"A Vezető Testület SOHA nem állította, hogy ihletett..." (?)
A Vezető Testület azt állítja, hogy "szellem által vezérelt" (és nem a Szent Szellem által "ihletett"). A letöbbünk mostanra már tudja, hogy ez csupán játék a szavakkal, amivel mentegetőzni próbálnak, valahányszor egy hamis tanításuk lelepleződik (erre bárki képes a Biblia vagy a saját kiadványaik használatával). De ha jobban belegondolsz, a "szellem által vezérelt" valójában sokkal merészebb kijelentés, mint a "szellem által ihletett".
Szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy az Őrtorony Társulat folyamatosan azzal védekezik, hogy Jehova Tanúi Vezető Testülete SOHA nem állította azt, hogy Istentől ihletett lenne (az ő Szent Szellemén keresztül). Valójában az egyik utóbbi, vénnel folytatott beszélgetésem alkalmával a 607-1914, 1935 és más tanokra vonatkozóan a vén ugyan ezt mondta. A pontos szavai: "Emlékezzél arra, hogy ezek tökéletlen emberek és ők SOHA sem állították magukról, hogy ihletés alatt állnak."
Azonban ez teljesen hamis... ez HAZUGSÁG. Ők valóban állították azt, hogy a Szent Szellem által ihletettek (és hogy Isten prófétái) az Őrtorony 1955. május 15.-i számában (305. és 308. oldalak algolban):
305. oldal...
16 A rengeteg feljegyzett tapasztalatból, a következőekben megfigyelhetjük, hogy a hivatalos „Szó” közvetíti az üzenetet, akár egy angyali hírnök által, aki szemtől szembe jelenik meg, vagy Isten Szent Szellemén keresztül, hogy megihlesse a következő ügynököt/megbízottat a kommunikációs sorban. Különleges alkalmakkor még maga a „Szó” is megjelenhet egy szemtől-szembeni közlésre az ő utána következő ügynöknek. Ki általában ez a következő ügynök? A földet elérő természetfeletti kommunikációk esetében a megbízottra (általában ember, azonban egyszer Bálám szamarát is használta a „Szó”) bibliai értelemben prófétaként (ha Isten férfi szolgája), vagy prófétanőként (ha nő az illető), utalunk. A próféta következésképpen közvetítőként szolgál a kommunikációban (kijelenti, kinyilatkoztatja), Isten földi szóvívőjeként. Ő teszi közzé (az üzenetet) azon emberek tömegének akikhez Isten szólni kíván – kivéve ha kimondottan egy személy a címzett. A próféta így a közvetlen földi csatornává válik, amelyen keresztül az igazság életadó vizei eljutnak a föld szomjazó lakosaihoz. Így azonosítható Jehova földi kommunikációs csatornája. A földi csatorna vagy egy próféta, vagy egy kollektív prófétikus szervezet.
308. oldal...
Az IGAZ kereszténység egy feltárt (nyitott, ismert) vallásként teljes mértékben a fokozatos kinyilatkoztatások összességére támaszkodik, amelyek Jehova földön közölt szent kijelentései Ádámtól egészen János apostolig. Továbbá látjuk, hogy Isten ellátja az ő Keresztény szolgáit egészen Pünkösdtől, (i.sz. 33.-tól), egy megbízható iránymutató csatornával az Ő akarata és céljai lenyűgöző kinyilatkoztatásainak megértéséhez. A prófétai árnyékoktól a tényleges valóságig megfigyelhetjük, hogy ez az Isten által biztosított csatorna a Keresztények számára a felkentek közös gyülekezete, akik prófétikus szervezetként szolgálnak a kommunikáció feje, Jézus Krisztus vezetése alatt. – Efézus 5:23
Igen, jól olvastad... rákenhetik ezt az 1955-ös Őrtorony cikket azokra az "egyesekre akik másként gondolták, tévesen értelmezték", ezzel bármeddig lehet próbálkozni, de az Őrtorony Társulat nyomtatásban jelentette meg azt, hogy a Vezető Testület valójában a Szent Szellem által ihletett.
Ha nektek kedves "rejtőzködők" bármi kétségetek adódna e felől, nyugodtan keressétek meg ezt az Őrtoronycikket a béthel könyvtárában, vagy ahol lehetőségetek van rá.
A "Vezető Testület" elnevezésről
Jézus mondá:
"»Vezetőnek« se hívjanak benneteket, mert e g y a Vezetőtök, a Krisztus." (Máté 23:10, ÚVF)
Raymond Franz is foglalkozott a "Vezető Testület" (Governing Body) elnevezéssel, nézd csak mit ír e témában:
"Úgy hittem, hogy a fennálló „monarchikus” rendszer Jehova Tanúi szervezeti igazgatásában egészen 1976-ig nagyrészt az uralkodó tekintélyelvű légkörnek volt köszönhető. Azonban a fő szervezeti átalakítást (1975-76-ig) követően nyilvánvalóvá vált, hogy tévedtem. Őszintén reméltem, hogy az új rendszer jelöli, vagy legalábbis előkészíti az utat az alapvető szellem- és szemléletváltáshoz, különös tekintettel a mások szolgálására, nem egy vezetői hozzáállással úgy kezelve őket mint beosztottakat. Idővel világossá vált, hogy a végeredmény lényegében a hatalom felosztása és megosztása volt, egy marék férfi között, akik úgy tettek, minha senki sem tett volna még ilyet előttük. Valójában a ház belsejét újították fel – de az még mindig ugyan az a ház maradt, az alapvető funkciói alig változtak. A múlt tekintélyelvű felépítése, megközelítése és hozzáállása még mindig ott volt, sőt még mindig meghatározó szerepe volt.
Kezdetben az átállás a hangsúly egy emberről, egy elnökről, egy testületre helyezte át, ami kissé felüdítő változás volt. Ahogy múlt az idő, azonban azon kaptam magam, hogy szinte egyfajta ellenérzést táplálok a „Vezető Testületi tag” kifejezés ellen. Néhányunk aki viselte a „címet” egyre nagyobb tiszteletnek és figyelemnek örvendett. Önkéntelenül de észre vettem, hogy néha még a gyülekezeti imákban is a testvérek a köszönetüket „Istennek és a Vezető Testületnek” fejezték ki a kapott javakért. Úgy tűnt, hogy Jézus Krisztus, a Mester szerepe ahelyett, hogy egyre kiemelkedőbbé vált volna (amint reméltem), megmaradt tolóerőként a háttérben, amely nem elég jelentős ahhoz, hogy alkalmi említéseknél érdemesebb legyen. A Szent Szellem mint Isten vezető, tanító és fenntartó eszköze ahelyett, hogy nagyobb elismerést és figyelmet kapott volna, mintha még mindig nem lett volna a képben, és szinte soha nem érdemelt említést az ilyen imákban. Habár a szerepem a szervezeti átalakításban a Vezető Testület kinevezésének az eredménye volt, mégis zavart engem amit láttam, bármilyen felelősséget is viseltem.
Az egyik Vezető Testületi ülésen egy kérdés merült fel, meglehetősen közvetett módon, ahogyan az elnök meg is jegyezte, mégpedig az, hogy sokkal nagyobb ’előnyben kell részesíteni a Társulat kiadványainak használatát, mint egyedül a Bibliáét’. [In one Governing Body session, this issue came up in a rather indirect way, much as had the president’s remark about it being ‘preferable to have one of the Society’s publications rather than to have just the Bible alone.’] Ezen az ülésen Karl Klein élesen kezdte kritizálni Ed Dunlap-ot, az Írói Részleg tagját, és a Gileád Iskola korábbi hivatalvezetőjét, amiért a „vének központi testülete” kifejezést használta a „Vezető Testület” cím helyett néhány anyagban amit Ed írt. (Ed mivel nem volt a Vezető Testület tagja, természetesen nem lehetett jelen az ellene felkozott kritika megválaszolására.) Körülbelül két év telt el mióta Dunlap megírta az anyagot és Klein máris felhozta a témát két előző ülésen. Most már erős érzelmektől vezérelve beszélt (még elnézést is kért mivel nagyon hangos és heves volt, és emlékeztette a társait, hogy az ’apja prédikátor volt, akinek prédikációi során senki sem aludt el’), és kifejezte komoly aggodalmát, amelyről kijelentette, hogy az egy finom erőfeszítés a „Vezető Testület” kifejezés megszüntetésére. Különböző tagok tettek megjegyzéseket általánosságban mérsékelt jellegűeket. Köztük voltam én is, rámutatva, hogy nem látok okot arra, hogy problémát csináljunk a kérdésből, és hogy a Társulat francia nyelvű kiadványaiben szereplő szabványos fordítás a „Vezető Testületre” a Collège Central, ami franciául egyszerűen „Központi Testületet” jelent. Válaszomat folytatva kifejtettem, hogy személy szerint szívesen venném, ha valami más kifejezést használnánk a „Vezető Testület” helyett, mivel az férfiak csoportjának egy belső körére utal, akik mások felett uralkodnak.
Klein válasza az volt, hogy nem érzi az általam és mások által kifejtett pontok jelentőségének súlyát és azt, hogy az ügy valóban komoly lenne. Erőteljes hangsúllyal a következőket mondta: „Egyébként mi a baj a ’Vezető Testület’ kifejezéssel? Ezek VAGYUNK mi. Mi VEZETÜNK!”
Ekkor azt gondoltam: „Igen ezek vagyunk mi, és ez az amit csinálunk, de vajon tényleg így kell ennek mennie?” Ahogyan Karl Klein felvetette a témát, az inkább Ed Dunlap-ot tette problémává, mint a kifejezést magát, és a Vezető Testület egyszerűen félretette az ügyet, amely nem igényel különösebb döntést. Karl Klein hozzászólásai emlékeztettek Grant Suiter [a Vezető Testület tagja (1908-1984), titkár-pénztáros] néhány évvel korábbi kijelentésére, amikor a szervezeti vezetés volt a vita tárgya. Ahogyan a Lelkiismereti válság című könyv 87. oldalán is leírtam, egészen túlfűtött módon a következőket mondta: „ha mi leszünk a Vezető Testület, akkor gyerünk, vezessünk! Én nem végeztem semmilyen vezetést mostanáig.””
[“if we are going to be a Governing Body, then let’s get to governing! I haven’t been doing any governing till now.”]
Jehova Tanúi eskü alatt elismerik a bíróságon, hogy hamis próféciákat hirdetnek
Jehova Tanúi azt állítják, hogy ők alkotják Isten prófétáját napjainkban. Azonban 1954 novemberében a Douglas Walsh tárgyaláson, amelyet a Skót Bíróság ülésein tartottak, az Őrtorony Társulat megpróbálta kifejteni a brit bíróság előtt, hogy egyes tagjai felszentelt lelkészek. A Társulat magasrangú vezetői tanúskodtak, ide értve Fred Franz alelnököt és a Társulat jogi képviselőjét Haydon C. Covington-t. Covington vallomása a Munkaügyi Minisztérium és a Nemzeti Szolgálat ügyvédje előtt a következőket is tartalmazta:
K - Vajon nem létfontosságú az igazat beszélni vallási kérdésekben?
V - Valóban az.
K - Ön szerint van helye egy vallásban a Szentírás értelmezések időről-időre történő módosításának?
V - Minden okunk megvan egy Bibliai értelmezés módosításához, ha úgy látjuk szükséges. Nézeteink úgy válnak egyre világosabbá, ahogy idővel látjuk beteljesedni a próféciát.
K - Önök hirdettek - elnézést a szóhasználatért - hamis próféciákat?
V - Mi.. -- nem hiszem, hogy hamis próféciákat hirdettünk, voltak hibás állításaink, és tévedéseink, én így mondanám.
K - Az egyik leglényegesebb szempont a világ jelenlegi helyzetét tekintve, hogy megbizonyosodjuk arról, hogy értelmezhetünk-e egy próféciát tényként, például, hogy mikor történt Jézus Második Eljövetele?
V - Egy így igaz; mi mindig is arra törekedtünk, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy mi az igazság, mielőtt kijelentenénk azt. Mindig a legjobb információinkkal szolgálunk, de nem tudunk várni a tökéletesre, mert ha várunk a tökéletes magyarázatra, akkor soha nem lennénk képesek hirdetni.
K - Kövessük vissza ezt egy kicsit. Önök hirdették azt tényként, amiben minden Jehova Tanújának hinnie kellett, hogy az Úr Második Eljövetele 1874-ben történt meg?
V - Ezzel nem vagyok tisztában. Ön olyan dologról beszél, amiről semmit sem tudok.
K - Ön hallotta Mr. Franz bizonyítását?
V - Hallottam Mr. Franz vallomását, de nem vagyok tisztában azzal, amit mondott erről, a beszédének a tárgyát értem ez alatt, így nem tudok jobban válaszolni, mint ön, aki szintén hallotta, hogy mit mondott.
K - Ezt rám hagyja?
V - Erről az információm forrása, amit eddig hallottam a bíróságon.
K - Ön tanulmányozta a mozgalmuk irodalmát?
V - Igen, de nem az egészet. Nem tanulmányoztam át az "Írástanulmányok" hét kötetét, és nem olvastam az ön által említett 1874-es dátumról sem. Egyáltalán nem ismerem ezt a témát.
K - Feltételezhetem azt, hogy a Társulat által jóváhagyottan hirdették, hogy Krisztus Második Eljövetele 1874-ben történt meg?
V - Ezt a feltételezést tényként venni egy elméleti állítás (hipotetikus feltevés).
K - Ez egy hamis prófécia közzététele/kihirdetése volt?
V - Ez egy hamis prófécia közzététele/megjelentetése volt, egy hamis állítás vagy egy hibás állítás volt, egy olyan prófécia beteljesedéséről amely hamis vagy hibás volt.
K - És ezt hinnie kellett az összes Jehova Tanújának?
V - Igen, mert meg kell, hogy értse, hogy egységben kell lennünk, nem lehet megosztottan, mindenkinek más úton járnia, egy hadseregnek lépésben kell menetelnie.
K - Önök nem hisznek a világi hadseregekben, jól tudom?
V - Mi Isten Keresztény Hadseregében hiszünk.
K - Hisznek a világi hadseregekben?
V - Nincs erről mit mondanunk, nem prédikálunk ellenük, csupán azt mondjuk, hogy a világi hadseregek, napjaink nemzeteihez hasonlóan, Sátán Szervezetének a részei és nem veszünk részt bennük, de nem állítjuk, hogy a nemzeteknek nem lehet hadseregük, nem prédikálunk a hadviselés ellen, csupán azt állítjuk, hogy mentesek vagyunk tőlük, ez minden.
K - Térjünk vissza az előbbi pontra. Egy hamis próféciát hirdettek?
V - Ezzel egyetértek.
K - Ezt el kellett fogadniuk (vallaniuk kellett) Jehova Tanúinak?
V - Így van.
K - Ha Jehova Tanúi egyike úgy látta, hogy ez a prófécia hamis, és ezt ki is jelentette, akkor kiközösítették?
V - Igen, ha ezt kijelentette és továbbra is folytatta a károkozást, mert ha az egész szervezet egy dologban hisz, még ha az hibás is, és valaki elkezdi a saját ötleteit, nézeteit keresztbetenni, akkor megosztottság és baj következik be, nem lesz harmónia, nem tudunk egyszerre menetelni. Ha egy változtatás/módosítás érkezik, annak a megfelelő forrásból kell jönnie, a szervezet fejétől, a Vezető Testülettől, és nem legalulról felfelé, mert akkor mindenkinek más ötletei lennének, és a szervezet szétesne és ezernyi különböző részre szakadna. A célunk az egység fenntartása.
K - Egység minden áron?
V - Egység minden áron, mert hisszünk és biztosak vagyunk abban, hogy Jehova Isten a mi szervezetünket használja fel, a szervezetünk Vezető Testületét annak vezetésére, még akkor is, ha hibák történnek időről időre.
K - Tehát egység, hamis próféciák eröltetett elfogadtatásán alapulva?
V - Ezt elismerem, hogy igaz.
K - És az a személy, aki kifejtette a nézeteit, - ahogy mondta - arról, hogy valami hibás, és ezért kiközösítették, az a személy a fogadalma (alámerítkezési fogadalom) ellen tett, ha meg volt keresztelve?
V - Így van.
K - És, ahogyan az tegnap kifejtette, méltó lenne a halálra?
V - Úgy hiszem - - -
K - Igennel, vagy nemmel válaszolna?
V - A válaszom igen, habozás nélkül.
K - Önök vallásnak hívják ezt?
V - Minden bizonnyal.
K - Önök kereszténységnek hívják ezt?
V - Természetesen.
- - - -
Mindig is azt állították, hogy próféták. Mindig azt állították, hogy NEM ihletettek. A Biblia egy passzusa leírja a "prófétát" aki nem ihletett: "hamis próféta". Igen, ez merőben érdekes. Hogyan lehetne valaki Isten igaz prófétája anélkül, hogy Isten által ihletett lenne? Hogyan lehetne valaki az emberiség egyetlen Isteni kommunikációs csatornája, anélkül, hogy a kapott üzenetek 100%-a 100%-ban helyes? Isten talán nem lenne képes egyértelműen és az Ő választott kommunikációs csatornáján keresztül kommunikálni? Természetesen képes! Így, bárki aki azt állítja, hogy Isten egyetlen látható kommunikációs csatornája a földön (és ezt egyáltalán nem csak Jehova Tanúi papi osztálya állítja magáról ma a földön), és nem az idő 100%-ban 100%-ig pontos, az egy hamis próféta.
Ne feltételezzük, hogy Isten beszél hozzánk, hacsak nem Ő maga adta a szavakat a szánkba. Ne kövessünk, ne engedelmeskedjünk és ne társuljunk senkivel, aki azt állítja, hogy Isten nevében beszél, mégsem Isten adja a szájába a szavakat. Honnan tudhatod, hogy valaki csupán azt állítja, hogy Isten nevében beszél, de nem Isten szavait szólja? Egy egyszerű módszer megvizsgálni Isten e szószólójának a jövőre vonatkozó jóslatait. Ha a jövendölés nem teljesül be, a személy/ek vagy szervezet nem Isten szószólója; csupán egy másik hamis próféta.
Ez a teszt a Bibliában található, és Jehova Tanúi 'papi osztálya' megbukott rajta, újra és újra és újra és újra és megint újra. A saját felelősségedre hallgatsz rájuk. Isten nem fogja visszatartani az ítéletét azokon, akik hamis prófétákkal működnek együtt és társulnak velük. Vedd fontolóra, amit egy 1957-es Őrtoronyban olvashatsz:
"Most összetéveszthetetlenül azonosítsuk Jehova kommunikációs csatornáját napjainkban, hogy továbbra is az ő kedvében járhassunk! Figyeld meg az ihletett választ e kérdésre a Máté 24:45-47 (ÚVF): "..." És így tett? Igen, különösen 1919 óta igaz az, hogy kinevezte a felkent maradék kollektív testületét a Királyság összes látható érdeke fölé. (Yes, particularly since 1919 has it been true that he has appointed the collective body of the anointed remnant over all the visible interests of the Kingdom.) A "rabszolga" így nem csupán a felkent testületi tagok szükségleteinek kiszolgálásáért felelős, hanem annak a felelősségnek a felvállalásáért is, hogy a jó hír prédikálják a megalapított Királyságban az összes nemzet összes népének."
(Őrtorony, 1957. június 15., 370. oldal)
- - - -
"Ők a felkent osztály a földön, és ök azok akik figyelői és örömteli cselekvői az Úr akaratának a földön. Mióta ő parancsolja meg, hogy mit kell véghezvinni a földön, nem kell nehézséget okoznia annak, hogy rájönnünk, ő irányítja az ő munkáját. Az Őrtorony a kommunikáció közvetítő eszköze azon emberek számára akik figyelnek és akik szeretik az Urat. Az Úr már hosszú ideje használja erre a célra. Az ŐRTORONY előző évében hisszük, hogy felszolgált olyan táplálékokat a megfelelő időben, amelyet az Úr küldött." (Az Őrtorony 1925. december 1, 355. old., angolban)
“Kétség kívül az Úr az angyalait használja fel arra, hogy az igazságot megjelentesse az Őrtoronyban, és Jézus Krisztus hű követői akik meghallják és megszívlelik az Úr igazság-üzenetét és engedelmeskednek annak, így tehát egy látványosságot vagy színházat alkotnak mind az embereknek és angyaloknak...” (Az Őrtorony 1935. február 1, 41. old., angolban)
"1927-ben Isten elkezdte felfedni a népének Nebuchadnezzar álmának jelentését. Ezt követően 1930 augusztusában Az Őrtorony hasábjain keresztül Isten előidézte, hogy Nebuchadnezzar álmának megfelelő értelmezése nyomtatásban jelenjen meg. Mint a lépcsőfokok, melyek fokozatosan vezetnek el a nagy állókép megértése felé, olyan volt az Őrtorony következő cikkeinek megjelentetése: “The Winepress” (A Szőlőprés), 1926. szeptember 1; “The Stone in Zion” (A Sioni Kő), 1926. október 15. Egyetlen ember sem képes helyesen értelmezni a próféciákat, és az Úr elküldi angyalait, hogy továbbítsák a helyes információt a népéhez, és amikor ezek az igazságok eljutnak a népéhez, és a tények egybevágnak a próféciával, akkor nekik úgy kell ezt venniük, mintha az Úrtól jönne, és örvendezéssel fogadni.” (Az Őrtorony 1935. február 15., 52. old., angolban)
Utolsó kommentek