámuel 15:11-et, ahol ezt öntudatlansággal magyararázni nevetséges lenne.

Vajon ez kizárja a halál utáni tudatos élet lehetőségét, ahogy Jehova Tanúi állítják? Nem, mivel ez része egy pont-ellenpont jellegű vitának, mely az isteni és a világi nézetek között zajlik. Az 5. és a 6. versben a párbeszéd világi résztvevője tagadja mindenféle jövőbeni jutalom” vagy örökkétartó” feltámadás lehetőségét is. Ennek a párbeszédnek a világi oldalára alapozni valamilyen tantételt olyan lenne, mintha azokba a bibliaversekbe vetnénk bizalmunkat, amelyekben Sátánt, az ördögöt idézik.
 
A Prédikátor 9:5 és 10. tanulsága viszont más módon van eltorzulva – ugyanúgy, mint ahogy egy híres sebész is rosszul használta az Írásokat egy sajtókonferencián, amikor bejelentette az első szívátültetést. A szívcsere elfogadható kell, hogy legyen a keresztények számára, magyarázta Dr. Christian Barnard, mivel a Biblia azt mondja, hogy az ember bőrt bőrért” adna, csak hogy életben maradjon. A riportereknek azonban fel sem tűnt, hogy ezek Sátán szavai voltak. (Lásd Jób 2:4)

A Prédikátor 9:5 szavai, melyek szerint „a halottak semmit sem tudnak” nem Sátánt idézik, de egyfajta szkeptikus, reménytelen kétségbeesést fejeznek ki. A teljes Prédikátor könyve valamiféle pont-ellenpont stílusban van megírva, és ilyen reménytelenséget és elkedvetlenedést tükröz, melyre végül a hit bizakodó kifejezéseivel válaszol. Az 5-ös és a 10-es verset úgy venni, mintha ezek jelentenék a végső mondanivalót, olyan lenne, mint elolvasni Lukács beszámolóját a pusztában lezajlott kísértésről, aztán Jézus válasza helyett arra építeni fel a tantételt, hogy mit mondott Sátán.

Azokat, akik megpróbálják a Prédikátor 9:5-öt annak bizonyítására idézni, hogy a halottak öntudatlanok, felkérjük, hogy vizsgálják meg a vers többi részét, és közvetlen szövegkörnyezetét. Folytatva a gondolatot a vers azt állítja, hogy azoknak, akik meghalnak, semmiféle jutalmuk sincs, sem jövőjük – ez pedig nyilvánvalóan nem egyeztethető össze a Biblia többi részével (Vesd össze, Jelenések 11:18.) A 2. vers azt mondja, hogy egyenlő vége van az igazságosnak és a gonosznak. Nyilvánvaló, hogy ez a szkeptikusok negatív hozzáállása, nem Isten véleménye. A Prédikátor könyve, megcáfolva ezeket a gondolatokat, később azzal a pozitív biztosítékkal zárul, hogy „az ember maradandó házába tér, …a por visszatér a földbe, ahogy azelőtt volt, és a szellem visszatér az igaz Istenhez”, aki „minden titkos dologban ítéletre hoz elő mindenfajta tettet, hogy az jó-e vagy rossz.” (Prédikátor 12:5, 7, 14)
 

 

 

 

 

Ezt az a Prédikátor mondja, akinek vajmi kevés ismerete lehetett sok olyanról, amit később Jézus és apostolai hirdettek. A szerző nem tesz kijelentést, csak tűnődik (gondolkodik, megfigyel, gyakran kérdést vet fel, és hagy nyitva). Ő Mózes törvénye alapján nézett szét a világban, és csupa hiábavalóságot talált, mert a törvényben ígért földi viszonzás nem kísérte mindenkor a jó cselekedeteket és földi büntetés a gonosz tetteket. Viszont Jézus és az apostolok ennél nagyobb távlatot csillantottak föl, többek között a halál utáni mennybeli jutalmazás ígéretét is. A Prédikátor nem volt olyan teljes kijelentés birtokában, mint az evangélisták. Avagy bizony azt is állítod vele együtt, hogy nincs jobb dolga az embernek az ég alatt, mint hogy egyék-igyék, vigadjon stb.?

A kinyilatkoztatás sok témában progresszív módon történt: pl. a lélekről és sorsáról szinte semmit nem tudhatott Ábrahám vagy Salamon, sokat mondott Jézus és még több adatott az apostoloknak. Ezért ebben a kérdésben nem lehet ószövetségi szövegekre hivatkozni úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk a későbbi, újszövetségi kijelentéseket.

A Préd 9:5 sokat idézett mondata nem tanítja az öntudatlan létezést a halál után, csak hogy nincs részük semmiben, ami a nap alatt történik. Azonban a keresztények sem állították soha, hogy az ószövetségi halottak tudták, mi folyik a földön. De talán te kész vagy elfogadni szó szerint (magadra nézve is), hogy a halottaknak nincs többé semmi jutalmuk?

Mer azt tán még te is elfogadod, hogy végső elemzésben mégsem minden hiábavalóság, és hogy van az embernek jobb dolga is, mint enni, inni és élvezni az életet. Ha elfogadod, nem érzed úgy, hogy ellentmondasz a Prédikátornak?

Először is a vers önmagában csak annyit mond, hogy az élők a jövőről csak annyit tudnak, hogy meg kell halniuk; ez a leverő tudat azonban értékesebb, mint az alvilági állapot, amely a tudást teljesen nélkülözi. Az ószövetségi bölcs még nem tud a túlvilági jutalomról; a földi jutalom a halál után a halhatatlan hírnév lenne, de ez is csak hiúság, mivel az emberek hamar felejtenek. Tehát az élők érzékeik teljes használatában vannak, s még élvezhetnek; de az elhunytak, még a jámborok lelkei is, némi aléltságban és szomorú csendességben vannak együtt.

Az egész könyv üzenete az, hogy ha az életet Isten nélkül szemléljük, minden hiábavalónak tűnik. A 9. fejezet eleje is emellett érvel: minden érhet mindenkit, akár jó és vallásos az egyik, akár rossz és vallástalan a másik, mindenkivel ugyanaz történhet meg (1-2. vers). De nem elég, hogy az élet igazságtalan, az ember a saját gonoszságával még fokozza a bajokat, és a végén mindenki meghal (3. vers). Ez így elég reménytelen, de amíg az ember él, van ok a reményre (4. vers). Az élők legalább azt tudják, hogy mi lesz velük: egyszer biztos meg fognak halni (és Isten elé állnak), de addig is van módjuk a sorsukon változtatni (ami reményt adhat). A halottak azonban már semmiről sem tudnak, semmiből nincs hasznuk, és mások idővel el is felejtik őket (5. vers). A földi dolgok, amikért küzdöttek, elenyésznek, és bár egykor szerettek vagy gyűlöltek, ennek már nincs jelentősége: a földi dolgokban már nem vehetnek részt (6. vers). Nem arról van szó, hogy nincs öntudatuk, vagy hogy nem léteznek, hanem arról, hogy kiestek ebből a világból. Ezért a tanulság, sőt, Isten akarata az, hogy a mulandó életet addig kell élvezni – munkával, becsülettel, szeretettel, jókedvvel –, amíg lehet (7-9. vers). Nem azért, mert a halál után nincs „semmi”, hanem mert cselekedni, gondolkodni, ismeretre és bölcsességre szert tenni itt a földi életben kell és lehet (10. vers). Odaát ugyanis már csak az számít, ami a földön történt.

Az Őrtorony Társulat azt tanítja erre a bibliai versre hivatkozva, hogy, amikor egy ember meghal, akkor megszűnik létezni. A halott nem lát, nem hall, nem gondolkodik. Nincs halhatatlan lelke az embernek, amely tovább élne a halál után. Ez az ún. annihiláció, ami teljesen szemben áll a keresztény tanítással.

Az írásmagyarázat egyik alapja, hogy nem lehet néhány sort vagy szót kimetszeni a teljes szövegből, és aztán ebből kihámozni valamit. A Bibliának nem az egyes mondatait kell nézni, hanem az egyes szakaszok, illetve könyvek tanítását. Hiszen így lehetne mondjuk akár a Sátán szavaira is hivatkozni, vagy a Bibliában szereplő gonosz vagy ostoba embereknek a szavaira is (pl. „Nincs Isten” Zsolt 14:1). Ugyanez történik ebben az esetben is. A JT-k, csakhogy alátámasszák az egyik tanításukat - amelyre szinte az egész lényegi tanításuk épül -, a Prédikátor könyvéhez folyamodnak, ahol egy szkeptikus, reményvesztett és kiábrándult ember önti ki szívét, vitatkozva önmagával. Az egész Prédikátor könyve egy pont - ellenpont sorozat. Először kifejeződik a reménytelenség és az elcsüggedés, amire aztán jön a hit pozitív válasza. A Préd 9:5-re hivatkozni mint végső szóra, és bibliai tanításra, olyan, mintha pl. a pusztai megkísértésre építenénk fel egy dogmát anélkül, hogy belevennénk Krisztus válaszait.

A JT-k gyakrabban olvasnak csak egyes bibliaidézeteket, és a hozzájuk kapcsolódó Őrtorony-traktátusokat, mint magát a Bibliát. Itt is ez van, ugyanis, ha tovább olvasták volna a Prédikátor könyvét, illetve a 9:5 előzményét, akkor (talán) ők is észrevették volna, hogy mennyire hibás a kép. A prédikátor egy gondolkodó humanistaként fogalmazza meg először azokat a tételeit, amelyekben él, de amelyek nem nyújtanak számára igazi választ, amelyek nem Istenhez tartoznak: az élet értelmetlen (Préd 1:2); csak az a lényeg, hogy az ember egyen, igyon és érezze jól magát (Préd 5:17; 10:19); lényegtelen az erkölcsösség (Préd 7:16-17); látszólag nincs túlvilági igazságszolgáltatás (Préd 3:19-21; 9:2.6). Egy JT is biztosan csóválná a fejét és kézzel-lábbal tiltakozna, ha valaki azt mondaná neki, hogy „mindenkire egy sors vár: az igazra éppúgy, mint a gonoszra, a jóra ugyanúgy, mint a rosszra, a tisztára éppúgy, mint a tisztátalanra; a jóra ugyanúgy, mint a bűnösre, s a hamisan esküvőre éppúgy, mint arra, aki igaz esküt tesz. Egy sors vár mindenre. Senki sincs, aki örökké élne, s aki ebben bizakodhatna.” A JT tuti, hogy azt mondaná, hogy ezek nem Isten gondolatai, hanem egy kétségbeesett emberé, aki nem bízik az Úrban. Pedig ez a rész közvetlenül megelőzi a Préd 9:5-öt, mert ez a Préd 9:2-4-ből van. Tehát ugyanígy kell gondolni az 5-ik versre is.

A Prédikátor később elveti ezeket a gondolatokat, azzal az igenlő bizonyossággal, hogy: „az ember meg örök hajlékába tér és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.” (Préd 12:5.7.14)

A fő igéjük, tehát, Prédikátor 9:5-10: „a holtak semmiről sem tudnak,” korlátozódik a szövegkörnyezetben található: „ami a nap alatt történik” szituációra, 6. vers. Vessük össze ezt más igékkel, ahol ugyanaz a kifejezés található. „Kétszáz férfi ment Absolonnal jóhiszeműen mentek, nem tudtak semmiről.” 2Sámuel 15:11. Még egy: „A gyermek ugyanis semmit sem tudott, csak Jonatán és Dávid tudták a dolgot.” 1Sám 20:39. Egy felfuvalkodott tanítóról, ezt mondja Pál: „az felfuvalkodott, és nem tud semmit.” 1Tim 6:4. Ezekből, tehát, teljesen hiányzott a gondolat vagy a tudat? Nem. Egyszerűen azt jelenti, hogy a szóban forgó dolgokról nem tudtak semmit. Így van a Préd 9:5 is. A szövegkörnyezet magyarázza meg: „és nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik.” 6. vers.

i)                    A Prédikátor azzal foglalkozik, hogy mi történik a földön – „a nap alatt.” Ez megegyezik az ószövetség gondolatvilágával. A témája az, hogy mennyire hiábavaló minden, ha az ember Isten nélkül akar élni: „Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor – igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt?” (Préd 1:2-3).

ii)                  ii) Az élők szempontjából látja, hogy mindenki meghal, de amit mond a halottakról, nem teljesen következetes, pl.: „a holtak semmiről sem tudnak,” (9: 5); vö.: „Boldogabbnak nevezem a halottakat, akik már régen meghaltak, mint az élők, akik még életben vannak.” (4:2). „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a szellem pedig visszatér Istenhez, aki adta.” (12:7); vö.: „Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek szelleme a magasba, és leszáll-e az állatok szelleme a föld alá?” (3:21).

iii)                Ha szó szerint veszünk néhány verset, a könyv célját figyelmen kívül hagyva, a feltámadást és az örökéletet is meg kellene tagadni, pl.: „Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is… Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lett, és újból porrá lesz mindegyik.” (3:19-20); Az emberek halálakor: „Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik, és soha többé örökre (לעולם - le‘ólám) nem lesz részük abban, ami történik a nap alatt.” (9:6); „elmegy az ember örök otthonába.” (12:5).

iv)                A Prédikátor mégis utal az ítéletre és az örökkévalóságra: „De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak van ideje, és ő ügyel minden cselekedetre.” (3:17, vö. 11:9; 12:14); „az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta.” (3:11). Buzdít minket arra, hogy mégis emlékezzünk a teremtőre, és engedelmeskedjünk neki (12:1,13).

v)                  Összefoglalva, a Prédikátor azt tanítja, hogy a földi élet fáradozása Isten nélkül teljesen értelmetlen, mert mindnyájunk meg fogunk halni. Azonban, nem lehet e könyv alapján következtetést levonni a halál utáni állapotról, mert nem ez a témája, és az ezzel kapcsolatos mondanivalója nem következetes.

Lothar Gassman írja:

[Az Őrtorony] „mindenekelőtt ószövetségi igehelyekre hivatkozik, különösen is a Zsoltárok és a Prédikátor könyvére, amelyek az ember múlandóságáról, Istennel való megszakított kapcsolatáról és a halál állapotában található teremtett világról szólnak (például Zsolt 6:5; 49:14; 115:7; Préd 3:18-22; 9:3-10). Ha elszigetelten olvassuk ezeket, és nem vesszük figyelembe helyüket az üdvtörténetben, akkor valóban olyan egyoldalú véleményre jutunk, mint Rutherford és utódai. Éppen ilyen egzegézis -, amely üdvtörténeti és teljes bibliai összefüggésükből kiragadja a szövegeket, és nem veszi figyelembe az előrehaladást - jellemzi az Őrtorony Társulat bibliamagyarázatát. A „Biblia" című részben már láthattuk, hogy ez mennyire problematikus.

Mi a helye a Prédikátornak (qóhelet) az üdvtörténetben? Ez az ember ószövetségi kori ismeretének szintje, Jézus Krisztus feltámadása előtt. Az örök életről és a halálról itt - mint általában az Ószövetségben - még nincs olyan világos bizonyosság, mint az Újszövetségben. Akkor is, ha az Ószövetség egyes helyein ismételten felhangzik a halál utáni létezés (például Zsolt 88:11; 139:8; Ézs 26:19; Ez 37; Dán 12:1; Jób 19:25kk). A teljes bizonyosság csak Jézus Krisztus feltámadásával és általa, mint a halottak általános feltámadásának alapvetésével adatott. Ezzel szemben az Ószövetségben sok helyen találkozunk a fenyegető ítélettől és a földi élet múlandóságától való félelemmel, így a Prédikátornál is.

A Qóhelet még erősen a jelen világon tájékozódik, és nincs bizonyossága az életre való feltámadásról. Azzal számol azonban, hogy a halállal még nincs mindennek vége (3:17; 12:7), hogy „van ítélet”. Préd 3:18kk például beszél az Isten nélküli emberről, aki csak magával törődik, és az állatokkal összehasonlítva belátja és be is kell látnia, hogy a haláligmenően nincs különbség. A vonalvezetés azonban következetesen folytatódik a halált legyőző Jézus Krisztusig. Ugyanez érvényes Préd 9:3kk-re: ’A nap alatti’ elhelyezés újra felismerteti, hogy megfigyeléseivel a Prédikátor az élet józan valóságát Isten rendelése mellett elmenve írja le. Amikor Jehova Tanúi ilyen helyekre támaszkodnak, nem veszik észre, hogy ezek kérdésekként szerepelnek, amelyek Jézus Krisztussal jutnak válaszhoz és beteljesüléshez. Amikor Préd 3:21 ezt kérdezi: „Ki tudja, hogy felszáll-e az ember lelke a magasba?”, erre az újszövetségi hely, 2Kor 5:1 adja meg a választ: „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.””

Lásd még: A halottak állapota « Őrtorony-figyelő

Címkék: ébredjetek!

A bejegyzés trackback címe:

http://jehovatanui.blog.hu/api/trackback/id/tr204503787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mark Tailor 2012.05.12. 17:23:23

!supportLists]-->iii) <!--[endif]-->Ha szó szerint veszünk néhány verset, a könyv célját figyelmen kívül hagyva, a feltámadást és az örökéletet is meg kellene tagadni, pl.: „Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is… Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lett, és újból porrá lesz mindegyik.” (3:19-20); Az emberek halálakor: „Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik, és soha többé örökre (לעולם - le‘ólám) nem lesz részük abban, ami történik a nap alatt.” (9:6); „elmegy az ember örök otthonába.” (12: 5)."

Rosszul érvel a szerző, ugyanis mindennel nem lehet párhuzamot vonni. Az állatoknak és az embereknek jelenleg csak annyiban közös a sorsuk, hogy mindannyian meghalnak.

Eredetileg az ember Isten képére, hasonlatosságára lett alkotva, vagyis tk. örök életre a földön. Az ember halála csak átmeneti.

Ezen fejtegetés szemben áll Biblia összefüggéseivel, pusztán csak ellenségeskedik az Őrtoronnyal, azért "szakértője".

Ping-Pong 2012.05.12. 17:52:47

@Mark Tailor:
Ember, te végig olvastad egyáltalán az egészet?

"mindennel nem lehet párhuzamot vonni." - Milyen mindennel? A Prédikátor könyvéből lettek idézve olyan szakaszok, amelyeket nyilván JT-i se tartanak végleges, teljes és abszolút kinyilatkoztatásnak, ezzel a szlogenként idézett Prédikátor 9:5 értelmezési határai lettek megadva.

"Az állatoknak és az embereknek jelenleg csak annyiban közös a sorsuk, hogy mindannyian meghalnak." - A Prédikátor nem szűkíti a maga szavait az általad előadott "csak annyiban" értelmezésre. Ezek szerint akkor már te sem tekinted a Prédikátor azon szavait, hogy ugyanaz az emberek és az állatok sorsa abszolút érvényűnek, hanem bizonyos értelmezési keretek közé szorítod.

"Eredetileg az ember Isten képére, hasonlatosságára lett alkotva, vagyis tk. örök életre a földön. Az ember halála csak átmeneti." - Ez nem felelet arra ami a cikkben szerepel, ti. hogy bebizonyította, hogy a felekezeted kiadványszerzői által agyonidézett Prédikátor 9:5 NEM bizonyítja, hogy az ember a testi halála és a feltámadása közti közbülső állapotban öntudatlan. Ez csak az Isten mindentudását tagadó, és az 1935-ben feltalált kétkasztos rezsim és a mennytelenített földi "reménység" megideológizálására használatos szokásos bevezető szöveg az Isten mindentudását tagadó "eredeti tervről", és hasonlókról.

"Ezen fejtegetés szemben áll Biblia összefüggéseivel" - A "Biblia összefüggéseire" való általánosító mutogatás elégtelen. Ha a Prédikátor 9:5 és a Zsoltárok 146:4 is kiesett, akkor hol találsz olyan tanítást a Szentírásban, hogy a holtak nem léteznek? Ha ilyet nem tudsz felmutatni, akkor ez bizonyításnak semi.

"pusztán csak ellenségeskedik az Őrtoronnyal, azért "szakértője"." - Ezt hívják körkörös érvelésnek: "Mivel te nem értesz egyet az Őrtoronnyal, EZÉRt amit mondasz nem igaz, TEHÁT az Őrtoronynak igaza van." Oks, és mit szólsz ha megfordítom a puskád csövét, és azt mondom, hogy az Őrtorony lélektagadó antropológiája "pusztán csak ellenségeskedik a tradicionális/"mainstream" kereszténységgel, azért "szakértője"."

karecsi 2012.08.03. 17:56:20

Mondhattok akármit én csak annyit tudok, hogy voltak feltámasztások a bibliában nem is egy de sehol senki nem mondta , hogy én a pokol tornácán voltam vagy, hogy a menyben voltam. de azt tudom a történelmi szak könyvekből, hogy kik is tanították és tanítják ezeket a dolgokat.

Ping-Pong 2012.08.03. 18:04:18

@karecsi:
Magyarul lesöpörted a tanulmányt, amely részletesen megcáfolta ezt a kiragadott és agyonidézett versnek az Őrtornyos értelmezését, és azt, hogy ez bizonyítaná a holtak öntudatlanságát.

Amit meg írsz, hogy ti. "senki nem mondta, hogy" - nos, ezt hallgatásból érvelésnek (argumentum e silentio) nevezik, és nem bizonyít semmit. Egyébként meg itt a válasz a felvetésedre:

forum.index.hu/Article/viewArticle?a=117640402&t=9003631

karecsi 2012.08.03. 18:19:23

@Ping-Pong: Az ilyen, hogy én szerintem meg mi szerintünk semmit sem mond nekem, de mond a pogány vallások összevetése azzal amit ti mondotok.

Ping-Pong 2012.08.03. 18:28:30

@karecsi:
"Az ilyen, hogy én szerintem meg mi szerintünk semmit sem mond nekem" - Nem is arra hivatkoztam sem én, sem a fenti tanulmány, hogy "én szerintem meg mi szerintünk", hanem a szentírási szövegek és műfajok gondos össehasonlítására, a Prédikátor kiragadott és agyonlobogtatot versének tágabb és szűkebb szövegkörnyezetének összehaosnlítására, stb.

"de mond a pogány vallások összevetése azzal amit ti mondotok." - Miért, mit mond? Szerinted ha egy "pogány" hisz valamit, az szükségképpen helytelen? Például ha egy muszlim (keresztény szempontból pogány) hisz az egy Istenben, akkor az egyistenhit pogányság? Ha egy hellén politeista hisz abban, hogy a rosszakat utoléri az isteni igazságszolgáltatás, akkor ez nézet is pogányság? Ezt hívják szektás, csőlátású paganofóbiának.

Az, hogy a pogányoknak is volt túlvilághite, nem bizonyítja, hogy ez a nézet hamis lenne, pláne, hogy a Szentírás sehol sem tagadja ezt, nem mondd olyanokat, hogy "ne higgyetek a testi halált túlélő lélekben, mert az gaz pogányság", noha egy ilyen explicit tagadás szükségszerű lett volna egy általánosan túlvilághívő környezetben, ha ez valóban önmagában hamis lett volna.

Az első századi zsidók is mind hittek a testet túlélő lélekben, Jézus és az apostolok mégsem emelték fel a szavukat ez ellen, hogy ez micsoda hamisság, eltávolodás a Tóra tanításától, stb. sőt az Üdvözítő nem átállott olyasmit mondani, mint a Máté 10:28, vagy a szegény Lázárról szóló beszéd sem éppen a megsemmisülés-tant támasztja alá, finoman szólva.

Nekem ez bizonyíték, nem Hislop meg a többi fundamentalista szennyíró pártirata.

karecsi 2012.08.03. 18:46:07

@Ping-Pong: akkor ajánlom ezeket a könyveket Colleen McDannell – Bernhard Lang
A MENNY TÖRTÉNETE
Alice K. Turner
A POKOL TÖRTÉNETE
Bernhard Lang
Menny és pokol
Túlvilághit az ókortól napjainkig

Catilina. 2012.08.03. 18:53:14

@Ping-Pong: De olyat sem tanít sehol,hogy:"...ne féljetek,mert a lelketek halhatatlan"
Jézus a feltámadást tanította,mint a halottak(és nem az élők!!) egyetlen reménységét.

Ping-Pong 2012.08.03. 18:59:14

@Catilina.:
"De olyat sem tanít sehol,hogy:"...ne féljetek,mert a lelketek halhatatlan""

Ez olyan magas labda, hogy szinte önmaga csapja le magát:

"Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni!" (Máté 10:28)

"Jézus a feltámadást tanította,mint a halottak(és nem az élők!!) egyetlen reménységét." - És ezt soha nem állította szembe a léleknek a test halálát túlésével, amit a korabeli zsidók hittek - és Jézus nem is javította ki őket ezért.

A szadduceusok éppenséggel azt hitték, mint a JT-k, őket meg Jézus nézzuk csak mivel javította ki? A Mk 12,26-27 mit mond, hogy Isten mely három embernek az Istene? Mit mond erről a három emberről (milyen állapotban vannak)? Isten Ábrahám Istene? Isten a halottak Istene? Hogyan lehet Isten egyszerre Ábrahám Istene, viszont nem a halottak Istene, hanem az élőké?

Ping-Pong 2012.08.03. 19:02:21

@karecsi:
Ajánlhatod, csak kérdés, hogy mit akarsz bizonyítani?
Ezek vagy pusztán azzal foglalkoznak, amit én sose tagadtam - miszerint pogányok is hittek a túlvilági büntetésben, stb.? Na és akkor mi van? Olvasd el még egyszer:

"Szerinted ha egy "pogány" hisz valamit, az szükségképpen helytelen? Például ha egy muszlim (keresztény szempontból pogány) hisz az egy Istenben, akkor az egyistenhit pogányság? Ha egy hellén politeista hisz abban, hogy a rosszakat utoléri az isteni igazságszolgáltatás, akkor ez nézet is pogányság? Ezt hívják szektás, csőlátású paganofóbiának."

kingdom (törölt) · http://kingdome.blog.hu/ 2012.08.03. 19:34:37

@Ping-Pong:
Bocs hogy kapcsolódok,..de régóta begyemben van a kérdés;...és némileg kapcsolódik a témához ez a következő :

Mrk 9:2 És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük;
Mrk 9:3 És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.
Mrk 9:4 És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.
Mrk 9:5 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
Mrk 9:6 De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.
Mrk 9:7 És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok.

Kérdésem ez csak egy látomás;volt...egy fajta jelképes színjáték;..???...vagy a valóság...Hmmm ???....nagy a tét..:)

Custodia 2012.08.03. 19:42:26

@Ping-Pong:

"De olyat sem tanít sehol,hogy:"...ne féljetek,mert a lelketek halhatatlan""

Ez olyan magas labda, hogy szinte önmaga csapja le magát:

"Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni!" (Máté 10:28)"

Ebben Catilinának van igaza. Az idézeted nem a lélek halhatatlanságát támogatja, mert ez nem felel meg a szövegkörnyezetnek és a többi vers állításának sem.

' És ne ijedjetek meg azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni; hanem inkább azt féljétek, aki a lelket is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.'

A vers itt azt mondja, hogy ha kitart a keresztény Isten parancsolatai mellett, akkor hiába ölik meg, az örök életét nem tudják elvenni. Ezért inkább istentől kell félni, mert ő elveheti az örök életünket a gyehennában. Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy a ,,lélek" szó jelenti az életet is, tehát ez nem a halhatatlan lélekről szól.
Pl. a lélek, mint az ember élete:

1Mó 35:18; 2Mó 4:19; 21:23; 30:12; Jzs 9:24; Bí 9:17; 12:3; 18:25; 2Ki 7:7; 2Kr 1:11; Jób 2:4; 6:11; Pl 1:18; 7:23; 22:23; 25:13; Mt 6:25; 10:39; 16:25; Lk 12:20; Jn 10:15; 13:38; 15:13; Cs 20:10; Ró 16:4; Fi 2:30; 1Te 2:8; Jk 1:21; 1Pt 1:22; 2:11, 25; 1Jn 3:16

Custodia 2012.08.03. 19:47:09

@Catilina.:

Ha megnézzük Jakabnál, akkor nagyon is halandó a lélek, mivel az jelenti az ember életét is:

'tudjátok meg, hogy aki visszafordít egy bűnöst tévelygő útjáról, megmenti annak lelkét a haláltól, és bűnök tömegét fedezi el.'

De itt van egy Jézustól is:

'Azután így szólt hozzájuk: „Szabad-e sabbaton jót tenni vagy rosszat tenni, megmenteni vagy megölni egy lelket?”

Ebben az idézetben pedig a lélek magát az embert jelenti, és nem azt, amit pogány hatásra az un. keresztények tanítanak.

Custodia 2012.08.03. 19:52:31

@Ping-Pong:

"Szerinted ha egy "pogány" hisz valamit, az szükségképpen helytelen? Például ha egy muszlim (keresztény szempontból pogány) hisz az egy Istenben, akkor az egyistenhit pogányság? Ha egy hellén politeista hisz abban, hogy a rosszakat utoléri az isteni igazságszolgáltatás, akkor ez nézet is pogányság? Ezt hívják szektás, csőlátású paganofóbiának."

Ilyen alapon akkor mindenbe bele lehet magyarázni, hogy keresztény. A kérdés, hogy ez neked miért áll érdekedben ?

Catilina. 2012.08.03. 20:03:39

@Custodia: Már pár hónappal ezelőtt is lezajlott ugyanez a vita Ping-Pong és köztem,és akkor is ugyanezeket a bibliaverseket idézte be nekem,amire válaszolva felhívtam a figyelmét,hogy Jézus ott nem a halhatatlan lélekről,hanem az örök életről beszél,amit nem tudnak elvenni,mivel a feltámadással Isten vissza tudja adni az életet
annak,aki meghalt.Tehát ez nem bizonyítja a halhatatlan lelket.

Ping-Pong 2012.08.03. 20:05:39

@Custodia:
"Az idézeted nem a lélek halhatatlanságát támogatja" - Jézus azt mondja, hogy szemben a testtel "a lelket nem tudják megölni". Akinek ez nem elég, annak egyéb problémája van.

"A vers itt azt mondja, hogy ha kitart a keresztény Isten parancsolatai mellett, akkor hiába ölik meg, az örök életét nem tudják elvenni." - Nem ilyen általánosságban, itt azt mondja, hogy hiába ölik meg a TESTÉT, a lelkét nem tudják, ergó az tovább él.

"a ,,lélek" szó jelenti az életet is, tehát ez nem a halhatatlan lélekről szól." - Aha, csakhogy itt az rajtad nem segít, mivel a szövegnek semmi értelme: eszerint egy testileg megölt embernek nem lehet elvenni az életét? Ez csak a JT-s tanból fakad, miszerint a nefes/pszükhé az csakis VAGY az embert magát, VAGY az életet jelenti: nem, jelenti ezeken túl magát az ember lelkét is.

Angolul van egy jó cikk a Máté 10:28-ról, szépen bebizonyítja, hogy itt konkrétan abban az értelemben van szó a lélekről, amilyenről a tradicionális kereszténység beszél: www.aggelia.be/soul.pdf

Képtelenség az a JT-ideológia, ami azt állítja, hogy "az emberek a lelket nem ölhetik meg" kijelentés azt jelenti, hogy "nem vehetik el az igazak lehetőséget, hogy feltámadjanak az örök életre." Mert ha azt jelentené, akkor semmitmondóvá válna az a szöveg, hogy ugyanők "a testet megölhetik" - ami kétségkívül a fizikai halálra utal, mert a test későbbi feltámadását nem tudják megakadályozni. Ha tehát az emberek általi meg (nem) ölés a fizikai halál pillanatára vonatkozik, akkor a meg nem ölt lélek (pszükhé) ezt a pillanatot éli túl.
Megértem én, ha nektek ez a benne lévő információ is kényelmetlen, de ettől még nem áll meg, amit mondtál. Azt az értelmezésedet pedig már régen megcáfoltam, hogy a "nem ölhetik meg a lelket" azt jelentené kb, hogy emberünkről szóló információt Isten élet könyvéből nem törölheti ki. Mert ezzel az erővel a testet sem ölhetnék meg az emberek, hiszen az arra vonatkozó információt sem törölhetik ki az Isten emlékezetéből.
Vagy talán a "megöli" szót egyszer úgy fordítod, hogy "ideiglenesen megrongálja," egyszer meg úgy, hogy "meg tudja rongálni vagy kitörölni." Miért nem vagy következetes, és írod oda az első helyre is, hogy "kitörli" vagy "megsemmisíti"? A görög szó ugyanaz a két helyen. (Különben ez a te nyakatekert értelmezésed nagyon is sokat elárul arról, hogy mennyire természetesen következik a szövegből.)

Egyébként az ÚVF fordítása a kérdéses versről, ennél a résznél, hogy "el tudja pusztítani a gyehennában" - kapásból teljesen rossz. Az eredeti ugyanis semmiféle „el tudja pusztítani” nincs, hanem ahogy a Károli, a Káldi stb. is írja „elveszejteni” (ti. beleveszejteni a pokolba) van. Nézd csak meg számtalan példán keresztül:

„Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja >veszíteni< (= apollumi)!” (Mt 10,28)

„Forduljatok inkább Izrael házának elveszett (= apollumi) juhaihoz!” (Mt 10,6)

„Aki meg akarja találni életét, >elveszíti< (= apollumi), aki azonban elveszíti (= apollumi) értem életét, az megtalálja.” (Mt 10,39)

„…hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam >elveszett< (= apollumi) bárányomat!” (Lk 15,6)

„És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam >elveszett< (= apollumi) drachmámat!” (Lk 15,9)

„hisz fiam halott volt és életre kelt, >elveszett< (= apollumi) és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.” (Lk 15,24)

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen (= apollumi), hanem örökké éljen.” (Jn 3,16)

„Így beteljesedett, amit mondott: „Senkit sem vesztettem el (= apollumi) azok közül, akiket nekem adtál.” (Jn 18,9)

Tehát a görög apoleia NEM jelent megsemmisülést (annihilációt) vagy teljes nem-létet, miként azt néhány szekta hamisan tanítja, hanem sokkal inkább a pokol tüzében lévő örökös büntetést fejezi ki, mint azt a görög lexikonok, illetve szótárak egyöntetűen tanúsítják. A szó tágabb értelméhez vö. Mk 14:4; Mt 26:8; ApCsel 8:20. Ez a szó van a Jel 17,8.11-ben is, a vadállatra vonatkoztatva. Az ehhez kapcsolódó részek, a Jel 19,20, ill. a Jel 20,10 közlik velünk azt, hogy a vadállat (a sátánnal és a hamis prófétával együtt) gyötrődni fog éjjel-nappal, örökkön-örökké. Ugyanez a tragikus sors vár azokra az emberekre is, akik elutasítják Istent (vö. Mt 25:41,46; 8:12; 10:28; 13:24-30,36-43,49-50; Mk 9:43-48; Zsid 10:28-29; Jel 14:10-11; 20:15; 21:8; KEK 1033-1041). Ennek a rokonszava az apollumi = pusztulás (Mt 10,28), amit hasonlóképpen illusztrálhatunk. Az apollumi szó eltúlzott, szó szerinti értelmezésének alkalmazása sok esetben nyilvánvaló képtelenséghez vezet (vö. Mt 10:6; Lk 15:6.9.24; Jn 18:9). A helyes írásmagyarázat megkívánja, hogy összehasonlítsuk a szentírási részeket, kiértékeljük a szövegkörnyezet, és a görög és héber kifejezéseket rendesen megértsük.

Jehova Tanúi állandóan csatasorba állítják az Újszövetségben használt „apóleia" szót, amely állítólag „megsemmisülést" jelent. Ezt találjuk az Őrtorony 1987. július 1-jei számában „Túlélni a nagy nyomorúságot vagy megsemmisülni" címmel: „A görög nyelvi szótárak at 'apóleia' szónak a 'kiirtás', 'örök megsemmisülés' (Arndt /Gingrich), vagy 'végső kudarc, nem egyszerűen a fizikai lét kihunyása' jelentést (ThWNT - Újszövetségi Teológiai Szótár) adják." Az utóbbi idézet a maga összefüggésében éppen az ellenkezőjét mondja annak, amit az Őrtorony Társulat igazolni szeretne, hiszen rövidítés nélkül így hangzik: „Az 'apollouszthai" [ti. az Újszövetségben] a „szódzeszthai" és a „dzóé aióniosz" ellentéteként végső kudarc, nem egyszerűen a fizikai lét kihunyása, örök elsüllyedés a hádészbe, a halál reménytelen sorsa... Itt sem jelenti egyszerűen a lét kihunyását,... hanem a halál véget nem érő, gyötrelmes állapotát" (ThWNT I. 395k). A bibliai lelet alapján tehát megállapítható, hogy az„apollümi", „apóleia" és a hasonló gyökű formák egész sor jelentéssel bírhatnak: „elvész" (Mt 10,6.39; 15,24; 16,25; 18,11.14; Lk 15,4.6.8.9.24.32 stb.); elpusztul" (Mt 7,13; 9,17; 10,28; 2Pt 2,1; Jel 17,8.11 stb.); „pazarol" (Mt 26,8; Mk 14,4); „elveszít" (=megöl) (Mt 2,13; 12,14; 21,41 stb.);„elvész (=meghal) (Mt 5,29k; 26,52 stb.). Az apóleia tehát elsősorban nem „megsemmisül", hanem „elvész", „elpusztul" jelentéssel szerepel. Azapóleia „nem az egzisztencia/létezés elvesztése, hanem a jó(l) létezés vége" (Ronsdorf 1992,150. o.).”

Egyébként meg a „pusztulás” sem megsemmisülés, hiszen elpusztult Robert Scott délsarki expedíciója is, mégsem semmisült meg. Elpusztult Babilon is, de romjai megmaradtak. Sőt elpusztult maga a Messiás is, mégsem szűnt meg létezni. Tehát a végleges elpusztulás nem megsemmisülés, mert különben hogyan kínoztathatnának örökkön örökké a Sátánnal együtt a tüzes tóban? Erre nem válasz valami olyasmi, hogy „kínlódnak, mivel tudják hogy örökre megsemmisülnek" stb., hiszen ez nem örökké tartó kínlódás volna, márpedig az Ige ezt írja.

Ping-Pong 2012.08.03. 20:10:52

@Custodia:
Hehe, ez megint nem ide vezet el, hanem egy másik kiragadott vershez, amit az Őrtorony pipogya teológusai szeretnek lobogtatni: jehovatanui.blog.hu/2012/05/26/ezekiel_18_4

Te sem tettél mást, minthogy felmondtad a nefes-sel kapcsolatos őrtornyos ideológiát. Pedig nincs ebben semmi meglepő, hiszen a lélek szó a Szentírásban gyakran az emberi életet [Vö. Mt 16,25--26; Jn 15,13.] vagy az egész emberi személyt [Vö. ApCsel 2,41.] is jelenti. De jelenti az ember bensőjét is [Vö. Mt 26,38; Jn 12,27.], azt, ami benne a legdrágább [Vö. Mt 10,28; 2Mak 6,30.], azt, ami által a leginkább Isten képmása: a "lélek" az emberben a szellemi principiumot jelenti.

Az az ószövetségi szóhasználat, amely nefes-nek nevezi az embert magát is (és amelyet az általad lobogtatott versben is megmutatkozni látsz), egyáltalán nem zárja ki, hogy az ember több lenne, mint puszta anyag és hús. A nefes szó az Ószövetségben gyakorta a teljes embert jelenti, tehát ha az ember (akár testileg) meghal, akkor e szóhasználat szerint a lélek meghal. Ez általában büntetésként szerepel. Az Ószövetségben nem volt még olyan világos az ember halál utáni sorsa, mint az Újszövetségben, így nem meglepőek az ilyen megfogalmazások. Erről sok mindent lehetne írni, de ha hajlandó vagy, elolvashatod H. W. Wolfftól az Ószöv. antropológiája c. könyvet (Harmat kiadó, 2001), amely nyelvi alapon bizonyítja, hogy amit az Ószöv.-ben léleknek neveznek, az erősen testi jegyeket mutat magán. Amikor ezt következetesen a "psziché" szóval kezdték fordítani, egy testi(bb) fogalmat borítottak le egy szellemi(bb) görög fogalommal.

„Az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét (nesamah). Így lett az ember élôlénnyé (nefes)” (Ter 2,7).
A leírás már egyébként burkoltan jelzi, hogy van az emberben valami, amit külön adott Isten, külön lehelt bele.
A nefes héber szó, amely lélegzetet és lélegezni tudó élôlényt egyaránt jelent, de nem a testtel szembeállítható lelket.
A baszar szó elsôdleges jelentése hús, másodlagos jelentése test, harmadsorban az egész embert jelenti, a testbôl és lélekbôl álló élô embert (pl. Verbum caro factum est; incarnatio). Az emberre kétféle értelemben alkalmazzák: néha láthatóságát, tapinthatóságát vagy sebezhetôségét akarja jelezni, ritkábban pedig azt az embert, aki megfeledkezik az Istennel való kapcsolatáról. Az utóbbi értelemben szembe van állítva az Istennel kapcsolatot tartó ruach-val, de csakis ilyen kegyelmi vonalon, nem pedig metafizikai ellentét formájában. A régi könyvek még tehát nem két olyan valaminek tekintik a testet és lelket, amelyek összetételébôl egy harmadik lesz, úgy hogy azok szét is választhatók egymástól. Nem a test hal meg, hanem az ember (Ter 3,17-19). Nem a nefes vagy a ruach lesz az alvilág (seól) lakója, hanem az ember, aki ott árnyékszerű formában él tovább, bár teste elrothad.

Nincs ebben semmi meglepő, hiszen ez az ószövetségi nézet, amely bizony szűkebb, mint az újszövetségi. Érdemes tehát tudatosítani egy kereszténynek is, nehogy mindenhol egyháza dogmáját akarja fellelni. - Jehova Tanúi elkövetik azt a hibát, hogy a Biblia előrehaladó kinyilatkoztatási menetrendjét sutba dobva az Ószövetséggel ütik agyon az Újat (annak több kinyilatkoztatott részletét, mely néhol felülírta a korábbi szűkös tudásra alapozott kijelentéseket). Erre nem az a megoldás, hogy az Újat akarjuk az Óban minduntalan meglátni, s ahol az kevesebbet mond, ott görcsösen belemagyarázzuk. JT-i ellen bőven elég ilyenkor pl. a Prédikátor vagy némelyik zsoltáros létpesszimizmusát bizonyítékul hozni, hiszen ők a földön vártak minden jutalmat, és ezért féltek a haláltól, könyörögtek életük meghosszabbodásáért és így tovább.

Az Őrtorony túlzottan leszűkítik a „lélek" és a „szellem" fogalmát; a „lélek" csak „egész ember", és a „szellem" csak „életerő". Mindamellett az Őrtorony bibliai lexikona is elég nyílt ahhoz, hogy bevallják: „Széles jelentéstartalmuk van ezeknek a kifejezéseknek, különböző árnyalatokkal" (i. m. 1. 340. o.), akkor is, ha magyarázatukhoz nem vonnak le következtetéseket ebből a felismerésből. Éppen azért, mert a „rúach" és „n'sámá" (héber), továbbá a görög pneuma („szellem"), valamint a „nefes" (héber) és a „pszühé" (görög) kifejezéseknek oly „széles jelentéstartalmuk van", magyarázatuk és elhelyezésük a teológia tudományában is nehéz. így itt csak nagy vonalakban vázolhatjuk őket -, arra a kérdésre tekintettel, hogy van-e további lét a halál után (kontinuitás), vagy az ember a „teljes halálba" süllyed (diszkontinuitás).

Az ember maga élő lélek, vagy van lelke? A Biblia mindkettőt mondja.

Isten az ember testét földből alkotta, és életet adott annak az Istenhez hasonló halhatatlan lélek által. Az, hogy Jehova Tanúi az embernek ezt az „egységességét" hangsúlyozzák, érvelésüknek valós eleme. Igen, az ember a maga egészében „élő lélek", amelyet Isten a földből formált, és életének leheletével (ha nem is olyan dinamisztikusan, majdhogynem materialisztikusan értve, mint az Őrtorony Társulat, ld. feljebb) töltött be. Mivel azonban a „nefes" és a „pszühé" fogalmát az Ó- és az Újszövetség tovább szélesíti, és egy sor jelentésárnyalatot mutat fel, másképp is alkalmazható, így például a következő kijelentésekben: „a lelke (pszühé) benne van (en autó)" (Csel 20,10; vö. 1Kir 17,21k), „lelkük van (ta ehonta pszühasz)" (Jel 8,9 stb.). Jehova Tanúinak ismételten azok a helyek okoznak gondot, ahol test és lélek megkülönböztetéséről, sőt szétválasztásáról van szó, például Mt 10,28-ban: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket (pszühé) meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja veszíteni a gyehennában." Az „Újszövetségi Teológiai Fogalmi szótár (TBLNT) a héber „nefes" és a görög „pszühé" következő jelentésárnyalatait sorolja fel a Szentírásban, a megfelelő helyekkel alátámasztva: „az élet helye, vagy az élet", „az egész természeti lét és az ember élete", „élő lélek", „a belső emberi élet... én, személy, személyiség a lélek különböző erőivel... a személy a tudat minden képességével", „az elevenség és az akarat és kedély oldala az emberben", „az eszhatológikus élet", „az az adottság, amelyen belül élet és halál, romlás és üdvösség eldől" (THBLNT D/1977 1.116k). Ha közös nevezőre akarjuk hozni a definícióknak ezt a zavaró (korántsem teljes) változatosságát, akkor talán így fogalmazhatunk: A „lélek" olyan fogalom, amely mind az emberi személy egészére, mind pedig lényegi tulajdonságaira és körülményeire vonatkozhat. Az Ó- és az Újszövetség úgy ábrázolja az embert mint „lelket", de úgy is, mint „szellem-lélek-test" egységét, amely a testi halállal ideiglenesen megszűnik, és a testi feltámadáskor helyreáll. A köztes időben (köztes állapot a földi halál és az utolsó napi feltámadás között) az ember személyként tovább létezik, mégha földi, anyagi test nélkül is. A személy folyamatossága a földi halál és a feltámadás között az emberi én - vagy a „lélek" - továbbélésének is nevezhető, anélkül, hogy ezzel „a lélek halhatatlansága" pogány platonista elképzeléseinek hódolnánk. A „lélek" ebben az értelemben az embernek az anyagi halálon túl is tartó személyisége.

Ping-Pong 2012.08.03. 20:12:41

@Custodia:
"Ilyen alapon akkor mindenbe bele lehet magyarázni, hogy keresztény." - Óh, a jó öreg csúszós lejtő (Slippery slope) érvelés. Nem: egyszerűen arról van szó, hogy egy bizonyos keresztény felekezet által vallott tantételt azzal rugdosni, hogy ahhoz valamiben hasonló, ahhoz analóg dolgot valemely ókori pogány vallás is hitt valamilyen módon, nos az logikailag és érveléstechnikailag semmis.

Ping-Pong 2012.08.03. 20:15:33

@Catilina.:
"Jézus ott nem a halhatatlan lélekről,hanem az örök életről beszél" - Mármint állítottad ezt te, mindenféle bizonyítás nélkül, mert ha meg azt mondanánk, hogy nem arról beszél, hanem az embernek a testi halált túlélhető lelkéről, akkor bukik az annihilacionista teológia.

Én meg akkor is szépen érvekkel alátámasztottam, hogy miért nem jelent "életet" ebben a versben a pszükhé, ugyanúgy mint itt a haverodnak, de persze akkor sem tudtál érdemben hozzászólni egy kukkot sem, csak elkezdtél filozófusozni.

De mivel tudsz angolul, ezért elolvashatod ezt, pont erről a versről szól: www.aggelia.be/soul.pdf

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.08.06. 14:26:58

@Ping-Pong: Atyaééég!!! Mikor fogok én ehhez felnőni?